Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-19 / 38. szám
im m A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN: ■ Községek, egyesületek, továbbá a 5 . i 1. , F?févreVre 4 K — f! ® Nógrádmegyel Tanítók és Körjegyzők Egyesülete tagjai részére részét illető minden közlemény intézendő. Negyedévre...................................... . 2 K — f* * ^vi előfizetési díj 5 korona. KIADÓHIVATAL* VIDÉKRE, ■ Egyes szám ára 20 fillér. ■ TM"yl‘téri 1 ’ hová..az előfizet«Egész évre 10 K f h ma sek, hirdetések, mindennemű pénzkulde-Felévre . .* .* .* - ‘ 5 K — f* " Hirdetések jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. H mények és a lap szétküldésére vonatkozó Negyedévre..................................................2 K 50 f. ■ * 4 J ■ felszólalások intézendők. VII. évfolyam 38. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1912 szeptember 19. A „magas“ parlament. A nyugati államok parlamentjei tehát lezüllöttek és alacsony színvonalúak, még pedig a széles néprétegeket politikai hatalommal felruházó választórendszerek következtében. Ezekben a parlamentekben a tömegek ösztönére spekuláló alacsonylelkü demagógok ragadták magukhoz a vezetőszerepet és államukat lefelé ragadják a lejtőn. A parlamentárizmus geszti lovagja mondja ezt. Milyen kár, hogy külföldön nem olvasnak magyar auktorokat. így nem részesülnek abban a kárörömben, hogy Asquith, Winston Churchil, Loyde George, Keir Hardie, Balfour a londoni parlamentben, Briand, Clemenceau, Poincarré, Combes, Jaurés, Denis Cochin a párisi kamarában pirulni legyenek kénytelenek a jól megérdemelt ráolvasás miatt. — Mert aki őket ily alaposan —- és ismerjük el, — teljes erkölcsi joggal elitéli, a valódi parlamentárizmus hivatott értelmezője, bámulója, sőt egyenesen rajongója, aki már hosszú élete folyamán egész pártokat is kidobatott a parlamentből fegyveres erővel. A barbár Páris, a züllött London, az erkölcstelen Berlin azonban nem olvas magyar auktorokat. Vagy ha már olvas is, nem olvassa Tisza Istvánt, aki pedig már a lánykereskedésről is irt választójogi tanulmányaihoz hasonlóan mélyjárásu tanulmányt. Páris nem is tudja mennyit vesztett ezzel. Londonról ne is beszéljünk. Londonon és Anglián ugyanis még lehet segíteni, mert Angliában még nincs mindenkinek választójoga. És ha az általános választójog parlamentjei alacsony szintájuak, ebből bihari logika szerint önkényt következik, hogy a szűk választójogos parlamentek magas nivójuak. A legmagasabb színvonalú törvényhozó testület az ilyen jellegű parlamentek között a geszti porta ablakaiból nézve a pesti parlament. Ebben a parlamentben teljesen angol minták szerint megy a törvényhozás. Megvan a többség éppúgy mint Angliában. Van kisebbség is, tehát éppúgy mint Angliában. Ebben a törvényhozó testületben a rendesen uralkodó többségnek nincsenek elvei, programmpontjai, reformtörekvései, ilyenkor a kormányzás éppenugy megy mint Angliában. Néha azonban a többségnek muszáj akarnia valamit, ilyenkor a többség vezére megkérdezi a bécsi udvart, hogy akarja-e ő, amit a többség akar. Ha igen, akkor úgy folyik tovább a kormányzás, mint például Angliában. Ha pedig nem: akkor a többség nem akarja azt, amit az előbb akart és megy tovább a kormányzás, csakúgy mint Angliában. Néha azonban bekerül a parlamentbe egy olyan többség, aki olyat akar, amit a bécsi udvar nem akar. Ilyenkor a parlamentárizmus bihari hódolója kijelenti, hogy «a nemzet részeg» csakúgy, mint Angliában és maga vállalkozik a nemzet józan akaratának a megszerzésére. Ilyenkor a tiszta parlamentárizmus ez önzetlen lovagja húszmillió koronával és negyvenezer hektoliter pálinkával ráfekszik a választóközönségre, lefizeti, aki lefizethető, leitatja, aki leitatható és mikor már igy a nemzet «józan», a bekerülő uj többség akarata szent és sérthetetlen, csakúgy, mint Angliában. Azonban — legyen átkozott Anglia — van kisebbség is éppúgy, mint Angliában. És ezek a kisebbségek akarnak. Nagyon is akarnak. Vannak programmjaik, reformterveik és ami a legfelháboritóbb, nem kérdezi a bécsi udvart, hogy akarja-e az ő akaratukat. Ez hallatlan, bár éppúgy megy Angliában. Ilyenkor a tiszta parlamentárizmus magyar interpretálója bevezet kétszáz rendőrt a parlamentbe és kivereti az összes ellenzéket, csakúgy mint Angliában. Quieta, non movere: ez a legfőbb princípiuma a nyugatot lesajnáló illusztris államférfiunak. Maradjon mindenki a helyén. Ő fent, az ország lent. Hát kell ennél magasabb parlamentárizmus ? Sz—y Tiszát és Lukácsot, úgyszintén a város «szeretett képviselőjét», Hazay Samut, az őket ért kitüntetés alkalmából «melegen» üdvözölték a helybeli mungók. Török Zoltán a megyei, Havas Gyula a kerületi munkapárt nevében üdvözölte. Üdvözölte Hazait a polgármester is. Hiszen volt kiket üdvözölni. Elmaradt beszámoló. Dr. Mocsáry Sándor megint elfelejtett «beszámolni». Jól értesült munkapárti lapokból vesszük a hirt, hogy a kamarás ur «beszámolóját» jónak látta boldogabb időkre halasztani. No csak halassza, halaszthatja. Ki kiváncsi rá? VÁROSI ÜGYEK (- ) Zárszámadásunk vármegye előtt. Nógrádvármegye törvényhatósági bizottsága e hó 20-án tartandó rendkívüli közgyűlésében fogja tárgyalni városunk 1911. évi zárszámadását, (—) Az iskolaszék e hó 17-én délelőtt tette le az esküt a város polgármestere kezébe. E sokak fülében szokatlanul hangzó intézkedést a közigazgatási bizottságnak a legutóbbi polgári iskolai tanítónő-választást megsemmisítő határozata idézte elő. Az esküt három iskolaszéki tag kivételével valamennyien letették. A polgári iskolai tanítónői választás valószínűleg a jövő héten fog megejtetni. (—) A tanács folyó hó 16 án ülést tartott, melynek során 120 ügycsomót intézett el. „Nem teljesíthetem a parancsot!“ A budapesti 2205. sz. rendőr, a Pavlikhadnak egyedül . öntudatos tagja mondta igy. Le is tartóztatták. Hiszen ez természetes. Nálunk a büntetőtörvények kacskaringós szakaszai csak az efféle kicsi emberekben találnak bűnöző alanyt. Alig hisszük, hogy lesz biró ez országban, ki afelett, meg kell-e büntetni Pólyák Istvánt, kétkedőén töprengene. Az öntudatos biró igazat fog adni a 2205-ösnek, mint ember, de — ha muszáj, — pálcát tör majd felette, mert ez a regula. A közhivatalt viselő rendőr esküt szegett meg, tehát ülnie kell érte. így szól a büntetőtörvény. Ellenben azok, akik százados alkotmányunkat rongyokba tépték széjjel, szabadon táncolhatnak továbbra is. Nincs törvény, mely őket ezért fegyházzal sújtsa. Még csak a szanatóriumba, vagy a Lipótmezőre se lehet őket hurcolni ezért. De még tovább mehetünk. A hatalomnak eme martalócai nem csupán a saját személyüket használhatják fel gaztettekre szabadon, büntetés nélkül, de megmozdíthatják ez ország egész haderejét is, — ha kell, — ellenünk, kik véres verejtékünkkel minden fillérünk felét e minket is egyszer elnyelni kész moloch telhetetlen bendőjébe adni kényszerülünk.
