Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-29 / 35. szám
2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1912. augusztus 29. Már jeleztük, hogy Losoncon nyár derekán egyszerre megállóit a jéggyártás, mert a vascsövekből álló felszerelés, amelyen kénsav folyik keresztül, elromlott. Annak idején szó volt rézcsövek beszerzéséről, de akkor azt mondták, jó lesz a vas is, mert az olcsóbb. Most azután, hogy a vascsövek egy pár év múltán teljesen hasznavehetetlenekké váltak és a város, hogy szerződéses kötelezettségeinek eleget tehessen, kénytelen volt a fővárosból jeget hozatni, — most azután már beszerezték 4500 korona költséggel a rézcsöveket, a 20 esztendeig tartó jó rézcsöveket. Csak 500 korona kár származott abból, hogy fél nyáron át idegenből kellett a jeget hozatni. De nem kell megijedni, már jól van minden, már itt vannak a rézcsövek; itt az ősz: kezdődik már a jéggyártás Losoncon is! Egy tudományos előadás Losoncon. Losonc, augusztus 29. Hétfőn este, mint ezt már régebben hirdette, előadást tartott a Good Templar rend losonci ,,Előre“ páholya. Tudjuk, hogy az antialkoholizmus a polgári társadalom előtt nemcsak közönyös, hanem egyenesen ellenszenves, éppen azért nem fogunk az „Előre“ külön, speciális céljairól, nem fogunk most magáról az alkoholkérdésről beszélni, csak elmondjuk, milyen látványt nyújtott külsőleg az az előadás. Tárgya volt: az „ember szervezete“, tehát egy kiváltképpen tudományos elméleti és praktikus jelentőségű tárgy, amelyet kevés számú közönség hallgatott végig a református elemi iskola egyik termében. Még szerencse, hogy olyan gyenge volt az érdeklődés, mert mi történt volna vajon, ha százakra menő közönség kívánta volna meghallgatni ezt a tudományos előadást úgy, amint az megérdemelte volna. Hogyan fért volna el egy pár száz főnyi közönség a református elemi iskola kicsiny, szűk, gyermekek számára berendezett, kevés levegőjű szobácskájábán? Hát akkor szorongtak volna a szűk padokban, szívták volna a rossz levegőt mindaddig, amig bírták volna. De tudomásunk szerint az „Előre“ páholy még akkor, amikor az egész télen rendezendő tudományos előadások megtartását tervbe vette, lépéseket tett a városi elöljáróságnál az iránt, hogy valamelyik városi középület egy terme engedtessék át az az előadások céljaira. Akkor nagyobb is lett volna mindjárt a közönség. Azonban a városi elöljáróság illetékes tagjai nem tudni mi okból, megtagadták ezt az egészen szerény kérést, annak dacára, hogy a városi tanácstermet hasonló célokra egyszer már átengedték, ezt az engedélyt minden ok nélkül megvonták és dacára annak is, hogy a tanácsteremben más kevésbé fontos egyesület jelenleg is összejöveteleket tart, — és igy szorultak ki az „Előre“ előadásai egy szűk elemi iskola kicsiny szobácskájába. Ha meggondoljuk, hogy Budapest székesfővárosban a hivatalosan Istentől elrugaszkodott csőcseléknek tartott Galilei-Kör is tud kapni helyet előadásaira akár a régi Országház nagytermében, akár a Vigadóban, — hát akkor igazán bajosan tudjuk megfejteni, hogy miért nem kaphat helyet a városházában, akár a díszteremben, akár a tanácsteremben az „Előre“, amely tudvalevőleg egészen ártatlan dologgal, az alkohol elleni küzdelemmel foglalkozik, amely alkoholellenes küzdelmet közéletünk vezetői is szeretnek per longum et látum — hangoztatni. El szoktunk dicsekedni avval, hogy Losonc a kultúra terén igen előrehaladott és magas intelligenciájú város. Hát szép ez a dicsekvés már magában véve is, mert legalább a kultúra iránti szerétéiről és megbecsülésről ad tanúbizonyságot. De amig egy tudományos előadás olyan külső képet fog nyújtani, mint az a hétfői, addig azt kell mondanunk, hogy ez a dicsekvés alaptalan és ok nélkül való. -iens. A Clara telepe.- Levél a szerkesztőhöz. Tekintetes Szerkesztő ur! Önnek, aki éles szemmel fürkészi ki és bátor szóval ostorozza mindazokat a viszásságokat, amelyek a közérdek rovására esnek, nem szabad elfelejtkeznie a «Clara» villamossági r.-t. telepéről sem. Nem arról akarok én beszélni, hogy üzemhibák vannak, amit az is bizonyít, hogy a lámpák idegbántóan vibráltak a legutóbb is heteken keresztül, nem bánom én azt, hogy a Clara a hektovatt órákért havi 1 korona kölcsöndijat szed, amit még sehol a világon nem láttam, nem érdekel engem, hogy a fogyasztási dijak nem csökkennek, bármiként szaporodik is a bekapcsolt előfizetők száma. Mindez engemet nem izgat, hiszen én nem vagyok újságíró, én csak egy szegény szomszédja vagyok a Clara Erzsébet-utcai telepének. Nem vagyok én fogyasztója a Clara által termelt áramnak, csak azt a széngázos levegőt szívom, csak azt a jóféle troszkaport nyelem rendszeresen, amelyet a Clara kertjéből hordoz lenge szárnyain a szellő. Mert bizonyára tudja Szerkesztő ur, hogy a Clara mindazt a még félig égő troszkát, ami a kemencéből kikerül, odahordatja az utcára néző kertjébe, de oda hordatja kocsiszámra a troszkaport is, ami olyan finom, akár a Szachara homokja és felhőkben viszi a szél ezt is, akár a Sachara homokját. Azt nem is említem, hogy hogyan szabad parazsas salakot hordani a város közepén egy szabad területre, én csak a magam s a többi közelben lakók egészségét féltem a Clara kertjéből áradó mérges és egészségtelen és ezenkívül nyáron tikkasztóan forró levegőtől. Én csak azon csudálkozom, hogy a hatóságok miért nem szólnak bele a Clara ezen eljárásába s miért engedik meg a szépen épülő Erzsébet-utcát egy nagy salak-dombbal elékteleniteni, mért nem kényszerítik a Clarát, hogy a tüzes troszkát és salakport valami zárt helyen tartsa addig amig végleg elszállittatja a város belterületéről. Ajánlom igen tisztelt Szerkesztő urnák figyelmébe azt a telepet, tessék megírni a saját meggyőződésük alapján is, ami ott történik, hát ha lesz valami foganatja. Egy szomszéd. Nem foglalhatunk érdemleges állást ebben az ügyben, mert a tényekről tüzetesen az idő rövidsége miatt sem győződhettünk meg. Valószínűnek tartjuk, hogy ha a Clara az utcára néző kertjébe hordatja a széngázt fejlesztő parazsat, akkor erre joga van. Ám erről a jogáról békés megegyezéssel mégis le kellene mondania, mert amikor ezt a jogot szerezhette, akkor még nem volt kiépülve az a tájék és félig sem volt oly forgalmas az egész Erzsébet-utca. És hogy valamiféle intézkedést okvetlen igényel ez az eset, azt a Clarának méltányosságáról isrpert vezetősége is be fogja látni, mert egy forgalmas nyílt utcán sem szépészeti, sem közegészségügyi szempontokból tényleg nem maradhatnak, — mint a levélíró mondja, — parazsas szalakdombok. Szerk. És most lezárjuk a Fmke-ügyet. A Femke, — nem a kávéház, — amelytől mi sose kérdezünk semmit, nem is törődünk vele, nem hagy bennünket békében az ő folytonos közleményeivel és reklámjaival. Semmiféle elismeréssel és a rendes, normális mértékben túlmenő megbecsüléssel nem viseltetünk a Femke iránt, amely sok gyanútlan tagjának pénzét pocsékolja mindenféle értelmetlen és émelygős hangú nyomtatványokra. Eddig néha leadtuk egy-egy snu ca„ azt is laptöltelék gyanánt, ezentúl azt Se fogjuk. Mert ha igaz az, amit a Nógrádmegyei Nemzeti Intézetről egyszer már elmondottuk, — és igaz! — úgy százszorosán el lehet mondani mind azt a rosszat a Femkére, erre a tipikus magyar «egyletre.» Hogy azonban tájékozatlanabb olvasóink mégis lássák, hogy mire pocsékolják az urak a jóhiszemű közönség adományait és hogy mivel látják jónak dicsekedni a femkések, még egyszer visszavonhatatlanul utoljára leközöljük az alábbi öndicsériádát melyet a vidéki sajtó részére legutóbb nagy garral szétküldöztek: «A F. M. K. E. jutalmai. A Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület iglói közgyűlése, a magyar nyelvnek és szellemnek az iskolában, de még inkább az iskolán kivül, társadalmi utón is eredményes terjesztéséért, az egyesület 200 koronás Thuróczy Vilmos nagydiját Berwaldszky Kálmán kath elemi iskolai tanítónak (Igló), a Budapesti Nemzeti Kaszinó 120 koronás jutalmdiját Skoff Géza kath. elemi iskolai tanítónak (Hontbessenyőd), néhai Bende Imre püspök 80 koronás jutalomdiját Gábriel Ferenc kath. elemi iskolai tanítónak (Máriatölgyes), a dr. Gyürky Geyza tanító jutalomalap három 100—100 koronás jutalomdiját: Zsoldos Károly állami iskolai igazgató-tanítónak (Nagytapolcsány), Kvopka István állami iskolai igazgató-tanitónak (Tótpelsőc), és Banyák Vencel állami iskolai igazgató-tanítónak (Felsőzsubrica), az egyesület dicsérő okleveleit pedig: Berényi János uradalmi iskolai tanítónak (Ondrohó), Bellus Mihály kátji. tanítónak (Lucski), Czirbesz János evang. tanítónak (Nógrádszentpéter), Csernota József kath. tanítónak (Kvacsán), Florek Antal kath. iskolai tanítónak (Mezőköz), Gömöri Samu állami néptanítónak (Szepesbéla), Gemziczky Mária állami kisdedóvónőnek (Gölniczbánya), Groszmann Adolf izr. igazgató-tanítónak (Trencsén), Huszarik István állami iskolai tanítónak (Kós), Horváth Lajos állami iskolai tanítónak (Erdőköz), Kreszánek Károly kath. tanítónak (Diósfalva), Miklósba Károly kath. tanítónak (Zsitvagyarmat), Mandics Jenő kath. tanítónak (Alsózsadány), Nemesük János kath. tanítónak (Alsókubin), Peloch Rezső evang. tanítónak (Hártyán), Pivarcsay Rezső uradalmi tanítónak (Vágbori), Repiczkyné-Textoris Alma evang. tanítónőnek (Dacsólam), Riecsánszky Matild állami iskolai igazgató-tanítónőnek (Mosóc), Szubuly Mátyás állami tanítónak (Párnica), Turnai Mária állami tanítónőnek (Korpona), Vizváry Miklós állami tanítónak (Ruttka) szavazta meg.» Bizony jól tenné Szusz Miksa, ha valami rendesebb nevet adna az ő kávéházának. Nem méltó ahoz a Femke. Építik az aranyhidat. Egy áthelyezés bonyodalmai. A Losonci Újság tudósítójától. Nem lesz talán egészen érdektelen és semmiesetre sem szűkölködik jellemző részletekben, különösen előzményekben az a mozgalom, amely jelenleg a miskolci üzletvezetőséghez tartozó vasutak között nagy csendességben folyik. Kun Bertalan volt losonci forgalmi főnökre még alighanem minden losonci ember emlékszik. Három dologról volt hires különösen nemcsak vasutas, hanem a vasúttól távol álló körökben is. Az egyik az, hogy püspöknek a fia, a második az, hogy kitűnő rátermett vasutas-talentum, a harmadik pedig az, hogy kíméletlen erőszakossággal állott választások alkalmával minden kormány pártjára és nem sajnált semmiféle eszközt arra, hogy hű vasutasait a kormánypárti szavazólistákhoz terelje. Ebben a tekintetben nem ismert kíméletet s erőszakos fellépésének, bizonyos tekintetben «hivatalos kötelességéből» folyó, más:észt azonban már privát buzgóságból kifejtett terrorizmusa mindig meg is hozta a kívánt sikert. A legutóbbi általános válasz-
