Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-29 / 35. szám
LOSONCI UM A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE „ ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN: “ ■ Községek, egyesietek, tovább* a 5 , .SZERKESZTŐSÉG ; p|flvreVre ! i 1 '.!!!!! 4K-Í ! Nögrádmegyei Tanítók és Körjegyzők Egyesülete tagjai részére részét ti let ö minden közíeménytntézendő. Negyedévre................................2K — f. " év! előfizetési dij 5 korona. KIADÓHIVATAL t VIDÉKRE: ■ Egyes szám ára 20 fillér. ■ Losonc, Kubinyi-tér I> hová az elöflzeté-Egész évre.......................................10 K — f. ■ ■ sek, hirdetések, mindennemű penzkulde-Felévre............................................5 K — f. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. H mények és a lap szétküldésére vonatkozó Negyedévre..................................2 K 50 f. H * J B felszólalások intézendok. VII. évfolyam 35. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1912 augusztus 29. Mungók beszámolója. Most mielőtt a parlamentbe visszamennének, hogy a becsületes választójogi reform elsikkasztását felfrissült erőkkel tovább folytassák — kimerészkednek a bátrabb mungók a kerületeikbe hogy beszámoljanak a tisztelt parasztoknak arról a fene munkáról, amivel az országot boldogították, de még inkább azért hogy még se lehessen róluk majd azt mbndani, miszerint nem mertek volna a nép közé kimenni. A félénken és lassan meginduló beszámolóknak jó példával járt elő maga a miniszterelnök, aki az erdélyi haderő bevonásával elment Nagyenyedre, ebbe a poros kis székely fészekbe, hogy ott verje a mellét szélesen pöffeszkedvén. A nagyenyedi beszámoló után persze mégis csak sűrűbben merészkednek a nép elé a mungóképviselők, akik júniusban nagy ravaszul még a tájékát is elkerülték kerületüknek. így arról értesülünk most, hogy a közeli Balassagyarmaton szeptember hó 8-án fogja megtartatni beszámolóját dr. Sztranyovszky Sándor, a kerület képviselője. Ha a mungópöffeszkedést érdemnek lehet tekinteni, ha a mungóvezérek vakon követését tisztelettel honorálják a választópolgárok, akkor dr. Sztranyovszky büszkén és bátran állhat fel a szószékre, hogy teletorokkal hirdesse az ő nagy dicsőségét. Mert ez a fiatal mungó, aki még nemrégiben egész helyes nyomokon járva lehazaárulózta mostani hőn szeretett vezérét, gróf Tisza Istvánt és aki alig egy pár hónapra kerülvén be a parlamentbe, ott egyikévé küzdötte fel magát a legszájasabb mungóknak, valóban méltó embere a mai rendszernek s büszkék lehetnek rá a gyarmati választópolgárok. Hogy milyen lesz az a gyarmati beszámoló, arról igy hirtelenében igen bajos képet alkotni. De ha úgy elgondoljuk, hogy mi volna akkor, ha Losonc dísze és védangyala, Hazai Sámuel ur őszentsége rágondolná magát, hogy bájos megjelenésével szerencséltesse buzgó rokonait, a losonci Kóhnokat es hű választópolgárait, akkor már könnyebben elképzelhetjük a gyarmati beszámolót is. No hiszen láttunk mi már olyat. Majd választanának egy minél kisebb szobát, oda beeresztenének egy pár takarékpénztári tisztviselőt, meg állami hivatalnokot, behoznának Rózsaszállásról és Ma,dacskáról 3—3 tótot, ezeket betömnék a «terembe» mely velük megtelne zsúfolásig, az ajtót elállanák rendőrséggel és csendőrséggel, a kaszárnyákban kismirgliznék az ágyukat, készenlétbe helyeznék a katonaságot: hát nem nagyszerű, pompás, kitünően sikerült, lelkes beszámoló és népgyülés az ilyen. Hogy Losoncon igy megy azt már láttuk és tudjuk. Könnyen elképzelhetjük tehát ezek után, hogy milyen is lesz akkor a gyarmati beszámoló. Hanem viszont tudomásunk van arról is, hogy a gyarmati ellenzék is megmozdult és már régebben tervez szeptember hóra egy nagyob népgyülést. — Akik tárgyilagos véleményt akarnak maguknak alkotni úgy a kormánynak, mint az ellenzéknek politikájáról, igazságairól, népszerűségének fokáról, viselkedésének korrekt voltáról és a jelenlegi magyar politikai helyzet kilátásairól — azok nézzék meg mindkét népgyülést. VÁROSI ÜGYEK Itt az ősz: kezdődik Losoncon a jéggyártás. Az osztrák-magyar hadvezetőség 300 millió koronát kért a bronzágyuknak acéllal való kicserélése végett. Annak idején, mikor a bronzágyukat beszerezték, erősen kikeltek az acél ellen. Mikoszkópikus mértékben körülbelül ugyanez történt a losonci jéggyár felszerelése körül. pisi*. (s> j <?) Ó-0 (a e-gySi Hogy kerültek a Sacher-bikák «A Nyugatba». (Riport: A Losonci Újságnak.) (Vége.) Letette a kéziratot. Akkor jó. Huszonkilencnek hittem, ha kevesebb jó, ha több lett volna, hát már nem jó lett volna. Fiatal ember, majd kiadja még, ami van magában! Odavaló? Nógrádi? Igen. Nekünk igazán tetszett a nógrádi dolog. Ahogy aztán megkaptam, még az ebéd alatt felolvastam a feleségemnek. És (ezt nagy nyomatékkai mondta:) neki is tetszett. Nekem ő a legszigorúbb kritikusom és ha ő elfogadta, hát magára nézve is nagyon kedvező nyilatkozatnak hiheti. Nevettem, de szólni nem tudtam. A Sári biró kritikusa elfogadta a munkám. Néztem bágyadtan ide-oda a túlsó szobába és ott kedves gügyögéssel finom, házias, egyszerű ruháju, szép barna asszony becézgetett egy kék szemű, járni tanuló babát. Felálltam. — Nézze fiam! „A mező szeme“ szerzője. Kezet csókoltam. Megint úgy éreztem, hogy reszketek. Ez a remegés a kritikusnak szólott. Hát honnét ismeri a parasztot? Nem tudtam rá pontosan felelni. Ma se hiszem, hogy ismerem a parasztot. Méltóztassék megengedni —szóltam—, oly furcsa nekem . .. annyira nem tudom beletalálni magam ... Móric Zsigmond mondja nekem: „A mező szeme szerzője“? Nevetett jó izüt a házigazda, a hasa is rengett bele. Persze, ugye nem hiszi mért éppen maga volna a sok ezer közül ?... no jó . . . hát ne is higyje ... És meglóbálta a kis gyereket a hintával. Jaj csak ki ne essen! — szólt az édes anya. Én hallgattam, néztem ... elnéztem egy álomban sem képzelt kritikust, aki háziasszony, édesanya és nekem is megadta munkámra, félszegen kimondott gondolataimra a kritikát, amit édesanyám se adott volna jobban: „Fiatalka...“ Ennyit mondott. És értette Dickens regényének humoros komornyikját, akinek a szavajárása, hogy „fiatalka“. Istenem! Ha én is tudnék olyan disztichonokban köszönetét mondani, mint Móricz Zsigmond. Egyetlen verse ez Móricz Zsigmondnak, nincs egy szó sem abban, hogy kinek szól, de nem fér belém ... kikiabálom, tudja meg a világ... a kritikusának: a feleségének! Én pedig kezet csókoltam a kis babának, a háziasszonynak és az előszobában szólt utánam a szívélyes házigazga: „Azt hiszem, hogy sokat fogunk találkozni még“. Ez jelentette, hogy a Sacher-bikák jönnek a Nyugatban. Azután elküldött, hogy Ignotust is látogassam meg. Ej 1 De szeretném a toronyablakba ülve, huzni a nagy harangot. Vagy csak a kis harangot! Kertész István.
