Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-08 / 32. szám
2. oldal.__________ LOSONCI ÚJSÁG J912. augusztus 8. kereskedelem végső sorban az ő kezükbe kerül. Ezek a nagy pénzmedencék aztán a főkalózai a társadalomnak. A verseny sem védi meg a közönséget, mert kartelekkel és trösztökkel biztosítják ellene a maguk jövedelmét, akár nő, akár apad a fogyasztás. Vagyis amit még meghagyott a nagybirtokprémium az embereknél, azt elszedik a nagy pénzmedencék, minthogy pedig a pénzmedencék igazi tulajdonosai nálunk ismét csak a nagybirtokosok, mert a pénzmedencék tartalma a vámadta prémiumból gyűlt, ők kétfelől is, ezer formában, de mindig csak ők szedik a harácsot. Mert a vidéki pénzintézetek üzleteinek a 2/g része földüzlet, helyesebben földuzsora. De a vidéki pénzintézeteket ma már majdnem teljesen felszívták a fővárosi pénzmedencék és a pénzmedencék utján ezek az üzletek is voltaképp a nagybirtoknak hajtják a hasznukat. De ennek van egy másik nagy következménye: a nagy pénzmedencék tőkéi túlnyomó részben földbe és ingatlanhitelbe fektetődnek be a vidéki pénzintézetek felszívása folytán. Még az is, ami a nagybankokban teljesen mozgósítható váltóhitelnek látszik is, voltaképp palástolt jelzáloghitel. Mert hisz ha a vidéki pénzintézet a pénzt ingatianra adja s erről a kötvény mellet váltót is vesz, és ezt a váltót számitoltatja le a nagybanknál, a nagybanknak sincs egyebe, mint jelzáloga voltaképp. Vagyis a 2—3 milliárddal rendelkező nagy pénzmedencék tőkéi túlnyomó részben a földuzsorába s spekulációba fektetődvén, az ipari termelést nem képesek táplálni. Az ipari termelés tehát, ami van, túlnyomó részt idegen hitelen él és igy a külföld kommandója alá kerül. A nagy pénzmedencék pénze a nagybirtokprémiumból gyűlvén, osztalékok, kamatok, tantiémek alakjában javarészt újra csak a nagybirtokoshoz kerül vissza s e kőrútjában ad ugyan ellátást a vele foglalkozóknak, de a hozadékai és uzsoraszerte nagy haszna csak újra a nagybirtoksoz kerül. Az iparunk tehát csenevész és a külföldi hitelből él és a mi pénzmedencéink voltaképp földuzsorabankok. így van az, hogy iparunk és kereskedelmünk azonnal megrendül, mihelyt külföldön a legcsekélyebb megakadás áll be és a mi nagybankjaink a teljes pangás, a pusztulás éveiben is busás haznokat vágnak zsebre. A buzavámoknak tehát nem csak a kenyér s minden élelem, sőt minden iparcikk megdrágulása és úgy minden testi és szellemi munka iszonyú megadóztatása a következménye, hanem az ipar s kereskedelemnek a pangása, a szédelgővé és inszoliddá való változása a szatócsbolttól a vezérigazgatóig nagy bankig, a falusi zsidótól a kényelmes vezérigazgatókig. Persze mind ennek óriási a politikai kökövetkezménye. Ha a nagybirtoknak ilyen messzire ér a keze s a hatalma, nemcsak a vármegyét, a parlamentet, az ország egész közigazgatását, hanem még a gazdasági élet és az ipari termelés egész gerincezetét a hatalma körébe keríti. Csak természetes tehát, hogy nemcsak könnyen a kezébe kaparithatja a köznevelést, hanem van is célja s érdeke, hogy azt lehetőleg kiaknázza a maga javára. Kiéheztetett embereket akár kötőfékre lehet fogni. Az egész hatalom titka és fegyvere tehát a kiéheztető gabonavámok. De ezt jó ám lehetőleg homályba burkolni, nehogy mégis annyira összeszedjék magokat az emberek, hogy ezt igy vagy úgy megváltoztassák. Erre jó a butitó tanítás az iskolában. Ezért kell kiéheztetni a tanítót s tanárt, hogy kényszerithessék a hamis tanításra. VÁROSI ÜGYEK (—) A közkórház ügye. Vonatkozással a helyi sajtóban a közkórház bajaival és hiányaival kapcsolatos közleményekre, megjegyezzük, hogy evvel a tárggyal a közgyűlés már foglalkozott, benne érdemleges határozatot hozott, s jelenleg a minisztériumban fekszik az indokolt előterjesztés, mely szerint a város a közkórház kibővítésére, átépítésére és berendezésére 200.000 korona kamatmentes állami kölcsönt kér. Ez a kölcsön az ápolási dijakra 20 éven át volna amortisálandó. A város részéről felhozott indokok, melyek az általunk emlitettekkel jórészt azonosak, oly méltányolást érdemlők, hogy lehetetlen lesz az előterjesztés felett érdemi intézkedés nélkül elhaladni. (—) Városi közgyűlés lesz folyó hó 17-én Havas Gyula a polgármester helyettese elnöklése mellett. Folyó hó 13-án, kedden délután pedig tanácsülés lesz. (—) A vidéki rendőrség államosítása. Pekáry Ferenc miniszteri tanácsos a vidéki rendőrség államosításának előmunkálatai ügyében bejárja a vidéki városokat. Tanulmányújának célja, hogy előterjesztéseket tegyen a kormánynak, miként történjék az államosítás, vagy esetleg a rendőrség országos rendezése. Pekáry junius elseje óta sorban felkereste Győr, Komárom, Szentendre, Baja, Szabadka, Zenta, Újvidék, Paiícsova, Versec, Lugos, Karánsebes, Temesvár, Szeged és Nagyvárad városokat. A miniszteri tanácsos körútját folytatja. A malom alatt. Gamier, a hires apacs, azzal kezdte naplóját: «Minden embernek joga van az élethez». És ezzel a kétségtelenül humánus jogi elvvel a zsebében: a legelső embert, akinél egy vastag bugyellárist tudott, agyonlőtte. Tisza István ur, a bihari Bathukán, felrúgva minden törvényes alapot, összetörve a házszabályokat, geszti marathoni levelében már azt fejtegeti, hogy az uj házszabályokkal való szembeszállás a legdurvább jogsértés, a legmeztelenebb önkény. — Azt a Garniert francia katonák gránátokkal zúzták agyon. Lám, a franciák értik a módját, hogyan kell az ilyen jogbölcsészekkel szemben argumentálni. A hatvan—miskolci vonalon két kereskedő utazik. Elkeseredett konkurrensek. Az egyik tudni akarván, hogy miben sántikál a másik, felveti a kérdést: Hova otazol? — Gyüngyüsre otazom; feleli a másik gyanús kézmozdulattal. Emberünk nem nagy hitelt látszik adni a feleletnek, miért is odaveti: — Te azt mondod, hogy Gyüngyüsre utazol, hogy én azt higyjem, hogy te Egerbe utazol. De tényleg Gyüngyösbe otazol Hát akkor minek hazudsz? Az ászpiknyaku miniszterelnök odafenn Budán félelmet gerjeszteni célzó önérzetes hangon jelenti ki, hogy ő minden módon a parlamenti békére törekszik, hogy mi azt higyjük, hogy ő el van szánva a legkíméletlenebb harcra. De ő tényleg és komolyan szeretné a parlamenti békét. .. Hát akkor minek hazudik ? Csak két héttel ezelőtt mondtuk, hogy: nulla dies sine liena, ami munkapárti nyelvre lefordítva annyit tesz, hogy nincsen nap báró nélkül. Azóta azonban újabb bárók vannak, tehát megint hozzá muszáj szólni a kérdéshez. Az ördög törődik azzal, hogy az uj báró Hercel-e vagy Kercel, Ohrenstein-e vagy Silberstein, Grődel-e vagy Brődel; hisz ez elvégre mindegy. A snájdig Szemere Miklósnak volt az ötlete, hogy a nemzeti egységet legjobban úgy teremthetjük meg, ha az ország minden polgárát nemesi rangra emelhük. Már útban vagyunk. Már nem is köphetünk bátran az utcán, mert sosem tudhatjuk, nem egy nemes elibe köpünk. De mi az istennyila lesz a kormány választási kasszájával, ha az összes futóbolondok nemesek lesznek és pláne benn fognak ülni a főrendiházban ? Mbah! Megvan a remédium, a magyar politika előreláttó! Ebben az esetben gz egész történelmi nemesség kérni fogja a nemtelenitését, ami persze szintén nem fog menni ingyen. Szentmárky Viktor. A Házépítő Részvénytársaság koleratelepe. Nyílt levél. -Tekintetes Rendőrkapitány úr! Nem személyes gyűlölködés, még kevésbé a sokszor emlegetett pártpolitikai elfogultság, hanem az önzetlen emberbaráti érzés, valamint a becsületes újságírói kötelességtudás diktálja ezeket a sorokat. Körüljártuk, megvizsgáltuk a Házépítő Részvénytársaság Zólyomi-uti telepét, kikérdeztük, meghallgattuk annak szegényemberlakóit és kijelentjük, hogy az a telep koleratelep. Mert kívülről csinosak azok a házak, modern épitésűek, cifrára mázoltak, a kis kerteket virágzóvá varázsolták a napi munkával könyökükig elfoglalt lakók, szép és a gyárfüstöt leszámilva elég egészséges is az a tájék, de nincs meg az, ami elsőrendű egészségügyi kellék, aminek magános háznál sem volna szabad hiányoznia, még kevésbé rendszeresen és tömegesen épült nagy telepnél: nincsenek jó kutak. Azt mondják a lakók, hogy amióta a telep fennáll, háromnegyedéve még nem volt egészségügyi vizsgálat. Mi ezt a lakóknak nem hisszük el. De azért a nagyközönség tájékoztatása végett mégis leírjuk az ott uralkodó állapotokat. Minden két lakáshoz tartozik a telepen; egy kút, aminek két család szükségletét kell ellátnia. Ezek a kutak azonban úgy vannak építve, hogy fölöttük minden kőmivesinas nevetve csapná össze a tenyerét! A kutak szája sokkal alacsonyabban van, mint maga a föld szintje, úgy hogy normális körülmények között is, de különösen minden esőzés alkalmával beléjük folyik a szennyvíz! Baromfiak ürülékei, mosogató és egyéb levek és más minden ártalmas és egészségtelen anyag, hulladék belekerül a kútba a gyárak füstjétől kormos esővízzel együtt. De a kutak különben sem jók. Puha, omlós ott a talaj, nincs kellően leverve, úgy hogy a medencék kövei meglazulnak s beengedik a szüretien szennyvizet, sőt egy kút már teljesen össze is omlott. — A tavaszi nagy olvadás alkalmával 8 kutból absolute nem lehetett iható vizet kapni, 16 család járt vízért a Páldy József vasúti őr kutjára, de hogy ez maga is milyen, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Páldyné a víztől legutóbb is bélhurutot kapott. Az egyik házban együtt laktak Rados István cipész és Kónyi János lakatos. Ezek sem bírták az ottlakást pár hónapnál tovább. Kónyiné egy alkalommal a kút mellett járt; lába alatt szakadt le és zuhant be a kútba két hatalmas kődarab. El kellett költözniök a házból, hol életveszélyes a kút! Mentek panaszra a lakók a társasághoz, hogy javíttassa meg a rossz kutakat, melyek vizétől betegségeket kapnak, de előkelőén és ridegen elutasították őket, mondván, hogy tisztittassák a kutakat, ha rosszak. Ezeknek persze semmi kedvük és tehetségük sincs egy tőkeerős társaság házain a maguk keserves filléreiből javításokat és nagy átalakításokat végezni. Megpróbáltak a közeli Sternlicht gyárból vizet hordani, de itt már a kapus sem engedte be a telep jó vizre szomjazó, szorongatott lakóit. Most messziről a városból hordják a
