Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-08 / 32. szám
LOSONCI m A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE “nLŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN: ■ Községek, egyebetek, továbbá a 5 ^f*TM*«**0 \ „ , FlfévreVr* ! ! '. 4 K — f! _ Nőgrádmegyei Tanítók és Körjegyzők Egyesülete tagjai részére részéttllető minden kőzhmény* n tézendő. Negyedévre.................................. . 2 K - f. ■ évi előfizetési dl] 5 korona ■ KIADÓHIVATALi VIDÉKRE. ■ Egyes szám ára 20 fillér. ■ Losonc, Kubínyl-tér II., hová az előfizeti-Egész évre.......................................10 K — f. ■ ■ 8ek> hirdetések, mindennemű pénzkulde-Félévre.................... 5 K - f. _ Hirdetések Jutányos áron vétetnek fel a kiadóhivatalban. mények és aJfP' szétküldésére vonatkozó Negyedévre..................................2 K 50 f. ■ J * H felszólalások Intézendők. VII. évfolyam 32. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1912 augusztus 8. Prémium és járadék. Tegyük fel, hogy nem volna még meg a 6 koronánál nagyobb buzavám s ma behoznák, mi lenne a következménye? Ha az országban több búza teremne, mint amenynyi kell, hát nem nagyon éreztetné a hatását, mert abban az országban, ahol több terem, mint amennyi kell, a minimumra esik a búzaár, oda más országból nem visznek be búzát, mert más exportáló ország inkább odaszállít, ahol nincs felesleg. Az ilyen országban tehát nem igen lehet nagy befolyással a búza beviteli vámja. De ha az országban nem terem elegendő a maga szükségletére sem, akkor a 6 korona buzavámnak az az eredménye rögtön, hogy minden búzatermelő ugyanazt a búzáját, melyet a minap eladott 20 koronáért, ma eladhatja 24—26 koronáért, anélkül, hogy egy fillérnyivei több lenne rá a költsége, anélkül, hogy a búza ára a világpiacon egy fillérrel megdrágult volna, mert ha az az ország nem termel a maga számára eleget, hanem bevitelre szorul, mikor minden buzabehozónak métermázsánként 6 korona 20 fillér vámot kell fizetni, az itteni termelő is 4—6 koronával adhatja el drágábban a búzáját, mint minap. És ha már most földjáradéknak nevezzük a föld ama tiszta jövedelmét, melyet a tulajdonos haszonbér fejében minden munka és adóteher nélkül kap, akkor egész bizonyos, hogy a 6 koronás buzavám a földjáradékon felül még egy külön jövedelmet, egy külön prémiumot biztosit a földtulajdonosnak. Minthogy azonban e prémium folytán bent az országban is megdrágul a kenyér, mindazok, akiknek nem terem, hanem veszik a kenyeret, tehát a földtulajdonosokon kivül mindenkinek épp ugyanannyival drágábban kell megfizetni a kenyeret, mint eddig, amennyit a prémium kitesz Más szóval, ha a gabonavám a földtulajdonosoknak a rendes földjáradékon felül prémiumot juttat, ezt voltaképp az ország többi, nem földbirtokos lakossága fizeti. Ez még nem volna olyan igen nagy baj, ahol a földmivelésen kivül alig van más termelés, például a Balkánországokban és ahol a föld teljesen a szabad forgalom tárgya és igy mindenkinek módja van földtulajdont szerezni. De ahol hitbizomány és egyéb kötöttség a termőföldnek óriási nagy részét kiveszik a forgalomból, ahol tehát alig lehet földbirtokhoz jutni és ahol nemcsak földmivelés, hanem ipari termelés is van, ott a nem földmivesek iszonyú helyzetbe jutnak, mert drágán kell megfizetni a kenyeret, vagyis minden darab kenyér természetes, rendes árához hozzá kell tennie egynéhány fillért külön jutalmul a földtulajdonosoknak meg nem szerzett, ismeretlen érdemekért. Ilyen helyzetben van Magyarország a közös vámterületen. A közös vámterület nem termel annyit, amennyi kell neki, bevitelre szorul és igy teljes hatását érezteti a buzavám. Azt se kell ám gondolni, hogy a vámszerezte prémiumot Ausztria fizeti. Minthogy a fogyasztók az egész termés után fizetik a prémiumot, ellenben Ausztriába a termésünknek csak csekély része kerül ki, természetes, a prémiumhoz is kevéssel járul Ausztria. Némi vigasztalás lenne az a gondolat, hogy ezt a prémiumot legalább minden földtulajdonos élvezi és mindenki lehet földbirtokossá. De minthogy az ország földjének óriási része kötött föld és igy nem kerülhet forgalomba, sok embernek tehát és sok vidéknek egyáltalán nem lehet földbirtokhoz jutni. Ez azonban még a kisebb baj. Az igazi nagy baj az, hogy az ilyen prémiumot nem élvezi a kisbirtokos egyáltalán, a kisebb középbirtokos alig, — egészen csak a nagybirtokos élvezi. Ha meggondoljuk, hogy a törpebirtokos megeszi egész termését, mert ha elad is ősszel, tavasszal vennie keli a készet, a kisbirtokos is megeszi túlnyomó nagy részét a termésének és piacra nyers terményt alig hoz, minden további mérlegelés nélkül is elmondhatjuk, hogy a törpe- és kisbirtokos nem élvezi a buzaprémiumot, mert ránézve teljesen mindegy, hogy az a kenyér, amit maga termelt s maga eszik meg, 20 vagy 25 koronát ér-e. A gabonaprémiumot még a középbirtok sein élvezi sok kevésbbé szembeötlő körülmény következtében, úgy hogy hatása voltaképp csak az 500 holdon felüli birtokoknál érvényesül. Minthogy pedig az összes nagybirtokosok száma csak néhány ezer, az ország egész fogyasztó lakossága voltakép e néhány ezer nagybirtokosnak fizeti a földjáradékon felüli eme tetemes prémiumot. Nem szabad feledni, hogy ezek a többiek, a nagybirtoku földtulajdonosok eme adófizetői a maguk minden munkájával különben is azon dolgoznak, hogy a természetes földjáradék nőjön. Az ipar fejlődése, a kultúra mindenütt növeli, még bázavám nélkül is a földjáradékot, hogy egyebet ne említsünk: a vasutak, műutak, hajózás, gépek, stb., mind a földjáradékot növelik. Más szóval voltaképp minden országban a dolgozó osztályoknak a földbirtokos osztály bizonyos tekintetben az adószedője, de a gabonavám hatása alatt ez az adószedési hatalom iszonyatossá válik. Ha elgondoljuk, hogy most lép életbe a gabonavám, a búza ára 4—5 koronával nagyobb lesz egyszerre, vagyis a nagybirtokos egyszerre annyiszor négy koronával több jövedelemre tesz szert, ahány mázsa búzája terem, de azért egy fillérrel sem fizet több adót s községi terhet. Minthogy pedig az állami s községi teher csak épp annyi maradt mint volt, sőt a közterhek mindenütt évről-évre nőnek, minthogy a földadó nem nő, csak a dolgozó osztályok viselik a növekedett tehertöbbletet ugyanakkor, mikor nekik kell a földprémiumot is fizetni a nagybirtoknak. Ez pedig annyit jelent, hogy minden kiló kenyér megdrágul hat fillérrel. Hatvannyolcban az állami költségvetésünk volt 500 millió korona, ma 1800 millió korona — amellett a községi terhek is megduplázódtak —, ezt az 1300 millió korona többletet csak azok fizetik, akik a hat filléres adót is fizetik minden kiló kenyér után a nagybirtoknak. A nagybirtok ingyen kapja a vasutakat, a távírót, az országutakat, mert ez rrjind abból az 1300 millió évi teherszaporulatból építették. Minthogy pedig ez előbb-utóbb odavezet, hogy a dolgozók elkeserednek és az elkeseredés fékentartására katona kell és a katonaságot is ebből az évi 1300 millió teherszaporulatból tartják, a nem nagybirtoku földtulajdonosokon kívüli osztályok nemcsak a buzaprémiumot fizetik, nemcsak ők építik a vasutakat stb., hanem még a katonaságot is ők fizetik, amely a dolgok eme rendjét a golyó és lőpor hatalmával őrzi. Mikor buzaprémiumról beszélünk, természetesen minden más földtermék prémiumáról is van szó, rozs, zab, árpa, stb. Még ha nem is védené a vám például a krumplit, a buzavámok folytán a krumpli is megdrágulna, mert ha a többi termék fizet prémiumot s a krumpli nem, kevesebb krumplit termelnének s a kevesebb termelés eredménye ez lenne, hogy épp úgy megdrágulna, mintha vám alatt volna ez is. Ha még ehez hozzávesszük az állatbeviteli tilalmat, úgy belátjuk, hogy a gabonavámok minden élelmicikktől prémiumot szereznek és minden élelmicikket megdrágítanak. Az egész élelem megdrágulása maga után vonja, hogy az iparosok, kereskedők, hivatalnokok, kik eddig szűkén tudtak élni, mától, a gabonavámok napjától kezdve n?m tudnak megélni. Az ipar és kereskedelem kezd megbízhatatlanná, inszoliddá lenni, a tisztviselői kar korrumpálódik. A munkás elkeseredett és koplal, hiába nyomja fel a bért sztrájkkal, mert a bértöbblet akármenynyi, alig fedezi a prémiumokozta többköltségeit, úgy hogy szökik e földről és kivándorol. Persze az élelmiszerek megdrágulásával megdrágul minden iparcikk ugyanakkor, mikor az iparos jövedelme apad. Az a munkás például, ki egy bádog kupát csinál, a munkabérét megeszi majdnem egészen. Azelőtt az élelmezésére elég volt egy korona, most a nagybirtokprémium miatt másfél koronába kerül a napi élelme. Egy félkoronát fizet tehát a prémiumra. Ezzel a félkoronával megdrágul az a bádogkupa amit csinál, a gyáros tehát drágábban adja el féikoronával a kupát, de ez a félkorona nem az ő, hanem a nagybirtok haszna. A nagybirtok tehát voltaképp csak a maga termékei után szedi a prémiumot, hanem mindenféle termelés után, adófizetője nemcsak a fogyasztó, hanem az ipari és kereskedelmi termelés is. De honnan telnek meg e nagy pénzmedencék pénzzel, ha a nagybirtokprémium mindenünnen kiszívja az életerőt? Minthogy más termelési ág alig képes fölöslegeket teremteni, csakis a nagybirtok-, a pénz- s jövedelemfölöslegek túlnyomó része a nagybirtoké. Vagy két milliárd az, amit a nagybirtok a gabonavámok adta prémiumban eddig kapott, — ez a két milliárd képezi a nagybankok medencéinek a tulajdonképpeni tartalmát. Minden ipari termelés, minden
