Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-27 / 26. szám
2. oldal._______________________LOSONCI ÚJSÁG 1912. junius 27. Az ellenzék népgyülése. Ott volt mindenki. Vasárnap délelőtt folyt le Losoncon a Régi Vigadó kertjében az arányaiban hatalmas, nívójában magas szárnyalásul és jelenségeiben méltóságteljes népgyülés, amely tömöritette Losonc város minden dolgozni akaró osztályát, amely uj lelkesedéssel, uj küzdő erővel töltötte el mindazokat, akiknek szemei előtt a modern demokratikus Magyarország képe lebeg és akik az uralkodó oligarchikus rendszert becsületes lelkűk megvetésével illetik. Ott volt ezen a népgyülésen mindenki, aki dolgozni akar, aki az ország nyugateurópai mintára való átalakítását kívánja. Ott volt az egész polgárság, megjelent Losonc város derék munkásnépe. A népgyülésen résztvettek számát a nagy tömegekhez hozzászokott dr. Ottahal rendőrkapitány 1500 emberen felülire becsülte, de bizton tudjuk, hogy a kétezerét is meghaladta a megjelentek száma. Elküldte képviselőit a közeli falvak becsületes parasztsága is, csak éppen a Rakottyay-gyár munkásai közül nem jött el senki, ezek maradtak el a népgyülésről az utolsó emberig: ezeknek ugyanis meghagyták munkaadóik, hogy elbocsátás terhe alatt szigorúan tartózkodjanak a népgyülésen való megjelenéstől. A régi Vigadó kerthelyiségét csendőrök és rendőrök őrizték, akik se gyermekeket, sem aszszonyokat nem eresztettek be, úgy hogy a megjelentek valamennyije felnőtt, megállapodott férfi volt. A népgyülés igen lelkes hangulatban folyt le; a szónokok beszédeit sűrűn szakították félbe a lelkesedés szűnni nem akaró kitörései, sokszor percekig nem tudtak szóhoz jutni a feltörő hatalmas tapsviharoktól. A gyűlésen személyesen jelenvolt dr. Ottahal Antal rendőrkapitánynak egyetlen egyszer sem nyílott alkalma a vezetésbe beleszólni, vagy bármiféle intézkedést tenni. Megelégedetten mondta a végén: — Lám, én ilyen engedékeny vagyok. Tudom, hogy a rendőri beavatkozás csak elmérgesiti a viszonyokat. — Szólott és megnyílván a kerthelyiség kapui, látható lett negyven csendőr és Losonc város egész rendőrlegénysége. A monstre-népgyülésnek, amely bizonnyára mély és maradandó nyomokat hagyott hátra Losonc egész közönségében, lefolyása a következő volt. Már reggel 9 órától hatalmas tömeg várta az érkező vendégeket az állomáson. Egy csoportban várakozott a függetlenségi és 48-as pártkör vezetősége, Beniczky Árpád elnök, dr. Vályi Béla ügyv. alelnök, Sacher Gusztáv, dr. Sacher Aladár, Hodlik Pál, dr. Klein Izidor, Fischer József és még sokan. A 9 óra 45 perckor berobogó vonatból csakhamar előtűnt Barabás Bélának, az országgyűlési Kossuth-párt alelnökének jól ismert alakja, vele jöttek gróf Eszterházy Mihály Justh-párti képviselő, dr. Szende Pál, az Országos Választójogi Liga titkára és a Szociáldemokrata párt részéről dr. Andorka Sándor. Az érkezőket Beniczky Árpád elnök üdvözölte lelkes szavakkal, akik nevében Barabás Béla válaszolt. A pályaudvar előtt álló hatalmas tömeg részéről harsány éljenzés fogadta a vendégeket, akik most kocsiba szálltak és megindult a menet éljenezve, hazafias és munkásdalokat énekelve a Régi Vigadó felé. A Régi Vigadó nagy kertjét zsúfolásig megtöltötte a hatahnas tömeg. A népgyülést Beniczky Árpád pártelnök nyitotta meg tartalmas kis beszéd keretében. Azok a szomorú események — úgymond —, amelyek napról-napra már rendszerré fajultak, nemcsak a legnagyobb aggodalmat, de a legnagyobb és leghatározottabb fölháborodást és fölindulást keltették a nemzet millióinak lelkében. A törvények, alkotmányos jogaink megsértésének egész sorozata, alkotmánybiztositékaink iábbal tiprása, gróf Tisza István erőszakos politikája, azok a merényletek, amelyeket alkotmánybiztositékaink és közszabadságaink ellen elkövettek, kötelességünkké teszi, hogy tiltakozó szavunkat felemeljük. Tiltakozzunk mi is, mint ahogy tiltakozik ma az egész ország. Mint a bűn soha büntetés nélkül nem marad, úgy az alkotmánytiprókat is igazságosan fogja megbüntetni a nemzet, el fogja őket helyeikről söpörni. Az erőszakkal újabb fegyvert adtak kezeink közé, újból bizonyságát adták, hogy sürgősen be kell hozni az általános, egyenlő és titkos választói jogot. Sürü éljenzés között elsorolja a megjelent előadók neveit. A népgyülés ezután elnökké Beniczky Árpádot, jegyzőkké dr. Vályi Bélát és Nánási Ferencet választja meg. Elsőnek szólásra emelkedik Barabás Béla, aki hosszú és tartalmas beszédben fejti ki az ellenzék álláspontját és megvilágítja az első júniusi napok történetét. Azért jöttünk — kezdi —, hogy a bennünk élő lelkesedést összeolvasszuk a tömeg nagy lelkesedésével, hogy karjaink erejét összeforrasszuk a tömeg hatalmas erejével. Mikor Krisztus elküldte az apostolokat, azok Krisztusi tevékenységet fejtettek ki, mi pedig emberi tevékenységet végzünk; de mi nem azért jöttünk, hogy felrázzuk a lelkeket a harcra, hanem hogy mi merítsünk erőt a nép lelkesedéséből. Nem nézi, hogy a népgyülésen sokan vannak-e vagy kevesen, kicsinyek-e vagy nagyok, mert a szentirás szavaival él: «Valahol ketten-hárman vagytok az én nevemben, én is ott vagyok.» A katonaság, csendőrség és rendőrség őrzi a mai uralkodó rendszert. (Oyalázat!) Nem gyalázat ez, hanem egy mai természetes rendszer. A katonaság, rendőrség és csendőrség féken tarthatja a lobogó szenvedélyeket, kivezetheti a képviselőket az ország házából, de semmi rendőrség nem elég arra, hogy kivezesse a képviselőket a nép szivéből. (Percekig tartó éljenzés és taps.) Igyekezni fog higgadtan és tárgyilagosan vázolni a lefolyt eseményeket. Két törekvés áll itt egymással szemben, az egyik a véderő, a másik a választójog követelménye. Az ellenzék elment a méltányosság utolsó határáig, összeszövetkezett, mert nem a pártérdekeket, hanem az egyetemes nemzeti érdeket tartotta szem előtt, egyesült a legszélsőbb radikálizmusra s a legméltányosabb álláspontra. A kormánynak azonban csak katona kell, neki nem kell a választójog,^ visszautasította az ellenzék ajánlatát. És itt hivatkozott a többségi akaratra, fiát mi az a többségi akarat, mi szükséges a többségi akarathoz? Szükséges először többség, másodszor akarat. Többség a kormány mellett nincsen, mert a munkapárt nem a nemzetet képviseli. A választásnál a tisztviselőket terrorizálták és befolyásolták a kenyérrel, működött a pénz, pálinka, katona, fegyver. Ha a statisztikához folyamodunk, látjuk, hogy a leadott szavazatok közül még ilyen körülmények között is 40.000 szavazattal több esett az ellenzéki jelöltekre, tehát az ország többsége az ellenzék mellett áll. — Ami az akaratot illeti, hát a többségnek volna akarata, de ez az akarat nyilván csak a trónbeszéd lehet. A trónbeszédben legelsőnek van említve a választójogi reform, amely azonban a kivitelben az utolsó helyre szorult. A nemzetet folyton jobban és jobban forgatják ki eddigi jogaiból. 1867 óta megyünk folyton lejebb és sülyedünk lefelé a tartományi áilásba. Eredetileg óriási jogai voltak a nemzetnek. II. Endre király aranybullájának 31. szakasza szerint joga van a nemzetnek megtagadni az engedelmességet az olyan királlyal szemben, aki a törvényeket nem respektálja. (Felkiáltások: Éljen a köztársaság!) Ebből a jogból megmaradt a képviselőház ellenállási joga: az adó és az újonc megtagadása. Ha az adót és az újoncot a képviselőház meg nem szavazta, ezeket beszedni nem szabad. De ez ami az adókat illeti, illuzórius, mert csak az egyenes adókra vonatkozik, melyek az állami jövedelmeknek mindössze egyötöd részét képezik; mig az igazi adó, az adójövedelmek zöme az amit a nép fizet, a fogyasztási adó. A katonamegtagadás jogát pedig úgy játszották ki, hogy ha a képviselőház nem szavazta meg az ujoncjutalékot, visszatartották az öreg katonákat és berendelték a családos póttartalékosokat s igy az ellenzékre nézve erkölcsi kényszerhelyzetet teremtettek, mert itt is egy apa, ott is egy család lélekzett fel az ujoncjutalék megszavazása nyomán. Miután ez a két legfontosabb jog teljesen határtalanná és értéktelenné vált és a föltétien abszolutizmust érezzük magunk felett, nemcsoda, ha köztársasági hangokat hallunk. Azután a választójogról beszél. 1848 szabadította fel a magyar jobbágyságot. Azóta egy hatalmas, értékes, inteligens uj társadalmi osztály a munkásság keletkezett, amely az alkotmányból még mindig ki van zárva, így el kellett érkeznie az idővel, hogy kinyílt az ellenzéki képviselők szeme és belátva a népjogok kiterjesztése iránti követelmény jogosultságát a választójog talapzatára helyezkedtek. Azt mondják, hogy az obstructióval gátat vetett az ellenzék a parlament munkaképességének. De hiszen az ellenzék kijelentette, hogy az ország érdekében álló minden javaslatot, szociális kérdéseket megoldó minden törvényt szívesen keresztül enged, csupán a súlyos pénz és vér áldozatokkal járó véderőnek áll ellen. Hiszen az ellenzék az országos költségvetést keresztül engedte, mert ennek elmaradásából a nemzetnek lett volna nagy kára. A képviselőház szentirása a házszabály. Arra kerestek embert, aki a házszabályokat megszegje és ezt az embert találták meg Tisza Istvánban, (zajos felkiáltások) akinek a többség oda adta magát eszközül. Tisza István megválasztása törvénytelen volt. Az egyik törvénytelenség az volt, hogy akkor választották meg, amikor az előző elnök lemondását még tudomásul sem vették. Szóló jegyezte be az indítványt, a képviselőház inditványkönyvébe, hogy a választás ez okon megsemmisitessék. A másik érvénytelenségi ok, hogy Tiszát a törvényes tanácskozási és határozathozatali időn túl délután 3 órakor választották meg; a választásban a többség nem vett részt, mert rá csak 210 szavazott, tehát a képviselőház általános szavazattöbbsége nem adatott le. Tisza István megválasztásával jött azután az erős kéz. Az ellenzék a technikai obstrukcióval felhagyott. De a kormánynak ez nem volt elég, neki most már délutáni ülések kellettek. Mikor ez ellen a házszabály ellenes indítvány ellen junius 4-én az ellenzék minden obstrukciós szándék nélkül felállott és tiltakozott, akkor Tisza a nagy zajban 5 perc alatt megszavaztatta a véderőt, amely ellen 10 évig küzdött már a nemzet. Ezután a parlamenti erőszakosságokat mondja el. Ezekre elég erős kifejezést ő nem talál. Ha a képviselőház 80 tagját kivezetik, akkor ez nem parlament többé, annak ereje többé nincsen. Kovács revolvert fogott
