Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1912-06-06 / 23. szám

MCI ÚJSÁG

A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE

tifirnzrti, A«»k helybek, V

Felévre ! ! ! 4 K — f! "* Nőgrádmegyei Tanítók és Körjegyzők Egyesülete tagjai részére részét illető minden közlemény intézendő.

Negyedévre! !!!!!!!! 2 K -»! * évi előfizetési dij 5 korona KIADÓHIVATAL.

_ . Ä.,„ VIDÉKRE. ]nií f ■ Egyes szán. ara 20 fillér. ■

Negyedévre" " " ! ! l Hirdetések Jutányos áron vétetnek fel a kiadőhivata.ban. _ , mények

VII. évfolyam 23. szám. Megjelenik minden csütörtökön Losonc, 1912 június 6.

Struccpolitika.

Tehát a miniszterelnök, szem előtt tartva a bihari gárda imperialisztikus törekvéseit, visszautasította a szövetkezett ellenzéki pártok megoldási tervezetét. Csak agyafúrt taktika volt az egész fegyverszüneteltetés, csak alacsony számítás Tisza István szelidkezü elnökösködése: az ellenzéki tervezet még tárgyalási alapul sem volt jó, mereven ragaszkodik Lukács László a maga nyakacsavart, semmitmondó tervezetéhez.

Tisza István és bihari gárdája amelynek ma már Lukács László is bátran tagjául számítható, nem akar és nem hajlandó semmit sem belátni és megérteni. Nem akarja belátni, hogy a választójogot még a technikai obstrukció erőszakos letörésével sem fogja eredendő viharfészkeibe visszaszorítani. A bécsi «kamarilla», melyet szemforgató szent borzalommal az ellenzék bűnei közé akar sorolni, nem köti magát a választójog megakadályozásához. Neki katona kell, — a többi Magyarország belügye.

Hiszen hogy a véderőjavaslatot a maga jelenlegi formájában, az országnak nyújtandó minden ellenszolgáltatás nélkül keresztülforszirozta, valami elképzelhetetlen ül törvényellenes trükk árán kierőszakolná, akkor sem marad nyugovása a választói jogtól, amely egyéb törvényjavaslat híján is okvetlenül megint előtérbe nyomul. A dolgok ilyen állása mellett már most inkább vállalkozott ami strucc-kormányunk arra, hogy a véderőtörvényt keserves küzdelmek között, még neki is kellemetlen törvényszegéssel, katonai erőszakkal megvívja és azután még hasonló vajúdások között számoljon külön a választójoggal is, ahelyett, hogy egy csapásra igyekeznék elintézni mindkét baját. Mert nem látja, hogy a véderőreform keresztülhajszolása után, már a választójog mellé fog állani a parlamentnek minden haladó szellemű politikusa, a választójogot fogja sürgetni maga a munkapárt, nem fog lankadni az ellenzék és az oligarchia ellenébe szegzi mindenhatónak látszó akaratát maga a király is. A homokba dugja a fejét és nem látja a «liberális» miniszterelnök, hogy nem szolgálja az uralkodó arisztokrata osztály érdekeit sem, nem hátráltatja a túltengő agrárfeudalizmus végső bukását sem azzal, hogy minden hatalmat, úgyszólván az ország diktatúráját átteszi a megvadult bihari gróf kezeibe.

Töri, szorítja a miniszterelnök és a kormány a jogaiért küzdő magyar népet

és nem érzi, hogy maga ellen hangolja a viharzó szenvedélyeket, megutáltatja egész rezsi mjét, veszélyezteti a véderőreform sima és törvényes keresztülvitelét, mindezt azonban anélkül, hogy a választójog problémájától szabadulna és a fellengős pózzal Ígért békét megteremtené vagy biztosítaná.

Csak gratulálhatunk a munkapártnak ehez a kormányához, amely végső felborulással fenyegeti a munkapártot, de sajnos az országot is.

Ezt a cikket pedig még a keddi események előtt irtuk. Azóta Tisza István felfüggesztette az alkotmányt és Magyarországon most törvényen kívüli állapotok vannak.

Losonci bakákat is vittek fel a fővárosba a paflament és közbiztonság őrzésére. Az erőszaknak rossz a lelkiismerete s előre is biztosítani kívánja magát a néplélek felháborodásával szemben. Az egész felvidékről mintegy 15000 főnyi katonaságot rendeltek fel Budapestre. Losoncra kedden reggel kilenc órakor érkezett a rendelet, mely az egész ezredet készenlétbe helyezni parancsolja és délután már különvonat szállított fel két losonci 25-ös százlóaljat. 365 főnyi legénységgel.

Az én őszöm.

Soha ilyen szép szomorú őszt. Csupa mosolygás, halál, béke. Halk félálommá olvad össze Napos valók

S ködös, bus álmok tompa képe.

Mikéntha foszló pókszál-hurok Zenélnének puhán a csendbe. Elszállott szók, kongó harangszók Napokon át

Dúdolnak álmosan fülembe.

Mikéntha rendre meghalkulna S megállna némán minden óra. Fáradt ütemben zsong az élet, És csöndbe fül A szivem tompa indulója.

Mikéntha minden elnémulna És mintha minden állna, várna. Ez az elmúlás néma csöndje, Ez a halál

Mosolygó, édes, könnyű álma.

Ez az a nagy csönd, hosszú álom, Amelyben minden megáll végre ... Soha ilyen szép szomorú őszt, Csupa mosoly,

Csupa félálom, halál, béke.

Darvas János.

■ ■ . .' ■ ■■ . , -. ■

Haraszthy Lajos: Aki vagyok. Versek.

Igen ritka és igen rokonszenves az a komoly magamegbecsüiés, amely Haraszthy Lajos költői pályáját jellemzi. Hat esztendeje, hogy harmadmagával kiadott könyvét az egész sajtó oly szívesen fogadta — és azóta most jelenik meg az első kötete. Visszavonulva élt és irt magának, csak olykor adott egy-egy szép verssel életjelet magáról, de a forrongás zűrzavarát bölcsen elrejtette a közönség elől. Annál nagyobb örömet és meglepetést kelt ez a könyve, amely szinte teljes kifejlettségben, legszebb virágában mutatja őt.

A könyv kiállítása is erre a magamegbecsülésre utal. Az «Aki vagyok» külsejét tekintve is, a legszebb magyar verseskönyvek egyike. Hornyánszky Viktor gazdag nyomdájában jelent meg és Muhits Sándor hatvan illusztrációval ékesítette a kötetet. Rajzai Ízlésesek és szemünk elé állitván, amit a versek elmondanak, magyarázzák a költeményeket, de fölöslegessé nem teszik.

Nagy szót mondunk ki, de nem túlozunk, állitván, hogy e versek méltók erre a megbecsülésre.

Minők ezek a versek ? Legjellemzőbb vonásuk talán az erő. Férfias, szinte katoerő amelytől az elpuhultságnak és a szentimentális siránkozásnak még az árnyéka is távol áll. Kemény versek ezek, a zenéjük is érces, a nyelvük az a tősgyökeresen magyar, régies zománcu nyelv, aminő az Aranyé a Buda halálában. Az a meleg szivbeli meghatottság, amely úgy megillet nehány uj költőnknél, mintha hiányoznék nála: de igy is élvezzük ezeket a verseket, a maguk szoborszerüségében. A képzelete szinte kifogyhatatlan a lelésben; mindig talál uj, találó és szemléletes képeket a gyötrő robotnak, buja szerelmének, meddő életének jellemzésére, és az ő biztos művészete mindig szilárd, egész szerkezeteket formál; nála minden sor szükséges és a helyén áll; minden verse kerek és ép. Legrövidebben egy hasonlattal tudnám jellemezni a költészetét : képzeljenek egy szobrot, egy pompás athléta-szobrot, amelynek erőteljes tagjaiban azonban nem csörgedez a vér éltető melege.

Haraszthy Lajos hiányzott az uj magyar költészetből. Hiányzott és kellett egy ilyen el nem lágyuló, kemény kezű művész, aki olyan verset tud írni, mint az «Aranyember». Ajánljuk a könyvét olvasóink szeretetébe.

(Ára 5 kor., minden könyvkereskedésben megrendelhető.) —s —r.