Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1912-06-06 / 23. szám

2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1912. junius 6.

VÁROSI ÜGYEK

(—) Emelkednek a vámbevételek Az

uj vámdijszabályzat hatalmasan érezteti hatását a város bevételein. Az idei május havi bevételek a tavalyi május haviakhoz képest minden tételükben jelentékeny emelkedést mutatnak, amely örvendetes változás nemcsak a forgalom emelkedésének, hanem annak is betudható, hogy a gőzmalom, a gyárak és a közönség egyaránt kötelesek a szabályzat díjtételeit viselni. Az emelkedés különben számokban kifejezve a következő:

Vám Hill, május 1912. május

(sorompóknál) 3853 K 09 f. 6007 K 62 f.

(egyezségekből) 170 K — f. 307 K 97 f.

(vasútnál) 1178 K 63 f. 1238 K 89 f.

(összesen) 5401 K 72 f. 7544 K 18 f.

Helypénz

(sorompóknál) 5145 K 36 f. 6181 K 78 f.

(egyezségekből) 80 K — f. 150 K — f.

(összesen) 5225 K 36 f. 6131 K 78 f.

Az idei májusi bevételek tehát a tavalyihoz képest 3158 korona 88 fillér töbletet tüntetnek fel. Itt jegyezzük meg, hogy a vágóhídi bevételek is 2831 K 5 f-re emelkedtek a múlt hónapban a tavalyi 2506 K 15 f-rel szemben, ami 324 K 90 f. többletet jelent. Visszatérve a kövezetvám emelkedésre, kívánatos volna, hogy a most meglevő állapotok épségben tartassanak, a vámdijszabályzat bástyáján rés ne üttessék, különösen a mentesség-ajándékozások által. Mert a jelenlegi helyzet mellett már jelentékeny lehet az az összeg, amelyet a kövezetvám a kövezet terheihez pótol.

( — ) Sok a szemét, kevés a kocsi.

Az utcákat, nagyon helyesen, állandóan tisztítják, seprik és az összesepert szemetet kocsikon kihordják. Erre a kihordásra azonban felhasználtatnak a város összes teherszállító fogatai, úgy hogy a legszüksége sebb szállítások is ilyen szemétakadályoka ütköznek. Emiatt azután kénytelen a város bérkocsikat fogadni és fizetni, úgy hogy még a konvenciós fát is bérkocsin kell szállítania. Ezek az állapotok lényegesen emelik a terheket s a városi gazda szemétkihordatási buzgalmát, sőt már-már hatalmi tultengését a város kézi pénztára érezi meg. Azért van a város köztisztasági vállalata, továbbá az egész kövezetvám-alap, hogy ezeket a terheket és kiadásokat viselje és ellássa, vagy ha már a város fogatait elhasználja és leköti, a kézipénztárat az ebből származó kiadásokért megfelelőleg kárpótolja.

Megsértik

a zárórát.

A boykott nem ér semmit.

Ide már szabályrendelet kell.

Kevés intézmény találkozott a közönség minden rétegének akkora megelégedésével, mint az esti 8 órai záróra, örült neki a közönség, hogy végre rendszeres és egyöntetű a megállopodás az üzletek zárása körül, örültek a kereskedők, akik egész napi fáradságos munkájuk után emberi pihenést szerezhettek maguknak, de legfőképpen örültek a kereskedelmi alkalmazottak, akiknek egy régi jogos kívánsága ment teljesedésbe a 8 órai záróra mzgvalósitása által.

Egy darabig már minden rendben is volt, minden kereskedő megtartotta a zárórát a becsületszóval kötött megállapodáshoz képest.

Most azután akadnak kereskedők, akik a maguk egészen speciális egyéni érdeküknek szeretnék feláldozni a közönség szociális

érzékének és a kereskedők becsületes elhatározásának azt a szép vívmányát, üzletüket este 8 órán jóval túl nyitva hagyván. Könnyen megérthető, hogy ez az eljárás először jogosulatlan és méltánytalan előnyét vonja maga után a záróra-törő kereskedőknek, azután pedig ennek folyományaképpen egyenesen a megállapodás és az egész uj rend felborulását idézheti elő.

Kereskedői körökben igen nagy rosszalás, sőt egyenesen animózitás érezhető különösen Engel Miksa fűszer- és csemegekereskedő ellen, mint aki záróra-ellenes magatartása által a losonci kereskedők legszélesebb rétege részéről nehezíti meg, sőt teszi lehetetlenné a záróra betartását. Egyik laptársunk a közönség részéről remél elhatározó jelentőségű mozgalmat a renitens kereskedők ellen, sőt a boykottra, bár burkolt formában egyelőre, felhívást is intéz.

Hát a boykott az semmiesetre sem fog eredményre vezetni. Láttunk mi már nagyobb okokból is boykottot rendezni, amelynek a közönség differenciált mivolta miatt semmi eredménye nem volt. Annál kevesebb eredményt lehet várni tőle a jelen esetben, amikor pláne a közönség megtartóztatását, sokszor kellemetlen helyzetekbe való beletörődést célzó intézmény megvalósításáról van szó.

Hanem igenis gyönyörű szépen rendet lehetne csinálni egy igen egyszerű rövid kis szabályrendelettel. A tövényhatóságok és városok annyi szabályrendeletet tudnak hozni a kereskedők és a közönség érdekében; a kereskedelem privát belső ügyeibe oly erős kézzel és sokszor oly igazságosan tudnak belemarkolni, vájjon miért ne hozhatnának ez egyszer szabályrendeletet a kereskedelmi alkalmazottak érdekében akkor, midőn sem a kereskedők, sem pedig a nagyközönség érdekei ezáltal sérelmet nem szenvednek. sőt ellenkezőleg mindkét faktornak jól felfogott érdekei azt egyaránt követelik.

Szabályrendelet alkotásának szükségességére, tipikusabb esetet el sem tudunk képzelni, mint ezt a szóban forgót. Ha egyesek nem respektálják a köznek ily fontos érdekeit, minősíttessék cselekményük kihágásnak és ítéltessék meg rendőri utón.

A megalkotandó szabályrendelet részleteinek nem akarunk prejudikálni, hogy ennek megalkotásánál a részletes intézkedések és rendelkezések hogyan szövegeztessenek, azt nem tudjuk, annak megállapítása nem is lehet egyesek feladata; de annyi bizonyos, hogy akad majd a városi képviselőtestületnek tagja, aki indítványozni, a képviselőtestületben pedig lesz olyan helyes gondolkodású többség, amely elfogadni lesz hajlandó az este nyolc órai záróráról szóló szabályrendeletet.

Verus.

Változás a mozinál.

Marosi kilép.

Losonc, junius 5.

A losonci Apolló színháznál lényeges személyi és valószínűleg nem jelentéktelen dologi változások vannak készülőben. A falragaszok már hirdetik, hogy a színházban renoválás miatt bizonytalan ideig előadások nem lesznek. Ez az állapot körülbelül két hétig fog tartani s az építkezések befejezése után az előadások kezdetüket veszik.

Személyi változás annyiban vau, hogy Marosi Mátyás a mozi tulajdonképeni értelmi szerzője és megalapítója, megunva a vállalkozással járó nagy gondokat visszavonul és átengedi a diszpozíciót, valamint osztatlan tulajdonjogot eddigi társainak, Schmidl Sándor és Ernő losonci építészeknek, akik most már maguk fogják vezetni az üzletet.

Tartozunk Marosinak az egész közönség részéről annak a meleg elismerésnek kifejezésével, amely őt lelépése és visszavonulása alkalmával kiséri. Mikor megalapította a losonci mozit, vállalkozása első tekintetre merésznek és kockázatosnak tetszett, ő azonban fáradhatatlan buzgalmával és szívós üzleti készségével bebizonyította, hogy nemcsak mozinak, hanem a színháznak is van már jövője Losoncon. Az uj tulajdonosok munkájukat azzal kezdik, hogy a már annyiszor szóvátett falépcsőt rövidesen eltávolítják s amellett a jegykezelés körül s általában az egész adminisztrációban üdvös újításokat honosítanak meg.

Ráfizetünk a

kaszárnyára.

Felcsigázott igények.

(A L. U. tudósitójától.)

A gyalogsági laktanya fenntartására és tatarozására a város évente 3000, szóval is háromezer korona átalányösszeget bocsát az ezredparancsnokság rendelkezésére. Ezt az elég szép összeget a katonaság azután szépen fel is használja. A javításoknál tatarozásnál azonban nem tartja be azt a helyes mértéket, amely a város érdekeinek megfelelne. A rendelkezésre álló összeget ugyanis nem a természetes romlás helyrehozására és a szokásos javítások elvégzésére fordítják katonáék, hanem folytonos uj beruházásokra és teljesen felesleges, vagy legalább is túlzott igényekhez mért beruházásokra. Az épületek anyaga ellen mindig merülnek fel kifogások, minden évben ki kell cserélni valamit.

Ezek a beruházások és cserélgetések természetesen csaknem teljesen felemésztik a tatarozásra szánt 3000 koronát, ugyannyira, hogy á 3000 korona felhasználása után még mindig fennmaradnak a tatarozni valók, tehát a tulajdonképeni munkálatok javarésze. Az igy fennmaradó hibákat és hiányokat azonban mégis csak rendbe kell valamiképen hozni és ki más végezné azokat el, mint a derék jó város, amely tehát igy tulajdonképpen csaknem 3000 koronát fordít évente olyan célokra, amelyeket elintézni neki kötelessége nem lenne.

A kaszárnya fentartásra utalványozott évi 3000 koronák kifizetése és felhasználása után még mindig dolgoznak és tekintélyes számlákat prezentálnak a város szegődményes iparosai. Elég tekintélyes összeg már a tatarozásra fordított háromezer korona is; ha már most a kaszárnyák után kapott bérből ezen felül még előre nem látott kiadások és költségek is levonásba helyeztetnek, akkor rövidesen oda jutunk, hogy nemcsak haszna nem lesz Losonc városnak a rengeteg költséggel megépített kaszárnyákból, hanem még ellen kezőleg rá fog azokra fizetni.

Nem marad tehát egyéb hátra, mint vagy a leghatározottabban figyelmébe ajánlani a katonai hatóságnak a háromezer korona tatarozási összeg eredeti és tulajdonképpeni rendeltetéséi vagy pedig alkalmazni a radikális megoldást. Ez pedig abból állana, hogy vegye a város a tatarozást házi kezelésbe, végeztesse azokat iparosaival akként, hogy a katonai hatóság informativ jellegű meghallgatása mellett maguk az erre hivatott városi közegek jelöljék ki azokat a hibákat, amelyek javítandók és rendezendők. Azt hisszük ezzel a megoldással nemcsak a normális munkálatok lesznek elvégezhetők az erre rendelt összegből, hanem még a katonáék emelkedő igényei is kielégíthetők lesznek, ha nem is a jelenleg folyó mértékben, de legalább annyira, amennyire. Mert végre is, a városnak nem az a célja kaszárnyáival, hogy az értük kapott bérösszegeket maguk az épületek emésszék fel, hanem hogy azokból valamennyit profitirozhasson is. A város tulajdonát képező többi épületekkel nincs semmi baj, teljesen indokolatlan tehát, hogy éppen a kaszárnyáknál,') azoknál az épületeknél kelljen kárt szenvednie, amely épületekben a legszigorúbb vasfegyelem, a feltétlen rend uralkodik, amely