Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-30 / 22. szám
2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1912. május 30. Sándor losonci polgármester szolgálati jubileumáról. Különösen kiemelte az ő nagy érdemeit Losonc város fejlődése és felvirágoztatása körül. Wagner meghatva köszönte meg a nagy ovátiót, a melyben a tanács részesítette. Ezután Várhidy Lajos titkár tette meg jelentéseit a magyar város és községfejlesztő r.-t. megalakulásáról; a belügyi államtitkár előtt történt tisztelgésről; Dicsőszentmárton nagyközségnek r.-t. várossá való átalakulásáról ; a 4 millió korona államsegély kiutalásáról és az uj kormány kinevezéséről és bemutatkozásáról. A tanács a bejelentéseket tudomásul vette. Titkár előterjesztette ezután Rosenauer Ottó dr. zólyomi \polgármesternek az indítványát az uj utcák kiépítési költségeinek az építtetők által való viselése tárgyában. A tanács' az indítvány érdemleges tárgyalásába ezúttal nem bocsátkozott, mivel a különböző városi szervezetek egyesülése folytán az egyesület csak a folyamatban levő ügyek befejezésére s az egyesülés folytán szükségessé váló vagyoni ügyek rendezésére szorítkozik. Dr. Weisz Ármin szentendrei városi orvosnak a vasúti kedvezmények kiterjesztése tárgyában benyújtott indítványa felett napirendre tért, mert a legutóbbi tanácsülésből (1912. február 10.) kifolyólag e tárgyban már felterjesztést intézett a belügyminiszterhez s az egyesület ennek érdemleges elintézését bevárja. Titkár bejelenti, hogy Szalay Lajos versed főmérnök a városi tisztviselőket folyó hó 19-ére Budapestre kongresszusra hívta öszsze a tisztviselők fizetésrendezése és a városi tisztviselők orsz. szövetségének a megalakítása céljából. A tanács annak hangsúlyozásával, hogy a városi tisztviselők külön szervezkedését a városi szervezetek egyesülése folytán nem tartja sem szükségesnek, sem indokoltnak, mivel a kongresszus a városi tisztviselők érdekeinek a támogatását is programmjába vette, — a Szalay által kezdeményezett mozgalom felett napirendre tért. Titkár jelenti, hogy az állami tisztviselők folyó hó 19-én kongresszust tartanak a helyzetük javítása érdekében s erre az egyesületet is meghívták. A tanács felkérte az elnökséget, hogy az állami tisztviselők kongresszusán jelenjen meg s az egyesületnek a mozgalomhoz való csatlakozását jelentse be. Titkár bejelentette, hogy a különböző városi szervezetek egyesülése alkalmából azoknak a kívánságoknak legnagyobb része, amelyet az egyesület hangoztatott — a városok orsz. kongresszusánál elfogadásra talált. Az orsz kongresszus szervezési szabályzatát ezeknek a kívánságoknak a figyelembe vételével módosítja s programmjába vette azokat a teendőket, amelyek az egyesület alapszabályszerü céljait képezték Az egyesület záró közgyűlésének az összehívásával az elnökséget bízták meg s egyúttal felkérte a tanács az elnökséget, hogy az egyesület vagyonának mikénti felhasználása tekintetében legközelebb javaslatot tegyen. Végül arra való tekintettel, hogy az uj városi törvény főbb alapelveinek a megállapítása tekintetében a magyar városok orsz. kongresszusa állandó bizottságának a megállapodása folytán — az e célból kitűzött irodalmi pályázat tárgytalanná vált, elhatározta a tanács, hogy a pályázatot visszavonja s a közgyűlésnek azt az előterjesztést teszi, hogy az 1000 korona jutalmat Nagy Ferenc dr. miskolci polgármesternek adja ki, akinek «a magyar városi jog» cimü munkájának kiadását már régebben elhatározta. Nagy Ferenc munkájának kiadásával, illetve a könyvkiadó céggel leendő szerződés megkötésével és ' a szükséges egyéb intézkedésekkel a tanács az elnökséget bizta meg. Ezzel a tanácsülés véget ért. (—) Elhanyagolt utcák. Sok nagybetűs, rikoltozó kinézésű Mi lesz, Rovás és egyéb cimü sohajtozás, panaszkodás sírja állapotainkat a sajtóban, de sem az újságokban, sem a közgyűléseken sem egyebütt nem tűnik fel senkinek, hogy mig egyes városrészek talán már túlságosan is t'avorizáltatnak, most keletkező részek a modern városfejlesztés minden eszközével emeltetnek, addig régen meglevő, egészen elöregedő utcák a régi elhanyagolt állapotban maradnak. Mi lesz a Busbak Ádám és Iskola-utcák csatornázásával ? Ezekre a vidékekre, továbbá a Varga utcára és mellékutcácskáira kellene irányulnia a vezetők, a mérnökség és a tanács figyelmének. Nem tekinthetjük ugyanis modern városi állapotnak a jelzett utcák helyzetét. Csak a legutóbbi tavaszi hóolvadás okozta áradások is megmutatták, hogy ezen utcák állapotai már egyenesen tarthatatlanak. Főhiba természetesen a csatornázás hiánya, amely az ott lakást az év minden szakában lehetetlenné vagy problematikussá teszi. Télen és tavasszal térdig érő hó sőt nem ritkán vízállás keseríti az ott lakó szegény iparos és munkásnép életét, nyáron pedig sokszor elviselhetetlen bűzt árasztanak a csatornázás, hiányában szabadon poshadó szennyvizek. Ezekben az utcákban leginkább az olcsó lakásokat kereső gyári munkások és az egészen kisipart űző mesteremberek laknak, akiknek viszonyai amúgy is szegényesebbek és egészségtelenebbek a «arisztokrata» Rákóczi utcai lakókénál. Kívánatos tehát, hogy legalább a város tegye meg érdekükben mindazt, amit tőle elvárhatunk. Követeljük : a Busbak Ádám és Iskola utcák sürgős csatornázását, az erre vonatkozó tervezet elkészítését; — továbbá a Varga-utcában és mellékutcáiban a külső csatornázás rendbehozatalát, mélyítését és rendszeres, alapos tisztogatását. Mert gondolni kell már egyszer a kisemberek érdekeire is. (—) A Rákóczi-utcai fák, mint mái bizonyos, szépen kihajtottak és meg fognak élni uj talajukban. Egy pár fiatal fának kérge azonban különböző okokból megsérült. Tudtunkkal van a városnak szegődményes kertésze, aki a növényzet fejlődését és ápolását szemmel tartani köteles. Nem jelent tehát végleges orvoslást az, hogy a megsérült fákat ezúttal bekötözték és ezáltal a kertészt ebbeli kötelessége alul mentesjtették. Rá kell a város kertészét szorítani kötelezettségének gondos ellátására, amire most a legjobb alkalom a Kossuth-szobor környékének rendezése. A szobor környéke ugyanis nem áll a gondozottság azon fokán, amelyet méltán elvárhatnánk. (—) A tugári piac befödése nagyjából már elkészült, a Felső-Patakpart feletti boltozatot már aszfaltozzák is. Bizonyára nem kerülte ki az illetékes körök figyelmét az a jogos kivánalom, hogy a boltozásnak megfelelőleg már most a kis piac-tér és a Rózsautca nívója is emeltessék. Ez úgy vízrendészeti okokból, mint ezen városrész fejlődés képessége szempontjából is felette kívánatos lenne s az ebbeli munkálatokra most volna a legjobb alkalom, amikor a tugári piac nagyarányú fejlesztése munkában van. Hiába, mégse jó intézmény az a vállalati pénztár. A Losonci Újság már régen rámutatott bátor szóval a vállalati betegsegélyző pénztárak szervezeti hibáira és hiányaira, amely hibák és hiányok őket a működésben a kerületi pénztárakkal szemben erős inferioritásba helyezik. Felszólalásaink nyomán a Sternlicht gyár vállalati pénztára már dicséretes elhatározásra jutott : belépése a kerületi betegsegélyző pénztárba elvben már befejezett dolog, kivitelben pedig csak napok, vagy hetek kérdése. Annak idején konkrét esetek híján nem emlékeztünk meg a Rakottyay-féle zománcozógyár betegsegélyző pénztárának állapotairól. Hogy vannak-e rendszeres hiányosságok, tapasztalhatók-e gyakorabbi viszásságok, azt nem tudjuk. Az ottani pénztár még csak egy fejlődő, friss intézmény, amelynek jelentős múltja nem is igen lehet. Hétfőn megjelent lapunk szerkesztőségében egy szegényes külsejű fáradt arcú munkásasszony, özv. Oláh Károlyné és előadta, hogy ő a Rakottyay gyár alkalmazottja, valami betegségben szenved, volt is a közkórházban, ott az igazgatófőorvos ur meg akarta operálni, de ő nagyon megijedt, felugród, nem engedte magát: mire a főorvos ur nagyon haragos lett és a kórházból eltávolította. Eddig még nem volna az esetben semmi figyelemreméltó vagy különös dolog. Az is természetes, hogy a műveletlen paciens sokszor ok nélkül is ijedezik, az is természetes, ha a ezerfelé elfoglalt főorvost elhagyja a türelme ekkora korlátoltság láttán. Mondott ugyan Oláhné még mást is, amire tanukra hivatkozott, de az már nem tartozik ide. Mert idáig a doiog teljesen rendbe volna. Igen ám, de másnap dr. Félegyházi főorvos ur, aki a Rakottyay-gyári vállalati pénztárnak is orvosa egyúttal, megjelent a gyárban és Oláhné bemondása szerint kieszközölte, hogy utóbbit, ezt a beteg munkásnőt, a gyárból kitegyék. Ami meg is történt. Kétségbeesve vánszorgott azután hozzánk és még sokfelé a szerencsétlen Oláhné, de persze minden hiába, most kenyér nélkül, segítség és remény nélkül lézeng, három gyermek gondjával a vállán. A gyárban pedig, mikor elbocsátották, senki sem mondta neki, hogy elbocsátása után is még húsz heti táppénzre van igénye. Ezt senki sem mondta Oláhnénak, aki most azt hiszi, hogy ki van dobva a világba minden segélyezés nélkül. De természetesen Oláhné a jelen esetben, vagy bárki más, hasonló helyzetben, kérdezni sem meri, van-e hát neki valami igénye, van-e valami joga, még kevésbé meri ezt az igényét, ezt a jogát követelni, vagy érvényesíteni. Hiszen ugyanazok a vállalati pénztáraknak vezetői, irányitól, akik a munkások szolgálati ügyeiben irányadók. A középkori uriszékekhez hasonlítanak a vállalati pénztárak, amelyeknél az alperes és a bíró egy személyben egyesül. Ez a legutóbbi Rakottyay-féle eset nem valami specifikus jelenség, hanem egy intézményesített ferde helyzetnek természetes következménye. Nem dr. Félegyháziban, sem a Rakottyay gyárvezetőségben van a hiba, hanem magában a vállalati «betegsegélyző» pénztárak intézményében. Özv. Oláh Károlynét eljuttattuk a balassagyarmati Mária-Valéria kórházba. Azóta talán már ott is van. Ha felépül, majd követelheti a húsz heti táppénzét a Rakottyay-féle vállalati pénztártól, deháí mégsem rendes állapot az, hogy valaki perelni legyen kénytelen nem is egy magánost, hanem egy nyilvános intézetet, amikor joga egészen világos és evidens. Jegyzők nagygyűlése. Minél áldatlanabb a politikai helyzet, annál több, napról napra szaporodik azok száma, kik anyagi helyzetük javítását kérik, várják. Nagygyülésezik az állam valamennyi tisztviselője, az állam tisztviselője után a vármegye, a község a város. A Losonci Újság múlt számában adtunk hirt a tanítóknak Losonc városban megtartott gyűléséről, hol a fizetésrendezés a tárgy s előttünk fekszik a meghívó a jegyzők nagygyűlésére 1912. junius 4-re Budapestre, hová a lezárt jelentkezések alapján 3953 résztvevő jelentkezet. Lapunk előző számaiban vázoltuk a jegyzők fizetése javításának módozatát, s azóta adta be a jegyzők vármegyei egyesülete memorandumát a törvényhatóságnál, kérve a jegyzők részére a drágasági pótlék megadását. Bár első cikkünkben a fizetés jogosságát
