Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1912-05-30 / 22. szám

1 Ql2. május 30. * LOSONCI ÚJSÁG 3. oldal.

elismertük, nem helyeselhetjük a drágasági pótlék kérelmezését.

A községek tisztviselői minimális javadalmát az állam kiegészítette, igy a megváltozott viszonyokkal szemben a további rendezés is az ő feladata. Ha gondoskodik az állam minden irányban a munka szaporulatról, a gazdaközönség anyagi előnyeiről, gondoskodjék azon tisztviselőiről is, kik sorsa függő bizonytalanság óriási munka mellett, anyagi javakban a legszerényebben dotáltak.

Alamizsnát kérni azoknak nem kell, kiknek munkájára szükség van s nem drágasági pótlék, de fizetés rendezésre van szükség, ezt támogassa a vármegye törvényhatósága.

S ha jóakaratu támogatásával segíteni akar a jegyzői karon, mi adunk szerény véleményt, hogy ezt is meg lehet tenni.

A vármegye községeiben rendezetlen a jegyzők, — aljegyzők fuvar és napidija körön kívül — körön belül. Rendezetlen a fűtés, világítás átalány, rendezetlen a jegyzők gyűlési fuvar s napidija, a lakbér, a lakás viszony s még helyenként százféle olyan dolog, miben a vármegye jóakaratára szükség van.

A legtöbb jegyzőnek fuvar s napidijára szabályrendeletük előirányoz 400—700 K utiátalányt. Talán egy pillanatra sok, de vegyük sorra, mi ennek az ellenszolgáltatása.

Köteles a jegyző hetenként körét bejárni, tehát 4—6 községgel rendelkező jegyző útban eltölt 3—4 napot. Téved azonban az, ki azt gondolja, hogy a falusi fuvar olcsóbb, mint a losonci bérkocsis. Annyi legalább is, ha nem több, mert az eljön egy napra 14 koronáért, a falusi fuvaros még megtisztel azzal ha kegyesen befog s mellette kiugtik az agy velő a tengelyre akasztott ülésen ráadásnak, mert ő 14 -16 koronát kereshet.

Nos igy a heti háromszori kirándulás csekély 52 — 60 koronába kerül s mondjuk elmulaszt a jegyző sok hetet, nem megy ki csak 2-szer havonta, kiadott fuvarra 60 + 60 — 120 koronát, egy évben kiadott 1440 koronát.

Ez mind nagyon szép, de erre nem kapott csak 400—700 koronát s benne van még enrvek az összegnek megfelelően az a kötelesség is, hogy be kell utaznia Losoncra járási értekezletre, sorozásra stb. s a fuvardíj mellett ezen csekély összegben élvezi a napidiját is.

Minden tisztviselővel szemben van kötelességünk, jogunk, de sem a vármegyének nincs joga azt elnézni, hogy tisztviselői a fuvar napidijra ráfizetnek, sem a községnek nincsen jogában azt követelni a végzett munkáért, hogy a tisztviselő az általa kapott javadalomra ráfizessen.

Ha megkívánja a tisztviselőtől a hatóság, a község a kötelesség teljesítését, adja meg a módot ahhoz, hogy az annak megfelelően elvégeztessék.

Ekként a vármegye, a község azokról gondoskodnék, melyeknek rendezése reá vár akkor, ha az állam a fizetést rendezi s ne toldjuk-foldjuk azt az oldalt, mely nem a mi kötelességünk a végső oldalon.

Mert nem tartjuk azt sem megengedhetőnek, hogy a fuvar s napidij összege ne legyen oly összegű, hogy abból nem egy pár ló, de egyetlen lónak eltartása lehetővé tétessék, ez pedig 1200—1*400 K-nál kisebb nem lehet, de akkor meg is követelheti a hatóság, hogy ez meg legyen s ne vegye igénybe a hatóság a nyomorúságos jegyző fuvart kiszállásainál, de a főszolgabírótól kezdve a jegyzőig már külsőleg is nyerje meg a hatóság az egyszerű nép előtt a tekintélyt s ne legyen az, hogy mig a népe kocsin jár, az őt vezető s néki tanácsot adó tisztviselő gyalog halad utjain, vagy reá szorul zörgős szekerére, mit nem kényszerűség vagy kereset végett, de szánalomból fog be egy alkalmatlan időben.

Ami a lakás viszonyokat illeti itt is szükség van az erélyes intézkedésre s talán a legtöbb körjegyzői hivatal éppen a járási székhely mintájára rendezkedett be; hiába a példa nemesit.

A jegyzők egyéb panaszait felsorolni egyszerre sok lenne s talán ha ez égető bajok orvosoltatnak, adandó alkalommal s a járás területén körültekintéssel egyet mást az intéző köröknek még figyelmébe ajánlhatunk.

Jegyző.

Pesti jótékonyság.

De azért mégsem lehet egészen elitélni a jótékonykodást, még az olyat sem, aminő a gyermeknapi és a virágnapi jótékonykodás volt, mikor az urinők kiálltak perselyesdit játszani az utcára, filléreket kérencséltek a legvegyesebb küzönségtől. A támadóknak igazuk volt sok dologban: valóban nem volt komoly ez az egész jótékonysági hűhó, valóban a gyűjtő hölgyek méltóságos férjei a mellényzsebükből kifizethették volna az összegyűjtött summát és valóban kellemetlenül zaklatták az embert a kunyorálásukkal. (Csak akkor léptünk egy-egy uj utcába, ha előbb körülnéztünk, nincs-e a közelben egy útonálló hölgy. Mert bizony — tisztesség ne essék szólván — sokan közülök pályát tévesztettek: egyikből-másikból kitűnő utcai lány lett volna, oly sikeresen tudta csábítani a férfiakat.)

Mégis. Van ennek és minden jótékonyságnak bizonyos haszna, eredménye, ha nem is az, amit a jótékony alany remél és amire az adakozás történik. Ez az eredmény az, hogy az embert ráeszméltet! arra, hogy egy társadalomnak tagja, hogy köze van az emberekhez, hogy hötelessége van velük szemben. Egyszóval fölébreszti, működteti, erősiti a szociális érzést, az emberi összetartozás, érdekközösség érzését, mely minden állam támasza, talpköve. Azok a jótékony hölgyek is, mikor vadidegen emberek után futkostak az utcán, hogy filléreket gyűjtsenek idegen gyermekek részére, éreztek valószínűleg ilyesmit; azáltal, hogy áldozatot hoztak, táplálták, nevelték a szociális érzésüket.

Csak kár, hogy a virágnapi jótékonykodási komédiának még ez az egy mentsége sem lehet. Megsarcoltak mindenkit, kövezetvámot szedtek minden járókelőtől - s csak másnap tudta meg az ember az újságból, hogy valami katolikus népszövetség javára gyűjtöttek. Egyszóval itt a jótékonysági művelet szülőoka nem a szociális érzés volt, hanem épen a felekezet szerint való elkülönülés, elszakadás a társadalomtól. Ez a fából vaskarika-jótékonyság, ez már bosszantó, erre már igazán nincs mentség a nap alatt.

Komlós Aladár.

{«••HÍREK ••• I

Május 23.

Ostromállapot. Ilyen lehet a háború. Ki hitte volna szelíd, jámbor rendőrökről, hogy ilyen vérengzésre képesek! A képviselők zárt automobilokon érkeznek a Házba. Egy munkapárti honatya oldalán egy-egy asszony ül; úgy elbújik, hogy csak kiszálláskor venni észre őt. Felfordult a város, izgalom mindenütt, bősz rendőrök vágtatnak ide-oda, betörnek egy kaput, üldöznek valakit, ijedt nők futkároznak az utcán, mint megriadt egerek ... Ahogy megyek a Károly-köruton, egyszerre az egész körút futásnak ered. Hátranézek: hát lovasrendőrök száguldnak utánunk kivont karddal. Ok nélkül. Munkás sehol. így volt ez egész nap. Jóformán csak arról sejthetjük, hogy szocialisták járnak a közelben, hogy a katonák lóra kaptak, kihúzták a gyikot s megindultak az utca másik vége felé. Az embernek elszorult a szive: mi lesz itt? mi lesz most? Talán ölni fognak! Mert a katona erre való: az uralkodó osztály érdekeinek a megvédésére. S ma az a vaksi gróf az ur, aki elnökösdit játszik odafönt és vad osztályönzésében

irgalmatlanul, bőszülten gyilkoltatja le a grófi érdekeket veszélyeztető proletárságot. Tetemrehiváskor jó lesz védetni magát a magyar kiskirálynak!

De talán nem fájlaljuk úgy azt, hogy annyi ember odaveszett, inkább azt, hogy «hiába haltak meg, hej, hiába!»

Hiába ? Ez nem egészen bizonyos. Kezd csinálódni a magyar szociáldemokrácia történelme. Az angol, sőt a német munkásság múltja is évszázados. A magyar szocializmusnak nincsen múltja, amire hivatkozzék, amivel fenyegetőzzék, ami önérzetét erősíthetné. Ezért emlegetik annyit Dózsát, akinek a forradalma pedig lényegesen különbözik a maitól. Érzik, hogy történelemre szükségük van. (A «nemzetfentartó osztály» is ezért kendőzi a magyar történelmet valami hypokrita hazafisaggal.) A magyar szocializmusnak május 23-án volt az első nevezetes, igazán történelmi cselekedete, amitől életét számíthatjuk.

Van nálunk is erős, szervezett szociáldemokrácia, amely végre megmutatta életerejét. Ezek az emberek avval a tudattal mentek az utcára: talán épen az én húsomat fogja szétzúzni a puskapor, metélni kardok elé; talán éppen utánam fog sírni gyermek, asszony. De mentek előre. Köröttük a gyjlkoic éle villogott viharzón, véresen . . . Érzik-e a mámort, a gyönyörű érzést, hogy történelmi nevezetességű időket élünk, érzik-e, hogy vér közt, erőszak közt, kinok közt uj Magyország vajúdik és fog nemsokára megszületni ? (K)

Tízéves találkozó. Folyó évi junius hó 28-án lesz a tízéves találkozója azoknak, akik az 1902. esztendőben a losonci főgimnáziumban érettségi vizsgálatot tettek. Most hívja össze dr. Tausz Lipót losonci orvos az iskolatársakat, hogy megbeszélésük értelmében a jelzett napon este 8 órakor a Vigadóban megjelenjenek.

Kujnis Gyula kiküldetésben. Az ipartestületi jegyzők részére rendszeresitendő szaktanfolyam felállítása tárgyában a kereskedelemügyi minisztérium elnöki ügyosztályában a mai napon tartott ankéten az ipartestületek országos szövetségének kiküE etetésében Kujnis Oyula losonci ipartestületi elnök jelent meg.

Gimnáziumi ünnepély. A losonci m. kir. áll. főgimnázium ifjúsága 1912. évi június hó 6-án délután fél 4 órakor az: intézet rajztermében Liszt Ferenc-emlékünnepet rendez, melynek tiszta jövedelmét néh. dr. Layer Antal és Malesevich Emil tanároknak állítandó síremlékek javára fordítja. Belépődíj személyenkint 1 korona. Felülfizetéseket — a kegyeletes célra valój tekintettel — köszönettel fogadnak.

A Losonci Kerületi Munkásbiztositó- Pénztár 1911. évi rendes közgyűlését folyó évi június hó 2-án délelőtt fél 11 órakor a városháza közgyűlési termében tartja meg. A közgyűlés tárgysorozata a következő: 1. Elnöki megnyitó, a közgyűlés szabályszerű egybehivásának igazolása, a jegyzőkönyv vezetőjének és hitelesítőinek kijelölése. 2. Az igazgatóság és felügyelő-bizottság jelentéseinek előterjesztése, az 1911. évi betegsegélyezés és balesetbiztosítás zárszámadásának megvizsgálása és határozathozatal az évi felesleg egyharmad részének hováforditása és a felmentvény megadása iránt, ezzel kapcsolatosan az igazgatóság idevonatkozó javaslatának tárgyalása. 3. Az 1913. évi költség-előirányzat megállapítása. 4. Az önkormányzati szervek megüresedett helyének titkos választás utján való betöltése és pedig: a) A munkaadók közül az igazgatóságba 4 póttag (gyári csoportból) b) A biztosítottak közül az igazgatóságba 4 póttag (gyári csoportból). A biztosítottak közül az igazgatóságba 3 póttag (ipari csoportból), c) A munkaadók közül a felügyelő-bizottságba 2 rendes tag (ipari csoportból, d) A biztosítottak közül a felügyelő-bizottságba 2 rendes tag (gyári csoportból). A biztosítottak közül a felügyelő-bizottságba 1 rendes tag (ipari csoportból). A biztosítottak közül a felügyelő-bizottságba 1 rendes tag (keresk.