Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1912-05-09 / 19. szám

2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1912. május 9. kedett. Jelenti továbbá, hogy a vall. és közokt. miniszter Zolnayné Tábori Mária ecsegi és Höppner Erzsébet losonci áll. el. iskolai tanítónőket a népnevelés terén szerzett ér­demeik elismeréséül évi 200 K pótlék élve­zete mellett, jelenlegi állomáshelyükön való meghagyásával igazgató-tanítónőkké lép­tette elő. A vall. és közokt. miniszter folyó évi szeptember hó elsejétől fogva a füleki öt tanerővel biró községi el. iskolát állami keze lésbe vette s ugyanezen iskolát a tanulók nagy száma miatt egy tenerővel fejlesztette. A tankötelesek nagy száma miatt fejlesz­tette a salgótarjáni 16 tanerős állami iskolát két és mátranováki három tanítóval működő állami iskolát pedig egy tanerővel. Ezen iskolával és uj állásokkal a tankerület­ben levő állami iskolák száma 28-ra, az azoknál működő tanerők száma pedig 80 ra emelkedik. Ugyancsak a vall. és közokt. miniszter a balassagyarmati, a losonci, a salgótarjáni aczélgyári és a szécsényi iparostanonc is­kola egy-egy szorgalmas tanulójának 50 50 kor. dijat engedélyezett. VÁROSI ÜGYEK (- -j A jogügyi-, pénzügyi- és gazda­sági bizottság folyó hó 6-án délután ülést tartott. Az ülés tárgyát elsősorban a Rakottyay György, Herczog Ignác és Heks Béla által benyújtott azon ajánlat képezte, mely szerint nevezettek hajlandók a Vigadót 3 évre 1912. augusztus 1-től kezdőelőleg 11.000 korona évi bérért bérbevenni s azon a városi építési bizottság által javasolt javításokat sajátjukból eszközölni. Ezen három év alatt kötelesek (?) részvénytársasági alapon a Rakottyay-féle tervet, — vagyis a Steiner-ház telkén építendő szálloda és gőz­fürdő megépítését keresztülvinni, — amikor is a Vigadó 200.000 koronáért a tulajdonukba megy át, de e 200.000 korona vételár az alaku­landó részvénytársaság részvényeivel (??) fog kielégittetni. E javaslatot, melyhez a jelenlevők csak­nem mindegyike — köztük Török Zoltán és Sacher Gusztáv igen tartalmasán, — hozzá­szólott, a bizottságok egyhangúlag elvetették s kimondották, hogy a Herczog-féle aján­lat elfogadásával a Vigadó épület eladását ajánlják a közgyűlésnek 250 ezer korona vételár javaslatba hozásával. Mi csak helyeselhetjük a bizottságok javaslatát, mert jó lesz már egyszer ezt a gordiusi csomót ekként kettévágni. A Rakottyay-konzorcium csinálja meg a szál­lodát úgy, ahogy akarja; a város erejéhez képest hozzájárulását nem fogja megtagadni. Az azonban a város financiális érdekei elleni merénylet lenne, ha mi csekély közvagyonunk egyik tekintélyes és biztos jövedelmezést garantáló objektumát esetleg nagyon gyenge papírokért elvesztegetnénk. Kalmár Ferenc 6600 korona bérét 4000 koronára redukálni kérte, miután a konjunk­túrák olyanok, hogy ki van téve a teljes tönkremenés veszélyének. A bizottság elve­tette a kérelmet s ily tárgyú javaslattal fog járulni a közgyűlés elé. Bár azok az indokok, melyeket Kalmár kérelme támogatására felhozott, — részben tényleg az ő személyes ténykedéseiből fakadnak s igy azokkal senkit se okolhat, — mi a méltányosság álláspontjára helyezkedve mégis helyénvalónak találnánk, ha a város legalább némi részben járulna hozzá egy losonci polgár sanyarú helyzetének javítá­sához. így a rigorózus elutasító magatartást itt spéciéi nem helyeselhetjük. Nagyon helyes volt viszont azon intéz­kedés, hogy Kalmárnak 1050 koronás kiadá­sát, melyért a gőzfürdőbe vezető folyosót építette meg előzetes engedelem nélkül, 6 éves 179 koronás részletekben visszafizetni javasolják a bizottságok. Ezután a zárszámadás következett, mely­ről^ részletesen később szólunk. Érdekes, hogy a város számos iparos számlája még most sincs kifizetve. Ez is szóvá tétetett A Lévai ügy. Legnagyobb sajnálatunkra, — a legizléste­­lenebb keretekben már ez az éppen nem döntő jelentőségű epizód is üggyé avató­­dott egy helyi lap szenzációvadászata követ­keztében. Múlt számunkban megírtuk, hogy a ke­rületi betegsegélyző-pénztár folyó évi április hó 30-án tartott igazgatósági ülése folytán megválasztott összes orvosaival szerződése­ket kötött, egyedül csak dr. Lévai Lajost nem kívánta erye'őre szorosabban magához fűzni azért, mert ellene oly panaszokról szereztek tudomást egyes igazgatósági ta­gok, amelyek fegyelmi eljárás tárgyát is képezhetik. Ezt az elég szorosan csakis a tényekre szorítkozó híradásunkat a «Felsőnógrád», ez a magát «előkelő lap»-nak nevező újság (I. 1. évf. 38 szám. 1. oldal harmadik hasáb, felülről 5. sor.), az intrika és szenzáció­­hajhászat szennyes levétől csepegőnek ke­reszteli el. A losonci kerületi munkásbiztositó-pénztár elnökségétől kaptuk a következő nyilatko­zatot: «A Losonci Újság» legutóbbi számá­ban dr. Lévai Lajos orvosról tendenciózusan elferdített s a valóságnak meg nem felelő híradás jelent meg. Kijelentjük, hogy a munkásbiztositó-pénztárnál dr. Lévai Lajos orvos ellen semmiféle kifogások nem emel­tettek, az ő orvosi működésével úgy a ve­­vetőség, mint a pénztár tagjai teljesen meg voltak és meg vannak elégedve Minden ezzel ellenkező állítás rosszhiszemű kohol­mány». Losoncon, 1912. május hó 8-án. A losonci kerületi munkásbiztositó-pénztár elnöksége. Tudósításunkat az első betűtől az utolsóig fenntartjuk. Hozzátesszük és ismételjük azon­ban azt is, hogy cikkünket nem •dr. Lévai ellen érzett animozitásból. hanem a köz­érdek szolgálatában irtuk meg. Amikor egy oly tekintélyes testületben, mint a beteg­segélyző-pénztár igazgatóságában panaszok hangzanak el, ez nem közömbös tény, emellett nem lehet vállvonagatással elhalad­nunk. Vagy igazak, vagy nem igazak az igazgatóságban többek által nyíltan és őszin­tén előadott panaszok, de ennek kideríté­sére a fegyelmi bizottság lesz illetékes. Ha igazaknak fognak bizonyulni a kétségtelenül felmerült panaszok, akkor dr. Lévai ezen a helyén meg nem maradhat, akkor a mun­kásoknak diszkrecionális hatáskörrel való gyógyítására nem alkalmas és akkor jól tettük, ha erre ideje korán figyelmeztettük a pénztári tagokat, amiből azonban dr. Lévai­nak még semmi kára nincsen, mert legfel­jebb ingyenes pacienturája csappan meg, — vagy pedig nem igazak a panaszok s akkor legnagyobb készséggel fogjuk elismerni, hogy az igazgatóság, — nem is mi! — té­vedett és tévedésből helytelenül járt el. Nemcsak a közérdekeknek hanem dr. Lévainak is nagy szolgálatot tettünk tehát akkor, amidőn lehetővé tettük, hogy ügye elfogulatlan, tárgyilagos és szenvedélytelen megvilágításban kerüljön a nyilvánosság elé és ne kiszivárgó és gyanúsító hírek alak­jában. Dr. Tausz orvost sem a dr. Lévai he­lyére akarjuk beprotegálni, hanem annak a széliében megnyilatkozó nézetnek adtunk kifejezést, hogy dr. Matzner János esetleges igazgató-főorvosi előléptetése esetén meg­üresedhető orvosi állás dr. Tausz szemé­lyével fog betöltetni. Azt hisszük különben, hogy az igazgató­ság már gondoskodott, vagy sürgősen gon­doskodni fog dr. Lévai ügyében a fegyelmi eljárás megindításáról, mert részéről csak ez lehet következetes és igazságos álláspont. A fegyelmi eljárás elmaradása ugyanis nem nyújtana módot arra, hogy dr. Lévai be­­bizonyitothassa az ellene felmerült panaszok alaptalanságát, — ha ugyan alaptalanok ezen panaszok. A Polgári kör bora. Ezzel a címmel egy a Polgári kör ital­mérési ügyét tárgyaló cikk jelent meg a Losonci Újság legutóbbi számában. Ez a cikk a Polgári kör állapotait, a házi kezelésbe vett italmérésből folyó helyzetet tévesen és egyoldalulag világítja meg. Hely­telen információn alapszik mindenek előtt az a viszony, mely a Polgári kör és a Régi Vigadó között fennáll és illetőleg nincsenek benne kifejtve azok az események, amelyek a kört italmérésének házi kezelésbe vételére késztették, sőt egyenesen kényszeritették. A losonci sajtó mindeddig úgy tüntette fel a dolgot, mintha a Polgári kör most vezette volna be helyiségeibe az italfogyasz­tást, holott a bejáratosak tudják, miszerint fogyasztás ott eddig is mindig volt. A kü­­lömbség a régi és jelenlegi állapot között csak az, hogy ezelőtt a régi vigadó látta el borral a kört, most pedig saját borát szol­gáltatja az ki tagjainak. Ezt a változást pedig előidézte saját helytelen eljárása által a'Régi Vigadó jelenlegi bérlője, aki olyan újításokat akart rendszeresíteni, amelyek a köri tagok kényelmét nagy mértékben veszélyeztették volna. Emellett minden kiadást, minden közterhet a Polgári Körre akart volna róni. Tisztán csak ez volt az oka az italmérés házi kezelésbe vételének. Hogy a Polgári kör tekintélye alászállott-e, azt majd nem Severus ur fogja eldönteni, mert szerencsére ez nem is tőle függ. Egye­dül jelentős körülmény, hogy a tagok össze­tartása, a polgárerények kultusza és a kör látogatottsága azóta sem csökkent és ez megadja a tekintélyt is. Arról sem lehet szó, hogy a borfogyasztásban excelláló tagoktól kulturtényeket ne várjunk, mert a Polgári körben a borfogyasztás terén senki sem excellál. Nem igaz az, hogy a házi kezelésbe vétel óta 35 hektoliter bor fogyott volna el, mert a fogyasztás ennek a számnak messze alatta maradt. Ha az elfogyasztott mennyi­ség a körön kivül állók szemében talán nagynak tűnnék fel, úgy ez csak azt bizo­nyítaná, hogy a körnek igen nagy a láto­gatottsága, a tagoknak igen erős a kör iránti ragaszkodása és szeretete. Több sze­mély többet fogyaszt, — az bizonyos, de azért az egyesekre eső fogyasztás nem ha­ladja meg a szokásos mértéket. Ha egyesek kelleténél többet is innának, — ami ugyan a körben még elő nem fordult, — ez akkor is az illetők magánügye volna, amely tény nem lenne kapcsolatba hozható a körrel. Tökéletesen igaza van a borbizottság «Felsőnógrád»-ban leadott nyilatkozatának, hogy tudniillik a kör italmérése egyáltalán nem készteti a tagokat fokozottabb fogyasz­tásra, mert az elfogyasztott mennyiség nem nagyobb annál, mint amelyet a tagok kü­­lömben is, de másutt elfogyasztanának. Emellett szakértők mondják, hogy a Polgári kör bora jobb és olcsóbb a Losoncon kimérés alá kerülő összes boroknál. Nem vehető tehát rossz néven, sőt helyeselhető csak a tagok azon eljárása, hogy, — ha már bort isznak, ami még idáig sose volt diffamáló dolog, — akkor már a jobb és olcsóbb bort keresik, különösen ha azt saját körükben kapják. Az az árkülömbözet senkit sem fog fokozottabb ivásra késztetni, mert akit már ez is nagyobb fogyasztásra serkent, az anélkül is többet innék. Nincsen tehát igaza Severusnak az ő meg­fontolatlan és téves cikkében. Akárhány vidéki polgári egyesület megteszi, hogy boroknak nagybani eladásával foglalkozik, azzal kereskedik, abból jelentékeny hasznot húz, helyiségeiben rendszeres fogyasztást megenged, sőt arra egyenesen felhív: — még sem jut eszébe senkinek az illető egy­leteket azért megtámadni, vagy kisebbíteni. Verus. Szívesen közöljük ezt a cikket, mint amely ami felfogásunkat is fedi. Ami nézetünk ebben az ügyben az, hogy miután a Polgári körnek italmérési joga van, annak mikénti gyakorlásába senkinek jogos beleszólása nincsen. Nem tudunk róla, hogy a házi

Next

/
Thumbnails
Contents