Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-09 / 19. szám
1912. május 9. LOSONCI UJSAO 3. oldal. italmérés a kört kulturális hivatásának gyakorlásában akadályozná. Sokkal kivetendőbbeknek tartjuk a kávéházakban folyó veszélyes hazárdjátékokat, mint a mértékletes borivást. A Severus múltkori cikkét kérésére csak azért közöltük le, mert ezt az ügyet elvi ügynek tekintjük és mint egy társadalmi kérdésben sem, úgy itt sem akartunk elzárkózni a tárgyilagos megvitatás lehetővé tételétől és mert a cikkíró jóhiszeműségében kételkedni okunk nem volt és nincsen. Tévedését azonban szívesen elismerjük és nem habozunk ennek teljes nyíltsággal kifejezést is adni. Szerk. A tanítóság törekvései Lapunk előző számában megemlékeztünk már arról a rendkívüli közgyűlésről, amelyen vármegyénk tanítósága e hó 21-én városunkban nyíltan és határozottan csatlakozni fog a tisztességes fizetésért mindaddig ‘megtántorithatlanul küzdő társegyesületek szövetségéhez, mig az őket méltányosan és jogosait megillető javadalmazás számukra törvényesen biztosítva nem lesz. A társadalomnak akár szellemi, akár kézi foglalkozás után élő munkásai előtt bizonyára feltűnő és a legélesebb kritikát kihívó jelenség az, hogy mig az állam az ő szolgálatában álló többi alkalmazottainak fizetése vagy bármilyen ellátása körül mérlegelte az egyes osztályok tanulmányi idejét és az általuk teljesített szolgálat arányait egybevetve, az egyes fizetési osztályokba beosztás utján hozzájuk illő fizetést igyekezett azoknak biztosítani: addig a tanítókat teljesen kihagyta e fizetési osztályokból, elkülönítette őket a többi köz alkalmazottaktól, nehogy ezek helyzetének esetleges jobbrafordulásával a tanítók sorsán is velők együtt kelljen javítani. Dehát nem köz- és pedig nem az államot szolgáló alkalmazottak-é a tanítók, bármilyen jellegű iskolánál működjenek is? (Különben is nem ők az okai, hogy az iskolák nem egy jellegűek). Hát nem ennek az ugyanannak a hazának nevelnek-é államfentartó uj és uj nemzedéket? Hát a felsőbb tudományos intézetek magasabb szellemi képzettséggel kibocsájtott s a nemzeti és társadalmi életben vezérszerepre, irányításra hivatott százak és ezrek mellett nem az elemi iskolák által nyújtott előkészültséggel munkába lépő százezrek és milliók bizíositják-e ennek az országnak, ennek az egységes magyar nemzetnek újabb ezredévbeli jövendőjét? Hát azok, akik a népet nevelik, nem érdemlik meg a népnek hulló verítékéből befolyó közjövedelemből a tisztességes megélhetésükre szükséges fizetést? És nem méltók ezek az emberi lélek műhelyének első munkásai arra, hogy ők is köztisztviselőkként becsültessenek és honoráltassanak? Bizonyára csak rövid ideig fog már tartani ez a szégyenteljes állapot. Mert ha más nem. de azok a tanítóság által nevelt népmilliók fogják szavukat és erejöket latba vetni az ők és gyermekeiknek tanítói mellett. Mert kezd már átmenni a köztudatba, hogy a társadalom a maga becsületét emeli, mikor az általa alkalmazott tanítóknak megbecsülését azoknak erkölcsi és anyagi javakban az őket méltán megillető mértékig való részeltetése által kifejezésre juttatja. Úgy az erkölcsi elismerés és megbecsültetés, mint az anyagiakban előre menetel kivívásához és biztosításához vezető küzdelembe uj tényezők vetik bele legújabban egész tudásukat és elszántságukat. Ezek az uj harcosok a tanítónők. Eddig a nőtanitók alig vettek tevékeny részt a tanítóság harcában, a férfi kartársakra bírták annak megvívását. És mit kaptak e passzív várakozásuk jutalmául? Azt, hogy a legújabb fizetés rendezési tervezetek kiszivárgó hirei, de egyes tényjelenségek szerint is. az ő munkájukért még kevesebbet Ígérnek fizetni a rendezés után, mint a férfi kollegáikéért. És pedig egyiknek azért, mert hajadon, a másiknak azért, mert férjezett. Hát nem elég találékonyságra mutat-é ez a terv? Így akarják elérni, hogy az egy pálya és egy munka osztályosai közé bevigyék a visszavonás mérgét s a száz korona különbözet által, melyet a nőktől elvesznek, de a férfiaknak oda nem adnak, leszereltessék a tanítók erélyes mozgalma. De az eredmény épen ezzel ellenkező. Most már a nőtanitók is oda sorakoznak a férfiak melié s lévén az ő számuk 10.000, a velők együtt érző és gondolkodó egész női társadalom rokonszenvét és erkölcsi támogatását viszik bele a küzdelembe, hogy legyen az egyenlő munka egyenlően megbecsülve és fizetve, de legyen mindenek felett illő és méltó a munkás tudásához és végzett munkájához. Nagyon helyesen van! Mi is azt mondjuk, hogy méltó a munkás a bérére. A tanító dolgozik hitével, eszével, tudásával, szivével, egész életével mint példával. Meg kell azért neki adni a tisztességes fizetést — hisz többet úgy sem kér —, hogy az ő szivébe is hadd vessen egy-egy kis derűt a megelégedés érzése. Wohl kocsmája. Közigazgatási fonákságok. Gyerünk csak azzal a kis osztalékkal! A Losonc és Vidéke április 29. számában «A közegészségügy béklyói» címmel egy cikk keretében dr. Wohl Aladár mucsényi korcsmájától a lakhatási engedély megvonása a közigazgatási hatóság oly irányú tevékenységének vétetett, mintha a hatóság a hivatkozott határozatában csak a közegészségügy szolgálatában állott volna. Pedig — ne tessenek érte haradugni, nem egészen úgy van. Mert ha cikk a határozatot teljességében leközli, úgy abból az látszik ki inkább, hogy a közigazgatási hatóság nem annyira a közegészségügy, mint a Rapp-romhányi kőszénbánya bánya-vasutjának érdekében cselekedett. A korcsma ugyanis közegészségügyi szempontból már réges-régen bezárható lett volna, oly annyira, hogy azt a hatóság nembánomságának kell tulajdonítani csupán, hogy a község átlag lakóházain alul levő épületben legyen a korcsma s ugyanezen korcsma ma már azért nem felel meg a «közegészségügyi» kellékeknek, mert a tűztávlaton belül fekszik, de akkor, ha az bármiképpen befedetik, már «közegészségügyileg» nem kifogásolható, annak földes szobái, ököl nagyságú ablakai már fedik a közegészségügy összes követelményeit. Nna jó! Közigazgatásunk sok előnyt biztosított már a Rapp-romhányi vasút bányavasutjának. Ma talán csak Nógrádban megy a vasút az országúton mai keletű engedéllyel s rontja el Rappon a község legszebb fekvésű helyén a templom s környéke külsejét s impozáns helyre építeni szándékolt uj temploma helyét, kergeti el annak lakosságát a régi buza-széna rakodójáról, elcsúfítva utána Mucsény belterületét. Csak arra vagyunk kiváncsiak, hogy a lakosságnak adott biztató remény, mely az iparvállalat révén annak mindezekért ellenszolgáltatásul kilátásba helyeztetett, hogy és mikor térül meg akkor, midőn a szén helyett inkább kavicsot szeret hordani a vasút. Vagy ez is a Rapp-romhányi kőszénbánya. terméke? Ebből fog adni a t. R. T. dividendát? Jobb, ha látjuk. Egy főrészvényes. • h i r e k ••• • •••• ____ •••• Megvan a záróra. Egyik számunkban megpendítettük az üzletek 8 órai bezárásának üdvös és szükséges voltát. Felszólalásunknak már is jelentkezik a megfelelő eredménye, amennyiben a kereskedők között mozgalom indult meg annak érdekében, hogy ez az újítás minden nagyobb ceremónia nélkül, egyszerű és egyöntetű elhatározás folytán bevezettessék. Ez a mozgalom teljes sikerre vezetett. A helybeli kereskedők, — mint értesülünk, tömegesen írták alá az ezen elhatározásukról szóló ivet. Ennek keresztülvitele annál is könnyebb, mert a múlt évben az este 8 órai záróra már majdnem teljesen és minden ponton megvalósittatott. Az általunk felvetett eszme folytán megindított mozgalom sikere érdekében tudomásunk szerint az Omke vezető férfiai, igy többek között Wohl Rumi elnök és mások minden befolyásukat latba vetették és a hangulatból is az következtethető, hogy rövidesen életbe is fog lépni az uj és minden tekintetben üdvös rendszer. Amennyiben pedig akadnak talán egyesek akik ellene volnának a kereskedők meglehetősen egyöntetű hatásának, ezek később maguk fogják belátni, hogy az összesség akaratával szembehelyezkedni nehéz, sőt lehetetlen. Semmiféle üzletág nem követeli ugyanis, hogy az üzlet este nyolc órán túl is nyitva álljon és a kereskedő alkalmazottak munkában maradjanak. A legalkalmasabb szabályozó fórum lesz maga a közönség, amely hamarosan hozzászokva az uj rendhez, este nyolc óra után nem fogja felkeresni még azon üzleteket sem, amelyek esetleg nyitva maradnának és igy a záróra egyöntetű megvalósítását maga a közönség fogja nemcsak lehetővé, hanem annak ellenkezőjét egyénesen céltalanná és hiábavalóvá tenni. A losonci kereskedők mozgalmát pedig, mint már bizonyos, teljes siker koronázta ami által tanúságot tettek egészséges gondolkodásukról és helyes szociális érzékükről. —• Tudtunkkal f. hó 15-e'től kezdve este 8 órakor már zárva lesznek Losonc összes üzletei. Térzene. A f. hó 12-én tartandó térzene műsora a, következő: Lehár «Párisi járda» induló «Éva» operettéből, Brüll nyitány «Gringoire» operából, Fetras «Barcarolle» keringő, Reckling ábránd, Bizet: «Carmen» operából, Schubert «A tengeren» dal, Aletter Albán diszőrség. Horváth Amália 1912. évi május hó 5-én vizsga-hangversenyt tartott a Polgári leányiskola dísztermében. A hangversenyt nagy és előkelő közönség hallgatta végig soha se hanyatló érdeklődéssel. Bőven jutott taps minden egyes szereplőnek, de különösen sok «Mali néninek», ki dicséretreméltó szorgalommal igyekszik mindig a hasznost a kellemessel összekapcsolni s nem csupán a művészetnek, de a jótékonyságnak is áldozatot hozni. — A szereplők közül Fabriczy Lenkét és Lammer Mimit külön kell megemlítenünk.
