Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-25 / 17. szám
1912. április 25. LOSONCI ÚJSÁG__________________________3. oldal. elégedettebbekké tennék és inkább megközelítenék a szocializmus ideálját a 8:8:8 elvét is, mely előbb-utóbb diadalra fog jutni úgy a termelő mint a közvetítő foglalkozások körében. Csak pártolni tudjuk egy pár losonci kereskedőnek azt a mozgalmát, amelyet a nyolc órai záróra érdekében kereskedői körökben megindítottak. Nem is olyan nagy dolog ez. Egyszerűen csak egyöntetű s határozott állásfoglalásra van szükség. Azokat, akik a kereskedők elhatározásának ellene szegülnek, maguk a kereskedők fogják tudni erélyesen megrendszabályozni. A művelt nyugati államok már régen példát mutattak arra, hogy mit lehet elérni egyöntetű eljárással. Angliában például már a délutáni órákban, az irodák hivatalos óráinak végeztével bezárják az üzleteket s a közönség már bele is törődött ebbe a rendbe. Meg kell csinálni minálunk is. Az a fórum persze, melynek a kereskedők elhatározását kellő formában nyilvánítani, megfelelőig proklamálni kellene, az Omke volna. Az Omkének kellene határozatilag kimondani s tagjai körében megvalósítania a nyolc órai zárórát. Az árucsarnokok ügye Hordozható házak A Tugár-patak beboltozásával kapcsolatosan, melynek munkálatai már kezdetüket vették, régebben felmerült már az a terv, hogy a patak beboltozása folytán nyert téren árucsarnokok állíttassanak fel az e helyen lebonyoluló élénk kereskedelem számára. Ez a külömben igen figyelemreméltó terv sokáig vajúdott és a megoldás stádiumától mind a legutóbbi időkig messze állott. Ez az ügy a városi mérnöknek egy előterjesztése folytán legutóbb örvendetes fordulatot vett, mely az árucsarnokok megvalósítását a legközelebbi jövő perspektívájába helyezi. A mérnök azt javasolja, hogy árucsarnokok gyanánt a „Hercules“ fővárosi cég szabadalmát képező építmények állíttassanak fel a Tugár-hid környékén keletkező mintegy 1000 négyzetméter kiterjedésű téren. A Hercules cég szabadalmát képező építmények leírása körülbelül a következő. Egyegy házfal egyetlen darab vasszerkezetből áll, amelynek közeit egészen könnyű, de szilárd parafakő tölti ki. Ezeket a falakat a földhöz, illetve a jelen esetben az aszfalthoz csatolják, a falakat egymás között is összekapcsolják, ráillesztik a hasonló zserkezetü tetőt, utóbbit befödik eternitpalával és egy félnapi ilyen „építés“ után készen áll a szilárd, olcsó és díszes épület. Ennek az építkezésnek előnyei beláthatatlan fontosságúak. Maguk az ilyképp épített házak aránylag egészen könnyűek, feltétlen szilárdak, sok helyet megtakarítanak, könnyű szerrel hordozhatók és emellett a közöket kitöltő anyag és általa bezárt levegő rossz hővezető lévén, nyáron kellemesen hűvösek, télen pedig pompásan kifüthetők. A szerkezet szétcsavarható, kocsira rakható és másutt felállítható, külső és belső parafaburkolattal és a parafalapok között 8 cm-es üres térrel (levegő réteg részére) van ellátva, mely absolut szigetelést képez télen a hideg, nyáron a meleg ellen. Emellett teljesen tűzbiztos, mert a mennyezet hullámos vaslemezből készül felső tapasztással. Tetőfedése mintázott eternit palafedés. Ami a dolognak pénzügyi oldalát illeti, etekintetben nyert értesüléseink is a Hercules-féle házak megrendelése mellett szólanák. Az 1000 négyzetméter területű térből 500 négyzetméter lesz árucsarnokokkal beépíthető. Ekkora területnek a fentebb leirt szerkezettel való beépítése 42500 koronába kerül, amely összeget húsz év alatt évi egyenlő részletekben fogja a város fizethetni Ez az ár az árusok által már felajánlott és általuk fizetendő bérekből bőségesen kitelik. A számítás szerint ugyanis, ha a befektetést éppen csak fedezni akarja a város és némi nyereségtől el is tekint, mindössze 35—40 fillér napi bér kell egy-egy 10 négyzetméternyi területen fekvő árucsarnokért a bérlőknek fizetniök, hogy az annuitás máris, tisztán a jövedelmekből fedezhető legyen. A városi mérnöknek ez az előterjesztése a tegnapelőtti tanácsülésben érthető feltűnést keltett. A tanács határozott állást foglalt az árucsarnokok ügyében és elvileg javasolja a vasbódék megrendelését, illetőleg a tárgyalások megindítását. Ilyen stádiumban kerül ez az ügy a 27-én tartandó közgyűlés elé. Ismerve képviselőtestületünk belátását, nem nagy időt jósolhatunk neki, hogy már állam fognak a patak feletti uj téren a diszes árucsarnokok, színhelyéül szolgálván a mindennapi cikkek kereskedelmének és dicsérve Losonc város intenzív gazdasági érzékét. Nézetünk szerint ezt a kérdést másként megoldani nem lehet, mert fabódék emelése tűzbiztonsági és tisztasági szempontokból lehetetlen, esetleges kőépitményeket pedig a boltozás meg sem birna. de meg az ottani árusok anyagi körülményei sem engednék. Csakis a Herkules-féle házakkal oldható meg ez a fontos kérdés. A vakhit. Az Úttörők és a tudomány címmel a Felső Nógrád április 17-iki számában egy közlemény jelent, melyben Laczek Gyula ur kritika tárgyává teszi az Úttörő iskolát, bár ennek működéséről soha személyes tapasztalatot nem szerzett, holott erre nemcsak alkalma lett volna, de mint az ellentétes irány képviselőjének kötelessége is lenne bennünket személyesen is ellenőrizni. A közlemény nem befejezett, folytatása nem jelent meg. Mégis szükségét látom vele némileg foglalkozni, bár az április 21-iki előadáson kellő méltatásban részesült. A legerélyesebben vissza kell utasítanom azt az insinuatiót és aljas rágalomnak kell minősítenem azt az állítást, mintha a szociáldemokrata munkásság, vagy bárki más csak azért látogatná az Úttörő előadásokat, mert ezért díjazásban részesül. Feltételezem, hogy Laczek Gyula ur, midőn e rágalmaknak hitelt adva ezeket közleményében nyilvánította, maga is vakhitének áldozata. Elhisz és igaznak hisz olyan állításokat, melyeknek igaz voltáról meg nem győződött, sőt talán nem is igyekezett meggyőződést szerezni. Laczek Gyula ur közleményével egyébként nem szándékozom foglalkozni. Egyrészt azért, mert nincs befejezve, igy hát az egészet nem ismerem, másrészt pedig az, amennyi megjelent, figyelmet nem érdemel. A közleménynek csak azzal a passzusával akarok még foglalkozni, mely a munkásságot apostrofálja, gúnyolódva, hogy a legtöbb iskolázatlan és csak némelyike járt két vagy 3 évig az elemi iskolába. En nem tudom, bár gyakori érintkezésben vagyok velük, de tegyük fel, hogy a fenti állítás igaz és valóságon alapszik. Vájjon kinek a hibája, kinek a mulasztása, kinek a bűne az, hogy a nép zöme iskolázatlan, hogy a gyermekek — amint arról személyesen is meggyőződést szereztem — már 6—8 éves korukban kénytelenek saját kezük munkájával a családfentartás költségeihez hozzájárulni, nehéz testet-lelket ölő munkában pazarolni el azt az energiát, amelyre a fejlődő gyermeknek szüksége van? De Magyarországon sok községben vagy egyáltalában nincs, vagy túlzsúfolt az iskola, holott az általános tankötelezettség elvben már régóta megvan. Miért nem követeli Laczek ur a törvény szigorú végrehajtását, miért nem működik közre egy igazságosabb társadalmi berendezés létesítésén, hogy a vagyontalan ember gyermekei ne legyenek kénytelenek kenyérkereset okából az iskolát mulasztani, hol előtanulmányokra, ismeretekre szert tehetnek ? Csakhogy az ismeretek, a tapasztalatok gondolkozásra serkentenek és gondolkozó emberek a klerikális uraknak nem kellenek, mert ezek felett nehezebben uralkodhatnak. Nekik csak hívők kellenek, kik minden szavukat vakon hiszik, kik nem is akarnak meggyőződést szerezni, vájjon a hallott dolgok az igazságnak megfelelők-e vagy sem. Azonban a tény az, hogy a népben megvan a kulturszomj, a tanulásra való vágy. A tudomány mai fejlettsége, a technika nagyszerű vívmányai kell, hogy gondolkozásra serkentsék a nép egyszerű gyermekét is. A munkás, de különösen az öntudatra szert tett munkás látja és érzi, hogy a létfentartás nehéz küzdelmében csak akkor boldogulhat, ha ismereteit fejleszti, tudását gyarapítja. Nagyon sok munkást ismerek, ki, bár csak írni és olvasni tanult, felnőtt korában szabad idejét arra használja, hogy hézagos ismereteit előadások hallgatásával és tudományos könyvek olvasásával töltse. Sőt ismerek nem egy munkást, ki iskolát nem végzett, mégis tudományosan képzettebb és műveltebb sok úriembernél sőt sok diplomás embernél is. Társadalomban élünk. Az ember társadalmi értékét nem a hite, hanem a cselekedete állapítja meg. A hit a legszentebb magánügy. Hogy én mit hiszek és mit nem, ahhoz senkinek semmi köze mindaddig, amig hitemmel másokat nem sértek, meg nem rövidítek. Mózes, Búd ha, Sokrates, Jesus, Mohamed. Galilei. Newton, Lamarck, Darvin stb., stb. nem a hitük, de a cselekedeteik, a társadalomnak hozott hasznuk révén lettek nagyok és a mai napig is felejthetetlenek. A cselekedeteket az ismeret és tudás nagy mértékben befolyásolja. Az élet a létért való szakadatlan küzdelem: az ismeret és tudás a legélesebb fegyvereknek bizonyultak e küzdelemben, melyek hatalmasabbak a nyers erőszaknál és már ezáltal is hozzájárultak a társadalmi erkölcsök megszelidüléséhez. A szeretet vallása a legvirágzóbb korában sem volt képes a tömeggyilkolást, a háborúk és embertelenségek intézményesítését megakadályozni. Csak az ismeretek, a tudomány általánosabbá válása, mely a létért való küzdelmet megkönnyíti, szeliditi meg az erkölcsöket és küszöböli ki az embertelenséget. Az Úttörő iskola erre törekszik. Dr. Herz Sándor. A jegyzők mozgalmához. A megindult jegyzőmozgalom mind erősebben kezd arányaival a nagy közönségben is támogatásra találni s jogos küzdelmük megérdemli azt, hogy közérdekű s hasznos munkásaival az országnak a sajtó minden orgánuma foglalkozzék. Egy testület sem dolgozik az elavult rendszerben csak a jegyző. Helyzete közjogilag semmi, a valóságban számottevő s a törvényhozás igazán mostoháinak mondhatók azok, kikről midőn az 1886. XXII. elfelejtett helyzetük körülirásában valamit tenni, azt mai napig pótolni nem lehetett. Az igaz, hogy az önkormányzati életben ez a bizonytalan helyzet e legfelsőbb köröktől a jegyzőig mindenkinek nyújt a jegyzővel szemben jogot, de az, hogy a jegyző, mint a község autonom jogának ma törvényellenes ura, mit kívánhat meg bárkitől ez sehol megírva nincs s a legtöbb esetben az igaz ügyben kifejtett álláspontjában nem csak egyesektől, de a hatóságtól is érdemei méltó elismeréséül kijut még, hogy «maga csak jegyző.» Ezen «csak jegyző» szó kívánja meg azt, hogy a jegyző helyzete emeltessék; igen ám, de ezen emeléssel igen sokat veszítene a járási hatóságok majoritása, már pedig a vármegyei mostani rendszerek mellett ez a közjogilag semmi jegyző nemcsak többségével, de jóakaratu hallgatag bevonulásával, szavazásával számottevő elem. S bár az országos mozgalommal kapcsolatban a jegyző-egyesület központi elnöksége a vármegyéket a közigazgatás rendezése feliratilag kérelmezése iránt megkereste, igen sok vármegye azt mai napig sem tár-
