Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1912-04-25 / 17. szám

2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1912. április 25.

„Skiz“ aláírással egy vicclapba is alig beillő cikkecske jelent meg az egyik helyi lapban. írójának személye teljesen mellékes ugyan, de mi mindannyian mégis mindjárt ráismerünk, mert a tartalom egészen hű fotográfiája annak, ki ilyeneket összeirhatott. Igazán „skiz.“ Igazán egy oly valaki, ki már bizonyos kvalifikáció hiánya miatt se lehet tisztában a fogalmakkal, mert hogy például mi külömbséget lát Skiz ur az általa tárgyalt esetben a „bejelentés“ és „feljelentés között, azt bizonyára nem lesz képes nekünk megmagyarázni.

Nem kívánunk, mert hiszen nem is lehet e cikkel hosszasan és komolyan foglallalkozni De hogy lapunk „vérszopó kegyetlenkedéssel térdelt volna dr. Hertsko ügyvéd mellére“, az ellen komolyan és a lehető leghatározottabban tiltakoznunk kell. Ezt maga dr. Hertsko se fogja mondhatni rólunk. Szenzáció hajhászás nem kenyerünk, ezt «Skiz» ur legjobban tudja, mert ő az, ki szerette és szereti ma is ezt a dolgot Ami pedig az „ügyvédi kar pertizsét“ illeti, azt bízzuk a losonci ügyvédekre. Nem szorulnak azok «Skiz» ur védelmére.

Kétségtelen, hogy ez a bizonyos feljelentés megtörtént s azt állják is azok, kik aláírták. Békés kiegyezés nem csak, hogy lehetetlen, de erkölcstelen is lenne. Ez ellen a feljelentés, vagy ha Skiz urnák tetszik «bejelentés» ellen annak, ki ellen tétetett, védekezni kell, mert csak a hatásos és célt érő védekezés lesz képes a feljelentés alaptalanságát beigazolni. Holmi állítólagos «személyes expiációk» a «meghurcolt» kartársnál az általa felmutatott okmányok folytán, — nem fogja a vádak alaptalanságát bizonyítani az objektiv közvélemény előtt.

Ezt dr. Hertsko Jenő ügyvéd is nagyon jól tudja s bizonyára eszében sincs arra gondolni, hogy ama állítólagos «személyes expiációk» neki, — ha alaptalan a feljelentés, pardon a bejelentés, — szatiszfakciót adnak. Ha pedig a feljelentés alapos, — úgy még Skiz urnák se lehet oka haragudni a losonci ügyvédekre. Nemde?

VÁROSI ÜGYEK

(_) Városi közgyűlés. A városi képviselőtestület közgyűlése folyó hó 27-én délelőtt 9 órára lesz összehiva e városháza dísztermébe. A mintegy húsz programmpontot magába foglaló anyag kiemelkedő részei a következők.

Az építés - felügyelőbizottság javaslata felett a gőzfürdő vízvezetéki berendezésének és a régi vigadó gőzfűtési berendezésének átvétele ügyében a tanács javaslata. A tanács azt javasolja, hogy a gőzfürdő vízvezetéke véglegesen vétessék át s egyben a Zvoda Ferenctől visszatartott 1312 korona, miután a bizottság által megállapított hiányokat helyreállította, utaltassák ki; a régi vigadó gőzfűtési berendezésénél pedig 1000 korona tartassák vissza mindaddig, mig a fűtőtestek megfelelő hideg időjárás mellett elegendőknek nem bizonyulnak.

' Tárgyaltatni fognak a városi számvevő előterjesztései a közkórházi gondnok illetménye, az 1911. évi kórházi zárszámadás és az 1913. évi Wöltségelőirányzat tárgyában. Ezek az ügyek már letárgyaltattak, ezúttal csak az első alkalommal figyelmen kivül hagyott tételek beillesztése és pótlólagos megszavazása lesz napirenden

Tárgyaltatni fog a városi mérnök előterjesztése felett a tanács javaslata a Tugárpatak beboltozásával kapcsolatosan emelni szándékolt árucsarnokok ügyében. Erről a nagytontosságu tárgyról külön cikkben hozunk részletes ismertetést.

A városházában levő üzlethelyiségek bérlőinek szerződése lejárt. Régi közgyűlési határozat folytán ezen szerződések megfelelő béremeléssel kapcsolatosan meghosszabbittattak. A Hochfelder-féle üzletre azonban az uj szerződés megkötése előtt lényegesen magasabb ajánlat érkezett. A

tanács bizonyos a bérfizetésre vonatkozó preventív feltételek megállapítása esetén ezt az uj ajánlatot elfogadásra ajánlja. A közgyűlésnek azonban nézetünk szerint, figyelemre kell méltatni azt, hogy egy régen megalapozott existenciának a kistajgerolásáról van szó, aki már, — elmondhatni: — emberemlékezet óta bérli a szóbanforgó üzletet.

Marosi Mátyás szinháztulajdonos a város hozzájárulását kérte egy a színháza melletti épületben berendezendő korlátlan italmérésre. A tanács, — igen helyesen, — nem javasolja a hozzájárulás megadását egyrészt, mert egy kulturális intézmény tőszomszédságában nem szabad éjszakai orgiákra alkalmas korcsmát nyitni, másrészt pedig mert a Losoncon még kapható korlátlan italmérésre magának a városnak is egyhamar szüksége lehet, tekintettel különösen a kantin ismeretes ügyére.

Tárgyaltatni fog ezeken kivül még több kisebb ügy.

, (—) Az üzletvezetőségek ügye. Az

Államvasut igazgatósága, több napi bizalmas tárgyalás után határozott az üzletvezetőségek rég tervezett reformja tárgyában. A budapesti középponti üzletvezetőség létesítésével egyidejűén fogják szervezni a szabadkai és a pozsonyi (esetleg pécsi) uj üzletvezetőségeket. A két budapesti üzletvezetőség személyzetének különböző rangosztályaiból összesen százhúsz van kiszemelve arra, hogy részint Szabadkára, részint Pozsonyba helyezzék őket át, augusztus 15-ig, amikorig a reform az egész vonalon életbelép. így lesz Losoncon üzletvezetőség. Éljen Hazai Samu.

A közönség köréből.

Igen tisztelt Szerkesztő ur! Kérem szíveskedjék alábbi soraimnak közérdekből helyet szorítani.

Én is a Marosi-féle színház bajait akarom elpanaszolni, mint a múltkor a Felsőnógrád cikkírója. Ezen cikk erélyes hangja folytán a rendőrség mindjárt meg is tette a szükséges preventív intézkedéseket, úgy, hogy a múlt szombati előadáson nem is szorítottak be több embert a színházba, mint amennyi belefért. De azért még koránt sin csenek megszüntetve a közönség azon sérelmei, melyek a rendőrség figyelmét talán elkerülik, de a színházlátogatókat annál érzékenyebben érintik,

Még mindig előfordulnak olyan esetek, hogy az ember nem érezheti magát biztonságban a helyén és ki van téve a teljesen bárdolatlan és modortalan személyzet zaklatásainak. Még mindig előfordulnak viták, hogy kit illet meg tulajdonképpen egy-egy ülőhely.

De ami a legsérelmesebb az egész jegykezelés körül az, hogy páholyjegy címén eladnak olyan helyeket, amelyek páholyt soha életükben nem láttak. Páholyszék például a bejárat melletti páholyok előtt elhelyezett két kényelmetlen durva falóca is, amelyeken az szokott leülni, aki elkésve éppen bejön a színházba. A „Gazdag ember kabátja“ előadásán több tekintélyes úriember panaszkodott nekem, hogy páholyjegyet váltott és helyét mégis a falusi komédiákba való lócán jelölték ki. De nemcsak ezek az iilékék, hanem a földszinti első sorok is páholy gyanánt szerepelnek.

Ezek mind oly visszaélések, amelyek a jóhiszemű közönség megtévesztését és becsapódását eredményezik. Ezekre is legalább oly erélyesen kellene a rendőrségnek vigyáznia, mint arra, hogy az embereket ne heringek gyanánt kezeljék s ne használjanak ki minden talpalattnyi helyet nézőknek nevezett és sűrített lényekkel. Utóvégre amiért a Marosi színháza jól megy, azért nem kell azt hinnie, hogy neki már minden szabad; és amiért ez a színház pártolásra méltó vállalat, a rendőrhatóságnak mégis csak kötelessége a visszaéléseit a színház érdekében megakadályozni.

Én ugyan be nem megyek többé a Marosi-féle moziba, de kötelességem volt ezt megírni azok érdekében, akik továbbra is látogatói lesznek a színháznak. Ha lehetséges, tessék a fentebbiekről meggyőződést szerezni és a dologról esetleg külön cikkben foglalkozni: tudom, hogy akkor nagyobb foganatja lesz felszólalásomnak. De ha jelen soraimat fogja igen tisztelt Szerkesztő ur leközölni, akkor nevemet kérem mellőzni és egyszerűen igy írni alá Cívis.

Visszaélések

a vállalati pénztáraknál.

Ilyen cimü múlt számunkbeli cikkünkre a „Felsőnógrád“ tegnapi száma választ hoz. A kitanitást, hogy tudnillik kinek nem tetszik az 1907: XIX. t.-c., tetszik-e a miniszternek, tetszik-e a gyárosnak és tetszik-e a munkásoknak, köszönettel vettük. Evvel a minden bizonyai érdekelt oldalról sugalmazott cikkel csak annyiban foglalkozunk, amennyiben az általunk leleplezett tényekre vonatkozik.

Az említett cikkben foglalt illetékes helyről vett tudósítás folytán megirt azon állításainkat ugyanis, hogy egyes vállalati pénztáraknál súlyos visszaélések derültek ki, hogy a munkaadók alkalmazottaikat nem pontosan jelentik be, és nem keresetükhöz képest, hanem egy-két osztállyal alacsonyabban jelentik be, hogy az összes pénztári járulékokat a munkásokkal fizettetik, hogy a beteg munkásokat elbocsátják, illetőleg félfogadásuk előtt orvosilag tüzetesen megvizsgáltatják, — minden tekintetben fenntartjuk. Ezeket az eseteket nem lehet egyszerű cáfolgatásokkal meg nem történtekké tenni, akár tetszik a kormánynak, vagy a munkásoknál az 1907: XIX. t.-c, akár nem.

Azt, hogy a Felsőnógrád a kapitalista érdekek orgánuma és hogy a megtörtént visszaéléseket nem ősszinte igazmondással, hanem letagadással véli orvosolhatni, nem csudáljuk, de hogy a fölényes hangú diskuráláshoz honnan veszi a jogcímet, az annál titokzatosabb.

A nyolcórai záróra érdekében.

Régi óhaja már a kereskedői köröknek, különösen persze a kereskedelmi alkalmazottaknak, hogy az üzletek nyolc órakor este bezárassanak és szűnjön meg ez órán túl a kereskedelmi forgalom. Ennek az óhajnak megvalósítása azonban mindeddig sok nehézségbe ütközött. Sok kereskedő ellene szegült ennek a gondolatnak s ha kellett, sokszor egymaga állott ellen a záróra megvalósításának egy-egy kereskedő. Csak a rőfösüzletekben sikerült a nagyfontosságú újítást intézményesen bevezetni.

A közönségnek első látszatra különösen az első időben talán szintén nem volna hasznára a nyolc órai záróra. Nyolc órakor este úgyszólván kihalna a város, megszűnnék az üzleti forgalom, nyolc órán túl már nem lehetne beszerezni a legelemibb szükségleti cikkeket sem. Azonban nagyon jól tudjuk, hogy itt csupán megszokásról van szó. A közönség szokásait irányítani lehet, de természetesen csak egyöntetű fellépéssel. Ha a fogyasztók azt tapasztalnák, hogy 8 óra után már hiába is igyekeznek bevásárlásaikat elintézni, akkor első héten talán még kellemetlenül lennének meglepetve, talán boszankodnának is, de azután mégis csak beletörődnének a megváltozhatatatlanba s mindenki igyekeznék szükségletét még szükségletét nyolc óra előtt beszerezni.

Az üzletemberek pedig megszerezhetnék maguknak a polgári kényelmet, megszerezhetnék maguknak a 8 óra utáni kis szabadidőt, amelyet sokan az áldatlan profitszomj következtében energiájuk, későbbi munkaerejük rovására megvonnak maguktól. E mellett alkalmazottaikat is munkabíróbbakká,