Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-21 / 12. szám
2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1912. március 21. nagyhangú, hamisszavu tiltakozásával találkozunk. V. Ferdinánd, mikor az erdélyi oláhok feltüzelték a városokat és karóba húzták, felnégyelték a lakosságot, — ezt mondotta : «Nagy dolgokat cselekedtél Janku, nagy dolgokat!» — Jelasichot maga a császár küldte a nyakunkra, mert az előbb beígért törvényeink szentesítését követeltük. — Jankuhoz hasonló férfiak kitüntetést, nagy fizetést élveznek mais; —Jelasich-féle kiküldetéssel nem régen talákoztunk. Az ujjáébredés korszakában ! Nagy, kimagasló egyéniség, egy eszme, egy fogalom Kossuth Lajos személye. Pártkülönbség nélkül mindnyájunknak az. Nincsen ember, — magyar, — ki bámulattal, csodálattal ne tekintene reá. De amig azok, akik az általa hangoztatott eszmékért folyó harcnak leveretése után évek múlva elért béke megvalósításra máig hiába váró jogtöredékeivel megelégedve benne nem mást, mint egy oly harc hősét látják, ki szerintök tán már csak a történelemé, addig mi, — függetlenségiek a haza kincsét, a nemzeti aspirációk soha ki nem alvó világitó tüzoszlopát, azt az égi fényességet látjuk benne, ki örökké vezérünk marad, kiknek eszméiért, az igazi demokráciáért, s az igazán független Magyarországért küzdenünk kell lelkünk utolsó leheletéig, küzdenünk kell minden áldozatra készen. Senkitől se félve, meg nem ijedve, «ökölbe szorított kézzel imádkozva!» Küzdenünk kell államért,, «melyben nem alattvalók, de állampolgárok vannak, melyben a születésnek nincsen kiváltsága, de a becsületnek meg van a maga értéke s a munkának a becsülete!» Küzdenünk kell, hogy elérhessük az ő ideáljait, hogy ez az ország teljesen maga szabhassa meg sorsát és állapítsa meg élete törvényeit. Hogy oda tudjunk sorakozni egyszer mi is az igazán szabad, az igazán önálló, az igazán független nemzetek sorába. Lehet, hogy még ma gyengék vagyunk, de a természet törvényeit meg nem változtathatja emberi kéz, az idők rohanó árját emberek hatalma fel nem tartóztathatja, az eszme igazsága pedig velünk van s Kossuth Lajosnak örökön élő hatalmas szelleme felettünk lebeg. Uj titulus és vitulus.- Jóváhagyott szabályrendelet. A f. hó 16-án megtartott vármegyei közgyűlés vonatkozó jóváhagyó határozata folytán a már megalkotott szervezeti szabályrendelet értelmében meglehetős nagy átalakulás van a közeli jövőben készülőben a városházán. Egy csomó régi hivatal kap uj címet és jelleget, mig másrészt egészen uj hivatalok és állások is szerveztetni fognak. Mindenekelőtt jóváhagyta a törvényhatósági közgyűlés a szervezeti szabályrendelet azon intézkedését, hogy az árvaszéki ülnökök a városnak állandó pénzügyi-gazdasági és adóügyi tanácsnokai legyenek, továbbá, hogy a közgyám a városi gazdai állást is betöltse. Mint ilyenek kötelesek lennének ezután a kültisztviseló'k hivatalos órákat tartani s ezen idő alatt a városházán levő hivatalos helyiségükben tartózkodni. Miután ez a rendelkezés és az ennek alapján foganatba veendő intézkedések a legnagyobb mértékben alkalmasak lennének atekintetben, hogy a kültiszt'viselőkre, mint gyakorló ügyvédekre nézve összeférhetetlenségi állapotot állapítsanak meg s hogy tehát az ügyvédi kamara által ezen állásuktól való megválásra köteleztessenek, nagyon természetesnek tartjuk, hogy a kültisztviselők a szabályrendelet vonatkozó rendelkezése ellen panasszal élnek. Ellenben minden valószínűség szerint már a napokban jogerőssé válnak a szabályrendelet többi összes intézkedései, amelyek a városháza belső részére nézve lényeges átalakulásokat jelentenek. Elsősorban nagy örömmel kell fogadnunk rendőrségünk nagy arányú fejlesztését, amely a követelményeknek most már többékevésbé meg fog felelni. A két mezőőr helyett két lovasrendőr fog felváltva szolgálatot teljesíteni, ezenkívül lesz összesen az őrmesteren kívül 24 gyalogos rendőr, úgy hogy a nap egyes szakaiban szolgálatot teljesítő legénység létszáma az azelőttinél csaknem egyszer annyi lesz. Badinyi György állása civilhivatallá szerveztetik át s cime: rendőrségi iktató-kiadó. Szerveztetni fog egy II. osztályú rendőrfogalmazói állás, melyre értesülésünk szerint a többek között Szabó Kornél végzett joghallgató is benyújtja pályázatát és pedig mint a hangulatból megállapítjuk, elég biztató kilátásokkal. Ezen újítások nézetünk szerint már elég garanciát fognak nyújtani arra, hogy a rendőrség a város fejlődésével s a népesség szaporodásával lépést tartó igényeket fog kielégíthetni. A számgyakornok alszámvevővé lép elő, a községi biró közigazgatasi fogalmazó lesz, és betöltésre kerül egy műszaki számolói s egy adótiszti állás. Az uj állások betöltése még ez év folyamán valószínűleg befejezést fog nyerni, úgy hogy a jövő évi tisztikar és rendőrség már nagyobb számú és címekben bővelkedő leszen. Az árvaszéki ülnökök és közgyám pedig csak felebbezzenek, mi azonban azt hisszük, hogy a jövő évben már vagy az ügyvédi gyakorlatot, vagy a kültisztviselői méltóságot fogják otthagyni, megszabadítva ezáltal a várost egy régen lógó s előbb-utóbb mégis csak véglegesen eldülő kérdéstől. Ilyen értelemben hagyta jóvá a törvényhatósági közgyűlés Losonc város szervezeti szabályrendeletét. Ezekkel a cimemelésekkel megfelelő fizetésemelések is járnak, amelyre a tisztviselők régen rászolgáltak s ha valami ellen kifogásunk lehet, úgy ez csak az, hogy a megfelelő emelkedésben valamennyi tisztviselőt részesíteni kellett volna s nem pedig egyeseket indokolás s ok nélkül mellőzni és közöttük elégedetlenséget kelteni. Ilyen lesz a városháza a jövő évben — belülről. Pártkörünk ünnepe Kossuth halála napján. Losonc, március 21. A losonci függetlenségi és 48-as Pártkör tegnap kegyeletes ünnepéllyel áldozott Kossuth Lajos emlékezetének. Az egész ünnepség oly lelkes hangulatban, oly nagy fokú érdeklődés és a polgárságnak oly élénk rész-Pesti élet. IV. Ünnepek. A múlt hét csütörtökjén, ami nyilván kiválasztott napja vala az Urnák, ekkor lévén március 15.-e (avagy „idusa“, ha igy jobbnak tetszik): egy csoport ember bámészkodott a Dunaparton, Petőfi szobra körül. Zeneszót hozott felém a szellő, kecses zászlók lengtek a tömegben, közelebb érve egy kisfiút látok a szobor talapzatán, aki lelkesen tárogatózik egy magyar népdal-csokrétát, a hallgatóság nem leplezett mulatságára. Egy vég nemzetiszinü vászon van a derekára kötve tehát ő bizonyára hazafi. Azonfelül csodagyermek. . . Vajon kik lehetnek ezek az istenfiak, akiknek keblét ily nagy arányokban dagasztja a hazafiság tüze ? Ó, nem titok kivoltuk ; ott ékeskedik a nevük a lengő, libegő lobogókon: „A Máv. Gépgyári Munkások irodalmi és Önmüvelődési Köre“. Nem is tudtam, hogy ilyesmi létezik, hogy a Máv. Gépgyári Munkások esténként önképzőkörösdit játszanak, rímeket rónak, talán tanulmányokat szereznek a vonat szerepéről a világirodalomban, és költői lelkesedésük gőzmozdonyától hajtva, verssorok sínéin iparkodnak a Parnasszus állomásába. Kíváncsian fürkészem, melyik lehet köztük a poéta . . . Hát kérem, ilyen emberek is vannak még a világon. Ezek meg lehetnek elégedve a mai viszonyokkal, sőt lelkesedni tudnak érte. A többi munkás lázong, mást, újat, jobbat kíván, küzd és verekszik az uj világot, ezek meg megható naívságukbbn (kétségkívül övék a mennyek országa) idemerészkednek a Petőfi szobrához, aki az „Apostolt“ irta, aki Dózsával fenyegetőzve követelt jogot a népnek. Ezenfelül még egynéhány ilyen ünnepséget kiállott ezen a napon szegény szobor, hát érdemes Magyarországon költőnek lenni ?! Ezenkívül kevés nyoma volt az utcán ennek a hárornszinü (vagy csak kétszínű P) mozgalomnak. Hiába, nem úgy van, mint a vidéken. Néhány utcán árvul egy-egy zászló, néhány cégtáblán virit egy-egy soviniszta vászon-darab, és ha a bécsi gyártmányú nemzeti kokárdát el kell fogadnunk a hazafiság döntő karakterisztikumának, úgy kénytelen vagyok bevallani, hogy a Muzeumkertben is láttam néhány lelkes hazafit, — ott golyóztak, labdáztak a Muzeum háta mögött . . . De más ünnepei is vannak Pesten az emlékezetes márciusi napnak. Mert más emberek is vannak Pesten. Az egyik ünnep tizenötödikén volt, este, mikor a proletárok kivonultak a körutakra. Ők úgy látják, hogy nem váltották teljesen a valóra a márciusi ifjak programját. Ezért és a továbbfejlesztésükért küzdenek ők. A társadalom tökéletes állapotát sosem érjük el, csak közeledhetünk hozzá, éppen ezért megállnunk sem szabad soha, újítani, javítani kell mindig. A márciusi ifjak, Petőfivel élükön, ezek mellé a proletárok mellé állanának, ezek állnak legközelebb hozzájuk, ezek az ő folytatóik. Ők veszik fel az elejtett fegyvert, ők akarják — ha nem is befejezni, de — folytatván tökéletesíteni a megindított művet: amit azok nem egészen dicstelenül kezdtek, folytatni teljes dicsőséggel. És ma ezekben az emberekben van a legtöbb harci készség, tűz és erő. Akik a másik ünnepet ülik, egy húron pendülnek velők: a szabadgondolkodó diákok. Ezt az ünnepet csak 24-én ülik meg. Mit mondjunk róla ? A mai Magyarország két legnagyobb embere: legzseniálisabb, leggazdagabb lelkű lírikusunk, Ady Endre és legeredetibb és széles érdeklődésű tudósunk, Pikier Gyula fog szerepelni ezen az ünnepélyen. Ékes bizonysága mindez annak, hogy aki ma nálunk tehetség és ami igaz lelkesedés ebben az országban, az mind, mind eltér a hivatalos hazafiság ünnepeitől, az mind más hazafiságot, más hitet vall és más világot akar. Olyan tanulságot nyújtanak ezek az ünnepek, ami elől nem lehet elzárkóznunk : ma az igazi, komoly lelkesedés és erő mind rebelis, — destruktiv, mert újat akar építeni, így mutatja ezt annak a városnak, amelyet ez az egész ország követ, Budapestnek a képe. Amott csak ósdi agráriusok és az a néhány ember játssza kisded játékait, akit sikerült elvakitaniok. Csak sajnálni lehet azokat a bekötött szemüeket, akik szembe mernek szállni avval a hatalommal, amely egyedül életképes Magyarországon, mert békétlenséggel, rajongással és tudással van felfegyverezve, mert övé az ut, az igazság, az élet. Bízva ebben a hatalomban, amely a haladást képviseli, mondhatjuk, hogy ma még ugyan nem ünnepelhetünk nyugodt lélekkel, ma még küzdenünk kell a jövőért, de lesz még egyszer ünnep a világon. K—s A—r
