Losonci Ujság, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-21 / 12. szám
1912. március 21. LOSONCI ÚJSÁG 3. oldal. vétele mellett folyt le, hogy ennek a kegyeletes ünnepnapnak a jövőjét Losoncon hossza időre biztosítva látjuk Az előre megállapított programm szerint délután négy órakor gyülekezett a polgárság a Kossuth-szobor előtt, amelyet megkoszorúzott. A koszorút dr. Vályi Béla ügyv. alelnök helyezte a szobor elé a következő szavak kíséretében: „ Magyarországnak két arca van: az egyik az, a melyet a közélet hivatalos tükre mutogat, a másik pedig, amely az érzületek világának nyilatkozásaiban tűnik elő. Az első oly kényszer helyzetbe hozott téged, hogy kénytelea voltál magadat halálod percéig a haza száműzőttjének tekinteni De az a második arc ten szavaid szerint mindvégig jóakarattal, szeretettel mosolygott feléd, mig éltél és ma, midőn már csak szellemed lebeg felettünk, midőn már még papiroson se olvashatjuk többi távolból jött intő szózatod; amikor mát csak a kegyelet és emlékezés fáklyáját gyújthatjuk meg évenként sírod felett, úgy érezzük, hogy irántad egy félszázadon át érzett szeretetünk rajongássá, imádattá nőtt meg bennünk, mert amit eddig csak a Te próféta szavadra hittünk, most a tapasztaltak után már tudjuk is, hogy Magyarországot csak a Te szent eszméidnek győzelme fogja tudni igazán szabaddá, igazán függetlenné tenni! Majd az egybegyült hallgatóság nagy tetszése és általános lelkesedés közben elmondta az ünnepi beszédet, melyet lapunk vezető helyén csaknem telies szövegében közlünk. Az igen jól sikerült ünnepélyen közreműködött az ág. ev. egyh. énekkar is, Rónai Kálmán tanító vezetése mellett. Este társasvacsora volt a régi Vigadóban. A megjelentek száma azonban oly nagy volt, hogy a régi Vigadó kistermében el sem fértek s be kellett vonulniok a nagyterembe, ahol azután vacsora után egymást érték a lelkes pohárköszöntők. Elsőnek dr. Ka/y/Béla szólalt fel, aki felszentelte a Pártkör újonnan készült gyönyörű kivitelű Kossurh-serlegét. Az ősmagyarok vérszerzerződéséhez hasonlította azt a jelenetet, amikor az egybegyűltek a közös serlegből isznak, azon fogadalom megpecsételéseül. hogy addig nem nyugosznak, amíg Kossuth Lajos országa el nem jön s az ő elvei teljes érvényesülésre nem jutnak. Azután Gedő György emelkedett szólásra, hogy éltesse a Pártkör tb. elnökét, Bulyi Jánost, mint aki előrehaladott kora dacára assimilálni képes a modern kor legújabb eszméit, amelyek ugyan semmiben sem térnek el Kossuth Lajos elveitől, sőt azoknak egyenesen folyományai. Majd Filo Lajos dr. Vályit éltette, aki újólag felszólalva felolvasta a Pártkör elnökének, Beniczky Árpádnak hozzá intézett következő tartalmú levelét: Kedves Barátom! Úgy Budapestre intézett s onnan utánam küldött, mint hozzád intézett levelemre adott válaszsoraid köszönettel veszem. Mély sajnálatomra nem vehetek részt a mai kegyeletes ünnepélyen; ugyanazon szomorú ok — édes anyám utáni mély gyászom — mely miatt pártunk nagy gvülésére Budapestre sem mentem, gátol abban is, hogy Losonczra bejöjjek. Nagyon helyesnek találnám, ha pártunk nevében az Országos pártgyülést üdvözölnétek s ragaszkodásunknak kifejezést adnátok. Kérlek add át tisztelt párthiveinknek, kedves elvtársainknak szives tiszteletemet, üdvözletemet s mentsd ki távollétemet. Őszinte üdvözlettel Lázi, 1912. március 20 igaz hived Beniczky Árpád. A társaság lelkesen éltette Beniczky Árpádot, majd Bulyi János lelkes szavai után elhatározta, hogy a mindenki által tisztelt és szeretett elnököt üdvözölni fogja az összejövetel alkalmával. Közkívánatra beszélt még Scherer Lajos főgimn. tanár s poharát az elvhüségre és becsületes polgári munka diadalára ürítette. Bogdán Ferenc poharát szintén a polgári szorgalomra s a nemzetnek is hasznára való produktiv tevékenységre, másodsorban pedig Rónay Kálmán tanítóra ürítette, akit az ünnepélyen való közreműködéséért lelkes óvacioban részesítettek. A lelkes társaság határozatához képest az elnökség táviratban üdvözölte Beniczky Árpádot és az orsz. függetlenségi nagygyűlést. Azután még többen emelkedtek szólásra a kedélyes estélyen. Bogdán Ferenc, Scherer Lajost és Gedő Györgyöt üdvözölték a Pártkörben s még sokan szólaltak fel igen kedélyes és bensőséges hangon. Bizalommal tölthet el bennünket ez az egész estély, amely a polgárság újra ébredező lelkesedésének, felfrissülő érdeklődésének és kívánatos összetartásának bizonyítéka. Az országban garázdálkodó mungósereg gyalázatos rezsimje mind jobban és jobban telrázza társadalmunkat a tétlen letargiából. A levélportónak készpénzben való lerovása. Külföldön már meglehetős elterjedtségnek örvend a levelek portójának készpénzben való lerovásai'nagyobb tömegű levélküldemények feladásánál. Ez a készpénz-portólerovás — Baarfrankirung der Briefe, mint németül mondják — tudvalevőleg abban áll, hogy a feladó a postahivatalban a levelek darabszáma szerint befizeti a portót, mire a postai kezelő-személyzet az egyes levelekre, anélkül, hogy a megfelelő értékbélyeg rájuk ragasztatnék, ráütik a postahivatal bélyégzőjét. Ezen eljárás révén megtakarittatik egyrészt a félnek több száz bélyeg felragasztásából eredő felesleges láradsag, másrészt meg a postakincstárnak ugyanannyi értékbélyeg nyomtatási költsége. A bajor postaigazgatóság jelentése szerint, amely igen kedyezően nyilatkozott a szóbanforgó újításról, az értékcikkek előállítási költségében ez utón tett megtakarítás már az első három hónapban kb. 1900 márkára rúgott és a közönség, különösen az üzleti körök, melyek gyakran vannak abban a helyzetben, hogy leveleket nevezetesen reklámkörleveleket és efféléket igen nagy tömegben adjanak fel, nagy örömmel fogadták és erősen igénybe veszik a készpénz-portólerovás uj intézményét. A bajor példa nyomán Ausztriában is mozgalom indult meg a levélportó készpénzben való lerovásának meghonosítása iránt, amely tudomásunk szerint Angolországban, Olaszországban, Würtenbergben és bizonyos megszorítással Svájcban is gyakorlatban van. Házánkban az üzleti körök mozgolódására a budapesti kereskedelmi és iparkamara karolta fe[ az eszmét és a múlt év nyarán indokolt előterjesztéssel fordult a kereskedelmi miniszterhez, melyben kérte a levélportó készpénzlerovásának a magyar postaigazgarásban való meghonosítását. A kamara előterjesztése ugyan nem járt teljes sikerre1, azonban mégis azt eredményezte, hogy a miniszter elvben hajlandónak nyilatkozott a szóbanforgó újítás meghonosítására. A kamarához intézett válaszában a miniszter azt mondja, hogy a készpénz-portólerovás, úgy, ahogy ezt Bajorország behozta, a kezelés és ellenőrzés tekintetében aránytalan nehézségeket okoz. Ennekfolytán a miniszter a kérdésnek más megoldását keresi, nevezetesen egy oly gépezet segítségével, amely a levél lebetüzése mellett még az igy kezelt levelek darabszámát és ezzel frankótartozást jelzi. Bárha a magunk részéről azt tartjuk, hogy á készpénz-portólerovás ilyen különleges és komplikált gépezetek nélkül is egész jól meghonosítható volna, sőt az ilyen gépezet, amelynek alkalmazása mellett a feleknek nyilván meg kell várni az összes levelek lebélyegzését, az uj eljárás praktikus előnyeit részben kisebbíti, mégis örömmel látjuk, hogy a miniszter nem zárkózik el mereven az üzletkörök óhaja elől s reméljük, hogy az idők során teendő megfigyelések és tanulmányok teljesen el fogják oszlatni az ezen felette üdvös és gyakorlatias újítás felől hivatalos helyen táplált aggályokat. K HÍREK Kinevezés. A király dr Kubinyi Lajos balassagyarmati kir. törvényszéki elnöknek a kúriai bírói cimet adományozta. A földmivelésügyi m. kir. miniszter dr. Vass Zoltánt, a balassagyarmati gazdasági felügyelőséghez beosztott gyakornokot segéd felügyelővé nevezte ki. A Polgári Kör közgyűlése f. hó 17-én délután tartatott meg a tagok élénk részvétele mellett. Dr. Jánoska Ferenc, a Kör agilis titkára a következő tartalmú jelentést terjesztette elő: „Mélyen tisztelt Közgyűlés! Ismét elmúlt egy év. Körünk életében már a 11-ik. Egyesületek életében egy év rövid idő s mégis elég hosszú ahhoz, hogy történetéből valamely egyesület belső életét híven megismerhessük s tanulságokat is vonhassunk le belőle a jövőre nézve. Vessünk tehát számot magunkkal; nézzük, miként feleltünk meg a ránk bízottaknak; nem szálltak-e el az évek nyomtalanul felettünk; felhasználtuk-e az időt, mely visszahozhatatlan. 11 éves múltra nézhetünk vissza. E 11 év kiáltó tanúsága, hogy Losonc város polgári társadalmának szüksége van e körre, hogy nélküle nem volnánk ott, ahol vagyunk, nem volna bennünk összetartás, nem volna erő. E kört a társadalmi életben rejlő szükségszerűség, az élet viszonyokban rejlő kényszerűség hozta létre. Ez jutott kifejezésre a kör érdemes s nagyrészben még ma is közöttük élő alapítóinak törekvésében is. S a mint e kört nem az erőszak, hanem mintegy szükségszerűség hozta létre, úgy az fogja fentartani is az idők beláthatatlan messzeségei. Erre enged következtetni múlt és jelen. Lássuk tehát, mennyiben felelt meg a kör alapszabályszerü céljainak a lefolyt 1911. évben, mennyiben mozdította elő a polgári elem érdekeit, miként eléghette ki szellemi szükségleteit; vessünk egy pillantást a kör legbensőbb életére. A lefolyt 1911. év volt a kör életében a hanyatlás kora. Ez év közepén váltak tűrhetetlenné a már évek óta észlelt bajok s a kör vezetőségének érdeme, hogy módot tudott találni arra, hogy a kört a hanyatlás utján nemcsak feltartóztatta hanem életét uj alapokra fektetve, részére a haladás fényesebb útját is biztosítsa. A kör tagjainak száma 1910 év végén 404 volt. 1911 évben fölvétetett 70, kilépett 2, töröltetett 11 és elhalt ll tag. A tagok' száma 1911 év végén tehát 450. Szomorú kötelességet óhajtok teljesíteni, midőn halottaink: Belágh Lajos, Draskóczy Gyula, Gellén Endre, Kadlubek Ignác, Klamarik Danó, Nagy Károly, Schein Fülöp, Schvab Gusztáv, Mázor Andor, Frenkl Soma és Palugyay István emlékét jegyzőkönyvileg megörökitem. A tagok s részben hozzátartozóik szórakoztatására szolgáltak a kör könyvtára, olvasd-, biliárdterme, tekepálya, az áprilisi hangversennyel egybekötött táncmulatság, szilveszter-; estély s az év foleamán rendezett két társasvacsora és 3 részben tudományos, részben szórakoztató felolvasás. Felolvasást tartottak: Dr. Jánoska Ferenc titkár a „Nemzetiségi kérdésiről, Zoltán Géza az „Álomvilág“-ról Jaloveczky Péter vetített képekkel „Északameriká“-ról. A választmány a lefolyt évben 12 ülést tartott és részben kebeléből, részben a kör többi tagjaiból alakult vigalmi, fegyelmi és borbizottság is élénk tevékenységet fejteit ki. A kör t. i. az italmérést házi kezelésbe vette s a borbizottságé az érdem, hogy az uj rendszer kitünően bevált. Önzetlenül fáradozik a kör érdekében, hasznos működést fejt ki választmánnyal párhuzamosan, még a költségek fedezéséről is a kör pénztárától függetlenül gondoskodva. Fáradozásából a körnek jelentékeny jövedelme van, eltekintve attól, hogy az italmérés házi kezelésbe vétele óta a kör látogatottsága is nagyobb és igy minden egyéb jövedelem is fokozódik. A borbizottság az egész kör hálájára érdemes s méltó arra, hogy önzetlen fáradozásáért jegyzőkönyvi köszönet szavaztassák. Említésre méltó még, hogy az elmúlt évben a könyvtára jelentékenyen gyarapodott s az év végén 450 ko-
