Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-03-30 / 13. szám

VI. évfolyam. 13. szám Megjelenik minden csütörtökön. Losonc, 1911 március 30. _ _ p _ ELŐFIZETÉSI ARAK B Hf«» KSäSk ÉÉI (lg Ég jp* S flj 99 PWÉ SZERKESZTOSEG : HELYBEN: BT WH HBT M HB Bwl W%k *m Btff fSi Iß Mi ** pH Rg f9 Losonc, Vasuti-utca 4. sz — HH ^H SH «I ■■ BB KH| Hh BÉI BBa BH BH BBH ihm gBBI Községek, egyesületek, ■■ H H BM HB MB S6| SwH H A HK H HM A Hl jäfc |§» HR HÜ H H nYek £s a lal’ szé,tk„ü! továbbá nógrádtnegyei ^H H Bl ^H MB HD MB HM «föfij 3§8 |gäj SM gSg bg KI Égi HM BMb BB Hj HE désére vonatkozó fel­tanítók és körjegyzők ^R H H| BB BH SBj 5£ g3B gB SM Bgg Égg Hffi jJSi Hl TM IMWaMBI HR H szólalások intézendok. egyesülete tagjai BM HM ^R H HB H| *£2* BŰ HH HB B9 Bg iSP5 Hl K ^R 19 B| ----­— HtwBS E9 wK RSk SsSi BÉlJ VíKíSÉkI J||Í HB gaBMflB vétetnek fel a kladóhíva-Egyes ára «jp - sj|||jj!gpr POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. A nemzeti munka. Mindnyájunknak legáltalánosabb óhaj­tása és leghatározottabb akarata, hogy magunkat, mieinket és egész nemzetünket minél vagyonosabbá, miveltebbé és fejlő­­dőbbé tegyük. Magyarország mai közálla­potai azonban ezt az óhajtásunkat és aka­ratunkat korlátozzák. Ebben az országban ma is csupán a nagy földbirtokoknak engedi meg az uralom a gazdagodást és fejlődést, aminek árában a nagybirtokosság a többi nemzetrétegek rovására és lenyügözésével szállítják a képviselői szavazatokat az ural­kodói hadseregre és az alsóbb rétegek ere­jének megbénítására a katonák százezreit és fentartásukra a százmilliókat. Csakhogy immár a legázsiaibb Kína sem élhet meg csupa földmivelésből, Ma­gyarország népe sem erősödhetik és a kivándorlás mutatja, hogy nem is szaporod­­hatik, mig ipara nem fejlődik. Ez az ország földmiveléssel alig tud már több embert eltartani, sőt látjuk, hogy ennyi népességnek is immár nem tud a kor igényeihez mért életmódot, művelődést, haladást nyújtani. Ezért mint már Kina, Argentina is teszi, Magyarország is törekednék ipari élet fejlesztésére, mert ipari életmóddal még a mienknél sokkal kedvezőtlenebb természeti viszonyú ország is akár tizennyi népessé­get is eltarthat. Csakhogy miután a magyar ipar ki­fejlődésével Ausztria elveszítené legfontosabb piacát és egyetlen gyarmatát, ezért saját érdekében kénytelen ez ország gazdasági, sőt szellemi fejlődését is korlátozni. Szabad anyagi, szellemi, sőt mindezek alapján erkölcsi fejlődésünkben is korlátozva vagyunk. Már Kossuth idejében belátta a magyarság, mikor Széchenyi politikája Ausz­triában korlátozásra talált, hogy csakis a szabadság, a politikai függetlenség révén juthatunk több vagyonhoz, müvelődéshöz. Ezért a magyarság legigazibb kifejezői és java szellemi erőinek letéteményesei a füg­getlenségi törekvésű politikai pártok lettek. E pártok törekvései és munkái azonban, mint a legutóbbi válságok, sajnos, rázkódá­sai is megmutatták, mind mostanáig is meddő közjogi viták, szóhüvelyezések voltak. Kossuth, midőn uj korszakot akart megteremteni, belátta annak elengedhetetlen szükségességét, számtani kényszerét, hogy a nagy harcokra, nagyobb hadsereg szerve­zendő, tehát a népjogok korszerű kiterjesz­tésével szerzett uj hadseregeket a nemzet régi bástyafalai közé. Ezért és csakis igy lehetett sikeres 1848-nak mindaddig párat­lan haladása, mely minden azóta való anyagi és szellemi fejlődésünknek is alapjául szolgált. Ma úgy és még nagyobb arányú har­cokat ró ránk az idő. A nemzet szörnyű arányú kivándorlása, a teljesen meddővé vált társadalmi osztályharc és meddő par­­lamentárizmus szűnni nem akaró válságai, a köröttünk élő nemzetek versenye, az egész idő parancsoló szava, a megélhetés rójja ránk a nemzet legnagyobb ez ideig való harcát a függetlenség kivívásáért s ennek alapján a vagyoni és szellemi megerősödés­ért és haladásért. Csakhogy erre a nemzetünk történeté­ben mindeddig legnagyobb küzdelemre nincs elegendő küzdő harcosunk. Mig ellenünk­ben Ausztria sok millió öntudatos, vagyo­nos és müveit szavazópolgárt állíthat kitü­nően fegyelmezett csatasorba, mi csak ne­hány százezerrel rendelkezünk és ezek is vagyoni és erkölcsi függésük révén a nagy­birtokosság érdekei szerint hajthatók harcba a magyarság többi osztályai ellen és a nagybirtokosságnak, — bármi nemzeti szinü frázisokkal kötik be az elnyomottak sze­mét, — épp úgy nem áll érdekében az ausztriai elnyomás megszüntetése, mint az elnyomott magyar osztályok vagyonosodása, művelődése, haladása. Egyetlen egy itt a kivezető ut, amit a legegyszerűbb elme is kiszámíthat. Ha fenye­getőn nagynak Ígérkezik a küzdelem és gyönge s kis számú a sereg: akkor több és jobb katonaságot kell szerezni. Valóban kép­telenség is nehány százezer szegény, félmü­veit, elnyomott és önérzettelen szavazóval még csak győzelmet remélni is Ausztria gazdag, müveit s öntudatosan szervezett milliói fölött. Az ország érdekét minálunk is érdekévé kell tenni a millióknak, hogy minden épeszű felnőtt ember érezze és belássa a maga egyéni sorsának és nem frázisok szerint, de igazi érdekei szerint is hazájának sorsával ’ való egybefiiggését, azonosságát. Hazaffyak, oh hazaffyak! Kevesen va­gyunk e hazának törvényes fiai. Törvénye­sítsük tehát a saját hibájukon kívül törvény­teleneket, a kitagadottakat, a jogfosztottakat. Akkor majd sokan leszünk testvérek -és (bár kevesebb ypsilonos), de sokan s bizo­nyára elegendően leszünk hazafiak. Akkor megszerezhetjük a szabadságot s ennek a révén vagyont, műveltséget és erkölcsi füg­getlenséget mind egyenként és összesen. Bodor. Hazai Samu Losonc és kerülete országos képviselője megválasztása ellen, — mint azt az Országgyűlési Értesítőben olvassuk, — kérvényt adtak be. A curiának ez ügybeni átiratát a képvi­selőház elnöke e hó 27-én mutatta be a képvi­selőháznak s igy Hazai Samu megbízó levele egyelőre a megtámadottak jegyzékében fog nyil­vántartatni. A losonci fürdő ügye. A losonci fürdő bérlete f. év december 31-én tudvalevőjeg lejár s az újbóli bérbeadás árverés utján fog megejtetni. Annak idején bővebben is ki fogunk térni erre a nagyfontosságu kérdésre, de már most, mielőtt az ügyben érdemleges intéz­kedés történt volna, — sem tartjuk érdektelennek vele foglalkozni. Kétségtelen, hogy egy folyton fejlődő, mind­jobban népesedő és rohamosan művelődő város­nak egyik elsőrendű szükséglete a szép, gondo­zott liget, hol a polgárság mindennapi munkája után kellemes üdülést és egészséges szórakozást lelhet. Ezzel szemben azt látjuk, hogy ligetünk évrői-évre züllik, az utak romlanak, a parkok kivesznek, a fürdőben minden korhadt, ócska, elavult. S mig a város igazán nem sokra megy azzal a pár koronával, amit bér címén a bérlők­től kap, addig a liget és fürdő jelzett állapotai folytán ezen bérösszegek megkaphatása is mind nehezebbé és bizonytalanabbá válik. Sokkal helye­sebb politika volna, ha a város a mindenkori bér­lőkkel oly értelmű szerződést kötne, mely szerint köteles legyen a bérlő a bér egyenértéke fejében elszámolás mellett a szükséges befektetéseket esz­közölni. Szűnjenek meg a szégyenletes állapotok, hogy a fürdőhöz vezető utón a korlátok kidőlnek, az utakat lemossa az esővíz, a majális helyen sárban táncolnak, vagy homokot rúgnak a mulató párok s ha pedig megered az eső, a szegény vasárnapi kiránduló nem leli honját e hazában. A városnak talán kevesebb lesz pár száz koronával az évi jövedelme, de a megfelelő és okvetlenül szükséges beruházások lehetővé teszik, hogy a losonci fürdő és liget a jövőben egyrészt igazán jól betöltse fontos feladatát, másrészt a város egyik legjobb jövedelmi forrása legyen. VÁROSI ÜGYEK (—) A legutóbbi városi közgyűlésen, — melyről röviden már előbbeni számunkban is referáltunk — két dolog foglalkoztatta különösen a képviselőtestület tagjait. A „Régi Vigadó“ és a „Monográfia“ ügye. Az első ügyben a képviselő­testület úgy határozott, hogy uj árverés lesz 5100 kor. kikiáltási árral. Amint hírlik Krausz Miksa 6000 kor. bérösszeget fog nyomban beígérni. A „monográfia“ ügye különös érdeklődést keltett. Az „Országos Monográfiái társaság“ t. i. megkereste a várost, éppen úgy, mint hírlik Bgyarmatot is azzal, hogy vele kimerítően a meg­írandó monográfiában foglalkozni csak úgy haj­landó, ha 2000 koronát fizet. Egyébként csak mint egy más közönséges községet fogja letár­gyalni. Kétségtelen, hogy a nevezett társaság idézett megkeresése kissé Ízléstelen s követelése majdnem lehetetlen volt. Mert hiszen, ha Nógrád­­vármegye monográfiáját valaki objektive megírni akarja, úgy Losonccal foglalkoznia kell, Losonc városát egy-két szóban el nem intézheti. Nincs e megyében hely, melynek olyan története lenne mint Losoncnak, s nincs város, mely a vele [való kimeritő foglalkozást inkább megérdemelné. A követelést túlzott voltához se kell viszont kom­mm MIKSA Losonc. Telefon sz. 90. 15—52 Rákóczi-ut 19. Ajánlja dúsan berendezett fűszer-, csemege-, liszt és ------------ ásványvizkereskedését. -----------­A közeledő húsvéti ünnepekre ajánlok valódi prágai sonkákat már 2 kilós súlytól kezdve, különféle dunai halakat, pontyot, csukát és harcsát, valódi balatoni fogasokat. Tojás és cukorkákban nagy raktár.

Next

/
Thumbnails
Contents