Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-02-02 / 5. szám

POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. VI. évfolyam. 5. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losonc, 1911 február 2. ^ —BIcg———■ n I r II ■■■'■!■ —e———aw fim »iii ■ ■m’mmmmmmmm—mrnm Megszólaltak. Irta Kossuth Ferenc. A nagy munkapártnak egy szokatlan tulajdonsága van, amelylyel a régi szabad­­elvüpárt nem birt. Sok benne a fiatalság. És ebben a fiatalságban nagy a vállalkozó kedv, amely zajos közbeszólásokban, zajos nevetésben, hangos éljenzésekben és a fia­talos felfogás mindenféle egyéb megnyiat­­kozásaiban mutatkozik. Ilyen volt annak idején az a nagy, a mostaninál nagyobb többség is, amelyet Bánffy Dezső báró miniszterelnök válasz­tatott meg az ő kormánya támogatására. E zajos, nagy többség közepette Bánffy meg­bukott és most egyedül áll a képviselő­­házban. De megbukott a nagy többséggel ren­delkező Széli Kálmán is, pedig iránta még az ellenzék is elismeréssel viseltetett. Mikor lemondott és távozott s a különböző pár­tok vezérei búcsúztatták. Ugrón Gábor, pártja éléről azt monda: «Nem követ, hanem virágot dobunk utána.» A többség nagysága, a többség zaiongása még nem bizonyít erőt: erről csakhamar meggyőződ­hetik a hangos és vállalkozó munkapárti fiatalság. Minthogy szónokaink egyik súlyos érvet a másikra hordva, már óriási érvhal­mazt emeltek fel, vágyódtunk az ellenvéle­mény hallására. Vágyódásunk végre telje­sült Nem ugyan valami régi ember szólalt meg, hanem egy uj: egyike annak a gár­dának, amelynek speciálitása újkeletű s amelyhez hasonló a régi kormánypártból hiányzott. Uj ember szólalt meg. Uj és fiatal. El lehet róla mondani, hogy «ily fiatal és már bankigazgató!» mint ahogy el­mondták annak idején Párisban egy ifjú ühikáról: «ily fiatal és már moldovalaque.» De ne humoroskodjunk a fiatal szónokkal. Jól és könnyen, logikusan és viágosan beszélt. Nem volt igaza, de igaza lehetett volna. Tehetséges fiatal ember és hálásak­nak kell lenniök azoknak, kik hosszú vitára pályáznak, mert egy hétrevalót nyújtott az ellentmondóknak. Annyit mondott olyant, amit megcáfolni lehet és meg is fognak cáfolni a függetlenségiek, hogy részünkről köszönetét érdemel. Egyenlőre ő neki állt feljebb, mert ő volt az ülés utolsó szónoka. Nekem éppen hogy csak szűkén idő jutott arra, hogy meg­emlékezzem vele szemben Máté evangéli­umának arről a részéről, amelyben Lukács evangélista e kollégája azt mondta, hogy «miért nézed pedig a szálkát, amely vagyon a te atyádfiának szemében, a gerendát pe­dig, mely a te szemedben vagyon, nem veszed észre.» Nevetett rajtunk a fiatal bankigazgató és szüzbeszédü honatya, mert mi függetlenségiek másfél esztendő előtt kettészakadtunk a bankkérdésben, ma pe­dig ugyancsak a bankkérdésben vállvetve harcolunk. És rám olvasta, hogy mikor én azt láttam, hogy január 1-én lehetetlen lesz az önálló bankot létrehozni, mert a király ezt meg nem engedi s ezt teheti, mert nálunk a királyi szentesitési joga még nem lett ak­tiv és passziv-joggá szétválasztva, vagy élő és alvó joggá, mint Angliában, — akkor én időt kerestem arra, hogy az akadályokat legyőzhessük, ezen idő alatt jelentékenyen haladhassunk a cél felé. A másik függet­lenségi pártra pedig azt olvasta rá a szó­nok, hogy kitartott a törvényszabta határ­idő mellett, azt remélve, hogy erős állás - foglalása révén a királyi akarattal szemben is célt fog érni és ime, semmire sem ment. E ránkolvasás után jóízűen incselkedett velünk, hogy: ime most 1011. január kö­zepén együtt küzdünk a bankszabadalom megújítása ellen, mely egy oly törvényjavas­lattal céloztatik, (mondom én), amelyben ráadásul még alkotmánysértés is van. De ime, a nagyreményű fiatal ember, a mai fiatalság bátorságával rendelkezve, kereken szembeszáll a tiz évig miniszter­viselt és nagyeszű Lukács László felfogá­sával a készfizetés fontossága tárgyában. Nem vette észre, hogy a törvényjavaslat, amelyet hosszú beszédében egyébiránt egyet­len szóval sem érintett, éppen amellett ra­­vaszkodik és abban csúcsosodik ki, hogy miképpen festhetne úgy, mintha a készfize­téseket rendezné és miképpen kapja rajta az osztrákokat azon, hogy esetleg egymás haját tépve, elfelejtik az angol mondást, hogy: «times is money» és az a bizonyos négy hét elmúlik, amely behozza (ha birja) azt az újítást itt is, ott is, hogy valami csak azért lesz törvénynyé, mert meg nem szavazták. Amig mi felettünk nevetett, addig mi meg ő felette mosolyogtunk, mert, mi, ami­kor nem voltunk egy nézeten : szétváltunk, ő pedig, aki nincs egy nézeten vezéreivel, nem válik el tőlük, hanem szorosan hozzá­tapad a munkapárthoz. Talán a fiatal Madarassy-Beck báró elismeri, hogy én és pártom nem lévén többé részesei a kormányhatalomnak, nem vagyunk többé abban a helyzetben sem, hogy ha a törvényes időponton meg nem valósíthatjuk az önálló bankot, intézkedhes­sünk a megvalósítás előkészítéséről. Azt is elismeri talán, hogy a másik függetlenségi párt 1911 január közepén nem követelheti azt, hogy az önálló bank január 1-én léte­süljön. De el kell, hogy ismerje ellenben azt, hogy mivel minden függetlenségi párt az önálló bankot akarja és most az ellen­zéken akaratát alkotásokkal nem valósít­hatja meg: igen helyesen, sőt elvei, meg­győződése és hazája iránt kötelességszerüen ahhoz az eszközhöz nyúl, amely rendelke­zésére áll. Ezt az eszközt pedig a bank­javaslat szolgáltatja, mely ellen hűségesen, erélyesen, vállvetve küzdeni minden függet­lenségi embernek kötelessége, mert most valóban már csak egy ut vezethet elveink felé, az, amelyről el kell takarítani az alkot­mánysértő törvényjavaslatot. Nyilatkozik a jóbarát Dr. Gättner Henrik, a losonci gőzmalom tisztviselőié nyilatko­zatot tesz közé a „Losonc és Vidéke“ legutóbbi számában. Azt nyilatkoztatja ki, hogy dr. Kreutzer Lipót egy hozzá intézett levélben felháborító“ -nak nevezi lapunknak azt a cikkét, amelyben az ő legutóbbi losonci megjelenését magyaráztuk. Mi dr. Kreutzer Lipótot sokkal finomabb lelkűnek ismerjük, semhogy feltételezzük róla, hogy ő egy nyilvánosságnak szánt levélben ilyen csiszolatlan kitételeket illesszen. De sokkal férfiasabbnak is tanultuk őt megismerni. Hogyha dr. Kreutzert valamelyes méltatlan megbántás érte volna lapunk részéről, ami azonban meg nem [esett, — akkor ő, ismert férfias bátorságánál fogva, nem a gőz­malomba ment volna panaszkodni, hanem ott emelt volna szót, ahol a megbántásért orvoslást is találhat. Teszem fel a függetlenségi párt veze­tőségénél. Nem akarjuk a dr. Gärtner levelét apokrifnak megbélyegezni, de azt hisszük, hogy ő mégis, legalább is indiskréciót követett el. Mert sokszor megírja egyik jóbarát a másiknak a véle­ményét, bírálatát valamely dologról, de az ilyen magántermészetű közléseket gyakran nem tanácsos, sőt nem is decens dolog szellőztetni. Nem hisz­­szük, hogy dr. Kreutzer Lipot kedves dolognak s baráti szívességnek tartaná a dr. Gärtner nyilat­kozatát, mert nyilvánvaló annak tendenciája, Itt az az eset áll fenn, hogy a jóbaráti levelezésben megnyilvánuló intimitás, közönséges kortescselként használtatott fel. Dr. Gärtner, mint meghitt mungó, aki a múlt választáskor leghevesebb ellenzője volt a dr. Kreutzer fellépésének, kapott az alkalmon, hogy a függetlenségi párt erejének megcsorbítása céljából, éket verjen a függetlenségi párt egyhangú határozata és dr. Kreutzer Lipót személyes tiszte­lői és barátai közé. Azonban ez a kortesfurfang inkább baklövésnek válik be. A mungók ennek semmi hasznát nem fogják látni s igy dr. Gärt­ner, az áljóbarát, sem fog még csak egy kis váll­­veregetést sem kapni játalmul. Egy következmény­től mégis tartunk, hegy dr. Gärtner nyilatkozata sok tisztelőjét fogja dr. Kreutzer Lipótnak, az ő egyéniségének kiválóságában a párthüségében vetett hitéből kiragadni. — Hja, ilyenek manapság a jó barátok. ENGEL MIKSA Losonc. Telefon sz. 90. 8-52 Rákózi-ut 19. Ajánlja dúsan berendezett fűszer-, csemege-, liszt és " -----1—: ásványvizkereskedését. " Vidéki rendelmények még aznap a leggondosabb csoma­golás mellett lesznek eszközölve. (Ingyen csomagolás.) Kávé pörkölde. Pontos és szolid kiszolgálás.

Next

/
Thumbnails
Contents