Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-21 / 38. szám
2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1911 szeptember 21. elegendő pénzünk, mikor a nyomor évről-évre ijesztő mérvben növekszik, akkor a hadköltségek mérték nélkül való fokozására még csak gondolni sem lehet. Más, közgazdaságilag és kultúra tekintetében magasabb fokon álló államokkal felvenni a versenyt a katonai költekezés terén, — könnyelmű politika. (Felkiáltások: Őrület!) amely végső romlásba döntheti ezt az országot. (Általános helyeslés.) Csak az az állam lehet nagy és gazdag, megdönthetetlen, melynek alapját a nép szellemi, anyagi és erkölcsi ereje képezi. A nép valódi érdeke nem a mértéknélkül való szaporítása a katonai terheknek, hanem a világbéke, az általános lefegyverzésre való törekvés. (Zajos helyeslés.) Nincs annak semmi értelme, hogy egyik népfaj a másik életére törjön, mikor egymás jogainak tiszteletben tartásával békében, testvéri szeretettel élhetnének egvmás mellett. (Általános helyeslés) A felmerülő vitás kérdésekben azután ne a fegyver, hanem a nemzetközi bíróság döntsön, még pedig végérvényesen. (Általános helyeslés.) A felszabadult milliókkal azután mily csodát lehetne tenni ebben az országban. Hiszen dacára annak, hogy anyagilag nem vagyunk rózsás viszonyok között, dacára a folyton váltakozó rosszabb és rosszabb kormányoknak, mégis mily nagy haladást tapasztalhatunk ebben az országban. Azért, mert megvan ebben a népben az életképesség, az életerő; ha már most a felszabadult milliókat kultúrára, iparra, kereskedelemre, a földmivelés fejlesztésére fordithatnók, oly óriási mértékben haladhatna ez az ország, hogy a legműveltebb, a kultúrában, legelőrehaladottabb államokkal felvehetné' a versenyt. (Zajos éljenzés.) Minthogy ennél fogva a véderőjavaslatoknak törvényerőre emelkedése végzetszerü csapás lenne hazánkra, mert megakasztanák kulturális és szociális fejlődésünket, elhatároztuk, hogy minden a törvényben és házszabályokban megengedett eszközökkel megakadályozzuk ezeknek törvényerőre emelkedését. (Zajos éljenzés, helyeslés és taps.) A kormány azt hitte, hogy könnyű dolga lesz. Számított az ellenzék kedvetlenségére, meghasonlására és az ország elaléltságára. Az ellenzék erőtlenségére, a nemzet gyengeségére akarta felépíteni a maga hatalmát, de csalódott.. A függetlenségi és 48-as párt, az ellenzék szervezetten, teljes harci kedvvel, nagy elszántsággal vette fel a véderőjavaslatok, a reakciós irányzat, a kormány ellen az élet-halál harcot. (Hosszas és zajos éljenzés taps.) A küzdelmet folytatni fogjuk, lankadást nem ismerő kitartással mindaddig, mig küzdelmünket nem fogja siker koronázni. (Zajos éljenzés.) A kormány csalódott, mert a nemzet felébredt és tettre készen állt csatasorba. Persze, a kormány és pártja kétségbeesve jajdul fel és mint aki vesztét érzi, hol ide, hol oda kapkod. Egyszer passzív rezisztenciát hirdet, azután parallel ülésekkel fenyegetődzik. Majd a házszabályszigoritást helyezi kilátásba, és még az erőszaktól sem riad vissza, és ha az erőszak sem használ, akkor következik a házfelosztás. (Derültség.) Mi azonban, kiket nem átallott n mrégiben, a legközelebbi napokban Marosvásárhely rendőrkapitánya «felelőtlen tömeg» jelzővel illetni, mi haladunk a magunk utján félelem nélkül, rettenthetetlenül, mert tudjuk, hogy velünk van az igazság, és hogy kitartásunktól, küzdelmünk erőteljességétől függ hazánk jövendő sorsa. (Zajos és szűnni nem akaró éljenzés és taps.) Azt mondják, megakadályozzuk az obstrukcióval azt, hogy a nemzet akarata érvényesüljön a képviselőházban. A népképviseleti rendszer alaptétele kétségkívül az, hogy a többség akarata érvényesüljön, de nemcsak a képviselőházban, — hanem a választásoknál is ! (Zajos éljenzés és taps.) Kérdem, érvényesülhetétt a múlt két országgyűlésen a nemzet többségének akarata ? Hiszen az 1905. országgyűlésen a nemzet többsége volt igazán képviselve a képviselőházban. Akkor a választásoknál azok az eszközök, amiket a mostani kormány alkalmazott, teljesen távolmaradtak a választásoktól és a nemzet akarata még sem érvényesülhetett, megindult az obstrukció felülről. Nos tehát, erre a válasz az obstrukció — alulról. (Zajot derültség. Felkiáltások: Tartsanak ki továbbra! Zajos éljenzés és taps.) Ha a többségi akarat megnyilvánulására oly nagy súlyt helyez a kormány, szabadott-e neki a korrupció minden eszközével lehetetlenné tenni á múlt választások alkalmával, hogy az igazi többség kialakulhasson. Hiszen nem éppen a többségi akarat letörésére vállalkozott-e a mostani koimány? (Zajos helyeslés.) Hogy milyen választások folytak, azt nekem itt, — a losonci kerületben — mondanom is fölösleges. (Fölkiáltások : Tudjuk jól!) Az egész világ megbotránkozással beszél azokról a választásokról, amelyek a múlt évben Magyarországon lefolytak. Ausztria is viccel fölöttünk ezen választások miatt. Az osztrákok azt mondják, hogy a mostani kormány három G-nek köszönheti a maga hatalmát. A három G. pedig: Geld, Getränk és Gewalt. (Viharos deriiliség és zajos taps) Nem mi mondjuk, tisztelt barátaim, az ellenzékiek, hanem az osztrákok, akik távolból nézték a választási borzalmakat, amit az egyes polgárok lelkiismeretén elkövettek. Azok az osztrákok mondják, akiknél amióta az általános, egyenlő és titkos választói jogot behozták náluk, egy-egy választás a kép viselőnek 200 forintjába kerül. Az obstrukció addig jogosult, amig tisztátlanok a választások. (Élénk helyeslés.) Ha a választásoknál a szabad akarat megnyilvánulhat, akkor nincs létjogosultsága az obstrukciónak. A koalíció — igaz — Andrássy Gyula gróf vezetése alatt segített a házszabályokat megszigorítani, de a szigorított házszabályok alól kivette a közös ügyeket és a katonai kérdéseket, mert tudta, érezte a koalíció, hogy — fájdalom —jöhet többség, amely térdet-fejet hajtva a bécsi akarat előtt, veszedelembe sodorhatja az országot. Nyitva hagyta a koalíció az obstrukció számára az utat a katonai kérdésekben és a közös ügyekben. (Z íjos helyeslés.) Andrássy Gyula grófnak az obstrukcióra vonatkozólag jelent meg a „Figyelő“-ben egy igen érdekes cikke és miután az obstrukciót illetőleg ékesebb szavakkal én magam sem tudnék annak védelmére kelni, engedjék meg, hogy Andrássy Gyula cikkének az obstrukcióra vonatkozó részét felolvassam. Szükséges ez, mert félre van vezetve Magyarország polgárainak egy része. Tényleg a képviselőházban a többség akaratának kell érvényesülnie, de elfelejtik azt, hogy nálunk a viszonyok lényegesen különböznek más országok viszonyaitól. Más országokban el sem képzelhetők azok a választási atrocitások, amelyekkel többséget szerzett magának a mostani kormány. Más országban el sem képzelhető, hogy egy kormány vállalkozhassék a nemzeti akarat letörésére. Nálunk az obstrukciót — habár azt rendszeresen használni veszedelmes fegyver, de amikor más fegyver tulajdonképpen néni áll rendelkezésünkre — használni nemcsak joga, de kötelessége az ellenzéknek. (Hosszantartó, zajos helyeslés) Andrássy Gyula gróf a következőket írja: (Halljuk! Halljuk!) „ Az a nemzet, mely sohasem nyúl erőszakhoz jogainak és szabadságainak védelmére, nem érdemes arra, hogy létezzék, az megérdemli azt hogy eltiporják, sőt azt is, hogy megvessék. Gyakran nem forradalmárok voltak a hibásak, hanem azok, akik rossz politikájukkal a forradalomhoz vezettek. Ha azon gálád abszolutizmus ellen, amely Eugen herceg győzelmei következtében behozatott, Rákóczi kardot nem ránt : dicstelen halált szenvedtünk volna ; ha Jellasich áruló betörése után nem lépünk az erőszak útjára, bekövetkezett volna a gyászos kimúlás. . . Ott, ahol mindig annak van a legtöbb kilátása a hatalomhoz jutni, aki nemzeti irányban a legkevesebbet követeli, olyan államban, amely egy másikkal szerves összeköttetésben él, olyan országban egyszóva1, mint a miénk, megtörténhetik, hogy az obstrukció igazolt, sőt hazafias kötelesség. Az obstrukció mindig árt, mindig káros, de ott, ahol a kormányok nem félnek attól, hogy az ellenzék megbuktathatja őket, hanem csak attól, hogy felülről elejtik vagy saját pártjuk hagyja cserben, ahol tehát felülről jövő akarat vagy az egyoldalú pártszempont szolgálatában könnyen túlzásokra vetemedhetnek, ahol, a testvérország előitélete vagy akarata lehet mérvadó tekintet, ott esetleg megtörténhetik, hogy az obstrukció egyetlen hatályos fegyver, ott esetleg az obstrukció lesz a legcsunyább abszolutizmus, a pártabszolutizmus egyetlen ellenszere. És ott a kár, amelyet okoz, esetleg kisebb lesz, mint az a kár, melylyel az ellensúly nélkül maradt többség járhat. A házszabályok mérsékelt módosítása azért szükséges, de a baj oka nem a házszabályb in, hanem közállapotainkban, a túlságos kormányhatalomban, a politikai erkölcsökben van. Nagyobb választási szabadság, olyan választási reform, amely valóban erősiti a választóközönség súlyát és függetlenségét, nemzeti irányú haladás a véderő kérdésében, jobb politikai erkölcs, sokkal fontosabbak, mint a házszabály, mert a baj gyökér-okát gyógyítjuk, holott a házszabályrevizió csak a szimptomát érintheti. Sőt az ellenzék letörésével keresztülhajtott erőszakos házszabályrevizió a bajt csak elmérgesitené : a kormánypárt monopóliumát bizonyos időre talán biztosíthatná, de az országnak ártana. Mint a visszaszorított kiütésnél a láz, mint a gépnél, amelynek biztonsági szelepe eltörött, a gőz feszitő ereje : úgy itt az ellen/.ék szelleme sokkal nagyobb pusztítást fogna végezni, sokkal nagyobb értékeket fognak tönkretenni, mint anélkül történt volna.“ (Általános, élénk helyeslés. Felkiáltások : Éljen Andrássy Gyula !) Tisztelt barátaim ! Ezeket a tiszta, önzetlen haza zeretet által diktált ragyogó aranyszavakat vésse mindenki mélyen emlékezetébe és szivébe Az ellenzék a kötelességét mulasztaná el, ha a fenforgó súlyos körülmények között nem folyamodnék az ultima rációhoz. Tudja meg ez a kormány és minden jövendő kormány, hogy a nemzeti akaratot nem lehet büntetlenül letörni. (A törvényhatóságoktól.) Ezzel kapcsolatban lehetetlen meg nem emlékeznem a törvényhatóságok állásfoglalásáról. Az igazi közvélemény nem a törvényhatóságokban, hanem a népgyüléseken nyilvánul meg. A törvény hatóságokban a kérdéseket a főispán preparálja A főispánnak tulajdonképpen az ellenőrzés lenne feladata, de mit neki adminisztráció, mit törődik ő azzal, hogy milyen az ellenőrzés, ő politikai ágensnek tekinti magát és mint politikai ágens, ugyanazokkal az eszközökkel igyekszik a kormány tá borába terelni a törvényhatóságokat, amely eszközöket alkalmaztak a képviselőválasztásoknál. 1903-ban az akkori véderőjavaslat ellen csaknem az összes törvényhatóságok felírtak. Mi csak ehhez alkalmazkodunk. Mi a törvényhatóságoknak ezt a nézetét respektáljuk, mert akkor minden presszió nélkül szabadon nyilvánulhatott meg — Széli Kálmán alatt — a törvényhatóságok akarata. Akkor a törvényhatóságok kijelentették, hogy a véderőjavaslat veszélyes az országra nézve. Ha ezt mi elfogadjuk, akkor nekünk minden eszközzel igyekeznünk kell, hogy ezeknek a káros javaslatoknak törvényerőre emelkedését megakadályozzuk. (Zajos éljenzés.) Igen nagyra vannak a törvényhatóságok nyilatkozataival. Úgy tekintikezeket, mint a közvélemény megnyilatkozásait. Már ezen kormány idejében, a nemzeti bank létesítése tárgyában csaknem valamennyi törvényhatóság felirt az országgyűléshez — ez be is muttatatott a Háznak 1910. december hó 9 én — a jelen kormány alatt Mi a különbség a mostani és az akkori nyilatkozatok között, hogy ezek a preparált törvényhatósági nyilatkozatok egyszerre oly nagy fontosságai bírnak a kormány szemei előtt, akkor pedig nem bírtak ? Miért nem respektálta a kormány 1910 végén és 1911 elején a törvényhatóságoknak azt az állásfoglalását amelyben követelték a magyar nemzeti bank felállítását ? Ebből is láttuk, hogy a kormány a törvényhatóságok akaratának megnyilvánulását csak akkor érdemesíti figyelmére, akkor tekinti azokat a közvélemény megnyilatkozásának, ha a törvényhatóságok az ő álláspontja mellett foglalnak állást. (Zajos éljenzés és taps.) Ép igy vagyunk a sajtószabadság kérdésével. Ott is megvonják a terjesztési szabadságot az olyan újságoktól, amelyek a kormányt támadják. (Zajos felkiáltások : Éljen A Nap !) Azt mondják, hogy nem méltó valamelyik lap terjesztésre, mert oly modorban ir, hogy azt tisztességes, becsületes kebel be nem veheti- Ugyan kérdem, egyforma mértékkel mér a kormány azokkal a lapokkal szemben, amelyek mellett imák és amelyek a müveit modor tekintetében lizszer-százszor hátrább állnak, mint az a lap, amelytől a kormány megvonta a terjesztési szabadságot. (Zajos helyeslés. Fölkiálltások : Éljen A Nap!) Úgy tekinti ez a kormány az országot, mintha az ő domíniuma lenne, szabadon garázdálkodhatik benne. (Általános helyeslés.) A törvényhatósági bizalmi nyilatkozatok nem valami nagy jelentőséggel bírnak. Bánffy Dezső mikor kapta a törvényhatóságoktól a legtöbb bizalmi nyilatkozatot ? Mikor a 1 ukása már küszöbön volt. Mikor valamennyi törvényhatóság bizalmi nyilatkozata ott feküdt, akkorra már szépen megbukott. (Hosszantartó, zajos derültség.) Ugyanezen sors vár a mostani kormányra. Különben is a törvényhatósági bizottság tagjai csak kis részét képezik a törvényhatóság összes választóinak, ■ Dús raktárát fűszer és csemege árukban ajánlja -----ENGEL MIKSA LOSONC. o ................
