Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-08-24 / 34. szám

VI. évfolyam 34. szám. Megjelenik minden csütörtökön. LoSOllC, 1911 augusztus 24. ARAK £ áBMk fi fi Jfifi fi fi fi fi É|| jfifil isi::i nuiiiini sí iu in ^ Äivcei^.-soiü: I II 11 II III jR j|j§g UUUliUI UUÜiiU -Egyes fifififi£ ^fifipr fijfi fifi fifi fipP A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PARTJÁNAK HIVATALOS KÖZlÖNYE. WM fel munkapárt a képviselőliázban az ellenzék szorgos és kitartó mun­kálkodása miatt szóhoz nem jut­hatván, szükségesnek látja, hogy vezetőpolitikusai a sajtóban világosítsák meg úgy a maguk, mint a párt nézetét. S e tekintetben Tisza István gróf a legszor­galmasabb a vezérek közül, mert immár rövid idő alatt másodízben hallatja szavát a geszti hattyú s énekli el az ő nézeteit, mellyekkel valószínűen oly egyedül és pusz­tán áll széles e hazában, mint kiálló szirtfok a tenger kellős-közepén. Legújabb irodalmi remekében olyan lehetetlen, sőt érthetetlen theoriákat hangoz­tat s olyan nevetséges áláspontra helyezke­dik abban a kérdésben, melyben a lét­számemelését a nemzet anyagi teljesítő­­képességéből állítják elentétbe, hogy azzal még csak polemizálni sem lehet, mert annak még talán az ellenkezője sem állhatja meg a helyét. Egy politikus ugyanis azt a fontos és valóban életbevágó kérdést merítette fel, illetőleg a politikai porondjára vetette, hogy a katonai követelések olyon megterhelése­ket tartalmaznak, amely terhek feltétlenül az ország anyagi romlását vonnák maguk után. Tisza szerint az ország teljesítőképes­sége e téren számba nem jöhet, mert az ő «muszáj» elmélete szerint, amire a katona­ságnak szüksége van, annak meg kell len­nie, azt az országnak, ha a föld alul is, de elő kell teremtenie. Szerinte más senki sem vetette fel, de különben is ő, már mint Tisza azt még sohasem hallotta. Tehát a valóban igazságös érv felvetőjének csak azzal tud replikázni, hogy miután az ország teljesítőképességét eddig még senki sem állította szembe a katonai követelésekkel, tehát ezt a kérdést időtlen időkig senkinek sem szabad, szerinte nem is lehet felvetnie. Azt, hogy a felvetett kérdés csakugyan igazságos, hogy az fedi a tényleges állapo­tokat, azzal Tisza mitsem törődik. Nála csak az fontos, hogy Becs mit követel s azt ergo meg kel! szavazni, minden egyes hii és loyalis magyar politikusnak. Hogy azok a követelések nem teljesíthetők, hogy azok szolgáltatása a lehetetlenséggel hatá­ros, vagy az ország anyagi romlását vonná maga után, azzal Tisza István gróf nem törődik. Bécs kéri a katonaságnak, követeli, tehát azt muszáj inegszavaszni Azt teljesí­teni kell. Ilyen elvek mellett természetesen a munkapárt esélyei az ország sy m path i áj át illetőleg napról napra gyöngülni fog. S ha ilyen megbízásokat adnak vezéreiknek, hogy érdekeiért ily módon szálljanak sikra, akkor bizonyára csakhamar oda jut majd az egész hatalmas munkapárt, mint ahova jutott a szabadelvű párt a hires zsebkendőlobogtatás után. Bizonyos, hogy Tisza sem tetteivel, de még kevésbé Írásaival nem tesz szolgá­latot pártjának. De nem tesz szolgálatot az országnak sem, melynek érdekei, nyilván elsősorban lebegnek szemei előtt. Nem, ilyen politikával a magyar érdekek nem érvénye­sülhetnek. Ily módon jogainkat napról-napra megrövidítik s mindenkor csak az fog tör­ténni, amit Bécs a maga érdekében jónak lát s ami a mi érdekeinkéi homlok-egyenest ellenkezik. S azt hiszi Tisza, hogy az ily elvek, ilyen hangoztatása az ország rokonszenvét személyére s az általa képviselt párt felé fogja fordítani ? ! Azt hiszi, hogy igy az országban találja meg azt a támaszt, mit a parlamenlben lehetetlen. Látjuk, hogy ily eszközökkel a munkapárt teljes lezüllését, az ország előtti diszkreditálását éri majd el és sikerülni fog majd a már historiailag igazolt balkezes politikájával azt a hatalmas tábort épenugy megsemisiteni, mint ahogy mindig megsemisült mindazl amit Tisza István gróf eddig még kezébe vett. VÁROSI ÜGYEK o o Piac a patak felett. Bizottsági ülések. Losonc. 1911. aug. 22. Saját tudósitónktól Egy régi terv közeledik a megvalósulás felé. A zöldség és baromfi piac már régóta elégtelennek bizonyult arra a forgalomra, amely a mostani patakmenti piacon csak nagy ügyel-bajjal volt lonyolitható. Alkalmas terület azonban nem áll a város rendelkezésére, ahová a baromfi és zöldség piacot átlehetne helyezni. Vásárcsarnok létesítésére pedig még kicsi a város. A mostani megoldás egyébként nagyon közel áll a vásárcsarnoki intézményhez. A* jogügyi és pénzügyi bizottság ugyanis egyhangúlag hozzájárult a Farkas Zoltán városi mérnök javaslatához, hogy a Tugár-patak, a mostan épülő uj vasbetonhid mindkét oldalán egyfelől a Schobel-féle házig, másfelől a Sacher­­féle ház népéig befödessék. A befödés költségei, — a mérnöki jávaslat szerint — teljesen fedezetet fognak nyerni a be­födött területen építendő városi áruházak béréből. A patak befödésének s ez által piacra alkal­mas hely teremtésének terve mindenesetre egészsé­ges gondolat. A vasbeton burkolat, valamint az árubódék is állandóan s könnyűszerrel tarthatók tisztán s ezzel elejét lehet venni annak a sok panasznak, A «vörös kakas». Az összes napi és hetilapok a fővárosban és a vidéken külön rovatot nyitottak a „vprös kakasának ezen a nyáron, amikor ismét nagyon sok helyen megjelent Magyarországon is és a külföldön is. Fővárosi embernek jóformán az idege sem rezdül meg amikor a veszedelem színhelyére ro­bogó tűzoltóság ismert trombitaszavát halja. Saj­nos, nem igy van ez a vidéken, különösen falun, ahol a legkisebb tűzesetnél is jóformán az egész falu épségéért kell remegni, s ahol mindenkinek azonnal a saját bőrét is kell féltenie, annál is in­kább, miután a legtöbb falu kezdetleges viszonyai között még ma sem történik gondoskodás arról, hogy esetleg kitörő tüzveszedelmet még csirájában el lehessen foltani. Hozzájárul ehez sajnos egyéb is. Vidéken és faluhelyen nemcsak a viszonyok, hanem az emberek is kicsinyesek, irigység és káröröm, bosszúvágy bujtji ott sok ember szivét, s a „vörös kakas“-t igen gyakran az említett indula­tok hajtják fel a bogárhátu falusi házikók födelére. Szóval a tüzesetek nagyrésze ma is még gyújto­gatástól, vagyis bűnös szándéktól származik. A törvény nyomozza a bűnöst, de célt csak akkor érhet ha a társadalom, a törvény embereinek a segítségére siet Közreadjuk irt egy külföldi szakembernek a tapasztalatait, amelyeket a tüzesetek keletkezésé­nek, nyomozásnál szerzett. A bűnös szándék kiderítése és a gyújtogató’ leleplezése a legnehezebb és legérdekesebb felada­tok egyike. Akinek alkalma van arra, hogy vala­hol közvetlen a tűz kitörése után a helyszínére érkezhessék, mindenekelőtt arról gondoskodjék, hogy a tűz színhelyének külső viszonyai a meg­szemlélésig változatlanok maradjanak, ennek biz­tosítására esetleg őröket is kell állítani. Ha a gyúj­togatás gyanúja azonnal felmerül, a tüzoltóságot­­arfa kell kérni, hogy lehetőség szerint minél ke­vesebbet bontson le az égő objektumból, hogy a helyszíni szemlét minél alaposabban lehessen meg­ejteni, E szemlével pedig sietni kell mert a meglevő nyomok 2—3 nap alatt megsemisülnek. Célszerű az is, hogy a tűz színhelyét több oldalról lefotog rafáljuk, ezéltal esetleg olyan bizonyítékokat rög­zítünk meg, amelynek fontosságát az adott pilla natban még nem is értékelhetjük. A visszamarad, romokból, üszkökbői, esetleg hamuból is következ­tetni lehet, hogy mi éghetett el. Ha a nyomozás megállapítja hogy a tűz több pontról indult ki, úgy itt kétségtelenül gyújtogatással állunk szemben. Ámde ilyenkor a nyomokra jói kell vigyázni, mert a gyújtogató uraknak néha arra is van gondjuk, hogy a nyomozókat félrevezessék. Egy ember például azt akarta elhitetni, hogy a macska, amely­nek szőre torró hamutól megperzselődött, okozta a tüzet. Fogott tehát egy macskát, a testére petró­leumban áztatott rongyokat erősített és ezeket meggyujtotta. A szegény állat holttestét megtalál­ták az üszkök között, de mellette nehány rongy­maradványt is, amelyekről kétségtelenül meg lehe­tett állapítani, hogy petróleumban voltak áztatva. Egy másik ember azt akarta elhitetni, hogy a lámpa feldőlése okozta a tüzet. Összetörte tehát a lámpát, petróleumot öntött a szőnyegre, s ezt felgyújtotta. Á ode megállapították, hogy a padlóra és a szőnyegre legalább egy literre való petroleum került, mig a lámpába egy negyed liternél alig valamivel fért több. Ha szobatüzről van szó, különösen azt kell megvizsgálni, hogy a tűz a bútorra is átharapódott-e. Ez az utóbbi dolog ugyanis majdnem kétségbe­vonhatatlan bizonyíték arra, hogy gyujtóanyagol szórtak el a bútorok közé, miután a láng magától nem oldalvást, hanem fölfelé terjed. A szoba meg­égett padlóján tehát a legnagyobb gonddal petro­­leumnyomokat kell keresni ; ha a padlódeszkák felsőoldala teljesen elüszkösödött, emeltessünk ki 1—2 deszkát, az áruló petroleum a réseken átszivá­­jghatott s valahol leleplezi a bűnöst. Deszkamaradványokat is a legszorgosabb vizsgálatnak kell alávetni, ha éppen maradt a deszkának valami kis magja, úgy a láng a petró­leumot gázformában abba a kis magba hajtotta. Szakértő vegyvizsgálat a petróleum jelenlétét feltét­lenül megállapítja. De sietni kell ám az ilyen nyo­mok kikutatásával, mert a gáz gyorsan elpárologhat A tüzeset után felvett maradványokból követ­keztetni lehet néha arra, hogy azok a tárgyak, amelyekről a kárvallott azt állítja, hogy elégtek, csakugyan ott voltak-e abban a helyiségben. Némely anyagot, például : fémet, gipszet, porcellánt a tü2 el nem pusztítja, csak formájukban megváltoztatja őket. Ha tehát valaki azt állítja, hogy ilyen anya gokból való tárgyai a tűzben elpusztultak, az a5 állitása maradványokból ellenőrizhető. Néha magá­ból a hamuból is következtetni lehet az elégeti tárgyak mivoltára, de ehhez már alapos szakértelem és sok tapasztalat is szükséges.

Next

/
Thumbnails
Contents