Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-08-17 / 33. szám
VI. évfolyam 33. szám. Megjelenik minden csütörtökön. LOSOÍIC, 1911 augusztus 17. ELŐFIZETÉSI ARAK BHBj áMMk |BBR R H| Ä (£1 A KMk liB ^jÜfafe SZERKESZTOSEG : HELYBEN: BB» lH In Bp* |§f|f rag |&£j| rap j|lp {SE!*! ||5j; fSSS Losonc, Vasuti-utea 4. sz Egész évre 8 kor. fii. K4 B Hfc Hgj £B B HL HM |ü Hl ESS Ef| SS H9 fifl&: Mj§ mg hovA «„lap »ellem! Felévre 4 kor fii■■ Bag H H HgH BjK| wSS 5®$| Es« 1S5 SCKj NH IMI H fääztß ng MM részét Illető minden Negyedévre 2 kor. fii. B ■■ B[ B B B BM8 Bg| SS jg^ó Kp Mj f«j «L |H gSgte B |Sg közlemény intézendő. Egész évre 10 kor. fii. H H SS Bf!ÍptfJ§al §|t§ ífp WSt 'tiítSk. EB KIADÓHIVATAL. Felévre ökör. fii. B B Bk UM B MaMaa« *Sü ISS && ggf HR M Htfa| B Losonc, Kubinyi-ter II Negyedévre 2 kor. 30 lil. ^B B W l ■» H HB MS .■ M «58 £3 Búg 'WSk HS^BR KSáHl kova az előfizetések, __ HH BK QgSS |H BBB SS mg| gyig hirdetések, minden-HH flgg ER? Hgä Hl jgBr &l®lönl?ÍS g<p ESgc i®a ja ggg nemii pénzkiildemé-Községek, egyesületek, ^Bj HR IHR HS Bj M8 sH||g8 j|||L} gg^ íáÁ£ IBii KM §$p!j Sa nyék és a lap szétkültovábbá nógrádmegyei ^H| HR ^^0 ■Rb fll M MH mfe-t &nß ISffl feigS fgjRB &Mú Era« fiBgn w&jj Egg RH désére vonatkozó feltanitók és körjegyzők BBH HH KM H HB «1# mH VMg| Hm fjjgQ, BH pH ^H szólalások intézendők. egyesülete tagjai részére Hßj H*I jH^j H» H ___ évi előfizetési «Iij 5 kor K8g B 8s Hs Uyfe B®>í í^al i^y fela BHI , , zz x M JlB Hh JHh »a HA Bn Ki IHl J93 EH Ipa hirdetések jutányos áron Bpan PSi^^Sfe1 Wßf^mS ^gS wH^bh^S' tó^5 vétetnek fel a kiadóhivar.gyes szám ára 20 fii b Hb^ Hp B \3m $%SKÍűm tatban. A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE. A róka és a holló. Ismeri mindenki ezt a kis mesét. A holló egyszer nagy darab sajttal a szájában repült a fára. Látta ezt a róka és szerette volna mindenáron megkaparitani a sajtot. Odaállt a fa alá, elkezdett beszélni a a hollónak, hogy mily szép hangja van és addig beszélt, mig a holló fitogtatni akarta hangját és énekelni kezdett. Persze a sajtot leejtette, a róka pedig felfalta. Úgy látszik ezt a mesét akarja a miniszterelnök is az ellenzékkel eljátszatni. Hogy a róka szerepét ez esetben ki tölti be, azt mondanunk is fölösleges. A véderővita kezdetén a miniszterelnök és dicső pártja ámulva tapasztalta azt az erős ellenállást, amit az egyesült ellenzék kifejtett. Az ellenzék oly erősen sarokba szorította a kormányt, hogy ennek semmi reménye nem lehet arra, hogy a sajtot megszerezze. Gondolt hát egyet a ravasz róka, a miniszterelnök és kiakarja ejtetni a sajtot a holló szájából. A választójoggal kezdett taktikázni. Eddig az volt a jelszó a kormánypárton, hogy a választójogot most hagyjuk, az sorrendben egy későbbi dolog és az ellenzéket is azért támadták, hogy miért hozza folyton elő a választójogot a véderővita alatt és ime: most isten csudája, milyen sürgős lett egyszerre az általános választójog. A miniszterelnök dicsekszik azzal, hogy mily buzgón dolgozik érte. Dolgozik rajta állítólag a statisztikai hivatal is és a miniszterelnök átiratban kereste meg a fontosabb, tekintélyesebb társadalmi egyesületeket, hogy közöljek vele nézetüket a váfasztójogról. Most, a véderővita kellő közepén. Ez természetesen nem más, mint taktika ; ezt aki csak egy kicsit foglalkozik a politikával, mindjárt látja. Többféle célja van ezzel a kormánynak: Elsősorban a küzdő ellenzék soraiban akar civakodást provokálni, hogy ezek elfelejtve a véderőjavaslatot, marakodni kezdjenek a választójog miatt, mivel a véderőjavaslatok ellen egységesen küzdő ellenzék táborában a választójog felől, — senki által kétségbe nem vonható hazafiui jóhiszeműségből eredő különféle nézettel találkozunk. A második sunyi cél — és ez már a patentirozott Khuen-féle politikai erkölcsök szerint volt, — az, hogy a függetlenségi párt előtt megcsillogtassa a hatalom reményét, hogy hiszen a véderőjavaslatok elfogadása után alakulhat a választójog megalkotására egy oly kabinet, amelyben a függetlenségi vezérek helyet foglalhatnak, tárcát nyerhetnek. így reméli, hogy a függetlenségiek a hatalom utáni kapzsiságtól hajtva, átengedik a katonai javaslatokat. Végső célja még az, hogy a választók előtt úgy mutatkozzék, hogy ez a kormány is akarja a választójogot. Éppen olyan ez, mint mikor a gyermeknek mutatják a cukrot, amit kapni fog, ha a keserű orvosságot beveszi. Csúnyább és nevetségesebb komédiát még a választójoggal nen űztek. Hiszen szép-szép a testületek véleményének bekérése, igen dicséretreméltó . . . lenne, ha ... nem 1911 nyarán, hanem akkor tette volna, amikor a kormányt elfoglalta, attól eltekintse, hogy a miniszternek illenék tisztában lennie a saját terveivel, nem pedig mástól várni eszmét. Elismeréssel kellene lennünk, ha nem akkor ráncigálta volna elő a kérdést, amikor már egészen sarokba szorították, amikor a véderőjavaslatok egészen megfeneklettek. így csak szánalmas és célra nem vezető kapkodásnak minősítjük. Olyan sürgős lett neki egyszerre a választójog? Hiszen még néhány napja csak, hogy a választójogról nagy gúnyosan és kötekedve, mint „általános, egyenlő és még nem tudom micsoda választójogról“ beszélt. És most ettől „az általános, egyenlő és még nem tudom micsoda választójogtól“ várja megmenekülését. Ezt másnak, mint egyszerű taktikázásnak senki nem tekinti. Ha komolyan akarta volna a választójogi reformot, ezt már régen megtehette volna; ezzel a programmal jött egy és fél éve. Miért nem akkor rögtön kereste föl a testületeket ? Most nem takarózhatik ám azokkal az áldott népszámlálási adatokkal, mert hiszen a testületek most is az uj népszámlási adatok nélkül adják le véleményüket és ezt egy és fél éve is megtehették volna. Persze akkor esetleg tényleg is meg kellett volna csinálnia a választójogi reformot. Erről a taktikáról a saját vezére, gróf Tisza István mondotta meg a legtalálóbb kritikát, hogy „ez sem a helyzeten nem fog változtatni, sem az obstrukciót megszüntetni nem fogja.“ Nem bizony. Az ellenzék megy a maga utján. A véderőjavaslatokat a kormánnyal együtt megbuktatja, mert ilyen nagymérvű katonai terhek fölött csak a népparlament dönthet, amit különben a király is mondott. A közigazgatási bizottság ülése. Nógrádvármegye közigazgatási bizottsága Prónay Mihály főispán elnöklete alatt f. hó 12-én tartotta ülését. Az alispáni jelentésből megtudtuk, hogy a füleki zománcgyári sztrájk erélyesen elnyomatott és hogy a vármegyéből jött kolera hirek alaptalanok. Bejelentette az alispán a legutóbbi nagyobb tüzeseteket is. Bogdán Mária illetősége Patvarc, — Tóth Mária és Tóth Józsefné Losonc, végül Jasztrapszky Mihályné Herencsény terhére mondatott ki. Tudomásul vette a bizottság, hogy Fehér Lipót szécsényi tanítónak működése elismeréséül 200 korona személyi pótlékot, a bgyarmati állami elemi iskola tatarozására pedig 3500 koronát utalványozott a kultuszminiszter. Petrik Sándor sámsonházi ág. hitv. ev. tanitó ellen vallás elleni izgatás címén fegyelmi vizsgálatot rendelt el a bizottság. Brackl Ignác losonci izr. tanitó ügye a tiszti ügyésznek adatott ki. Mózes Farkas lőrinci rabbi kifogásainak mellőzésével a lőrinci izr. hitközség alapszabályai jóváhagyás céljából felterjesztetettek. Kimondatott, hogy Hoffer András, — ki a salgótarjáni izr. hitközségből kilépett, — egyházi adóját 5 évre tartozik megfizetni. A mátramindszent—mátranovák—homokterényei vasút menetrendé, mely szerint oda s vissza naponként háromszor közlekedik jóváhagyatott. Donner Kálmán szécsényi téglagyári iparvágányának közigazgatási bejárása elrendeltetett. A Sternlich gyár kazánjának üzembe vételét az iparfelügyelő ellenkező véleménye dacára, a bizottság engedélyezte. A jövő havi ülés szeptember 9-re tűzetett ki. Nógrád a közügyért. A megyei utakról. Siralmas állapotok az északi részeken. — Saját tudósítónktól. Losonc 1911. aug. 16-án. Lass an nyikoiogva forognak a közigazgatás rozsdás kerekei. Sokszor meg visszafelé is fordulnak. Egy némely eset pedig amellett szolgáltat tanúbizonyságot, hogy s vármegye néha évtizedeken át sem hajtja végre azt az intézkedését, amit egyszer már elhatározott. Súlyos, de igazságos panaszok hangzanak fel a vármegye minden részéről a megyei utak elhanyagoltsága miatt, melyeknek a jókarban tartásáról senkisem gondoskodik. Éveken keresztül kérelmezik, sürgetik a borzalmas állapotban lévő utak miatt sokat szenvedő községek az útjaik kijavítását. A vármegye aztán Ígérgetésekkel csititgatja a zugolódókat, de bizony jobbára csak azok az utak rendeztetnek, amelyeken valamelyik befolyásosabb ur tüzes paripái trappolnak. A szegény emberek elnyűtt lovai, a favarosember kenyérkereső segítségei pedig csak a legistentelenebb állatkínzások árán juthatnak egyik helységből a másikba. A kulturátlanságot hirdető vármegyei utak közül talán a legm-.gdöbbentőbben elhanyagolt a gács—parlagosi útvonal. Aki ezt az utat ismerii az előtt világos lesz egyszerre a nógrádvármegye, útépítések rendszere. Kerek 11 esztendeje már annak, hogy a vármegye 800,000 koronás kölcsönt vett fel útépítésekre s ebből a kölcsönből 112,000 koronát irányoztak elő a gács—parlagosi ut kiépítésére. Annak idqén már ki is mérték az útirányt, hogy a Páris hegyet megkerülve a most 11—17 százalékos uteinelkedést 2—2 és fél százalékra csökkentsék. Örült az egész vidék népe. Lesz szép és jó ütjük, amely megkíméli igavonó állataikat a meredek ut fáradalmaitól. De az ut építése egyre késett, végre egészen elmaradt. Elfeledkeztek róla; a felvett kölcsönt pedig más ut építésére fordították.- Dús raktárát fűszer és csemege árukban ajánlja =====^^= ENGEL MIKSA LOSONC. Tf
