Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-08-17 / 33. szám
6. oldal. LOSONCI UJSAO 1911. augusztus 3. Az érdekelt községek pedig ismét élűiről kezdték. Folyamodványokat adtak be, küldöttségeket menesztettek, kérincseltek, kilincseltek, pártfogók közbenjárását eszközölték ki, képviselőjelöltekkel beigértették stb. Szóval mindent megtettek, amire ember képes. És dicséretére legyen mondva a tekintetes vármegyének : a biztatásokban és Ígéretekben nem voltak fukarok a községekkel szemben. Sőt ,,vakulj magyar“-nak ki is karóztatták újra az építendő útvonalat. — A biztató igék már régen elhangzottak, fültanui már jóval öregebbek lettek, a kitűzött karók már régen elkorhadtak, a gács — parlagosi ut azonban még mindig csak a jámbor tót nép képzeletében van meg. Nemsokára beköszöntenek az esős őszi napok. A gács—parlagosi útról eltűnnek a hatalmas göröngyök, hogy helyüket a kisebb-nagyobb tócsák és kátyúk váltsák fel. És beáll az a hihetetlen állapot, hogy Nógrádvármegye egyik községéből a másikba semmiféle járművön nem lehet közlekedni. Ha most elképzeljük azt, hogy ezen vidék népének jelentékeny' része fuvarozással keresi kenyerét, a többi pedig részint háziipari, részint gazgasági terményeinek árusításából é! : akkor nagyon sok szomorú jelenségnek a magyarázatát fogjuk megtalálni az azsiai állapotú közlekedési visszonyainkban. Mert a keny'érkereset megnehezítése érthető kapcsolatban van a kivándorlási hajlandóság növekedésével, a be nem tartott Ígéretek s a tót nép jogos i ényeinek semmibevevése fegyvert ad a nemzetiségi izgatok kezébe. És ezt nem mi találjuk ki az irószobánkban Erről minket az azon a vidéken lakó, értelmesebb tót földmivesek világosítottak fel. Tekintetes Vármegye ! Építsünk ki hát végre a szegény tót népnek a régen megígért és költségvetésileg is letárgyalt útvonalat és akkor utat építettünk nekik egyúttal a haladáshoz, a boldoguláshoz és az államrenddel való megelégedéshez is. (Q) VÁROSI ÜGYEK o o {—) Szabadságon. Dr. Ottahal Antal rendőrkapitány f. hó 15-étől kezdődőleg négy heti szabadságra ment. Helyettese Ambrózy Béla rendőralkapitány. Lantos ‘Jenő helyhatósági állatorvos, közvágóhidi biztos 35 napi fegyvergyakorlatra hivatván be, helyettesítésével Bolyos Béla m. kir. állatorvos bízatott meg. (—) Harmadik gyógyszertár. A népszámlálás adatai szerint Losonc városnak a törvény értelmében egy harmadik gyógyszertár létesítésére joga van. E napokban Losoncon járt egy budapesti gyógyszerész, tanulmányozta az itteni viszonyokat s kijelentette, hogy engedélyért fog folyamodnia belügyminisziériumhoz. Nem tudjuk mi sorsa lesz a budapesti gyógyszerész kérelmének, csak azt jegyezzük meg itt, hogy a harmadik gyógyszertár jogát a városnak kell megszereznie. Miért ne lehetne más városok mintájára Losoncnak is városi gyógyszertára. (—) Egy darab sivatag. Ez a főgimnázium előtt elterülő Teleky-sétány, amelynek sivár képe város szépérzékét állítja pellengére. Más városban egy ilyen befásitott teret dédelgetnek, cicomáznak s virágos-kertté varázsolnak És nálunk? Tessék megnézni ezt a teret és merje valaki még állítani, hogy ezt a várost a kultúra iránt fogékony emberek lakják. (—) Rozoga hidak. Ez a szó : rozoga már régóta le van foglalva a városi intézmények jellemzésére. Rozoga itt, kérem szeretettel minden amit létesítettek, talán még az is, amit ezután fognak. A füleld utón például, olyan állapotban vannak a hidak, hogy minden pillanatban várni lehet valami szerencsétlenség bekövetkezését. Igaz, hogy azután, ha valami baj van, rögtön kijavítják a hiányokat. (Lásd, a tugári malom hídjának halálos históriáját.) Mi ezennel felhívjuk a hatóság figyelmét, a füleld úti rozoga hidakra. (—) Építkezési engedélyek Az építészeti bizottság az alábbi építkezési engedélyeket terjeszti a város tanácsa ele: Jeszenszky Lászlónak a Schleicher telepen uj ház építésére (építi Cserei F. építész), Oáfrik Pálnak a Wohl-utcában uj ház építésre (építi Dávid Zs. építész) és Scherer Lajosnak Madách-utcában mosokonyhara (építi Cserei F.) (—) Egészségügyi állapotaink. Augusztus hó 10-g bezárólag a város területén 5 vörheny, 1 hökhurut, 2 influenza és 1 vérhas megbetegedés fordult elő. o o Közvágóhidi állapotok. Újabb feljelentés az állatorvos ellen. És ha a feje tetejére áll is dr. Oppenheimer Ferenc ügyvéd ur, a „Losonc“ laptársunk érdemes szerkesztője, akkor sem fogjuk elhallgatni a közvágóhidi botrányos állapotokat. Támadhat bennünket a tóle kitelhető leggorombább módon. Mérges fullánkjai ellen kitünően megvéd minket, az igazságnak és a közérdek önzetlen szolgálatának erős vértje. Leírtuk — dr. Oppenheimer Ferenc ügyvédszerkesztő ur előzetes megkérdezése nélkül — személyes tapasztalataink alapján, a közvágóhíd borzalmas állapotát, rámutattunk a hibákra, fogyatkozásokra, mint amelyek a közegészségügy kárára vannak. Foglalkoztunk a városi állatorvos és közvágóhidi biztos ellen felhangzott súlyos panaszokkal és hihetetlennek hangzó vádakkal is. Ismertettük is azokat, mert a vádak tartalmát a közegészségüggyel, tehát saját testi épségünk jól felfogott érdekével szorosan egybeforrottnak “állapítottuk meg. Megmertük ezt tenni közérdekből. Egy tarthatatlan helyzetet láttunk magunk előtt. Mert vagy az állatorvos követett el súlyos mulasztásokat és visszaéléseket, vagy pedig egy városi tisztviselőt illettek alaptalanul kemény vádakkal. Mi igazságot kerestünk és keresünk most is, mert ebben az egész áldatlan herce-hurcában a város egészségét látjuk leginkább veszélyeztetve. Dr. Oppenheimer ügyvéd ur tehát jól járna, ha Halmosnál oly szemüveget venne, amelyen at tisztábban látná a helyzetet. Egyébként beszéljen helyettünk az alábbi szerkesztőségünkhöz intézett levél : Tekintetes Szerkesztőség! Érdeklődéssel olvastam b. lapjukban a losonci közvágóhidi állapotokat ostorozó cikkeiket, mert azokban több olyan dolgot olvastam, amelyekről nekem is igen szomorú és közvetlen tapasztalataim vannak. Nemrégiben a t. Szerkesztőség ismerte azt a feljelentést is, amelyet én Lantos Jenő helyhatósági állatorvos, vág ihidi biztos ellen megtenni kényszerültem. Azért mondom, hogy kényszerültem megtenni, mert azt nem egyéni delidéből, sem nem rosszakaratból vezéreltetve tettem, hanem engem arra egy igen külülnös ok kényszeritett. A feljelentésem megtétele előtt ugyanis tudomásomra jutott, hogy Lantos Jenő engem a rendőrkapitányságnál fel akart jelenteni. Be akart vádolni, hogy én Kilián Ottó m. kir. törvényhatósági és Bolyos Béla kir. állatorvos félrevezetésére a telepemen uralkodott sertésbetegségeket eltitkoltam s az elhullott sertlsek hulláját eldugtam. Nagy megütközéssel vettem e hirt s kételkedtem is benne mindaddig, mig arról meg nem győződtem. Nem tudtam megérteni, hogy milyen indok, milyen szándék vezeti Lantos urat, amiért engem oly cselekmények elkövetésével vádol, amelyeket nem én, hanem éppen őmaga követett el. Nem volt tehát mit tennem, hogy a hatóságok előtt is tisztázzam magamat, előadni a tényeket teljes valódiságukban s az ellenem emelt fegyvert a támadóm ellen fordítani. Meg kell jegyeznem, hogy azok a körülmények, amelyeket Lantos rám akart tolni, én előttem nem is voltak ismeretesek. Én ugyanis abban az időben, amidőn a feljelentés anyagiul szolgáló visszaélések elkövettettek, nem is voltam Losoncon, én azokat csak később tudtam meg. így teljesedett be tehát Lantos uron azon mondásnak az igazsága, hogy aki másnak vermet ás, maga esik bele. Egyebekben a feljelentés részleteire nem terjeszkedem ki; a b. lapjukban ismertetett tényállás teljesen fedi az igazságot. A fegyelmi vizsgálat folyik Lantos ur ellen s annak a befejezése egy szomorú tanúság lesz számára, hogy a közegészségügy és állategészségügy lelkiistr eretlen szolgálata elveszi mindenkor méltó, megérdemelt büntetését. Ezzel s feljelentéssel kapcsolatban van egy másik eset is, amelyet az előbbi ügy megvilágítása miatt szintén elő kellett terjesztenem. Folyó évi március hó 7-én Muzsik Gyula Selmecbányái mészáros vásárolt tőlünk egy fél - waggon sertést. De éppen ekkor állapította meg Lantos állatorvos ur telepünkön a sertésorbáncot, (amiről kiderült, hogy éppenséggel nem sertésorbánc, hanem sertéspestis és száj- és körömfájás) Muzsik megkérdezte az állatorvostól, hogy elszállittathatja-e a megvett sertéseket. Tanuk előtt kérdezte meg s tanuk előtt jelentette ki Lantos, hogy egészen bátran elszállittathatja Kocsikra rakták tehát a ne léz, kövér sertéseket s kivitték a vasúti állomáshoz. Azonban mig a sertések a teleptől az állomásig jutottak, a Lantos ur intézkedése megváltozott. Megtiltotta a sertések vasúton való elszállítását. A sertéspestis és száj- és körömfájás által fertőzött telepről tehát megsétakocsikáztatta a kövérségükben mozogni alig tudó sertéseket és Muzsik mészárossal áprilist járatott s okozott neki óriási kárt. Mert az elszállítási tilalom miatt Muzsiknak a sertéseket itt Losoncon részletekben kellett levágatni és vágóhídi költségeket fizetni. Ezen eset után szemrehányást tettem Lantosnak ; de ő kész volt azonnal a védelmével : — Azt hittem — felelte — hogy itthon lesz a rendőrkapitány s majd elsimítjuk a dolgot. Mit bizonyít ez az eset is ? Azt, hogy Lantos ur. nagyon könnyelműen fogta fel felelősségteljes állatorvosi hivatását. Hiszen amidőn telepünkön kiütött az állatjárvány, annak ellenére, hogy szerződéses állatorvosunk volt, előbbrevalónak helyezte egy pinci földmives lovát s ahelyett, hogy gyorsan a sertések beoltásához fogott volna, ott hagyta a járvánnyal fertőzött telepet s elutazott Pincre. És most, hogy végére értem annak, amit elmondani akartam: egy roppant jellemző és érdekes dolgot óhajtok konstatálni. Lantos Jenő állatorvos ur, a mi sertéstelepünknek fizetéses, szerződéses állatorvosa volt. A törvény értelmében pedig azon állattenyésztő, vagy sertéshizlalótelepen, ahol megbízott állatorvos ügyel fel : mindenféle az állategészségügy körébe tartozó dologért az állatorvos felelős Miféle bölcsesség vezetheti tehát Lantos urat a vádaskodásra, hisz minden vád, amelyet ellenem emelne, az ő reá hullana vissza s hasonlatos lenne ahhoz az együgyü emberhez, aki maga alatt vágja a fát. Jelen soraim szives közlését kérve, vagyok Losonc, 1911 augusztus hó 16. tisztelettel Kohlener Barna. Még egy pár szót. A „Losoncz“ tegnapi száma igazán kellemes meglepetéssel kedveskedett nekünk. Dr. Oppenheimer Ferenc ur levelet ir nekünk, amelynek minden sorából csakúgy csöpög a finom úri modor. Lám, kedves kollega, ilyennek szeretjük látni az újságírót. Az ipari újságíró talán támad, csip, szúr, vág, üt, metsz, skalphoz, de mindig nívósán, mindig finoman. És ez rendesen jobban is szokott fájni Örömünkre szolgál, hogy támadó cikkét, a Tóth-féle feljelentés kivételével, visszavonja. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy téves az az állítása, mintha a Tóth-féle feljelentés alaptalan volna. Nem alaptalan, csupán a vád módosult. Ismeretes Ugyanis, hogy elkoöbzott állatok húsát még párolt, kifőzött állapotban is, csakis hatósági mészárszékben, lényegesen olcsóbb árak mellett szabad árusítani. A jelen esetben azonban a Tóth-tól elkobbzott gümőkóros tehén húsát, pároltan bár, de úgy mérték ki, mint más egészséges marha húsát. Tehát, be tetszik látni ugyebár, hogy a Tóth-féle feljelentés is felszínre hozott egy adatot a losonci félelmetes állategészségügyi állapotok megismeréséhez. (Q) V isszafordult milliók. Nem jön az amerikai textiltröszt Nem azé a madár — aki elszalasztja. Saját tudósitónktól. Losonc, 1911. augusztus 16-án. Lázas hévvel tárgyaltuk annak idején egy amerikai pénzcsoportnak a város tanácsához beadott javaslatát. Az United States Worsted Company, amely az Egyesült Államok legnagyobb textiltröszlje, Losoncon 12 millió K alaptőkével textilgyárat szándékozik létesíteni. A vá’lalat elnöke, P. Robert G. Sjöström e célból hosszabb ideig tartózkodóit Magyarországon és az előzetes tárgyalások vezetésével Vörös László v. b. t. tanácsost bízta meg. A gyártelep felállítását, amint azt annak idején közöltük, Losoncra tervezték, az ezirányu tárgyalások során Losonc várostól 200 000 K névértékű törzsrészvény jegyezését, 30 kát. hold területet és építési anyagot kértek a gyár rendelkezésére. A város tanácsa, a város nemes tanácsa, a patópálok és fábius cunctátorok eme kedélyes gyülekezete, valóban tárgyalta is az amerikai textiltröszt ajánlatát és mielőtt még valamire határozta volna magát: more patrio a bizottságokhoz utasította az ajánlatot. A bizottság, a pénzügyi, a jogügyi, a nyaraló
