Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-07-13 / 28. szám
arak álBJ&k A ft ft A Jj3| áÉttlk HELYBEN: ^H Ek ^B8 HTh| iBM bB RH Mk< §§i| [18] Ba BMI IB0 H MH HB SäS HS] §H Losonc, Vasutl-utca 4. sz Igész évre 8 kor fii. B ■ ' B H Í 1 I B £1 B El B IP ü |8 W B B» M 9 ré^l ,'!& blöden’ Eel év re 4 kor fiifii HB BB BEI Bej |m HBI B|i 5135 í|§| El HM RS BB IS BBBÍ BB BB .re..et 1 et? Negyedévre 2 kor. fii. ■ ■ ■ BB ^ B H 1B 1119 ffj fj H HL |gl Bh| Hj ■ közlemény .ntezendS Eiíész évre 10 kor. fii- EKmÜ Wl bB ^ÉmkÍW hHw Kct IgPj fpraj Ili«'. jlil| BMSBBb ^ , , 1X Félévre 3 kor fii. BB BB HH g|| gjjjjg |||| g gM WM. ^B^B R9 Losonc, Kutdnyl-t|r ^11 B 9 fÖB Hm laä ÍP?í!lfPÍ MH Bgm raíjp »ij Bel gla| Ujj 9B nemű pénzkiildemé-Községek, egyesületek, ^^9 Hg IflS VB |g| pyH &aá tjjftgyi |g5| BB MM HH á&fe H&4 áKk. siS fefifi elra BR BB nyék és a lap szétkültovábbá nógrádmegyei 0 BB IH HBI KB GSS1 EgS tóí-J HaBBj HS BBo EíjS Wsl Ml H8 gj£g BH gSR HBjgH U MM désérc vonatkozó feltanitók és körjegyzők KM KB BS |||g |ig| Mg B&3 ^SS ggfij X|S pg* ggMj BSjö K|ffl IM %g£a K BH BH EB szólalások intézendők. egyesülete tagjai részére HB** |jg|| Pga g|||j| tpj|j j||y| jg^gjj l|pp jp^jjl |||j| |j||| j|||| ||j|j ||pg| |||ÍI ij|« |jaj BSja _----BBMMk marts H» «JÍk? UM H||j Kh fÉS^J®! Hä Ha M S^Jn vétetnek feí a kfndóhiva Egyes szám ára 20 fii. |^Rq3B H Bn talban. A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE. VI. évfolyam 28. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losonc, 1911 julillS 13. A vízvezeték. Losonc város a szépen fejlődő és jövőre várakozó kis városok azon fejlődési pontját, amelynél a további haladás már megáll s csak újabb nagy áldozatokkal járó befektetések adhatnak haladó lendítést, — már elérte. Mindnyájan érezzük, érzi a város ügybuzgó vezetősége, érzi érdemes áldozatokra kész polgársága, hogy a már felhalmozott nagy gazdasági és kulturális erőknek nagyszerű érvényesítésére, a már kiépített kereteknek méltó kitöltésére és saját boldogulásának örökké való biztosítására a haladásnak egy újabb emeltyűje szükséges, amely kétségtelenül nagy, önmagához méltóan nagy áldozatra vár. Semmiféle beruházkodás, semmiféle újítás és átalakítás, semmiféle nagy alapítás nincs oly nagy jelentőségű, nem jelent oly csontba vágó, lényeget érintő változást, nem tár elénk olyannyira uj életet és nem mutatja meg inkább az utat a nagyvárosok kultúrája felé, mint éppen a vizkérdés megoldása. A városi képviselőtestület egyik idei határozatával tanulmányútra küldte ki Nagyszeben városba Wagner Sándor kir. tan. polgármestert, Qömöry Elek városi tiszti orvost és Farkas Zoltán városi mérnököt az ottani vízvezeték tanulmányozása és véleményes jelentés tétele végett. Az ad hoc bizottság múlt hó 18-án kelt hosszas és kimerítő jelentésben számol be tapasztalatairól és terjeszti be javaslatát. Jelentésében, mely különben a képviselőtestület tagjaival nyomtatásban közöltetett, részletesen foglalkozik a csatornavizet derítő telepek berendezésével, az ártézikut és a patakviz-rendszerrel Az ártézikut-rendszertől, — a jelentés szerint — Losoncon nem sok jót remélhetünk, mert «az a szükségletnek csak egy részét elégítené ki, de arra kell törekedni, hogy minden igényt kielégítő vizet szolgáltassunk.» Ez pedig nem történhetik másként, mint a patakviznek minden káros anyagtól ozonisálás által leendő fertőtlenítése és ekként való bevezetése által. A már előzetesen elvégzett kuta tások szerint három megoldás kínálkozik etekintetben. A Kotmány-patak vizét fel lehetne fogni a várostól mintegy 25 kilométernyire fekvő távolságban, itt ugyanis a viz az egészségre még nem ártalmas baktérium mennyiséget tartalmaz. «Inkább ajánlatos volna a vizet Pinc mellett, a várostól 7 és fél kilométernyire felfogni, mely elég közel van ahhoz, hogy ott létesítendő szürőtelepnek ellenőrzése könnyű legyen.» S végül a harmadik megoldás lehet a szürőtelepnek a Panyidaróc és Rárospuszta közötti ártérben való létesítése a vizvezető kavicsréteg valószínű kedvező fekvésénél fogva. Egy deritőtelepnek létesítése 150000, egy ozonmünek létesítése 125000 s az ozonmüveknél felmerülendő évi üzemköltség 23000 koronába kerülne. E számok azonban a Losonc és Nagyszeben közötti népességi viszonyok tekintetbe vétele mellett, nálunk kb. a felükre redukálhatok. így szól nagy vonalakban a kiküldött bizottság jelentése. Mi a kínálkozó megoldások közül választást még nem tettünk, hogy melyik rendszer mellett s minő részletekben lesz a kérdés megoldandó: ennek megállapítására hivatva nem vagyunk. De a közérdek védelme feladatunkká, a város fejlődésének követelménye kötelességünkké és a minden losonci polgártól elvárható mélyebb belátás és körültekintés hivatásunkká teszi annak a hangoztatását, hogy a vízvezetéket valamelyik módon okvetlenül és sürgősen, az áldozatok kellő mérlegelésével, de semmi áldozattól vissza nem riadva, létesíteni kell. így kívánják ezt a város közegészségügyi, gazdasági, kulturális és szépészeti érdekei, igy kívánjuk ezt, losonciak, valamennyien. S ha ismét hangok emelkednek majd a „pautadóról“, ezek igen szórványosak s a többség józan belátását elnyomni képesek nem lesznek. A vízvezeték létesítésének nyomában meginduló nagyszabású építkezés, a meglevő iparvállalatok eddig elképzelhetetlen arányokban való kifejlesztésének és idetelepedésének lehetősége, az utcák tisztántartása, parkok ültetése és ápolása, tiszteséges fürdőknek építése, egészséges és üdítő ivóvíznek minden házba való bevezetése, az átkos batárrendszer letűnése és még más nagy változások, olyan dolgok, amiért érdemes volna néhány garassal több pótadót is fizetni, különösen amidőn ezen pótadótöbblet minden ingatlan értékének emelkedése mellett több kézzelfogható haszonban megtérülne, amidőn ezen megterheltetés nem is a pótadózókra, hanem inkább a fogyasztókra volna kivetendő s a mikor tehát az a bizonyos nagy mumus, a pótadóemelés eljövetele nem is bizonyos. Politikai meggyőződésünk, az egész jelenlegi rezsim léha és üres volta mindenkor és minden hatóság iránt bizalmatlanságra és szigorú kritikára ösztönöz bennünket. De amikor városunk vezetőségét igaz és komoly munkában látjuk, amikor politika nem forog szóban s igy a hatóságoktól meggyőződéses és pártatlan színvallást remélhetünk, akkor nekünk, függetlenségi polgároknak is kötelességünk a vezetőséggel vállvetve venni részt a nagy munkában, mindnyájunk közös érdekeinek előmozdításában és megvédelmezésében. A nagy harc előtt. (jr. Nagy idők kezdetén állunk. A véderőjavaslatok már a Ház asztalán feküsznek és a képviselőház julius 12-én már hozzáfog a tárgyalásukhoz. A kormány már a jelszót kiadta. A kormány tagjai látszólagos naivitással — de valójában sunyi ravaszkodással — azt mondják, hogy végre-valahára el kell távolitani a nemzet testéből a szúró tövist, a katonai kérdéseket, hogy a közjogi küzdelmek helyett a nemzet valódi életszükséglete fölött kezdődhessenek az eszmecserék. Ez igen szépen hangzik és igaz is lenne, ha a katonai kérdések csak holmi kis töviskék lennének amit, csak úgy könnyedén el lehetne távolitani. Nem tövisek ezek, hanem szinte áthághatatlan sorompók, amit leeresztettek a a nemzet vonata előtt; oly áldozatokat követelnek katonai célokra, amelyek a nemzet gazdasági létét alapjában renditik meg, — ha a nemzetet az önálló vámterület által meg nem erősítjük. Az ellenzék erős harca már előre veti árnyékát. Mivel a kormány erősen tart a jól megérdemlett bukástól, a többségbeliek és a kormány parancsszóra működő sajtója ismét tüntetőén kezdi hangoztatni, mint annak idején 1904—5-ben, a többségi akarat érvényesülését, mint a parlamentarizmus követelményét. Arról azonban hallgatnak mindig, hogy a parlamentarizmus alfája és ómegája a nemzet akaratának feltétlen érvényesülése. Azt csak nem képzelik, hogy a mai többség a nemzet akaratát képviseli ? Ne feledjük, ennek a többségnek a születése történetét. A mai többség úgy jött létre, hogy elővettek egy gombot és ahhoz varrtak kabátot. A bécsi udvar kiadta a parancsot, hogy a közös bank szabadalmát meg kell hosszabbítani, a katonai javaslatokat meg kell szavazni és mivel erre a sokat kárhoztatott koalíció nem volt kapható, nosza rajta, — jöttek az Olcsó Jánosok és megvarrták a kabátot a gombhoz. Az eszközökről pedig hallgassunk, a hogy a munkapártot összeszedték A mai többség merészeli azt hirdetni, hogy a nemzet akaratát képviseli ? Hiszen kezdjük azon, hogy a nemzetnek nem is áll módjában akaratát kifejeznie, mert csak egy kis töredékének van szavazati jog.:. A kormány egész rendszere arra van alapítva, hogs' a nemzet gyöngeségét kiuzsorázza, kizsákmányolja. Minden más államban, — amikre oly nagyon szeretnek hivatkozni, — az ilyen életbevágó javaslatokat, aminők a katonajavaslatok, a legalaposabb és legrészletesebb vitáknak vetik alá, nálunk pedig a kormány minden eszközt felhasznál arra, hogy javaslatait a bírálat és kritika alól elvonja. A közvélemény figyelmét eltereli, a nemzetet letargiába ringatja, ezek után pedig a javaslatokat a nyár derekán, a kánikulában terjeszti elő ebben a par excellence földműves országban, mert azt reméli, hogy az aratási munkák miatt majd kevesebb ellenzéki képviselő vesz részt a tárgyaláson. Nagyon csalódni fog a kormány. Az a főbaj nálunk, hogy a parlamentarizmusnak cs k a külsőségeit, a formaságait tartják meg, annak lényege nélkül. Lényegileg ez is absolut uralom, mert nálunk mindenkor a fejedelem akarata érvényesül, a felelősség pedig a kormányra hárul. A parlamentarizmus, az igazi azt követelné, hogy a kormány az érvek és meggyőzése erejével vigye keresztül javaslatait. Nálunk pedig, — mivel e javaslatok csak Ausztria és a nagyhatalmi hóbort érdekeit szolgálják, — a nemzetet letargiába ringatják, az ellenzéket pedig sofisztikákkal akarják félrevezetni. Nemrég hallottuk a szirénhangokat, amelyek az ellenzéket a sziklák közé akarták csalni, hogy ott magát összetörje. A pénzügyminiszter nagy ravaszul, ártatlan képpel „uj pártalakulásról“ beszélt, mely bekövetkezik majd, — de természetesen csak akkor, ha az ellenzék lesz oly együgyü, hogy keresztül engedi a katonai javaslatokat. Azt remélte ezzel elérni, hogy az ellenzéken az uj pártalakulás hallatára erőt vesz a hatalom utáni kapzsiság ördöge és keresztül csúsztatja a javaslatokat, hogy mielőbb résztvehessen az „uj pártalakulásban“. Nem ! Tisztelt Pénzügyminiszter ur ! Uj pártalakulás bekövetkezhetik és úgy fordul igen hamar, hamarabb, mint azt a többség szeretné, de a javaslatok a kormánnyal együtt bukni fognak, a minthogy azok a véderő reform javaslatok, amelyek a nemzet jogos követeléseit nem vették tekintetbe, — különb, népszerűbb, tisztább eszközökkel dolgozó kormányokkal együtt megbuktak. Ha a katonai javaslatok megbuktatták Tisza Kálmánt, Széli Kálmánt, Tisza Istvánt és Khuen-Héderváry urat, a miniszterelnök ur másodszor sem fogja elkerülni. Olyan véderő reform, amellyel
