Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-07-13 / 28. szám
2. oldal. LOSONCI UJSAO 1911 julius 13. parallel a nemzet anyagi megerősödéséről gondoskodás nem történik, — nem sikerülhet. A miniszterelnök nemrég uj választásokkal fenyegetett, ha nem sikerül a javaslatok megszavazása. Rajta ! Álljunk ismét az urnák elé 1 Nincs az a Tisza István, akinek a nemzet haladó vonatát visszarendelnie sikerüljön. Dr. Bognár Oszkár. VÁROSI ÜGYEK oo (—) A városi közkórház részére a kórházi bizottság 2000 koronát szavazott meg uj mütőszerek beszerzésére. Itt említjük meg, bogy a kórháznak uj főorvosa azon dolgozik, hogy a kórházunknál lévő alorvos! állással járó gyakorlat a szigorló orvosok törvényszerű gyakorlati idejébe beszámíttassák. E jogosultság már több vidéki kórháznál meg van. A főorvos törekvésének eredményes volta igen kívánatos lenne, miután eddig is főként az volt az oka annak, hogy csekély javadalmazásu alorvosi állásunkra vállalkozót alig kaptunk, mert az ott eltöltött idő a gyakorlati időbe bele nem számítható. (—) A város könyvtára rendezés alatt áll. A nagyközönség jövőben sokkal könnyebben fog hozzájutni a kívánt müvek olvasásához. (—) A telekkönyvi térkép nemsokára elkészül. A tulajdonképeni Losonc térképe már kész van s jelenleg Tugár van munkában. Darko Áron telekkönyvvezető, kit e térképek elkészítésével megbízott volt a város annak idején, lázasan dolgozik a befejezésen és szabadságát is erre fordítja. E hirt örömmel üdvözölhetjük, mert va'óban a dolgok jelenlegi állása mellett az ingatlan forgalmi ügyletek lebonyolítása városunkban úgyszólván a lehetetlenséggel volt határos. (—) A tugári hid építését Sebestyén Móric mérnök nyerte el 13000 kor. építési árban. (—) Faátvétel. Az évenként szokásos faátvétélt e hó 10-én ejtette meg a város vezetősége még pedig a már hagyományossá vált erdei mulatság elhagyásával. A magyar szent korona országai kereskedelmi és iparkamarái, mint egyik vidéki laptársunktól tudjuk. — f. évi junius hó 30-án, julius hó 1-én országos értekezletet tartottak Besztercebányán az ottani kamara tanácstermében. ' A kamarák közül a fiumei, pécsi, soproni és debreceni kamarák akadályoztatásuk miatt nem képviseltették magukat, de távol maradásukat kimentették. A zágrábi és zenggi kamarák azonban még csak a meghívásra se válaszoltak, ami testvéri szeretetükből kifolyólag önként érthető Az értekezletet Slittner Károly elnök távoié-A Józsika szemei. tében ifj. Rpsenauer Lajos alelnök nyitotta meg. Az értekezlet dr. Sipos Aladár kassai kamarai titkár jelentése után, — mely a múlt évi orsz. értekezlet határozatainak végrehajtásáról szólott, — a kereskedelmi szakoktatás kérdését tárgyalta s a memorandum készítésével a szegedi kamarát bízta meg. — A kamara a kereskedelmi minisztérium kettéválasztásának és külön vasutminiszterium felállításának kérdésében nem foglalt állást. Perjéssy László szegedi titkár ismertette ezután az 1914-ben tartandó országos kiállítás tervét, melyet a kamarák a legmesszebb menő támogatásban fognak részesíteni. — A szervezendő munkásválasztmányok ügyében az országos értekezlet megállapodásra jutni nem tudott s igy e kérdést az egyes kamarák külön-külön fogják saját körükön belül elintézni. Az országos értekezlet határozata folytán a kamarák az idegen forgalom kérdését figyelemmel kisérik és a mozgalmat támogatják Ezután az értekezlet dr. Holesch Istvánnak az otthonmunka és háziipar statisztika felvételi módozatairól készített tervezetét elfogadta. Majd dr. Dienes Márton indítványára kimondotta az értekezlet, miszerint a kamarák kül-kereskedelmi szerződéseinknek az ország közgazdasági állapotára való kihatását beható tanulmány tárgyává fogják tenni és széles körű adatgyűjtést indítanak meg az 1915-ben újonnan megkötendő kereskedelmi és vámszerződések kellő előkészithetése érdekében. — Az értekezlet az osztrák kamarák tervezett magyarországi látogatását melegen üdvözölte és erről a bécsi kamarát táviratilag értesítette. Ezután a kölcsönös köszönések, majd az udvariasság követelte látogatások következtek, mig végre az ünnepélyes találkozását a kamaráknak a Rák-szállóban tartott tartós ebédje zárta be. HOLLES DANÓ. A függetlenségi pártnak egy régi, kipróbált oszlopos tagja hnjtá jól megérderr élt örök nyugalomra fejét e hó 4 én, délután 4 órakor 76-ik évében. Holles Danó volt losonci, majd dabari ág. ev. lelkész, megyebizottsági tag meghalt s benne a hithüség és politikai elvekhez való önzetlen, makacs ragaszkodásnak egyik példaképét vesztettük el. Imponáló, hatalmas alakját ki ne ismerte volna, ki ne hallotta volna azokat a magas szár nyalásu, szívből fakadó, meggyőző szavakat, me'yek soha se tettek tanúságot másról, mint mérhetetlen honszerelemről, kitartásról és csüggedést nem ismerő törekvésről pártja érdekében. Hosszú, kínos esztendőkön keresztül betegeskedett már. Maga erejéből lépni is alig tudott, de mig csak a lehetőségnek legcseppjével is rendelkezett, — soha se hiányzott közülünk. Ott volt pártunk minden értekezletén, hozzászólott pártunk minden kérdéséhez és mi csak tanulh atunk az általa mondottakból. Neki és csakis neki köszönhetjük-, hogy a pásztorkodásahoz tartozó tót ajkú falvakban a függetlenségi eszmék a parasztság szivében gyökeret vertek s bár a közelmúlt választásai, az ezekkel kapcsolatos közismert terrorizmus és korrupció e falvak lakosságát is többé-kevésbé megmételyezte, — az azon magból kinőtt fát, mely magot a boldogult vetett el, a paraszteszmék szeretetének fáját teljesen és gyökeresen kipusztitani még se sikerült. A boldogult kihűlt tetemeit folyó hó 6-án kisérték ki hozzátartozói és szerető barátai utolsó útjára a dabari sirkertbe, a hová annyiszor kisért ki már másokat és snnyiszor elmélkedett a világ romlottságáról. Spiegelberg tanár Írja: A breslaui kir. nőgyógyászati klinikán szerzett tapasztalataim alapján szívesen bizonyítom, hogy a természetes Ferencz József - keserüvizet huzamosabb időn át is lehet használni, anélkül, hogy bajt okozna, vagy biztos hashajtóhatását elvesztené. — Kapható gyógytárakban és füszerkereskedésekben. A Szétküldési-Igazgatóság Budapesten. HÍREK. o o Montenegró mozgósít. 5 ezenközben a három nagy hatalom, melyek egyike mink magunk vagyunk, megegyeztek, a Balkán pacifikáczióját határozta el. Most hamarjában nem tudjuk, megijedjünk-e Nikita fejedelem, vagy király (?) fenyegetésétől s tegyük szárazra puskaporunkat, vagy inkább rettenjünk meg attól az örvendetes hírtől, hogy az Osztrák-magyar monarchia, Oroszország és Olaszország egyöntetű balkáni eljárásban állapodtak meg?! Nikiidtől semmi esetre sem kell nagyon megijednünk. Az ő kisded játékai nem sok vizet zavarnak majd s ha úgy alaposan, montenegrói módon kidühöngte magát, akkor azután megint békét hagy az egész világ diplomáciai testületének. De már az a hir, hogy a fentemlitett három nagy hatalom megegyezett egymással, hogy ezentúl egyöntetű politikát követ, ez a hir már inkább megdöbbent s ettől az egyöntetű politikától (?) már előre is borzong a hátunk. Nem kell nekünk semmiféle balkáni politika. Elég volt nekünk a szerb csetepátéből s az a másfélmilliárd korona, amelybe ez a kis tréfa monarchi ónknak került, eléggé ki kellett, hogy józanitsa azon urakat, akik ezt az u. n. magasabb politikát csinálják. Nem félünk Nikita mozgósításától, de viszont nem is kérünk a nagyhatalmak egyöntetű eljárásából sem, mely újabb milliók kidobását vonhatja maga után. Maradjon a Balkán a Balkáné s hagyják meg nekünk a mi utunkon való szabad mozgást, elég bajunk van a mi balkáni embereinkkel, akik itt az országban, annak kellős közepén tanyáznak s igyekeznek bajt s kellemetlenséget okozni országunknak. Az egész ház lázas volt az izgalomtól. Az asszony hófehér ágyban várta a kis jövevényt. Mellette patyolat bölcső, a bölcsőben parányi, szalagos holmik. Két egymáshoz fűzött élet legszebb, legbensőségesebb reménye volt eljövendő, teljesülendő. Az első bimbófakadás. Ilyenkor szent az asszony és szent a szenvedése. A férfi ott ül az ágy mellett. Minden ize remeg az aggodalomtól, de vigasztalni próbál. Ne félj Madonnám. Eljön szépen és ragyogóan, mint a tavaszi sugár. Az a kicsike virág a miénk lesz. A miénk, testben lélekben-lélekben, álmainknak és szerelmünknek megszentelt pecsétje. Mintha hallanám már, mikor először szól hozzád. Mintha látnám már, hogy kacagnak rád gyönyörű szemei. Olyan sötétek és mélyek lesznek, mint a te szemeid. Légy erős Madonnám . . . És simogatja gyöngéden az asszony arcát, kezeit. Kis ideig csend van. Az asszony szemében könnyek csillognak, behunyja s mint egy álomlátva beszélni kezd. A férfi fejét egészen magához vonja s szavai töredezve, susogva röppenek el meg-meg vonagló ajkairól. — József! Nem akarlak bántani, nem akarok nem akarok neked fájdalmat okozni, de . . . valami különösen érzés, valami . . . sejtelem szorítja a szivemet. Ne haragudj rám József, kell, hogy elmondjam . . . Nem tudom miért, de úgy érzem, hogy én már nem kelek föl többet . . . hogy mi nem fogunk játszani . . . hárman . . . Ugye, ha igy történne, megőrződ az emlékemet, vigyázni fogsz a mi kis virágunkra, hiszen a szemei olyanok lesznek, mint az én szemeim, s azokat te mindig úgy szeretted — Madonnám ! Bogárkám! — kiállt a férfi a rémület hangján, miért beszélsz igy ? Miért kínzód a szivemet? Nem, hiszen te nem mehetsz el tőlem ! Nézz csak ki az ablakon át a fákra. Hófehérek és virágosak. Tavaszi zsengék ülnek az ágon. Fakadó élet, hiszen te is ilyen vagy. Fiatal, üde. Miért kellene neked, épen neked elhervadnod a virágok közül ? Neked, kivel én még olyan boldog akarok lenni — hármasban. Egymáshoz szorítják az arcukat. Összeborulnak, mint kint a virágos fák. Lassankint alkonyodik. A jelek kezdenek mutatkozni Egyre hevesebbek. A férfit távozásra intik. Hosszú csókkal búcsúznak. Az asszony hosszan a bezárt ajtót figyeli. Arca meg-megrándul a fádalomtól. A férfit elküldik a harmadik szobába. Homlokán hideg veríték gyöngyözik. Rémképek kergetőznek előtte. Szeretne imádkozni, de nem képes Csodálatos mélységek nyílnak meg szemei előtt. Sohasem látta még az életet olyan fenségesnek, mint most. Sohasem állt előtte olyan tisztán, mint ebben a pillanatban, hogy az embernek a létért való küzdelemben a tisztaság adja meg a szükséges erőt. Sohasem látta még ilyen világosan, hogy minél tisztább és egészségesebb a gyermek s az ifjúkor, annál bizonyosabb az egyén életereje, annál nagyobb benső nemessége és ellenálló képessége. Szive elszorult. Ez a világosság későn támadt lelkében. Ő már a könnyelmű fiatalkor csiráit hordozza lelkében, testében. Világos előtte a szörnyű gyávaság, mellyel egy hófehér virágot magához láncolt. Lelkében az önvád viv keserű harcot. Inai meg-meg rogynak, homlokán kidagadnak az erek tehetetlen nyomorúságában. Távoli sikoltás hallatszik. Mint sziventalált vad ugrik fel a vergődő férfi. — Hátha nyomorék lesz a gyermek ? Pillanatra megáll, majd az ablakhoz rohan és felrántja. Úgy érzi, hogy valami rém az agyába markolt Kitekint. A tavaszi éjszakának mámoritó illata, a duzzadó, egészséges rügyek levegője csapja meg. Gyáva és tehetetlen. Egy székre omlik s az ablakfához szorítja izzó homlokát. Csend. Ajtócsapás. Valaki futva hagyja el a házat. Felkapja fejét és figyel. Hallását meggyengiti az ereiben száguldó vér lüktetése. Vár. Úgy tűnik előtte, hogy esztendők múlnak. Végre siető lépteket hall. Ketten jönnek be a kis kapun Lihegve hadarva beszélnek. Nem tudja miért de a félelem uj erővel tépi minden idegét. Felugrik, az ajtóhoz rohan, hogy asszonyához kerüljön. Nem mehet, bezárták. Újra százados perpek következnek. Ide-oda támolyog a szobában. Észre sem veszi, hogy a kulcs lassan megfordul s bejön valaki. — József! szólalt meg az orvos. Kedves Barátom. Légy férfi, légy. . . — Mi történt? Ne kínozz! . . . Ta-lán. — Meghalt. — szólt az orvos erősen megragadva barátja karját. Meghalt ? ! Eressz ! Kitépi magát az orvos kezéből. Átvánszorog. Az asszony ott fekszik a hófehér párnákon. Arcán az anyai szív legnagyobb fájdalma tükröződik. Azé a fájdalomé, amely a szivét megrepeszti. Halott. A férfi leborul a letört virág elé. Susogna szólna hozzá, de hang nem jön ki a torkából, csak cserepes ajkai mozognak. Csókolja a fehér kezeket, a kibomlott dús haját, élettelen ajkait. o o
