Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-07-06 / 27. szám
2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1911 julius 6. és csatornázás, gáz, elektromos erő és világítás, jó munkásviszonyok és munkáslakásra alkalmas területek, az ipar mennyiségi és minőségi befogadó képességének közlése, egyes fogyasztó vidékek közelsége esetleg a vámhatáron kívül, az olcsó hajtóerő, beszerzési és rakodási lehetőségek, a fogyasztási területek stb., mind mind mennyire alkalmassá teszik az illető várost arra, hogy ott megfelelő ipar és kereskedelem fejlődhessék. Ezenfelül tüzetesen fel kellene sorolni azokat a speciális kedvezményeket, amelyeket az illető városok a letelepedő vállalatoknak megadni hajlandók. Ezeket a módozatokat a városok kongresszusának segélyével kellene ellátni. A városok kongresszusának állandó intéző bizottsága felhívást intézne az összes városokhoz, amelyben egy iparfejlesztési bizottság létesítésére buzdítaná a városokat és egyúttal közölné azokat a fontosabb momentumokat, amelyeket a külföldi hasonló bizottságok szem előtt szoktak tartani. Ehhez a fölhíváshoz szükséges volna egy kis tájékoztatót mellékelni arról, hogy mely iparágak megvalósítására van szükségünk, milyen uj iparágak számíthatnak prosperálásra, tekintettel a hazai ipar eddigi termelési viszonyaira és a közszükséglet arányaira. Az eddigi iparfejlesztési emlékiratok adatai nyomán ez a memoár könnyen elkészülhet, de mindenesetre nélkülözhetetlen, a kérdés praktikus jelentőségével szemben. Ennek az előzetes anyagnak a tárgyalása céljából azután minden város megalakítaná a maga speciális iparügyi bizottságát. A fődolog az, hogy az egyes városok polgármestere értekezletre hívja össze az ottani kereskedelmi és iparkamara elnökségét, az ipartestület, az összes gazdasági egyesületeket, s mindazokat a tényezőket, amelyek ipari, kereskedelmi, gazdasági téren tapasztalatokkal bírnak. Ezekkel megállapítja az akció bizottságnak egész programmját, mely természetesen több évre is kiterjedhet- Egyik fontos kérdés annak a megbeszélése, nem léphetne-e fel maga a város egyik, vagy másik irányban, mint egy-egy hézagpótló iparvállalat létesítője, továbbá nem lehetne-e a helybeli nagyobb pénzintézeteket ilyen gyáralapitásokban érdekelni, illetve részvételüket, vagy legalább is kezdeményezésüket biztosítani ? Ha a városok ezzel a programmal elkészültek, akkor ez nem jóváhagyás, mert hiszen erre nem szorultak, de abból a célból volna a központi bizottságnak beküldendő, hogy ez átrevidiálván a különböző programmokat, megtehesse észrevételeit az egyes iparágak netalán: elhanyagolása tekintetében. Mert ez utóbbi éppen olyan nagy baj volna, mint a milyen felesleges befektetéseket okozna az egyes iparcikkekből való tulprodukció. Ha ezen az utón az egyes városok iparfejlesztési programmja elkészül és egységessé lesz téve, módot és alkalmat kell keresni, hogy ezt sokszorosítjuk és megfelelő módon terjesszük, Mert nem elég a külföldet arról tájékoztatni, hogy valamelyik gyáros milyen előnyöket nyújtana egy zárgyárnak vagy egy óragyárnak, hanem némi pl. a „Recanati-“ban szofizmával bebizonyítja, hogy nem érheti el a boldogság kék virágát, a „Sirversu-ben, hogy „nincs jobb világ a másvilágnál“, stb. Mint ahogy az ablaküvegen a határozatlanul szétfolyó viz merészen szép jégvirággá fagy : úgy keletkeznek Babits Mihály versei. Nem közvetlen és nem őszinte ez a költészet, és bár van zenéje, még sem zenei. Utóvégre a poézis nem jelentéstelen hangokkal vagy színekkel dolgozik, hanem fogalmakkal. Babits helyesen ehez képest alakítja ki a tehnikáját; a versei ezért csupa stilisztikai szépség: alliteratió, ismétlés, ellentét, szójáték, szókép, fordulat, alakzat. Mint aminő szerető gonddal, finom részletekkel, frisseséggel a japáni művész kidolgozza képének minden részletét: oly kedvvel bíbelődik el ő is a vers minden sorával, úgy szórja tele az egész verset a stilus minden szépségével. Nem közvetlen e költészet; ,,ez aranymüvesség.“ Tele van frissítő szójátékokkal. A nyelvéről tudós értekezéseket fognak írni. Babitsról elterjedt az a hamis vélemény, hogy nincs szive, nem költő. Ennek oka az elmondottakon felül az, hogy ő jóformán kizárólag lelkiéletet él, az olvasó az ő verseiben csak benső lelki mozgalmakról értesül, szenvedélyei nem válnak életformáló tettekké ; másfelől jórészt hiányzik belőle az az érzés, mely a legáltalánosabb, mely minden emberben megvan s ép ezért legkönnyebben átéreztethető: a melancholia. Kedves lankadtság helyett ellenkezőleg állandó feszültségben van, magas hőfokon ég az idegrendszere. A közönség nagy része — épugy, mint Goethét, hasonló okokból — józannak és hidegnek látja érte. Pedig nem az. Bár csiszol, farag, formál: tüzes vasat hajlít csudálatos alakokba. oo tájékoztatás szükséges arra nézve is, hogy mennyi az országnak a fogyasztása ebben a cikkben, mennyi az import és esetleg milyen exportra lehetne számítani a Balkánra és a távolabbi külföldre ? A ptopaganda-füzetek terjesztése körül igénybe lehetne venni a kereskedelmi muzeum képviselőit és kirendeltségeit, a szaktudósitókat, a konzulokat, elsősorban pedig a világ legelterjedtebb és legolvasottabb ipari szaklapjait. Természetes, hogy ezt a propagandát nemcsak egyszer és nemcsak szórványosan, hanem rendszeresen kell megismételni mindaddig, amig a kellő eredmény biztosítva nincsen. A forrásnál palackozott és kereskedésekben árusított igazi Ferencz Józsefkeserüviz megfelelő adagolásnál sohasem fog lehangoltságot előidézni, mint az hashajtóknál gyakran előfordul. Általánosságban egy fél boros pohárnyi is elegendő. Érzékenyebb természetű egyéneknél már ennél kisebb adag is előidézi a kívánt hatást. Kapható gyógytárakban és füszerkereskedésekben. — A Szétküldési-lgazgatóság Budapesten. VÁROSI ÜGYEK oo A polgármester és városi tanács nők összeütközése. A junius 24-iki városi képviselőtestületi közgyűlés vége felé, midőn a képviselők jórésze már eltávozott, Kjijnis Gyula meginterpellá'.ta a polgármestert a Feiner Gyulával kötött házvételi szerződés ügyében. Szerinte ugyanis helytelenül, a közgyűlés határozata ellenére lett az írásbeli szerződésbe oly kikötés felvéve, mely szerint Feinernek joga lesz 10 év múlva, ha a tervezett utca meg nem nyittatnék, a városnak eladott házat az eladási áron visszavásárolni. A polgármester válaszában kijelenti, miszerint a szerződés teljesen a közgyűlés határozata szerint lett megkötve, miután annak idején a Feinerrel kötött szerződést megelőző egyezség a közgyűlés előtt fel volt olvasva s mint olyan egész terjedelmében elfogadva. Kujnis Gyula erre újból szót kért s ama meggyőződésének adott kifejezést, hogy a polgármester által e nlitett egyezség a közgyűlésen felolvasva nem volt oly határozat, mely a szerződésben olvasható Feinernek biztosított jogot is elfogadta volna, — a közgyűlésen nem hozatott és ha a jegyzőkönyv mégis ezt tartalmazná, úgy ennek tartalma, — bár ő nem állítja, hogy rosszhiszemű eljárás következtében, — de tényleg nem fedi mindenben a valóságot, nem juttatja hűen kifejezésre a közgyűlés akkori határozatát. A polgármester Kujnis ezen kijelentése után bejelenti, hogy maga ellen fegyelmit kér s egyben rendkívüli közgyűléstől felhatalmazást fog kérni a Kujnis Gyula ellen teendő bűnvádi feljelentéshez. A polgármester ily értelmű kérelmét tárgyalta a közgyűlés junius hó 27-én, dr. Plichta Soma elnöklete mellett. Megjelent a közgyűlésen Kujnis Gyula is, ki a határozat előtt védelmét és a támadás előzményeit akarta elmondani azzal, hogy sérteni nem akarván, hajlandó a polgármestert megkövetni. A közgyűlés egyes tagjai azonban Kujnis Gyula beszédének megkezdésekor olyan lármát csaptak, hogy az annak elmondására képtelen volt. Ugyanígy jártak beszédjükkel azok is, akik Kujnist védelmezni próbálták. Néhány felszólalás után a közgyűlés a felhatalmazást a polgármesternek megadta Mi a dolog érdeméhez ezúttal mitse szólunk. Nem akarunk praejudikálni s igy abban a kérdésben, kinek van igaza, — még csak véleményt se mondunk. Helyeseljük, hogy a közgyűlés Kujnis Gyula ellen a polgármesternek a felhatalmazást megadta, amint helyeseljük azt is, ha a polgármester maga ellen fegyelmit kér. Mert egy ilyen fontos, közérdekű kérdésben azt, hogy kinek van igaza, mindenesetre tisztázni kell. Megütközünk azonban a képviselőtestületi közgyűlés junius hó 27-én tanúsított azon eljárásán, hogy Kujnist szóhoz jutni nem engedte. Ezt a testület méltóságával összeegyeztethetőnek egy cseppet se tartjuk. A kérdés, mely a közgyűlés tárgyát képezte, elsősorban Kujnis Gyulát érdekelte s igy tőle azt megtagadni, hogy magát védje és kimagyarázza, nem volt illő. Egyébként úgy hírlik, hogy a polgármester és Kujnis között már megtörténtek a kölcsönös kimagyarázások és létrejött a megbékülés. ASBÓTH JÁNOS A múlt század egyik számottevő publicistáját és politikusát kísértük utolsó útjára junius hó 30-án Videfalván. Asbóth János, — Asbóth Lajos volt 38-iki honvéd tábornok fia. — halt el junius 28-án délután félnégy ó akor érelmeszesedés és ebből folyó szivszélhüdés következtében, Alig pár nap előtt tért haza Budapestről, nem gondolva még ekkor, hogy a földöni pályafutása egyhamar véget ér. Asbóth János, ki 1845 junius 7-én született Szenlmikon, Krassó megyében, egyike volt hazánk legeredetibb és legérdekesebb egyéneinek. Abban az időben, midőn még kiváló és feltűnő pozíciót foglalt el a politikai élet terén, alig volt ember, ki az ő angolos hidegvérű, szerkesztikus, kimért alakját legalább újságok révén nem ismerte volna. Politikai és publicistái pályája a háború, a harc jegyében született; harcolt egész közéletében, harcolt mindenkivel pártbelieivel, úgy mint a pártján kívüliekkel, mert gunyoros, csipkedni szerető, birálgató modorú pártfegyelmet tűrni alig volt képes. Voit ellenzéki, volt kormánypárti. Még most is emlékezetünkben lehetnek az akkori képeslapok karikatúrái, melyek szerint Asaóth János fejét cserélgette. Bár igy, mint minden közpályán mozgó ember telve volt hibákkal, nagy tudását, tanulságát, politikai pályára való rátermettségét általában még az ellenségei is, kik szép szemmel voltak pedig, —- elismerték. Egy cikluson át képviselő is volt s a magyar parlament egyik közismert alakjává vált az örökké monoklis férfiú. Beszédei mindig feltűnést keltettek, mert ok nélkül soha se beszélt és polémiája a többi közt Tisza Kálmánnal még ma is kellemetlen emlékeket szül egyes helyeken. Kállay Béni közismert miniszter idejében külügyminiszteri osztálytanácsos volt és ismerte igen jól az okkupáit tartományt: Bosznia és Hercegovina viszonyait. Tagja volt a Tudományos Akadémiának s a télen is budai palotájában oly művön dolgozott, mely az Akadémia kiadásában jelent volna meg. Irt politikai, bölcseleti, sőt szépirodalmi müveket is. Mi losonciak utóbb már alig láttuk, mert az utolsó évek alatt úgyszólván teljesen elvonult a nyilvános szereplés teréről. Legfeljebb nejének segédkezett a jótékonyság gyakorlásában. Alig pár nap előtt szentelték fel ama zászlókat, melyeket a boldogult éz neje a losonci, videfa'vai és miksii templomoknak ajándékozott, Teteme az általa épített videfalvai templom alatti sírboltban pihen. Az állomás kibővítése. Már egy régebbi számunkban foglalkoztunk az állomás kibővítésével, akkor mint az illetékes tényezők komoly tervével. Most pedig kénytelenek vagyunk foglalkozni ez üggyel úgy, mint egy nagy szükségességgel, amely alul — a mai viszonyokra való tekintettel — kibújni már nem lehet és nem szabad. Vasúti állomásunk magán viseli az elavult állomási építkezési és berendezési rendszer minden falusias vonását. Amellett, hogy a modern igényeket kielégíteni nem képes, amellett, hogy nincsenek oly intézményei és helyiségei, amelyeket Losonc város forgalma már megköve telné : még szűk is az állomás. Utóbbi időben mind sűrűbben és sűrűbben fordulnak elő oly esetek, midőn az állomás összes helyiségei sem képesek az utasok nagy tömegeit magukba fogadni. F. hó 2-án például 1500 utas szállott fel a losonci állomáson, akik a rettenetes hőségben képtelenek voltak a kicsiny várótermekben megférni. A vonat a sok utasnak a kis állomásról történő lassú elhelyezkedése miatt éppen egy órát késett. Szóval a forgalom érdekei is azt követelik, hogy az állomás kibővittessék. Amikor azonban a kibővítésről beszélünk, egyáltalán nem gondolunk holmi toldozás-foldozásra. Radikális segítség kell. Le kell hordani a mostani viskót az utolsó tégláig s építeni kell egy uj, impozáns, Losonchoz és a Máv-hoz méltó állomást. Gondolni kell az elkövetkezendő évtizedek nagynak Ígérkező fejlődésére, a lakosság s különösen a kélturigények emelkedésével, a vasutat használó lakosság számbeli növekedésére, esetleges uj pálya-elágazásokra, a teherforgalomnak itt eddig ismeretlen megnövekedésére s általában gondolni kell mindarra, amire gondolni szakszerű körültekintéssel lehet és kötelesség. Kötelessége a város intéző köreinek, kötelessége az egész társadalomnak, kötelessége mindnyájunknak, hogy szavunkét ily fontos kérdésben egyértelműen felemeljük s a kereskedelemügyi
