Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-06-22 / 25. szám

~ A ' ........ ^

ELŐFIZETÉSI ARAK &áác fi fi fi fi fi |fi fifi SZERKESZTOSEQ:

HELYBEN: Bag- 'S3 >tó*-, űgx; Ss£|’ «£ BST |KKj jpg fejj íffig ragja» ggjB j| Losonc, Vasutl-utca 4. sz

[Vész évre 8 kor. fii. |H «H SÉff! IfH [«Bi 18B R&5 Hl BaB Hf§ M Hl b9 H ^H Btt. 3jS HH hová a laP szellemi

Felévre 4 kor fii- Egjl «Bt Hgí agg Hg! gp® M ÜSS BB2 affl PgH spí |g NB BH [Hg BH ^H ^H részét illető minden

Negyedévre 2 kor. fii HP HH |g§| BS jMjj iggg Iffwft Bgj 6WE »S® fegB m&k fgäj WBR W HK |B IB közlemény intézendő.

VIDÉKRE: |§É j£|j fi fi ifi£||l ||| |ggjj fi |p ffÉ fiSl fi TM KIADÓHIVATAL

FélévreV 5 BB ^B ^B ^B^L fi HB IBÍIIBh B« Ifi HS fi fii flfi |fi Losonc, Kubinyi-tér

Negyedévre 2 kor. 50 fii. BB WSä Hl TS BB ^B BlwEWHi B ÜW H HH B VB HÍHS EBI Ml hová az előfizetések,

B BHBBH B |B HH BB S» B IH |B^^B mindenhB W fifl B tBSB, Ma B W JHH meS BB HH nemii pénzküldemé-Községek, egyesületek. BB BB Mfk B HH EB! BSg HBH IS ítSfc BH BB H| 4Mb B9 HS Bi B H BB nyék és a lap szétkültovábbá nógrádinegyei Mgg Hal BgS j|SW HB BB apa BpS HM« BBfl MÜ RgV ffi E3B K®| RA HM BEK 1Bt8 f-HS HH ^H désére vonatkozó feltanitók körjegyzők jLtga BH BB IH HB B HB BM BB HH BB B HB HH Ha HH BH HBH ^H szóiaiások

egyesülete tagjai részére fifi| fifiM* fifi ffipgfi fifi $|Í£ SjBgJ fijv EgjgB »fi p$gj 5j|j5f8 HrS ^fiHfiK||a Hy / ___

évi előfizetési dij 5 kor Bfifi BfiM fifi ä®i3 fiBftfl mbM jjKfrJ &$j£í ap$$d o|ff3 «ml fi» fii

mL JlRaS fifi fifi fifi fifi fifi fifi jfifi fifi IfiL Hl fifi fifi fifi fifi ^fi fifi ^fi hirdetések jutányos áron

fiMfi pfifiBafii fifi fiqSiafifil WKm BB ^^fi^^fi vétetnek fel a kiadóhiva

Eigyes szám ára 20 fii. fifi|fiBfi HfiWfiy Hfi ■gj fi fifi fififi^fi tatban.

POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

fi

VI. évfolyam 25. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losonc, 1911 junillS 22.

indiai népnél, annak idején, kaszy tokra oszlottak az emberek. Akiy nek az apja kereskedő volt, annak kereskedőnek kellett lenni, ha még olyan kedve is lett volna valamely más pályára. A festő gyermekének, ha semmi tehetsége sem volt, festőnek kellett lennie. Az államhivatalnok fia államhivatalnok lett az orvosé orvos, az ügyvédé ügyvéd és igy tovább az összes foglalkozási ágakon végig.

Ez annak idején volt az indiai népeknél, a modern emberek pedig elitélték úgy a történetkönyvekben, mint mindazon fejtegetésekben, melyekben a kasztokról s a kasztrendszerekről szólották.

Az emberek tehát, a modern korban élőket értjük alatta, elitélik a kasztrendszert. Mert amiként azt ékeszólóan magyarázzák, ezáltal útját szegik a természetes fejlődésnek, megakadályozzák azt, hogy kiki tehetsége szerint érvényesüljön s azt az ágát a munkálkodásnak vigye előbbre, amelyre természeténél fogva leginkább hivatott s amelyhez a legnagyobb fogékonysággal vonzódik. Az emberek tehát elméletben elitélik mindazt ami a kasztrendszerrel összefüggésben áll, elitélik, mert belátják annak káros hatását. S ime mit látunk a gyakorlatban?

A kereskedő fiát, ha az a színészi pályára vonzódik — tegyük fel példaképen szeges korbácscsal veri mindaddig, mig csak le nem mond erről a hóbortos ábrándról s nem áll kötélnek, hogy ő is, miként apja, nagyapja, ükapja rőffel mérje azt, amit a modern technika vívmányai előállítanak. A tanár fiából tanárt farag. S ha az illető véletlenül egyetemi tanár, akkor egyetemi tanárt. A miniszteri tanácsos fia miniszteri hivatalnok, a szobrász csemetéje szobrász. A festő fiából, sőt még ieányából is festőt farag, a színész gyermeke természetesen nem lehet más, mint színész. Az orvos, noha minduntalan kárhoztatja hivatása hátrányait, végeredményképen orvosnak képezted ki gyermekét, mert hát a biztos kenyér mégis csak biztos kenyér marad s orvosra mindenütt szükség van ezen a világon.

Mi ez hát tulajdonképen ? Nem a régi, a lenézett, lecsepült kasztrendszer? A kasztok szerint beosztott emberiség? Minek szidjuk, minek ócsároljuk hát akkor azt, amit mindennap megcselekszünk s miért hivalkodunk haladásunkkal, szabadságszeretetünkkel s mi egyéb hasonló frázisokkal ? Kiket akarunk megtéveszteni ékes dikciónkkal, miket a katedrákon s nyilvános fórumokon elszavalunk? magunkat, vagy másokat? Minek mondunk olyanokat, miket magunk sem hiszünk s minek áltatjuk magunkat ?

Ezek a kérdések most a legaktuálisabbak, mert hiszen az iskolák befejeztével gyermekeinket valamelyes pályára küldjük, hogy megélhetésükről s jövendőjükről eleve gondoskodjunk. S ilyenkor kell leginkább meggondolni azt, hogy tulajdonképen mit is faragjunk belőlük ebben a nyomorúságos világban. Bizonyos, hogy nem állhatunk oda s megkérdezve a fiatal, tapasztalatlan gyermeket, mihez érez hajlandóságot s akkor minden meggondolás nélkül már küldjük is oda őket. Nem, ezt senki sem kívánhatja, mert ez esetben bizonyára 90 százaléka gyermekeinknek a színész s 10 százaléka a katonai pályát választaná magának jövendő hivatásául. Nekünk feltétlenül gondoskodnunk kell arról, hogy helyettük gondolkozva, helyesen válasszuk meg jövendőjüket, de viszont nem szabad a kasztrendszer ridegségébe zárkózva mindig s mindenkor azt tartani a legjobb s legcélszerűbb élethivatásnak, melyet magunk s apáink betöltötték. A kasztrendszer ellentétben áll a szabadsággal s ezzel egyúttal a szabad fejlődéssel is. Ez pedig a mai kor szellemének semmiképen sem felelhet meg.

Katona István emlékezete.

Vasárnap fl8-án) délután ritka ünnepe volt a losonczi áll. főgimn. ifj. Kármán József önképző-körének és Bolyk község lakóinak. Főgimnáziumunk ifjúsága tanárainak kísérete meilett-virágosan, a nemzeti szinü lobogó alatt gyalog kivonult Bolyk községbe, hogy ott az általa saját költségén emelt emlékoszlopot ünnepélyesen leleplezze. Bolyk községe pedig ünnepi díszt öltött; diadalkaput állított az ifjúságnak „Isten hozott“ felirattal és zöld lombbal, nemzeti szinü lobogóval ékesítette az utcát, amerre a kegyeletes ifjúság haladt, hogy igy adjon kifejezést elismerésének és köszönetének az ifjúság iránt.

De miféle emlékoszlop lehet az, amelyet ily ünnepi pompával lepleztek le? — Nem kell itt márványra, meg ércre gondolni. Nem ! Az oszlop oly egyszerű, amilyen egyszerű az a nagy tudós férfiú volt, aki 100 évvel ezelőtt hunyta be szemét, hogy hátrahagyott — bár latin nyelven Írott —történelmi müveivel hirdesse a magyarság múltját és elméjének lángoló voltát, szorgalminak példátlanságát. Katona István-é az az emlékoszlop ! Az-é a Katona István-é, aki 1732 dec. 13-án született Bolykon, hogy aztán paraszti sorból felküzdje magát a tudományok szédületes szférájába s ott álljon egymagában, mint egy lángoszlop nemzete útmutatójáúl.

Hej! A magyar történelemnek és irodalomnak sok ilyen paraszti sorból felvergődött nagysága van. Egy Hunyadi és Verbőczi, egy Arany és Petőfi, egy Kossuth és Deák, stb. voltak mindig legszilárdabb támaszai a magyar nemzetnek és mindannyian alacsony sorsból!

Ilyen származású Katona István is! Az nem von le érdeméből semmit, hogy a serdülő paraszt fiú jezsuita lett. Sem az, hogy rendjének Magyarországból 1773-ban történt kitiltása után felcsapott tanárnak, majd pedig kalocsai káptalani könyvtárosnak. Mint tanár, magyar szellemben nevelte a reájuk bízott növendékeket akár a piarista Dugonics András, akár a bencés Czuczor Gergely; mint könyvtárnok magyar szellemben búvárkodott akár a nagy nyelvtudós Révai, akár a Csanádi püspök, Horváth Mihály. Sok kisebb-nagyobb munkája mellett a 42 kötetes „História critica regium Hungáriáé“ ma is kútforrásúl szolgál és sok tekintetben Katona munkássága az egyetlen útmutató a mai kor történei-búvára számára.

Ennek a Katona Istvánnak emeltek emlékoszlopot szülőházának telke előtt. Az oszlop — melyet Paulovics Béla szobrász faragott, — 2 méter 70 cméter magas. Alapja kemény aszódi gváderkő, melyre egy 35 cm. magas fedőlap nehezül, ezt pedig kiegészíti egy 135 centiméteres sóskúti kőből készült négyszögletű oszlop, amelynek homloklapjára egy fekete márványlap van illesztve a következő, aranybetűs felirattal:

ITT SZÜLETETT

KATONA ISTVÁN

magyar történetiró

1732 dec 13-án.

Megjelölte a losonczi gimn. Kármán-köre.

«A múlt hatalmunk egyik talpköve.»

Ezt az emlékoszlopot avatták fel ünnepélyesen junius 18-án.

Ezen az ünnepen ä főgimnáziumi ifjúságon, a tanári karon és Bolyk község lakóin kívül ott voltak még a szomszédos falvak érdeklődő emberei, továbbá Básthy Béla főszolgabiró családjával, Sacher Gusztáv nagybirtokos családjával, a pinci körjegyző családjával, dr. Valihora János losonczi apátplébános, dr. Vajda Béla rabbi, Mariska ipolynyitrai plébános és mások.

A falu előtt felállított diadalkapunál a község nevében fogadta az ifjúságot és tanári kart Krompaszky plébános meleg, lendületes szavakkal az ég áldását kérve az ilyen magyar ifjúságra, mint a losonczi és a tanári karra, mely ily lelkes és áldozatkész fiatalságot nevel. Beniczky Kálmán főgimn. igazgató válaszában megköszönte a szives fogadtatást s kijelenti, hogy örömmel jöttek ki Bolykra, ahol az ekeszarvát fogó földmives nép ép oly hazafias munkát végez, mint a tudós, a művész a maga elzárt szobájában : gyarapítja a magyar nemzet vagyonát és növeli erejét.

A kölcsönös üdvözlet után megindult a hosszú menet. Az iskolás gyermekek sorfalat álltak. A falu nagy leányai fehérruhában, a legényei fekete díszben voltak, mig a felnőttek és öregek külön-külön csoportokban csatlakoztak a menethez, amely a diszkaputól a 16. számú háztelekig, az emlékoszlopig teljesen megtöltötte a különben is széles utcát. Az emlékoszlop mellett díszsátor volt felállítva, mig az oszlop környéke zöld lombbal, nemzeti lobogókkal gazdagon volt díszítve.

Az ünnepély a „Himnusz“ éneklésével vette kezdetét, amelyet Thaisz Lajos tanítóképző int. tanár vezényelt. Utána dr. Bodor Aladár mondta el magasszárnyalásu, de népies nyelvű ünnepi beszédét; ecsetelvén a kort, melyben a nagy iró élt; kiemelvén azt, hogy abban a copfos, németes világban miért irt latinul Katona ? Egyben ahhoz az őrtálló római katonához hasonlította, aki Pompeji pusztulásakor nem harácsolt kincset-aranyat, sem életét nem mentette, de ott maradt az őrhelyén, hogy mindenek előtt „kötelességét“ teljesítse. Ezt tette Katona István is 1 — A szónoki hévvel és lendülettel elmondott remek beszéd után, (melyre a palóc gazda is azt mondta, hogy az a

========= Dús raktárát fűszer és csemege árukban ajánlja -----ENGEL MIKSA LOSONC.