Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-06-22 / 25. szám
2. oldal. _____________LOSONCI UJSAO_________________________________1911. junius 22. hosszú tanár ur „jól szavalt“) az ifjúság szónoka, Eördögh Lajos, a Kármán-köi titkára mondta el szépen kidolgozott emlékbeszédét. Az életrajz fonalát követte, ügyesen rámutatván arra, hogy a lángelme nemcsak a paloták, de a kunyhók szülötte is lehet s hogy a tudományok és művészetek csarnokában nincsen sem születés, sem rang, méltóság, csupán csak tehetség. Mindkét beszédet frenetikus taps és éljenvihar követte. Babérkoszorút helyezett az oszlopra Bolyk község közönsége és a losonczi áll. főgimn. itj. Kármán önképzőkör. Utóbbit remek kivitelben Lipták Mihály losonczi mükertész készítette. A magyar tudományos akadémia is küldött egy hatalmas koszorút a következő levél kiséretében: „Nagys. Scherer Lajos főgin n. tanár urnák Losonc.“ Tisztelt Colléga ur ! Folyó hó 15-ére kitűzött Katona-ünnepükhöz legnagyobb sajnálatomra sem magam nem mehetek el, sem akadémiai tagtársat nem tudtam találni, aki hajlandó lett volna elmenni. Igen rossz időre esik az ünnepély: rémségesen el vagyunk foglalva vizsgálatokkal és ülésekkel, hogy sokszor azt sem tudjuk, hol áll a fejünk. De azért küldtem az Akadémia részéről koszorút az Ön nevére és kérem, hogy azt az Akadémia elismerésének és tiszteletének jeléül az oszlop talapzatara letenni szíveskedjék. A losonczi gimnáziumi ifjúság ez oszlop emelésével igen szép jelét adta nemes gondolkodásának és áldozatkészségének, melyről az összes Akadémiának f. hó 19-én tartandó ülésünkben jelentést is fogok tenni. Adja át, kérem, a lelkes fiataloknak mindnyájunk szives üdvözletét és hazánk egy jeles fia emlékének megújításáért meleg köszönetünket. — Őszinte tisztelettel vagyok készséges hive Heinrich Gusztáv, főtitkár.» Az akadémiai hatalmas koszorúját beszéd kiséretében Scherer Lajos tanár, az ifj. Önképzőkör elnöke, helyezte az oszlop talapzatára, egyben átadván az oszlopot a község elöljáróságának: Duray János körjegyzőnek és Vágó Gábor bírónak. Duray János körjegyző a község nevében átveszi az emlékoszlopot és kihirdeti, hogy a község legutóbb hozott határozatával vaskerítéssel fogja azt körülvenni és minden időben gondját viselni. Az ifjúság és a lelkes közönség erre kalaplevéve unisonó énekelte el Vörösmarty ,,Szózat“-ját, mire a magasztos és lélekemelő ünnepély véget ért. A kalocsai főgimnáziumi önképzőkör a következő táviratot küldte: „Örömmel üdvözöljük az ifjúságot, mely Katona Istvánt, Magyarország első történetíróját magasztos emlékünnepre méltatta.“ Az ifjúság erre uzsonnánoz látott, elfogyasztván nehány-szaz vajaskenyeret és szódavizet, (no meg — Hercz dr. örömére — egyik-másik tanuló Scherer tanár engedelméből 1—1 pohár sört is!). A falu népe táncra perdült. A vidéki vendégek pedig Krompaszky plébános urnái találtak szives fogadtatásra, jó sonkára és friss italra. Este hat órakor indultak haza Vágó Gábor községi biró gondozásából valamennyien, a diákok is, — kocsin, egy feledhetetlen nap és magasztos ünnepély emlékével. És kié az érdem, hogy Katona István történetíró emléke ily gyönyörűen ujittatott meg ? Első sorban a losonczi főgimnáziumi Kármán-köré, az ifjúságé és annak derék vezető tanáráé, Scherer Lajosé és vele együtt az egész tanári karé, amely ilyen irányban és szellemben áldozatkészségre és nemes tettek véghezvitelére neveli a törekvő és előre törtető ifjúságot. A jó Isten éltesse őket sokáig. VÁROSI ÜGYEK o o (—) Konstantinápoly Losoncon. E cim alatt valahogy ne valami mulatóhelyet gondoljon a nyájas olvasó. Egy csinosan épült kioszk, mely akár „Konstantinápoly“ nevet is viselhetné, — elkelne ugyan a losonci parkban s erről a kioszkról irtunk, de ezúttal nem erről, de arról van szó, hogy mi egy dologban nagyon hasonlítunk Konstantinápolyhoz Abban t. i., hogy nálunk éppen úgy kószálnak a kutyák az utcákon, mint ott. Természetes, hogy kószálnak, — mondaná valaki, — hiszen nincs ebzárlat. Hát ez igaz, de az meg bizonyos, hogy késő a köpenyeg már akkor, ha megáztunk. A közelmúltban majdnem nyolcvan napos szigorú (sok embernek 10 koronáját sirató) ebzárlatra volt szükség, hogy a varos közbiztonsága a veszettség fertőjétől megmentessék. A nyári nagy melegek a veszettség csiráját hordják magukban. A veszedelem könnyebben elkerülhető úgy, ha ellene jó előre és mindig védekezünk. A város érdekében fog cselekedni a rendőrkapitány tehát, ha a gyepmestereknek meghagyja, hogy utcáinkat többször, hetenként legalább kétszer látogassák s minden gazdátlan kutyát elfogjanak. (—) Haltenyésztő tavunk is van, mondjuk mellünket kidüllesztve büszkén mindannyiszor, ha más városok vezetői „tanulni“ jönnek tőlünk. De nagy lenne a mi szégyenünk és pirulásunk, ha egy ilyen vendég város-atyuska kíváncsisága annyira menne, hogy saját szemeivel akarna e tó létezéséről, nagyságáról, szépségéről stb. meggyőződni. Kisülne ugyanis, hogy a tóban, illetve annak helyén nem halakat, de — krumplit termeszt a hadsereg. Jófajta hópehelyt, melyből kiváló finom galuska készül a bakák számára. Nem tudjuk, hogy a város vezetőségének hozzájárulásával száradt-e ki a halastó krumpli földnek, de akárhogy is történt, nem helyeselhetjük, mert a város sétálni kívánó közönsége, — azt hisszük legalább, — szívesebben gyönyörködik egy szépen gondozott halastóban, mint egy szakszerűen megkapált krumpli földben. Lehet, hogy a halastó célját, mint ilyen, be nem tölté, de ez esetre tán virágokkal kellett volna azt inkább beültetni. Ily eljárási szabadság mellett utóvégre azt is megélhetjük, hogy ma-holnap a csolnakázó, a tennisz-pálva helyén gondosan ápolt káposztásföldeket, kukoricát, repcét s más efféléket találunk. (—) A jogügyi, pénzügyi és háztartási bizottságok f. ho 16-án ülést tartottak. Tárgyaltatott Sacher Vilmos pótadó és kövezetvámmentességi kérvénye az újonnan épülő gőztéglagyár üzemére vonatkozólag. A bizottság a kérelmet pártdólag javasolja a tanács utján a képviselőtestület közgyűlése elé terjeszteni akként, hogy kérelmezőnek a pótadó és kövezetvámmentesség 15 évre megadassák. Itt kell megemlíteni, hogy azon esetre, ha a vállalat iparvágányt létesít, — úgy a kövezetvám kérdése tárgytalanná lesz, mert a közigazgatási bíróság döntése szerint iparvágánynyal biró vállalatok küvezetvámot nem fizetnek. (—) A szépészeti, építészeti és rendőri bizottság szintén ülést tartott junius 16-án. A bizottságok Schein Fülöp és a Házépítő R. T. parcellázási terveit tárgyalták. Schein Fülöp tervét — ki tudvalevőleg a Tausz-féle gőzfürésztelep mellett akar parcellázni, — a bizottságok elfogadták, azzal a módosítással azonban, miszerint parcellázó nem 10, de 12 méter szélességű területeket köteles utcák céljaira a terveken feltüntetett helyeken a városnak ingyen átengedni. Az utcarendezésről, világításról és csatornázásról parcellázó, illetve jogutóda saját költségén tartozik gondoskodni. A Házépítő R. T. ügyében a bizottságok hasonló értelmű határozatot hoztak evvel a különbséggel, hogy itt a Kármán és Madách-utcák folytatásaként jelentkező s a parcellázási terven a neveket is viselő utcák területét a város négyszög ölenként 2—2 koronával köteles lesz Belágh Lajos telektulajdonostól megváltani, miután a város magát erre a még 1896-ban készített s a Nagy Bég-utca és Zólyomi ut közti részre vonatkozó régebbi parcellázási tervezet alapján készült egyességben kötelezte, a többi utcákat azonban a parcellázok tartoznak a városnak ingyen rendelkezésre bocsátani és rendezésükről gondoskodni. (—) A füleki utón esőzések alkalmával tengelyig merül be a sárba a korcsi-kerék. A városba igyekvő falusi atyafi ugyancsak emlegeti a védőszentjeinket heti vásárok reggelén. De még százszorta jobban és hangosaoban emlegetné akkor, ha tudná, miszerint ez évben már csak azért kénytelen életét kockára tenni minden csütörtökön, mert a várossal szerződő kissebesi gránitkő bányának nem tetszett szerződésben megállapított ama kötelességének eleget tenni, hogy a füleki utat ez év elejére elkészítse, kikövezze. Nem tudjuk megérteni, miért van az, hogy ennek a gránitkő bányának annyi [szabad? Miért van az, hogy a város annyira elnéző vele szemben s nem szorítja, — ha másként nem, perrel, — szerződése pontos betartíi sára (—) ATeleky sétány lehetne a város egyik legszebb és legkellemesebb része. Lehetne, ha a város vezetősége gondot akarna rá fordítani. Sajnosán azt kell tapasztalnunk azonban, hogy alig van ennél piszkosabb és elhanyagoltabb helye tisztaság tekintetében amúgy se brillírozó városkánknak. Pedig egy kis jó akarattal és áldozattal, ha nem is tündérkertet, de legalább is olyan helyecskét lehetne e sétányból teremteni, ahová a nyári nagy meleg elől pár percre szívesen menekülne az ember. Annyit utazunk, annyi tanulmány utat tesszünk, de ezt még észre egyikünk! se vette, hogy bárhol széles ez országban járunk, városaink, melyek fejlődni s szépülni akarnak, minden helyet és teret felhasználnak arra, hogy azt befásitsák, bokrokkal, virágokkal diszitsék. A nagy dolgok : vízvezeték, textilgyár stb mellett tán az ilyen kicsiségeknek sem lenne szabad figyelmünket elkerülni o o A Rákóczi-internátus. Immár tiz hónapja annak, hogy a nógrádmegyei jegyző- és tanitó-egyesületek által létesített internátus megnyílt, szép eredményekre jogosítva fel mindenkit, aki azzal csak legkisebb összeköttetésben is van. S nyugodtan konstatálhatjuk azt az örvendetes tényt, hogy reményében senki se csalatkozott. A Losoncon gyermekkorát élő internátus minden tekintetben beválik s betölti hivatását. Csak köszönet és hála illeti meg mindazokat, akik ezen intézet létesítésének eszméjét felvetették s fáradságot nem kiméivé dolgoztak azon, hogy ideájukat valóra váltsák. A ma-holnap bezáruló iskolaév eredménye legszebb bizonyítéka az intézet jogosultságának. Hallottuk, hogy olyan gyermekek, akiket előző évben csak a kegyelem s a szülők iránt érzett szánalom volt képes egy-egy osztály vizsgán keresztülsegiteni, most szép eredménnyel, sőt sokan jeles bizonyítvánnyal fogják elhagyni a megérdemelt szünidőre az iskola és tápintézet falait. Kétségtelen, hogy ebben az örvendetes eredményben az intézet tanulmányi felügyelőjének: Pókász Béla főgimn. tanárnak oroszlánrésze van Részünkről dicséret, a szülők s gyermekek részéről pedig köszönet és hála illeti meg őt. Az ő ambíciója és atyai bánásmódja lehettek csak képesek a felmutatott eredmény elérésére. De az intézetben lakó gyermekek nemcsak lélekben, de testben is gyarapodtak. 'Sólyom iözsef intézeti gondnok derekasan megfelelt nehéz feladatának, hogy a takarékosság jelszavának figyelemmel tartása mellett a megkívánt igényeket kielégítse. S valóben csodaszámba megy, miként lehetséges a mai drágaság mellett valakit 30—40 koronáért teljes ellátásban részesíteni s emellett szakszerű felügyeletről is gondoskodni. Mert a jegyzők és tanítók gyermekei, valamint mindazok a tanulók, akiket a helybeli főgimnázium segélyzőegylete utal be az intézetbe, havi 30 koronát, más gyermekek pedig 40 koronát fizetnek teljes ellátásért. Az intézetet, mely a kezdet nehézségeit ily derekasan kiállotta s mely első évi munkájáról kitűnő bizonyítványt tud felmutatni, — minden szülőnek bátran ajánlhatjuk. Rajzkiállitás a gimnáziumban A napokban kisded kiállítás nyílt meg a gimnáziumban, az alsóosztályosok szabadkézi festményeiből s a felsőosztályos görögpótlósok krétarajzaiból. Csak helyeselni tudjuk e kiállítások meghonosítását, mert ezáltal elérhető lesz, hogy a közönség érdeklődése s a diákság ambíciója a tornaversenyen túl is terjedjen. De természetesen ehez a kiállítások érdekességét és jelentőségét emelni kellene. Most mindössze egy-két ügy. skezü embert találtunk, azt sem a legmagasabb osztályokban. Mintha a rajzolási hajlamot, mely kezdetben mindenkiben megvan, kiölnék a gimnáziumi rajzórák. S bizonyára ezért: a legszorgalmasabb és legügyesebb fiuk a görögösök közt vannak többnyire. Ahogy ma nálunk a rajzot tanítják, az céljában s eszközeiben egyaránt helytelen, (amint ezt egy oly kiváló ember, mint Alexander Bernát is hirdeti pl. tavaly megjelent nagy munkájában). Ma a görögpótlón a kézügyességet akarják nyilvánvalóan fej leszteni s ecélból kész rajzmintákat és gipszöntvényeket ábrázolnak a diákok. Főleg ő-görög szoborrészleteket, vázákat rajzolnak (úgyhogy a görögpótló szinte a gimnáziumi klasszika-filológia kiegészitőszöge) s az évenként négyszer-ötször megtartott felolvasó-órakon is az ókori művészetet tárgyalják. Helytelen az egész. A kézügyeség fejlesztése (amellett, hogy ezt sem érik el) meglehetős szükségtelen. Ez nem szépíti meg az életet. Ehelyett a látást kellene nevelni, a szemet képessé tenni a művészet s a természet szépségeinek élvezésére. Ignotus írja: „Mai ember már alig tud mezítláb járni, s alig gondolkozik másból, mint könyvből“. Mi hozzátehetjük azt a szintén nem uj megfigyelést, hogy a világot, a természetet pedig képeken át nézzük. A mai ember csak azt s úgy látja a természetben, amit s ahogy a festőknél látta. Tavasszal leveleden fák aghálózatát látva rézkarcok jutottak eszembe, rétek tüzes színfoltjai, napsütötte lombok festményekhez hasonlítanak. S ez szerencse, mert igy intenzív és finom gyönyörűségekben van részünk ott, ahol különben talán unalommal és közönnyel haladnánk el. Nem a kézügyességet, hanem a szemet kell nevelni; s ez talán elérhető azáltal, ha nem annyira a rajzteremben, hanem inkább a szabadban rajzolnak a diákok, szabadon választva a tárgyat s szabadon megfigyelve, ha adnak nekik művészettörténeti tudást stb. S erre föl lehetne használni a görögpótlót, amely ma nem egyéb, mint a tanulás elől menekülők aziluma, ahol tulajdonképen nem tanulnak
