Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-05-18 / 20. szám

előfizetési arak flB áBPlÉ;! ánBÜÜjik JaÉ. H A A A A |A szerkesztoseg :

helyben: H m m II n B Bis Hi AB ü mm In A A i,>M)„c.v,s,„u,1ca-1.s,

I gesz évre 8 kor. fii |H |H HSj HBj HB bSB M SEB HH BS f jf- BPB HB £•><« Bn i$ag waBK «B |H hová a lap szellemi

4 kor H H ^H BH H HR BEK BS H Bffl táffiS; 85» BH IBM BH BH EhH ^B EH részét illető minden

N egyedévre^ 2 .k o r ■ B Í | ■ | i EK 9 1^1 I i M Bl“ Mil

Egész évre 10 kor fii. H I I ffi S MHH IJ fi 1 1 SE flH fl KIADÓHIVATAL:

Félévre 5 kor IH EH BK BWlMaKB Btí MS H BM 5» HBk HH BH Losonc, Kubinyl-tér

Negyedévre^ kor. 50 H II ^ II BB| I I II 1 A II ■« S^etSeuf^Ä

Községek, egyesületei:, H A A HU H B B A IB A ft| B B rffe B Mb SÄ feÄ A B sB nyek'és If lap szétkiiV

m A*! I A Al AH AAA A AA AAA IMMI B A sz6,a,ások intézendRk-LUUIIIIUI UUUflU -POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

VI. évfolyam 20. szám. Megjelenik minden csütörtökön. LoSOtlC, 1911 május 18.

|em elcsépelt s legkevésbbé banális téma a magyar iparról írni. Viszont azt a nevetséges kérdést sem tehetjük ma már fel, hogy hiszen nálunk még egyáltalában nem lehet magyar iparról beszélni, mert honi ipar tulajdonképen nincsen.

Dehogy nincsen magyar ipar, dehogy nem aktuális a magyar iparról ma beszélni.

Budapesten a király képviseletében József főherceg nyitotta meg a vas- és fémipari kiállítást s azzal kapcsolatos találmányi kiállítást s bizony nekünk, kiknek módunkban volt mindazokban a szép dolgokban gyönyörködhetni, melyek mindmind a magyar ipar dicsőségét bizonyították, nekünk a meghatottságtól köny csillogott szemünkben, hogy ezt a napot is megérhettük s végre a magyar ipar diadalát is zengheti toliunk. Nem üres frázis s nem elcsépelt hazafiasságból buzogó sovinizmus beszél belőlünk, hanem a szemünk látta, a fülünk hallotta, magyar gépek gyönyörű összevágó működése, precisz zakatolása az, mely ihletet kölcsönöz lelkűnknek s viszvisz magasra a jövendő Magymagyarország eljövendő festői világába. Látunk s előre látunk. Abból a rohamos fejlődésből, abból a hihetetlen előhaladásból, melynek je«eit ime e kiállításon most szemtől szembe láthattuk, már előre megállapíthatjuk azt a fényes jövőt, mely a magyar ipar s kiváltképen gyáriparnak jut osztályrészéül. A kiállításon a magyar teremtmények mellett szorosan egymás után a külföldi ipartermékeket szemlélhettük s örömmel állapíthatjuk meg azt a le nem tagadható, sem nem szépíthető tényt, hogy a magyar ipar termékei jóval túlszárnyalják a külföld hasonló termékeit s ma már csak bornirt külföldimádás lehet csupán, ha a legtöbb kiállított tárgyból nem a magyar, hanem a külföldi ipartermék cikkeinek nyújtunk vásárlásaink alkalmával elsőséget.

A nagy magyar gépgyárak s a nagy magyar elmék, melyek modern találmányaikkal a mi előhaladásunkat, de közvetve az egész világ előmenetelét mozdítják elő, mind beigazolták, hogy a magyar faj világuralomra termettségének minden előfeltétele meg van s hogy nem kell félnünk attól, hogy amit a bennünk rejlő faji tulajdonságok mind a mai napig megtudtak őrizni számunkra, hogy azt a jövőben bármely idegen s körülöttünk zajló emberáradat olvasztó hatása elvehetné tőlünk függetlenségünk, szabadságunk s elsősorban teremtő lángelménk.

A teremtő erő mindig független s szabad. Azt sem leigázni, sem béklyóba verni nem lehet. Jöjjön bár török, tatár s próbálkozzék bármily ellen, a természetünkben rejlő lelkierő mindig utat tör magának s igazolja a magyar faj életképességét.

Az a gyönyörű kép, mit e hasznos kiállítás látványa nyújt, minden magyar ember lelkében örökös nyomot fog hagyni, mert itt volt legelőször alkalma láthatni azt, hogy abban a nagy versenyben, melyet népek s nemzetek a kultúrában s ennek legfőbb teremtményében a gyáriparban kifejt, a magyar nemzet nem szorult az utolsó helyre. Nem, sőt sok más nemzetet meg is előzött.

Nem szokásunk dicshimnuszokat zengeni, még akkor sem, ha mi fajunk diadalát ünnepelhetjük, de ha olyan tömegesen, olyan nagy csoportban látjuk a magyar ipar, a magyar feltaláló lángész diadalát, mint ebben a kiállításban, nem nyomhatjuk el a lelkűnkből feltörekvő érzelmeket s túláradó szívvel, igaz, belső meggyőződéssel kiálltjuk oda mindazoknak, kiknek része van a magyar ipar fejlődésében:

Éljen! Éljen! Sokáig éljen, ki a magyar dicsőség megteremtésében ily nagy s hasznos szerepet játszik.

Tavaszi közgyűlés a vármegyénél.

Szokatlan élénk élet uralkodott kedden a vármegyeházán. A tavaszi vármegyei közgyűlés gazdag programmja, az alispán évi jelentése, de főleg a lisztviselőválasztások nagy érdeklődést keltettek megyeszerte s a törvényhatósági bizottsági tagok a vármegye legtávolabbi részéről is nagyszámban gyűltek össze. A közgyűlésen Prótiay Mihály főispán elnökölt s a múlt számunkban ismertetett tárgysorozat szabályszerűen letárgyaltatok A 28-ik pont után ejtették meg a megüresedett tisztviselői állások betöltését. Megválasztattak : Krúdy István árvaszéki ülnökké, Krúdy Ferenc átvaszéki aljegyzővé, Soóky Elemér aljegyzővé.

Választási küzdelem egyedül az aljegyzői állás betöltésénél mutatkozott s Holles Béla közig, gyakornok tekintélyes számú szavazatot kapott. A harmadik pályázót, Svehla Elemér közig, gyakornokot az utolsó percben visszaléptették, jóllehet számottevő pártja volt a bizottság tagjai között s általános elégületlenséget keltett a válásztás szabad gyakorlásának ilyetén módon való korlátozása. — A választás lezajlása után a bizottsági tagok már nem sok érdeklődést tanúsítottak s erősen megritkulva hallgatták meg s fogadták el a felolvasott javaslatokat. — A Losonra vonatkozó ügyek mindegyike akadálytalanul elfogadtatott.

— Losonc képviselete a vármegyén.

A legutóbbi megyebizottsági tagok választása alkalmával sok szó esett arról a sérelemről, hogy Losonc r. t. város csak öt tagot küldhet a törvényhatósági bizottságba. Az intéző körök bevárták a népszámlálás eredményét s a keddi vármegyei közgyűlésen már intézkedés is történt, hogy a város annyi taggal legyen képviselve a megyei közgyűlésen, amennyi őt a törvény szerint megilleti. Ezentúl tehát Losonc városa hét bizottsági taggal többet fog választani.

O O

A magyar iparpolitika jelentősége.

A Losonci Újság számára irta Gaál Jenő főrendiházi tag.

A tágabb értelemben vett magyar társadalmi politikának manapság alig van fontosabb és a nemzet életébe inkább belevágó része, mint annak életérdekeit szolgálni hivatott, tehát valóban nemzeti szellemű birtokpolitika. Habár elcsépelt közhelynek látszik, de mivel igen nagy igazságoi fejez ki, nem lehet kitérni annak hangoztatása elől, hogy akié a föld, azé az ország.

Más szerencsésebb és egységesebb nemzeteknél ennek talán nincs az a jelentősége, mint nálunk, ahol a birtokok megoszlása nemcsak a nemzeti elet összhangzatos és sima folyásának, de egyszerű létfeltétélének kérdését is alkotja Mire támaszkodjék a népek országutján lakó rokontalan magyar nemzet, ha az a föld, amely eddig ápolta és eltakarta, kisiklik lábai alól ? Mire alapítsa nemzeti létének egyetlen biztosítékét, közgazdasági, közművelődési és politikai felsőbbségét, ha tulnyomólag földeden magyarok hazájává leszr Milyen kilátásai volnának az állami létre, társadalmának magasabbrendü és összhangzatos fejlődésére, nemzeti valójának nemesbülésére és arra a fölényre, amely itt uralmának a mi sajátos viszonyaink közt egyetlen feltetele, ha a földbirtok szilárd alapján nem foglalhatna többé állást ?

Miként minden politikát, a birtokpolitikát is intézni kell és nem szabad engedni, hogy az valamiképen magától intéződjék. Pedig dacára a sok jóakaratu törekvésnek, amelyeknek igen becses nyom ával lépten-nyomon találkozunk, eddig nálunk valamely magasabb célok elérése érdekében öntudatosan, különösen pedig nemzeti szellemben folytatott birtokpolitika komoly megvalósításáról beszélni is igazán alig lehet.

Valamint nemzeti életünk minden terén, a birtokkategóriáknál is napjainkban rohamos és óriási átalakulás észlelhető. A föld tulajdonosokat cserél. Mozgósítás oly rendkívüli, hogy annak a társadalmi erőviszonyok nagy eltorlódásaira kell vezetnie rövid idő alatt. Ez a mozgalom már valóságos áramlatokat indított meg, amelyek mindent feldönteni készek, de másfelől oly ellentétes áramlatokat is idézett fel, amelyek az egészséges haladásra csak oly veszélyesek lehetnek, mint a tapasztalható hanyatt-homlok rohanás a föld atomizálása felé. Lelkiismeretesen meg kell vizsgálni, hogy mennyire jogosultak azok a panaszok, amelyek a birtokpolitikának már legelső mozzanata, a jelen birtokmegoszlás ellen mind sűrűbben és határozottabb hangon hallhatók. Ki kell deríteni, hogy azok vagy az ellenkező nézetek megalkotására a létező segédeszközök elegendők e, vagy ezeket hogyan kellene pótolni ? Vájjon a létező birtokpolitikai régibb és újabb adatokat azok, akik tételeik erősítése végett hivatkoznak rájok, nem ismerik-e alapjában vagy részleteiben félre ? Arról, hogy a magyarországi birtokmegoszlás általában vagy egyes vidékeken egészséges-e vagy nem, tüzetesen nyilatkozni nem akarok. De egyet, mint megingathatatlan tételt hangsúlyozni kötelességemnek tartom. És ez az, hogy alig van ország, bár ez mindegyiknél kívánatos, ahol az egyes birtokkategóriák egymáshoz való helyes iránya fontosabb lenne, mint nálunk. A nagy és középbirtoknak itt mindig igen előkelő, mert nemzetfentartó szerepe volt a köz- és magánélet terén egyaránt. Bármiként alakuljanak nemzetgazdasági viszonyaink, természetesen bizonyos mértékű módosulással, ez a szerepük ezentúl is meg fog maradni.

....................... Dús raktárát fűszer és csemege árukban ajánlja ■

ENGEL MIKSA LOSONC.

a