Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-05-18 / 20. szám
2. oldal. LOSONCI UJSAO 1911 május 11. Ennek miként leendő betöltésétől nem kis részben függ közállapotaink alakulása a jövőben. Nagy ür támadna összes viszonyaink körében, ha a nagybirtok relative csak oly mértékben is meggyöngülne, mint amilyenben hanyatlott a magyar középbirtokra már mindenki által visszaóhajtott ereje. Annyit már is megállapíthatunk, hogy különösen az a két felső birtokkategória nemcsak a közgazdasági, hanem a társadalmi és politikai tényező jellegével is bir azok megfelelő erőben való megmaradása, sőt az egyiknek most már erősödése is nem osztály, hanem egyetemes közérdek. Hogy ez miként történjék s hogy milyen arányban álljanak a többi kis- és törpebirtoki kategóriákhoz, az iránt szétágazók lehetnek a nézetek. De az bizonyos, hogy oly elvi külömbségek léteznek, amelyek szerint a birtokokat habár vidékenként nem is azonos mértékkel biró oly osztályokba sorakoztatni lehetséges, a melyek azután a maguk helyén nagyban és egészben ugyanazon megfelelő rendelkezéssel bírnak. Ki tagadhatná a hazafias, az ingyenes magasabbrendü közszolgálatot teljesíteni és több tekintetben a társadalmat vezetni hivatott nagybirtokosság hasznos, sőt nélkülözhetlen voltát egyáltalán a nagyobb nemzetek életküzdelmeiben. A nagybirtosság közgazdaságilag is sok előnnyel járhat a közre. A nemzeti érzelmű nagybirtosság a védbástyák szerepére is hivatva van. Azt értem, ha mindenféle kötelességeire figyelmezteti és azok teljesítése iránt vele szemben garanciákat keres a közvélemény. De az, hogy a nagybirtokos egyszerűen csak azért, mert ilyen közérdek ellenesnek tünteti fel, úgy hiszem nemcsak előttem, de mindenkire nézve, aki a dolgokat jobban meggondolja, merőben érthetetlen kell, hogy legyen. Hogy az ország földterülete azonban ne legyen néhány ezer ember monopóliuma, az természetes követelmény. A kisbirtokok egyeteme legyen a földbirtokok közt a határozottan túlnyomó elem. A kisbirtokosság az a reményhorgony, amellyel a mieinkhez hasonló viszonyok közt élő nemzetek létük alapját megtudják őrizni Az önmagának'elegendő kisbirtokososztály a legterhesebb, úgyszólván organikus képviselője a helyhez kötött honszeretetnek. Nemzetiségünket is a mai kisbirtokosság elődjének, a magyar jobbágyságnak köszönhetjük. Azonban nagy és káros túlzás lenne a kisbirtokososztály tultengésének elősegítése is. Az a földéhség és annak honorálása, amely mindenkit birtokhoz akarna juttatni, határozottan kóros jelenség. Valamint gyárak, úgy földek tulajdonához sem lehet minden munkást elősegíteni. A föld alapjában véve nemzeti tulajdon, amelynek adott mértékénél fogva folyton becsesebb volta mellett bírása, kezelése és gondozása olyanokra bízandó, akik erre képesek és akiknek létérdeke a magántulajdon révén biztosítékul szolgál a jövő nemzedékek részére való épségben tartása iránt. Az utolsó, a legkisebb birtokkategória, a törpe birtok azért már csak ott bir jogosultsággal, ahol a mezőgazdasági munkáselem azon úgy tud megélni, hogy belterjes kerti gazdagságában egész munkaerejét értékesítheti, vagy ahol az oly józan, hogy a saját osztályából annak segélyével magasabb jólétre tud felemelkedni. Különben napjainkban ez a legveszélyesebb birtokkategória. Ez természetes is, mert érvényesüléséhez aránylag a legtöbb és legnehezebb feltétel megszerzése is szükséges. Egy ország agrárpolitikája sem Ítélhető meg helyesen az ottani közviszonyokból kiszakítva önállóan. Minden helyes agrárpolitikai lépés nyomában igen jelentékeny siker jár és annak folytán oly szerves gazdasági életműködés indul meg, amely a beavatkozás mechanikus jellegét csakhamar eltörli. Eszményi állapotok sehol nincsenek, de a helyzet természetesen jobb ott, ahol az agrárkérdések nemzeti közérdekűségét felfogják és ahol azok az egész nemzet rokonszenvét bírják. Erre kell törekedni nálunk is. Légberöpitett jegyzői lak. Merénylet egy körjegyző ellen. Csak a legvadabb s az emberi jó érzésből egészen kivetkőződött népek között történhet meg hasonló eset, mint amilyenről most értesitenek bennünket Divényorosziból. Az alacsony műveltségű s lazaerkölcsü divényoroszi nép nagyon sok dolgot ad a hatóságoknak. Vármegyénknek egyébként jólelkü lakossága között, mint egy elátkozott oázis szerepel Divényoroszii község és vidéke, a hol a lopások, betörések, gyilkosságok már úgyszólván mindennaposak. A zsiványtempókra rákapott nép, amellett, hogy az egymás tulajdonát nem kíméli, gyűlöletes ellenségét látja a kabátos emberben. A pap, tanító, a jegyző vagyona és személye állandóan ki van szolgáltatva a féktelen természetű nép vad indulatának. A múlt hét egyik éjjelén is borzalmas merénylet történt Divényorosziban. Éjjel 2 óra tájban óriási rohbanás riasztotta fel álmából a község lakosságát. Az összefutott nép rémülve látta, hogy a körjegyzői hivatal egyik része romokban hever. A körjegyzői hivatal, amelyben van Kfálik Gusztáv körjegyzőnek a magánlakása is, esett áldozatul a gonoszlelkü merénylők gaztettének. A robbanás az épületet teljesen megrongálta, két szobában a kályhákat s bútorokat összetörte, de emberéletben nem okozott kárt. A nyomban megejtett vizsgálat ugyanis megállapította, hogy a robbanást az egyik kéménybe elhelyezett nagyobb mennyiségű lőpor okozta. A budaszállási csendőrőrs nagy eréllyel fogott a merénylők kinyomozásához s nehéz munkájában méltánylandó segítségére volt a lakosság jobbérzésü része is. A nyomozási eljárás azonban alig tudott még valami pozitív adatot felderíteni, amidőn egy váratlan segítség érkezett. Egy névtelen levél érkezett a budaszállási csendőrőrsre, amely megnevezte a tetteseket. Az egyike a merénylőknek asszony volt: Linduska Oyörgyné, a másik tettes Malatinecz Márton, mindketten divényoroszii lakosok. Linduskdnét a feljelentés után azonnal letartóztatták, mig Malatinecz Márton Losoncra szökött, azonban folyó hó 12-én őt is elfogták. A merénylők tettüket tagadják s igy azt sem lehetett megállapítani, hogy mi indította őket a gaztett elkövetésére. Megtámadták a városi választást.- Sok hűhó semmiért. — A múlt hó 24-én megtartott városi képviselő választás ellen Zsigmond Elek és Szkalos Kornél losonci lakosok panaszt jelentettek be. Panaszukban egy pár sérelmet sorolnak fel, amelyeknek alapján a választás megsemmisétését és uj választások kiírását kérik. Az előadott sérelmek azonban olyan gyenge alapokra vannak lefektetve, hogy azoknak semmiféle más eredménye nem lehet, mint az egyszerű elutasítás. Sérelmezik például azt, hogy a választók névjegyzéke nem a törvény által meghatározott időben állíttatott össze. A panasszal élőknek ebben igazuk van és módjukban is állott volna a névjegyzék késedelmes összeállítása ellen jogorvoslattal állni. De miért teszik ezt csak most, hiszen a névjegyzék már március hó 31-én jogerőre emelkedett. így hát a választás napján a törvényesen érvényes névjegyzék alapján történt a szavazás. Ez a panasz tehát eső után köpenyeg. A többi felhozott indokuk még erőtlenebb. A választáskor Klicsmicskucskács (vagy hogy hívják) nevű ur az Általános bank és Herman Simon ur Veszelovszky Mária meghatalmazottjaként óhajtottak szavazni. A bizottság, tekintettel arra, hogy a meghatalmazottak nem községi szavazók, nem fogadta el szavazatukat. Ez az elutasítás pedig a törvény szellemével teljesen egyező. Felhozzák még a panaszolkodók, hogy Sacher Soma szódás és kortes és dr. Hertsko Jenő ügyvéd a választási teremben meg nem engedett módon korteskedtek. Ez is igaz, csakhogy a visszaéléseket nyomban jelenteni kellett volna az elnöknek s jegyzőkönyvbe foglaltatni a történt sérelmeket, mert a későbbi rekriminialás soha sem vezet célhoz. Az a sérelem pedig, hogy Sacher Soma szódás és kortes azon idő alatt, mig a bizottság az ebédlő asztalhoz ült, szabadon járt-kelt a választási teremben s az urnák között őrizetlenül settenkedhetett, — oly kicsinyes, hogy azt a választás megsemmisítésére okul felhozni nevetsé ges. Lehet, hogy Sacher Soma szódás és kortes oly pákosztos természetű individuum, hogy neki jól esik az urak asztala körül forgolódni. De az, hogy Sacher szódás és kortes az urnáknál valami miskulanciát követett volna el, ez az ő közismert egyéni megbízhatóságát és politikai presztízsét állítaná pellengérre. De hol vagyon az, ki merész ajakát a Sacher szódás és kortes jellem tisztasága ellen szóra kinyitni merné ? — 0 olyan, mint a sötét árnyék, aki a hatalom fényében sütkérezőket mindenkor nyomon követi. — Ne essék több szó róla. Ezzel már ki is merült volna a benyújtott panaszos kérvény minden indoka. Láthatjuk tehát, hogy az minden komoly ok nélkül, majdnem csak hogy feltűnési vágytól vezettetve született meg. Felesleges szalmacséplés és tartalom nélküli irka-firkálás lesz az egyedüli eredménye a panasznak. Zsigmond Eleknek és Szkalos Kornélnak pedig csak azt mondhatjuk, hogy ha hallgattak volna, okosabbak maradtak volna. Háziipari kiállítás. Lábújjhegyen, titokban, minden feltűnést elkerülve, hurcolkodott be a városháza dísztermébe f. hó 13-án a ,,Népművészeti magyar háziipar szövetkezet“ kiállítása. A jobb sorsra érdemes kiállítást Beck Tibor, a háziipar szövetkezet titkára rendezte, diskrét csendben, óvatosan vigyázva arra, hogy minél kevesebben vegyenek tudomást a háromnapos kiállításról. Pont egy nappal, a kiállítás megnyitás előtt mentek szét a meghívók s jelent meg egy-két szerény plakát. Ilyen silány reklámra volt bízva, hogy felkeltse a losonci müizlésü publikum érdeklődését a magyar népművészet, a magyar háziipar csodaszép termékei iránt. Természetesen, a véka alá rejtett kiállítás csak nagyon gyér látogatottságu volt és szánalmasan csekély anyagi eredménnyel zárult. — Egyébként a kiállítás gyönyörű dolgokat rejtegetett Akik véletlenül kellő időben tudomást szereztek róla, sok szépet láthattak ott. Az ország különféle népeinek háziipari termékeit művészi tökéletességig kifejtett formákban, 100—150 éves hímzéseket, faragott játékokat, tálcákat, dobozokat, díszes fonatú kosarakat stb. Szóval látni és vásárolni való lett volna elegendő, csak a mód nem volt megadva hozzá. Sajnálattal kellett azt megállapítanunk a háziipar szövetkezet losonci vándorkiállításáról. Azonban az a kulturmisszió, amelyet a háziipar szövetkezet a vidéken rendezendő vándorkiállításaival betölteni óhajt, a losonci szomorú példa szerint, hiábavaló fáradozás és költségszaporitás Viharos közgyűlés a munkásbiztositónál. Harc a szabadorvosválasztás körül. A Losonci Kerületi Munkásbiztositó Pénztár vasárnap délelőtt tartotta évi rendes közgyűlését a Polgári Kör helyiségében. A szokatlanul nagyszámba összegyűlt közgyűlési kiküldöttek már a gyűlés megkezdése előtt élénk eszmecserét folytattak egymás közt, melyből előre lehetett következtetni a közgyűlés hevesebb lefolyására. Losonczi Sándor elnök megnyitó beszéde után a napirend tárgyalása előtt Nagy Sándor jelentkezett szólásra. Bírálta az igazgatóság eljárását, amiért a szabadorvosválasztás ügyét nem tűzte napirendre. A legutóbbi közgyűlés egyenesen utasította az igazgatóságot arra, hogy keresse meg módját annak, mely szerint egy év elteltével a szabadorvosválasztás lépjen életbe Indítványozza, hogy a mai közgyűlés tűzze ezt napirendre. Orossmann Miksa (központi kiküldött) az indítványt helyteleníti, egyszersmind figyelmezteti a közgyü'ést, hogy a törvény értelmében csak azok a pontok tárgyalhatok, melyek a napirenden szerepelnek. Szerinte a szabadorvosválasztás ügyét nem lehet tárgyalni azért sem, mert a törvény értelmében a közgyűlés előtt 10 nappal mint indítvány nem lett benyújtva az elnökséghez; kéri ezen indítvány elvetését. Szavai után óriási lárma és heves tiltakozás tört ki. A felizgatott hangulat lecsillapultával Zsigmond Elek szóvá teszi az elnökség eljárását a napirend gépszerü letárgyalása miatt. Hangsúlyozza a szabadorvosválasztás szükségességét, mert — úgymond — az a sok panasz, melyek már eddig is felmerültek, csak akkor fognak megszűnni, ha á fix fizetéses rendszert eltöröljük. Indítványt nyújt be, hogy egy hónap elteltével hivassák egybe egy rendkívüli közgyűlés, mely a szabadorvosválasztás ügyének keresztülvitelével foglalkozzon. Dr. Gärtner Henrik: Felszólalásom tulajdonképpen tárgytalanná vált az előttem szóló t. közgyűlési kiküldött ur indítványa után, azonban nem hagyhatom szó nélkül és leghatározottabban tiltakoznunk kell az ellen, hogy a központ némi formalitás miatt kihasználja velünk szemben a törvény pontos nem ismerését és meggátol bennünket abban, hogy a múlt évi közgyűlés határozatának érvényt szerezzünk. Szavai végeztével a közgyűlést ingerülten elhagyta. Ugyanilyen értelemben szólalt fel még Horovitz Vilmos. Grossmann Miksa központi kiküldött válaszol az összes felszólalásokra. A szabadorvosválasztás ellen beszél több mint 3/* óráig, statisztikai adatokkal próbálja bizonyítgatni ennek kérész-
