Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-05-11 / 19. szám

mm

előfizetési arak B ^

B (A szerkesztoseo :

HELYBEN HJ'Bh uTIh HH Bö b8| gjSl 8§S |9s SflU|WTM íxWá HE Losonc, Vasutl-utca 4. sz

IVcs/. cvre 8 lior. fii ^K* SgB MB M ■Hj EH nflB rJM HE HH SSS IhS Se® .TJS ran $35 ECjJffll flg |H Hová n lap szellemi

Félévre 4 kor fii- Hgj mjd >823 gjfflll Kffij «9 KH jjKa «8« yjfSj ií Ej SSgS (Kg fcmlll jBfl HH részét illető minden

Negyedévre 2 kor lil. ^H ^H ^H HH KE HE SB PS BM K KI BEÍ ,’®S iígfc g|s«BI K» 5H közlemény intézendő.

VIDÉKRE: ^H H 9B TO B| Hy3i||| HH ^ tó aRj H SH ^gg. H| TM KIADOHLVATAL

Felévre' 5 kor. fii. Ha fali ■» Hk Hl U HAAl MW bK kÍÉÍ 5ffi ágíj '^8k BwB |H Losonc, Kubinyi-tér 11

Negyedévre 2 kor 50 fii. H Kp BK HK HE ^H ■EBS8SB HHR HE H n M| ^SSffiÄ HH hová nz előfizetések,

___ HH Tjfll gg| ISg SgSm nwMMd ijéjifi Hfc |Sé H nßj*J «Sä Bkja hirdetések, minden-M HŰ3 BSB6 «y$2S SK» San fjtfN H gjSI MÁK latof HSgH föl M nemű pénzküldemé

Községek, egyesületei:. HH H H *Iá I®* HE KE BgSS WB m H gSi B| tflU 1» A ES f3j Sä* jM 8ZI nyék és a lap szétkiiltováhha nógráclmegyei H| Hj |H EH BH Hl HH HH EK WB HH HH Mm SjK S« WM OR wB£b E9_H HH IH désére vonatkozó felta ntók és körjegyzők ^H BH M3 BH HH H (E fiff. HR K3f EH SK® Ssg H f.m gift HH HS MHgH HH ^H szólalások intézendök.

egyesülete tagi ni részére HH fc£ä| Kasai ggff& Égéi Bfikfc g£d|i 7*ágg paifjj

évi előfizetési dij 5 kor Hs HSS gjpű j&EK Bj|u 5^>. L^u ImSl ftgí*, SaS SSU SS MHfl MMhI

___ ^B| JE Muf JiB fBgp BMI H9 £í_ig Mi ■■ mSML J^8 ops m hirdetések jutányos áron

Tm&btWxvB mBbSKhí gPI Mia ySa^&^aaK bSBbis^SS ,ajtj vétetnek fel a kiadőhlva-Egyes szám Ara 70 fii' WflHr H U &E '^gHBSBr Wwjr wraHr Qgf H mSBmSB tatban.

POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

VI. évfolyam. 19. szám Megjelenik minden csütörtökön. Losonc, 1911 május 11.

■

, •

nem volna olyan szomorú, úgy I ^ r azt mondhatnók, hogy végtelenül 1JP_| mulatságos világot elünk. A fogyasztók panaszkodnak a drágaságra; a szociálisták né ^zsarolásról beszélnek és a középosztály, az a sok hivatalnok, tanár, bíró stb. a mostoha megélhetési viszonyok mellett rohamos léptekkel halad a tönk felé. Ezek után nyilván azt kellene hinnünk, hogy a termelő és a kereskedő ebben az országban a boldog, aki leszedi a tejfelt és telerakja zsebeit. No de! hiszen jó utón halad, aki rá meri fogni a mi mezőgazdászainkra, hogy jó dolguk van, Ha tiz esztendő óla szent Péter egyebet sem tett volna, minthogy erre az egész országra szakadatlanul mogyorónyi jégesőt szór és ha a száj- és körömfájás, lépfene, sertéspestis cs egyéb állati nyavalyák már az egész állatállományt felemésztettek volna, akkor sem hallhatnánk nagyob jajkiáltást a szegény gazdák nyomoráról, mint ahogy az most a sajtó legnagyobb részében és a mi, parlamentnek nevezett, érdekszövetségünkben, napirenden van.

Nem kívánunk politizálni; nem akarunk rekriminálni, de tényleg a sajtó igaz kötelességét véljük teljesíteni, midőn megkíséreljük, hogy e közgazdasági tohu wa bohu mélységeibe bevilágítsunk. Tény az, hogy az élelmiszerek ára ma oly magasságot ért el, mint ahogy azt csak a középkor Ínséges éveiben egyes vidékeken tapasztalhatjuk. De ha a vasutak teljes hiánya, a közlekedési eszközök gyarló volta azt azelőtti évszázadokban érthetővé és indokolttá tették, úgy ma, midőn egész Európa a sinszálak hálózata által sűrűn be van vonva, talán nem szerénytelenség, ha nyílt őszinteséggel kérdezzük, hogy vájjon mi lehet az oka az oly élelmiszer áraknak, amelyek a fogyasztó közönség széles rétegeinek kereseti viszonyaival éppenséggel nem állanak arányban ? A nagy augurok ne vegyék rossz néven, az olyanféle magyarázatokat, hogy a drágaság Európa minden országára kiterjed, nem vehetjük komolyan. Mert e'zel a kijelentéssel csak azt ismerik el, hogy a szörnyű nyavalya immár nem országos, hanem világraszóló, de a baj magyarázatát és még kevésbbé annak orvoslási módját ezzel nem adták meg. Az sem fogadható el mentségnek, hogy a széles munkásrétegek a szociális evolúciónál fogva magasabb standard of life-re tettek volna szert, többet és jobbat fogyasztanak és így a termelés a kereslettel nem birna lépést tartani. Mert nyilvánvaló, hogy az utolsó évszázad óriási technikai haladása oly mértékben emelte a produkció lehetőségét nemcsak ipari, hanem a mezőgazdasági téren is, hogy még a legszélesebb rétegekre nézve is kétségkívül jobb megélhetési viszonyok létesültek. Hiszen ismeretes tény, hogy ipari és mezőgazdasági téren a legelmésebb szerkezetű gépek sokasága százszorosán pótolja az ember munkáit és nagyon természetes, hogy igazság szerint az ezúton elért sokszoros termelési többlet nem lehet kiváltságos előnye egyeseknek, hanem osztályrészéül kell, hogy jusson szélesebb köröknek is.

Nem kívánjuk édes hazánkra azt a már régen hazugsággá vált épithetont alkalmazni, hogy tejjel és mézzel folyó Kánaán, de az mégsem tagadható el, hogy agrárállam vagyunk és a régi közmondás úgy szól, hogy az eszik, aki a tál mellett ül. Hát mégis csak elég nagy tál volna ez a sok millió hold termés földet magába foglaló ország, hogy az az európai fogalmakhoz mért nem is olyan sürü, potom húsz milliónyi lakossága is jóllakhatnék és bizonyos kultúrái hóbortokra, mint amilyen p. o. a mi nagyhatalmassági rögeszménk, is jusson. Ha pedig nem jut, úgy a hiba nem lehet a külföldön, sőt még alig is kereshető a kedves szomszéd sógorban, hanem ^bizony idehaza kell, hogy legyen. Elvégre is az állam fogalma magában foglalja azt a gondolatot, hogy az nagyobb mennyiségű egyedeknek érdekszövetsége és habár elisjük, hogy ily nagy taposó malomban vannak kisebb és nagyobb fontosságú kerekek, rugók és emeltyűk, amelyektől bizonyos kiváltságokat elvitatni nem lehet és nem is akarunk, úgy mégis az a taposó malom addig fog csak akadálytalanul működni, amig a nyers mozgató erő éhen nem vész Nem lehet és nem szabad egészséges állami életben egyesek, kiváltságosok érdekeiről szó, amig a széles néprétegek és az állam gerincét képező intelligens középosztály léte, nyugodt, tisztességes megélhetése kockáztatva van. Azt halljuk, hogy a Balkán államok határait az állatbehozatalnak nem szabad megnyitni, hogy délamerikai húst nem szabad behozni, mert állattenyésztésünk szenvedne alatta. Engedelmet kérünk, ideoda tíz esztendeje lesz, hogy holmi furfangos ágyuszállitási perpatvar cimén elzártuk a szerb határt, hogy álszenteskedő állat egészségügyi okok miatt kirekesztettük a román állatbehozatalt és ez idő óta a mi állattenyésztésünk nemcsak hogy nem haladt, hanem olyannyira visszafejlődött, hogy ma, mi tűrés-tagadás, igenis valóságos husinséggel állunk szemben. Quousque tandem? Igazán érdekes volna egyszer már határozott nyilatkozat formájában megtudni, hogy vájjon hány év keli még ennek, a mai hazai állattenyésztésünknek, hogy feladatának tényleg megfelelhessen; értjük ez alatt azt, hogy az ország lakosságát méltányos áron kapható hussa« elláthassa ? Avagy

igazán állandósítani kívánják azt az állapotot, hogy az animális táplálék praetium affectionis maradjon? No meg azután, mi mindenesetre örvendünk, ha az ország közgazdasági állapotai mellett az állattenyésztés is halad és magasra emelkedik, de éppenséggel nem látjuk be azt, hogy országunk szarvasmarhái, sertései és juhai az amugyis már nagyon vékony dongáju népesség fiáján hizlaltassanak Helyes, ha a kormány ott, ahol szükséges .tenyészállatok vásárlásával, prémiumokkal és egyéb eszközökkel felsegíti a kisgazdát; de miért kell azonfelül a fogyasztónak csaknem 50°/o-kal többet fizetnie, a vásárra hozott állatok valódi értekénél ? Éppen a mezőgazdaság hivatkozhatik legkevésbbé arra, hogy a felemelkedett munkabérek kényszeritik e horribilis árhajszára. Mert számoljunk csak egyszer: a mezőgazdasági produktumok értékében a munkabér kitesz 10—15 százalékot; ha a munkabérek azelőtti időkhöz képest a kétszeresre emelkedtek, úgy a termény ára még mindig csak 10 -15 százalékkal volna emelhető, mert hiszen az előállítása csak annyival került többe.

Nagyon egészségtelen állapotok ezek, amelyek a jövőre nézve nagy veszélyeket rejtenek magukba. A húr megreped, ha túlfeszítjük; a kazán felrobban, ha tulhevitjük, talán jó volna a történelemben egy kissé visszatekinteni, Egyptom, Perzsia, Görögország, Róma, Franciaországban 1789 és az utána következett rémuralom elég illusztrációt nyújtanak, hogy hová vezet a tűzzel való könnyelmű játék.

A wienieket korholják, hogy szabad utat engedtek az argentinjai húsnak ? Mi nem vagyunk barátai az osztráknak, de ezúttal csak azt mondhatjuk, hogy messzelátóbbak, okosabbak és mindenekfölött humánusabbak, mint ide át. Tanuljunk tőlük.

— A sajtóiroda főnöke. Félhivatalosan jelentik, hogy gróf Khuen-Héderváry Károly1 miniszterelnök a miniszterelnökség sajtóosztályának vezetetésével Barát Ármin kir. tanácsost bízta meg. A sajtóosztály fölött való felülvizsgálati hatáskört dr. Jeszenszky Sándor miniszterelnökségi államtitkár továbbra is fentartotta magának. — Barát Ármin egyike a magyarországi sajtó legrokonszenvesebb és legképzettebb régi munkásainak. Több évtizeden keresztül két nyelven is szolgálta a magyar érdekeket; korábban Temesváron német lapot szerkesztett s a mióta a miniszterelnökség sajtóirodájában volt alkalmazásban, sok érdemet szerzett a külföldi lapok informálásával. Újságírói munkássága elismeréséül kapta a királyi tanácsosi cimet s arra az állásra, melyre most léptették, kiválóan alkalmassá teszi tehetségén kívül szeretetreméltó egyénisége és szerény jó modora; de ezenfelül az a szerencsés tulajdonsága is, hogy működése soha sem birt kiélezett pártpolitikai színezettel.

Dús raktárát fűszer és csemege árukban ajánlja

ENGEL MIKSA LOSONC.