Losonci Ujság, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-04-06 / 14. szám
VI. évfolyam. 14. szám Megjelenik minden csütörtökön. LoSOflC, 1911 április 6.- - _ "" * " A ELŐFIZETÉSI ARAK B áBk |É ÉJ áS^k &| Ä fi B M| A AA SZERKESZTOSEG: I m m i m u I ||\1IR||.I EI IInhis1 I iiiiIIiiiiii iii iiifin *fa^ssu& évI _,Hi 3 kor A wUm |J WLM fg IWLM Éj 9JS HLiÉj WJS m ■ US äiää Egyes B W W W 9 W POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Vidéki gócpontok. Napjainkban a napilapok panaszkodó, szomorú összehasonlításokat közölnek Bécs és Budapest népszámlálási adatait hasonlitgatva össze. Bizony a császárváros megtartja eddigi félelmetes, titkon gyűlölt fölényét, ami dédelgetett, körömszakadtig pártolt, szinte gyermektápliszttel agyonetetett Budapestünk felett. A nyers statisztikai adatok mögött még szomorúbb viszonylagos nyomorúságunkat állapíthatjuk meg. Mert Bécs mellett ott áll egy tucat vidéki főváros, tartományoknak, minden egyes vidéknek nemcsak politikai, de közgazdasági és kulturális középpontjai. Prága fejlődése megdöbbentheti a viszonylag elmaradó Budapestet. Hatszázezerén felül való lakossága méltó kiegészítése Bécs fölényes erejének. Trieszt és Lemberg negyedmilliós városok egymagukban is egész országunk forgalmát felülmúló középpontok. Grácz, Brünn, Krakkó mellett magukbarogyott helyi jelentéktelenségek a mi nagy alföldi faluvárosaink. Bizony akkor válik csak elszomorítóvá és megdöbbentővé a két ország városerejének összemérése, ha megfontoljuk, hogy Budapesten kívül igazi országos jelentőségű nagy legalább egy-egy nagyobb országrészt éltető városunk nincsen. Pedig nálunk a városképzés a legfontosabb, sőt jóformán egyetlen valóságos magyarositó tényező Debrecen és Szeged növekedése csak abban áll, hogy a szomszédos falvak magyarságát felszippantják, de ipari élet, mely az egész világból összerajzó heterogén munkáselemeket tömöritené és értékes uj magyar fajelemmé nevelné, egyik városban sincsen. Ezelőtt száz évvel való feladata volt országunknak a legelsőleges cél: egy fővárosnak, egy szervezet számára fejnek növesztése. De Budapesttel már úgy vagyunk, hogy ez az immár aránylag túltengő nagyságú fej eleszik minden táplálékot a többi tagok elől. Olyan ez az ország, mint egy vízfejű gyermek. Széchenyi célja, az elsődleges országképző feladat Budapestnek eddigi fejlesztésével már meglehetősen el van érve. Már legalább ehez a szegény, nyomorult országhoz képest. Mind érezhetőbbé válik a most már önként kifejlő s már is annyira megkésett második cél: vidéki gócpontok fejlődése. Vidéki gócgont elnevezésre nem oly városok tarthatnak számot, melyek felényenyesebb erőikkel immár képesek felszíni a teljesen kulturátlan környék vidéki népelemeit, hanem amelyeknek gazdasági erői oly fejletségüek, hogy a maguk fejlesztésén kívül környékük községeire fejlesztőleg, népességüknek számát és gazdasági, valamint szellemi kultúráját fejleszteni képesek. Ilyen városunk még csupán egyetlen egy van: Budapest, mely már ott tart, hogy a maga fejlődése nem környékének elnéptelenedését okozva, hanem a környékbeli községek fejlesztésére is lenditőleg hat. Bezzeg Debrecen lakossága a maga roppant területéhez képest, mely több mint húsz kipusztitott falu határának hozzácsatolásából keletkezett, oly ritka lakossága hogy a legtöbb vármegyei törvényhatóság is felülmúlja, még amelyekbe jóformán csak egy két város van. Az osztrák és más országbeli vidéki gócpontok közül csupa rohamosan fejlődő és csak a hozzácsatolásra váró községek terülnek el. Hogy a mi kisded Losoncunk oly jelentős nagy vidéknek legnagyobb jelentőségű községe, ez nem annyira Losoncot duzzaszthatja önérzetre, mint inkább lehangoló következtetést enged vonni több vármegyére terjedő vidék elmaradott, védtelen gazdasági és szellemi kultúrájára. A vasutak csomózása, mely térkép szerint nem igen látszik Ausztriánál fejletlenebbnek, még csak inkább kerete és jelölője a fejlődés irányának, vasúti hálózatrendszerünk még csak oly véredény hálózat, melyet még ezután kell megtöltenie a friss, lüktető csontot és húst fejlesztő vérnek. így például a tudományos és szakiskolák látszólag kielégítő száma is eltörpül, ha megtudjuk, hogy mindez iskolák a végzett ifjúság legnagyobb részének nem tudnak kielégítő és nemcsak kitartó, hanem az egész köz számára is fejlesztő foglalkoztatást nyújtani. Nem csupán az egyes vidéki városok önző követelődzése, hanem országos közérdek az elkerülhetetlen fejlődési fokozat, hogy a mostaninál összehasonlíthatatlanul nagyobb arányban vidéki gócpontok létesittessenek. Történnie kell ennek részint országos erőből, részint a vidéki erőknek egy-egy ilyen vidéki gócpontba való csoportosítása révén. A mi városunkat mindeddig jóformán a maga tulajdon erői tették a felvidék egy jelentékeny területének gócpontjelöltjévé. Ötfelé ágazó vasutai, megkezdett és tervezett intézményei, sőt valóságos erőket és jelentő gyáripara helyei, biztosítottak számára, amelyet körülötte levő városok immár el nem vetélkedhetnek előle. De sem országos pártolás, sem a maga vidékének erőcsoportositása nem jött még eddigelé eléggé segítségére. Minálunk még nem hatotta át eléggé a köztudatot az az igazság, hogy jobb egy fejlett nagyváros, mint összesen ugyanannyi lakosságot kitevő tucatnyi falu. Mert nagyobb a városi lakos fajsulya önmagában is és más az egyéni érték kamatozása a városi élet erőközvetitése révén a közre nézve is. Minden város erőakkumulátora olyan erőknek, melyek városi élet nélkül önmagukban és a közre értéktelenek maradnának. Közép-Azsia sok milliónyi népei semmi erőt nem képviselnek csupán azért, mert városi életük nincs. Franciaországnak Párisa egymaga jelentékenyebb volt az emberiségre és önmagára, mint az összes többi Franciaország. Maga Budapest is gyöngén áll meg, ha nincsen jelentékeny más magyar városok versenyében és kölcsönösen fejlesztő áramkörébe csatolva. A figyelem pár éve ráfordult £már a vidéki városokra, de ez még csak jelentéktelen kezdet, melynek sürgősen várjuk és elvárjuk sokkal nagyobb arányú folytatását. Bodor. Egy kis kulturkép. A „Losonc és Vidéké “re van irányozva látócsövünk. A társadalmi korrupció rothadása bűzöl felénk dögletes leheletével a nagyhanguak ríkoltozásaiból és az erkölcsi tájékozatlanság kapkod a sorok között. De ne fogjuk fel a dolgot ilyen tragikusan, nézzük a dolgok humoros oldalát. . Ebben az ódiósus kulturkép-ügyben tisztázzuk a valódi tényállást röviden a dátumok beállítása mellett. Egy kislányt a zsidóiskolában ölelgetett és csókolgatott a tanítója 1909. szeptember havában. Ez a kislány el nem nyomható erkölcsi érzületét oly mélyen sértette, hogy 1910. novemberben hirtelén sírva fakadt. A „Losonc és Vidéke* pedig, nehogy a dolog agyonhallgattassék, — ezek saját szavai, — meghozta szörnyű leleplezéseit 1911. március végén ! Nohát, ha a Newyork Herald ilyen hírszolgálattal dicsekednék, nem maradna Amerikában ! Hiszen itt mindössze másfél esztendőről van szó s mi ez az örökkévalóságban ?! Az már bizonyos, hogy az agyonhallgatás igy ki van zárva. Sőt, nincs többé agyonhallgatás ! Most tekintsünk egy másik kulturképre. Egy úriember egy másik úriemberről oly vádakat tesz közzé, melyek valósága esetén a második úriembernek fogházbüntetés járna. A második úriember e vádakat kemény szavakkal utasítja vissza. Erre az első úriember lovagias elégtételt kér a második úriembertől. És itt, a lovagias elégtételnél álljunk meg egy szóra. A mi uraink lovagias utón mindent elintéznek. Még egy olyan emberrel is, akit közönséges liliomtiprással, a B. T. K. 235. §-ába ütköző bűntett kísérletével vádolnak, lovagias útra menni készek. S kész volt erre a L. és V. szerkesztője azzal a megokolással, hogy őt erre tartalékos tiszti mivolta kény szeritette, holott az ilyen emberrel, vagy legalább akit a tartalékos tiszt ur ilyennek tud, evvel a bűntettel vádolva tud, lovagias útra terelni ügyét éppen katonatiszti mivolta szerint nem szabad. Dehát az „általános műveltség és egyéb tekintetek" felül tudnak emelkedni a rideg katonai előírásokon. Érdekes a L. és V. dobálódzása a vádakkal, súlyos vádakkal. Még 4—5 más kislány vallja állhatatosan a vádbeli cselekmények fennforgását. De hát kik ezek ? Hiszen itt az embernek egyenesen meg kell őrülnie, ha szülő ! Melyik volt az a 4—5 más gyermek, aki annyira jártas ENGEL MIKSA Losonc. Telefon sz. 90. 16 -52 Rákóczi-ut 19. Ajánlja dúsan berendezett fűszer-, csemege-, liszt és ............... ásványvizkereskedését A közeledő húsvéti ünnepekre ajánlok valódi prágai sonkákat már 2 kilós súlytól kezdve, különféle dunai halakat, pontyot, csukát és harcsát, valódi balatoni fogasokat. Tojás és cukorkákban nagy raktár.
