Losonci Ujság, 1910 (5. évfolyam, 1-55. szám)
1910-03-24 / 12. szám
2. oldal. LOSONCI- ÚJSÁG 1910. március 24. rompóba állni, hogy a hazánk függetlenségéért újra meginduló harcban becsülettel és sikeresen tudjunk helytállani. — Választási mozgalmak. A losonci választókerületből. A losonci választókerület függetlenségi és 48-as pártjának végrehajtó nagy bizottsága a jövő hó 3-án fog ülést tartani. Ez alkalommal fog a párt a képviselő-jelölésre is megállapodni. Minden ezzel ellenkező híresztelés tehát, minden alapot nélkülöző koholmány. A füleki kerületből. A füleki választókerületnek több tekintélyes és súllyal biró gyárosa és földbirtokosa e hó 20-án Losoncon értekezletre gyűlt össze, hogy a közelgő választásokra nézve magatartásukat megállapítsák. Novek Béla és báró Baratta Norbert felszólalásai után az értekezlet kimondotta, hogy az eljövendő választások alkalmával pártkülönbség nélkül oly jelölt mellé tömörülnek, aki a kerület szociális érdekeit megérteni) képviselni és támogatni tudja. Hangsúlyozták még, hogy akcióba lépésükkel nem személyek ellen harcolnak, de a kerület önmaga fog határozni jelöltje felett s nem engedik a kerületet mintegy ellicitálni s tiltakoznak erkölcsi kiskorusitásuk ellen. Végül abban állapodtak meg, hogy 14 nap múlva Füleken szélesebb keretű összejövetelt tartanak. A széesényi kerületből. Szécsényben a választókerületi függetlenségi és 48-as kör f. hó 15-én tartotta közgyűlését Szepessy József elnöklése alatt. A közgyűlés megnyitása után elnök a tagokat emelkedett hangú tartalmas beszédben buzdította a függetlenségi eszmék melletti kitartásra. Azután dr. Hoffman Kornél indítványára elhatározták, hogy a néppárttal szemben jelöltet állítanak. A Nógrádi kerületből. Nógrádról jelentik, hogy ott Kálossy Józseffel szemben a munkapárti Muzslay Gyula rádi földbirtokos lép fel. Emlegetik még Havas János püspökurada mi központi főerdészt is munkapárti programmal. Megbízható helyről nyert értesülés alapján jelenthetjük, hogy a nógrádi választókerületben dr. Kovács Ernő lép fel Kossuth-párti programmal; megválasztatása a választókerület Kossuth-párti érzelmeit tekintve,, bizonyosra vehető. Tót tolmács. A balassagyarmati kir. törvényszék közhírré teszi, hogy dr. Schneller Ignác losonci ügyvédet, a losonci kir. járásbíróságnál rendszeresített tót tolmácsi állásra állandó tót tolmáccsá nevezte ki. Háború. Irta Gallovich Jenő az Alföldi Függetlenségi Párt ügyvezető-elnöke, a D. M. K. E. főtitkára. Ausztria háborút üzent Magyarországnak. Eldördült az első ágyú. A monarchia túlsó feléről bombázzák, robbantgatják az ezer esztendős alkotmányt. A nemzeti politika sziklavája ellen indítottak Ausztriából hadjáratot. Égő csóvákat röpítenek a várba. Tördösik a gátjait, szaggatják a várba vezető hid pelléreit. Tátongó réseket ütnek acélkapuján. Bevehetetlen gránit szikla ez a vár. Felépítésén, megszilárdításán ezer esztendőn át munkálkodtak magyar kezek. Téglája egy-egy forró óhajtása, kívánsága a nemzet millióinak. Maitere építkezés közben hullatott vér. Bástyája, sánca lánggal lobogó lelkesedés, önfeláldozó hazaszeretet. Alapzata a magyar alkotmány. A forrongó, erőtől duzzadó, haladni vágyó nemzet élni akar alkotmányba lefektetett jogaival. Önálló hitelélet megteremtésével és vámvédekezéssel, tőkegazdaságot és ipari fejlettséget kíván teremteni az országban, azonban az alkotmányos utakon, melyet a szentesített törvény elvitázhatatlanul jelölt ki a nemzet számára. Az ország gazdasági függetlenségének megvalósítása iránt tett legelső lépésnél azonban már szembetalálta magával a nemzet, egész erejével a császári akaratot. Amikor pedig a nemzet az uralkodó tiltó szava dacára ragaszkodni merészkedik jogaihoz, egyszerre csapatot rendelnek ki ellene, hogy a felébredt nemzeti öntudatot örökre megfojtsák. A kiegyezés szentesítésekor Deák Ferenc azt hirdette, hogy a kiegyezés csak alap, amelyen csak égető bajai orvosoltattak a nemzetnek. Az idő és a felszabadult közszellem majd ki fogja vívni azt, amit elérni, kiküzdeni nem sikerült. Ausztriában ma az a felfogás él, hogy a 67-es kiegyezés az összbirodalom egységére túlságos eredményeket tett Magyarországnak. Időt, eszközöket és embereket kell tehát keresni, akik a magyar nemzet felébredt öntudatát mngfojtsák, feltámadt törekvéseit megöljék. Erre a feladatra szervezkedett a mai kormány. Vállalkozott arra, hogy az ország szabad fejlődését mesterséges gátak közé szorítja, zsilipekkel lecsapolja, erőszakosan más mederbe tereli. A nemzeti aspirációkra kapcsokat ver, hurkokat rak, akaratát lekötözi. Ez lenne a kormány sikere és a trón győzelme a nemzet felett. A kifosztatás békéje nem kell. A rabszolga békéje nem ideálja ennek a nemzetnek. A háborút nem keresi, kerüli. De ha belekényszeritik, nem riad attól vissza. Elszántsággal és lelkesedéssel megy ütközetből ütközetbe. Megnövekedett erővel, kigyult lelkesedéssel diadalmasan halad lépésrőllépésre mindaddig, amig ki nem küzdötte a nemzet teljes függetlenségét és meg nem szerezte jogait a nép millióinak. Bécsből a nemzetre kirendelt, reászabaditott csapat egyre szervezkedik. Verbuvál, toboroz és besorozzák, aki jön. Egyedüli feltétel, hogy Ielkiismeret és megalkuvás nélkül vállalkozik a nemzeti akarat letörésére. Megformulázták már a haditervet is. Meg kell rabolni a nemzeti érzés összes kincseit. Félrevezetéssel, hazug Ígéretekkel, megfélemlítéssel reá kell venni az országot a közös bank szabadalmának meghosszabbítására. Sok milliós hitellel ki kell fizetni az annexió költségeit, a közös hadsereg minden szeszélyét. Be kell cikkelyezni a Magyarország történelmi jogain egyszerűen átlépő bosnyák alkotmányt. Nem akarni soha semmit, hanem minden ellenszolgáltatás nélkül, állandóan teljesíteni Ausztria összes követeléseit. A reakció serege már riadót fújt és kibontotta sárból előszedett zászlaját. Leng a mi lobogónk is. Öreg zászló, vihartépett, szent ereklye. Amaz a szolgaság lázadása a szabadság ellen, emez a nemzet akarata. Háború a választások küzdelme. A kérdés, melyben a háború megindult, világosan és félreérthetetlenül az: szabad-e a nemzetnek a 67-es egyezségben biztosított, szentesített, esküvel megerősített jogait érvényesíteni, vagy be kell hódolnia, lemondani azonnal, mihelyt a császár ellenkezését szegi a nemzeti akarat ellen ? Ragaszkodik e a nemzet önállóságához, függetlenségéhez, akkor egy üdvösség volt a szivében. A főhadnagy csákóján a kék viaszkosvászon fedőre kicsi immortell volt szegezve, parányi bársonylevelü virág, amilyet azok adnak egymásnak, akik kimondják már ezt a szót: Örökre. II. A kaszinó földszinti termében már vagy a hetedik keringőt húzta a berkes bandája. Az idősebb urak felgyürt gallérral siettek át a szellős kapualján, fel az emeleti játéktermekbe, az aranyifjúság pedig mikor a kristályos tükrökben szemlélte magát, önkéntelenül konstatálta, hogy oly fess bál díszében, hogy szinte ostobaság volna el nem menni az orfeumba. A keringőző fiatalok lassan elszéledtek, anélkül, hogy különösebb feltűnést okozott volna, hogy itt-ott egy meghitt pár hirtelen félrevonult a déli növények alá. Katinka grófnő is igy került bizalmas kettősbe Burián főhadnagygyal, aki igen szélid, igen csinos legény volt, és bár luza virágkék atilláján még csak egy kis aranyos kamarási zsinór sem csillogót, mégis nemes tűzzel vallotta meg a komtesznek, hogy mennyire imádja. — Burián én a maga felesége leszek ígérem. Katinka grófné elszántan beszélt, odanyujtotta fehérkesztyüs jobját és mikoi a főhadnagya tenyeréből kivillogó rózsás bőrre forró csókot nyomott, az atillára tette a balkezét is. Valósággal átölelte ezt a szép barna fiút, akit oly sokszor nézett már titkolt örömmel, emésztő vágyakozással, szinte bolondos szerelemmel és becsüléssel, — a mennyit meséltek már neki erről az emberről, aki szegény és köznemes, de büszke és gavallér, akár egy kasztiliai főur, vad dacos és tartózkodó az asszonynéppel, amely bolondul utánna. És ez az ember szerelmes ő belé, nem nézi, hogy ő grófkisasszony és mégsem gazdag, tehát nem Buriánnak való. Mily gyönyörűség az ilyen embertől hallani : Imádom grófnő ! És milyen gyönyörűség neki mondani: Én a felesége leszek Burián. Suttogva ismételte ezt a szót és szorosan oda simult a szerelmeséhez. Ebben a kissé kényes helyzetben találta őket az öreg Dományi grófné és Csiklendvai, aki hat hónap óta pályázott Katinka komtesz kezére. Burián össze csapta a sarkát és zavartalanul szólt. — Biztosítom méltóságos asszonyom . . . Katinka közbevágott, meg se várta, hogy a főhadnagy nyilatkozzék : Igen mama, feleségül vesz. Az igen szép volna tőle, rázta gúnyosan a hajbóbitáját az öreg grófné és Csiklendvai hasonló hangon jelentette ki : — Valóban szép volna, én is vélem, — amit ön vél gróf, heveskedett a főhadnagy, az nekem semmi ! — Kérem . . . értem, szólt Csiklendvai s az ajtóig hátrált, azután felcsapta monokliét és az asszonyokat köszöntve elsietett. Katinka majd felolvadt könnyeiben a szeéna hatása alatt. Csipkés zsebkendőjét a vállához szorítva egyet tépett könynyü selyem ruháján, azután odanyujtotta a kezét a főhadnagynak és lázasan suttogta : — Örökre ... Burián a tenyerébe nézett, kicsi fehér immerteil tapadt az ujjai közé nedvesen, összeázottan a frissen hullott leány könnyektől. Harmadnap tiz öltésre valót vágott Csiklendvai jobb karján és egy hét múlva már a csernovici garnizionban gondolkozott arról, hogy milyen veszedelmes dolog egy szegény legénynek kiszinópikniken szerelmet vallani. III. . . . Sötétedett már, az asszonyok szükujju selyemblúzban öltözve rohantak végig a Tavasi kastély folyosóin a nagy ebédlő felé. Lassankint valamennyi együtt volt már, egy kis csoportokba verődve beszélgettek a mai katonai játékról, a győztes ellenségről, amely olyan gyöngén védelmezte hadi állását. Az urak a főtiszteket fogták körül és konyakozva ölték az időt, mig ketté nem csapódtak az ebédlő ajtói és az inasok a fűszereslével leöntött főtt hallal meg nem kezdték a vacsora föitálalását. A szomszédos parkban az uralkodók szállása előtt kigyultak a hirtelen berendezett villamos világítás apró napjai, s az egyik vert ezred katonazenéje rázendített a német hymnuszra. Mindenki a hallal foglalatoskodott, csak Csiklendvai forgolódott idegesen a helyén és kémlelte, hogy mikor toppan be az elkésett, illetve jegyese. A második fogásnál már sokan észrevették, hogy Katinka grófné nincs az asztalnál. Deményiné pedig zavartan kerülte a leendő veje kérdő tekintetét. Az elmaradásról roppant sokan jósolgatták : — Katinka grófnő alighanem megint keresztül húzta az anyja számításait. Leghamarabb az öreg grófnő jött rá hol kell a leányát keresnie. Őt már két napja nyugtalanította a határszéli hadtest közeledése, mert tudta, hogy az a bizonyos ur, akinek még csak kamarási zsinór sincs az atilláján, most itt van a közelben és erős veszedelembe sodorja az ő terveit. A budapestiek veressége egészen megzavarta őt is, mert folyton attól félt, hogy Burián egyszer csak betoppan ide a kastélyba az öreg Tavassyhoz, aki szegről-végre atyafia is volt. Emésztő kíváncsisággal fordult az öregaszszony a mellette ülő tábornokhoz és megkérdezte: — Vájjon nem tör-e ide az ellenség ? — Nem, grófné, hisz már vége van az egésznek. — De én ma délben még láttam fehérstráfos huszárokat. — Azok a csernoviciak voltak, akik Pálhalmán kaptak ma szállást. — Mennyire van ide Pálhalma ? A tábornok csodálkozva tekintett a grófnőre. Mit akarhat ez az asszony a csernovici huszároktól ?
