Losonci Ujság, 1910 (5. évfolyam, 1-55. szám)
1910-03-24 / 12. szám
1910. március 24. LOSONCI ÚJSÁG 3. oldal. avagy mélységes megaláztatás és megszégyenítés után hozzájárul vérrel megszentelt és véráldozatokkal fentartott, megőrzött ezer esztendős alkotmányának elejtéséhez, amely a magyar nemzeti hatalom megsemmisülését jelentené. Az ágyú eldördült, a nemzet akarata ellen rohamra indul a császári csapat. Gránátok, bombák pattognak a levegőben. Kárt azonban nem tesznek a nemzet sziklavárában. Templom ez a vár! Istenháza ! Ereje imádság, fohász, zsolozsma: nemzeti érzés. Oltára: ezer esztendős magyar alkotmány. A röppentyűknek csak puffanása nagy. Sárba hull minden löveg és amikor kialszik, tüze nyomában csak bűz támad. Virágozzuk fel a várost. Szeretünk kérkedni azzal, hogy mi modern város vagyunk. És valóban nagyon sok oly tulajdonsággal is bírunk, amely méltóvá teszi városunkat ezen elnevezésre. Hiszen bizonyítja ezt nem egy intézményünk, amely minket a kisvárosi sablon felé emelt. A város legbelsőbb része, a city, valóságos nagyváros képét nyújtja. Szép, emeletes házak, aszfaltjárda, elegáns üzletek díszítik az utcákat. Valami azonban hiányzik még : a zöldlombos fák az utcákról és virágok az ablakokból. Ezek nélkül a szép utcák, bár szépek, de roppantul komolyak, mig a virágdiszes házak, olyan jóleső képet, olyan mosolygós arcot mutatnak. Virágozzuk hát fel a várost 1 Ez a felszólításunk pedig elsősorban a hölgyekhez szól. Lássuk csak, itt van egy olyan közérdekű, vagy mondjuk közszépitészeti intézmény, amely a hölgyek kezére bizatik : mi lesz belőle ? Egy vidéki, Losoncnál pedig nagyobb városban, ahol a virágdiszités eszméje a hölgyek körében nem talált termékeny talajra, egy elkeseredett kollégánk Így irt annak idején lapjában : Mást díszítenek hölgyeink virággal. Ruhájuk, kalapjuk mellé nem sajnálják egész garmada bokrétákat. Az ablakot — gondolják magukban — méltóbban csak nem díszíthetik annál a díszítési módnál, amely őket, magukat állítja az ablakokba. — Hát nálunk Losoncon ilyen kifakadásra nem lesz ok. A mi leányaink és asszonyaink jóizlése, szépérzéke és kulturális hajlamai olyan fejlettek, hogy az ablakoknak virágdísszel való ellátását az ő esztétikai érzésük nélkülözhetetlenné teszi. És milyen szép is lesz, különösen a Kubinyitér s a Rákóczi-ut emeletes házainak virágdiszes ablakain legeltetni, a mindennapi élet szürkeségébe belefáradt szemeinket. Kérjük tehát e város leányait és asszonyait, hogy diszitsék fel otthonaik ablakait virággal. Ez Azután mégis elmosolyodott és megmondta : •— Kocsin félórajárás, méltóságos asszonyom. A parfait után kisietett, egyszerre ért az előszobába Csiklendvaival. — Nos hol van Katinka ? — kérdezte a vőlegény. — Hol van ? Ha akarja tudni, Pálhalmán Buriánnál! — Főhadnagy itt van ? Fogatok. Öt perc múlva egy hintó és egy könnyű hajtó kocsi gördül ki a Tavassy-kastély kapuján. Pálhalmán már alig járt élőember az utcán. Végre hosszas keresés után találtak egy huszárt, aki épen egy csengős ajtajú trafikból jött kifelé. — Hé huszár! kiáltott Csiklendvay: itt van Burián főhadnagy ur ? — Itt biz az, amott lakik a felvégen egy szürszabónál. Nagy ködmön lóg annak a háznak falán. — Vezess oda minket. — Azt már nem teszem, mert a főhadnagy ur haragudnék, mert hej nincs ám magában . . . Parádés kisasszony jött ám ide a kedvéért. — Egy szürszabó házában. Szent Isten ! Siessünk. Benyitottak a házba. A konyha küszöbén ült a grófnő komornája és mesélt a szürszabóéknak. Mikor meglátta a vendégeket, sikoltozva rohant az előszobába. — Itt az öreg méltósága! A szobában a szerelmes pár felrebbent boldog ábrándozásából. Katinka kézenfogta a szerelmesét és azt mondta : — Annál jobb. Anyja a küszöbről szigorúan kiáltott felé: — Tinka azonnal velem jössz! A leány mint egy szerelmes macska, simult Burjánhoz, azután ott valamennyi előtt megcsókolta az ajakát. A grófnő felsikoltott fájdalmában és kétségbeesetten hallgatta mikor az ő nagyratermett, szép leánya szelíd megadással mondta: De anyám, Burián az ellenséggel küzdött s végre is ők győztek. a legszebb, legnemesebb s a legolcsóbb fényűzés. Bár, ha sok előnyös oldalait tekintjük a dolognak, nem is fényűzés, de egyenesen a modern kor követelte intézkedésnek minősíthetjük. A terv kivihetősége nem ütközik nehézségekbe. Kertészeink Ízlése, olcsó virágszállitása és szakértelme e tekintetben teljes biztosítékot képez. Utánajártunk, érdeklődtünk a terv keresztülvitelét illetőleg s Lipták Mihály helybeli kertész, aki tavaly Besztercebányát látta el ablak-virágdisszel, készséggel és ambícióval vállalkozott a szép terv megvalósítására. A virágdiszités technikai részére vonatkozólag, ugyanő nyújt felvilágosítást. Ismételjük hát felhívásunkat: Leányok, aszszonyok, kik magatok is virágok vagytok, díszítsétek otthonotok ablakait virággal! Öltsön virágdíszt a Kubinyi-tér és Rákóczi-ut valamennyi háza ! Vízvezeték. Fried és Adorján budapesti vállalkozó cég ajánlatot tett, hogy hajlandó volna a várost vízvezetékkel ellátni 4 ártézi kutból táplálandó vízből, ha a város közönsége 50 éves concessiót ad szabályrendelet alapján megállapítandó vizdijak szedésére. A vízvezetéket 3 év alatt teljesen kiépítené a saját költségén s ennek ellenében a vizdijak megállapítására 2 alternativ ajánlatot tesz. Egyik szerint vízmérő órák felállításával — melyért havonta 30 fillér volna darabonként használati dij fizetendő — kér ms-ként magánosoktól 25 fillért, a várostól és középületektől 15 fillért, az utcák öntözésének és csatornaöblités szükségletére, mely cca 70 ezer m3 vízfogyasztást tenne ki, átalány összegben 12 ezer koronát. A másik ajánlat lakás és szobánként évi pausalösszeget állapit meg, mely szerint különbség teendő a belső és külső körlet között. A belső körlet felöleli a vasúti állomástól Petőfi-utca, Kisfaludy ut metszetével Tugár-tér, Kisvarga-utca, Laktanya utcákon belül eső területet s itt a bevezetés kötelező volna, az évi átalány szoba, konyha és closettenként 12 K, iroda és üzlethelyiségenként 8 K, fürdőszobánként 16 K. A külső körletben nem volna kötelező a bevezetés, de valaki akarja a vezetéket, úgy garantálnia kell bizonyos vizfogyasztásért és a dij magasabb volna. A cég az előmunkálatokat — melyekben bennefoglaltatik 1—2 kút próbafurrása, a viz négy héten át állandó próbaszivattyuzása, az összes tervek elkészítése, a viz felülvizsgáltatása — abban az esetben, ha concessiót kap, nem kér semmit. Ha ellenben a város árlejtés utján az ő általa elkészített tervek alapján óhajtja az építést kiadni, úgy vállalkozó cég 35 ezer korona kártérítést kér. Megjegyzendő, ha a viz nem volna teljesen kifogástalan jó, úgy a város semmit sem tartozik a munkálatokért fizetni. A vízvezetékkel kapcsolatosan az öblitéses clozetrendszert is megvalósítani óhajtja a cég, de ez 120 ezer korona többlet befektetést kíván, melynek fedezésére a tárgyalások folyamán történne megállapodás. Fried és Adorján cég ajánlatát f. hó 16-án mutatta be a polgármester a pénzügyi-, jog- és egészségügyi bizottságok együttes ülésén, hol többek hozzászólása után abban történt megállapodás, hogy az ajánlatot a bizottság kinyomatja s az összes képviselő tagoknak tanulmányozás céljából megküldi, a dolognak érdemleges tárgyalásába pedig csak azután bocsájtkozik. A magunk részéről örömmel üdvözöljük a lépést, mellyel e nélkülözhetetlen intézmény a megvalósulás stádiumához közeledett, de figyelmeztetjük az illetékes tényezőket, hogy az elbírálásnál a legnagyobb óvatossággal járjanak el, nehogy a város közönsége újólag súlyos terhehet vegyen vállaira. Amikor a törvény csal. Hideg téli este van. A gyár kapuján a kürtőnek hat órát jelző bugása közben kilép két munkás. Az egyiknek, Péternek, kezében levél van, melyet a gyár megbízásából sürgősen el kell vinnie az állomáshoz és azért nagyon siet. Társának, Jánosnak, aki hazafelé igyekszik, kevésbé sürgős az útja, de a kiséret kedvéért ő is szaporázza lépteit. Alighogy kijöttek, a sötétségben mindketten belebotolnak a keményre fagyott jeges ut egy kidudorodásába, földrebuknak s hogyhogynem. egyik is, másik is lábát töri, még pedig oly szerencsétlenül, hogy béna marad. Balesetét mindegyik bejelenti a munkásbiztositó pénztárnál, de ime csak annak, aki a levelet vitte, csak Péternek igényét ismeri el a pénztár, csak neki fizeti a baleseti járadékot, mig Jánost elutasítja minden igényével, jóllehet egyszerre estek el ugyanazon a helyen. Mert nagy különbség az ám, hogy Péter lábtörése üzemi baleset, mivel a munkaadó megbízása teljesítése közben érte, mig Jánosé nem az. János hiába béna, hiába fizették érte évekig a balesetbiztosítási dijakat, hiába vélte, hogy ha valami balesetnél szerencsétlenül jár, majd kijár neki a segítség : ő csak privatim törte el a lábát, de nem hivatalosan. Szegénynek nem fér buta fejébe, hogy más dolog, ha a kapun belül s megint más ha a munkahelyen kívül, akárcsak 5 lépésnyire is, töri a lábát. Hiába kiáltja világgá, hogy ő be van csapva, bebiztosították balesetre, de mikor a baleset bekövetkezett, akkor kisütötték, hogy az nem baleset, hanem csak — szerencsétlenség, az ő saját szerencsétlensége. Az pedig nem törvényszerű. íme, egy ilyen ügynevezett „szociális“ törvény. Jaj a szegény embernek, ha nem §-szerüen mer szerencsétlenül járni; a törvény kegyetlenül leveszi róla védó kezét és kétszeresen jaj neki, ha ráadásul valahogy kibúvni próbál a törvény kegyetlensége alól. Nem régen pl. a berlini törvényszék három heti fogházra Ítéltei csalás kísérlete miatt egy munkást, ki a múlt nyáron egyik va sárnapi kirándulás alkalmával leesett kerékpárjáról és kitörte jobb karját, a betegsegélyző pénztárnak pedig jelentette, hogy a baleset szombat este történt a munkahelyen és ezen bejelentés alapján a betegsegélyző pénztártól táppénzben s gyógykezelésoen részesült. Hát igaz, csalt az istenadta! épen csakhogy karjának törése nem volt csalás. Méltán el is ítélte a biró. De miért nincs biró, aki törvénybe idézi és elitéli a turpis törvényt, hogy igy becsapja a szegény tudatlan népet és csalásra kényszeríti ? Hát nem-e nagyobb csaló az a törvény, mely elhiteti a szegény emberrel, hogy baleset ellen biztosítva van, de amely aztán azzal a hajmeresztőn szörnyű megkülönböztetéssel él, hogy más a gyárban történő s más a gyáron kívül történő baleset, az egyikről vesz tudomást, a másikról nem. Mintha annak a nyomorultnak nem volna mindegy, hogy hol törte a karját s a karja talán kevésbbé törött s kevésbbé munkára képtelen, hogyha a gyárban törik, mintha a gyáron kívül. És az ilyen bölcs, emberséges, jóságos törvényes gondoskodás mellett még csodálkozunk, ha a tömegekben felgyülemlik az állam-, törvény- s társadalom-gyűlölet. De mit tudják a szegény emberek, ha keservesen érzik is, hogy a bürokratizmus szelleme nemcsak a bürókban, hanem egész társadalmi berendezkedésünkbe fészkelte be magát. Az a szellem, melynek a forma a szentség, nem a legény; mely előtt nem az intézmények vannak az emberek kedvéért, hanem az emberek az intézmények kedvéért; mely nemcsak papíron rubrikáz, hanem az egész életet össze-vissza rubrikázza. Ez az a szellem, mely nem az emberi érzés teljéből alkot törvényt, hogy a munkást, *z alkalmazottat, a magával tehetetlen szerencsétlent balesete következményeitől megóvja vagy ezeket a következményeket enyhítse, hanem mely talált egy kellemetlenkedő rubrikát: az ipari balesetek rubrikáját s erre törvényt csinál mindenekelőtt avégből, hogy e rubrika kellemetlenségeit elhárítsa az adminisztráció (óh, szent adminisztráció !), a bíróságok, a munkaadók utjából, talán e végből is, hogy annyi meg annyi uj állást teremtsen, de bizonynyal legselegutolsó sorban a főcélból: hogy akit baleset megnyomorít, ne maradjon segítség nélkül ! Addig, mig a törvényeket urak csinálják és bürókraták alapozzák meg és kezelik, nem pedig emberek; eddig a bajba jutott szegény ember mindig csaló lesz, ha nem elég óvatos, a paragrafus követelménye szerint jutni bajba, de sohasem csaló a törvény, mely — igaz — szerencsére soha bajba nem is juthat. dr. Gärtner Henrik. Az Izr. Szentegylet közgyűlése. Ünnepélyes jellegű közgyűlése volt f. hó 20-án a losonci izr. szentegyletnek. A közgyűlés ünnepies jellegét az adta meg, hogy Wohl Rumi Adolf, a szentegylet elnöke, az egylet 10 éves működéséről számolt be. Tartalmas és a jótékonyság nemes erényeit méltató beszédében visszapillantást vetett a szentegylet 10 éves múltjára. Lerótta a hála adóját az egyesület már elhunyt jóltevői emlékének s elismeréssel emlékezett meg az egyesület áldozatkész adakozóiról s tevékeny tagjairól. Kifejtette, hogy az egyesület nem pusztán vallásos célokat szolgál, hanem méltó helyet foglal el közjótékonysági intézményeink között is. Erre nézve felhozza, hogy a legutóbb lefolyt években a szentegylet több, mint 20000 koronát adományozott a köznyomor enyhítésére. A szentegylet eredménydus működését biz-
