Losonci Ujság, 1910 (5. évfolyam, 1-55. szám)
1910-03-24 / 12. szám
V. évfolyam. 12. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losonc, 1910 március 24. ELŐFIZETÉSI ARAK B H íJÍ j|| £| SS ^§j SZERKESZTÖSEG s HELYBEN: HF QM B9& jgjg i'^8 13lg HP*' '■$!% ■^Ví’ ;l*^ ^j|| Losonc, Kossuth L»-u. 69 Egész évre 8 kor. - fii. ^B |B BB B MH KK@ H §§§ jBgH kill fe* Kf' KI §81 Pp MfSSjl 3ÍK &*» hová a lap szellemi Félévre 4 kor. fii. ■■ HH K m HMs HM HW HB Hg) Kffl feg-ij Ík- «5 Hág ffäi részét illető minden Negyedévre 2 kor. fii. ^B M B| EB IE |B EB ■£§{£ »3 HE BgS Égi Kg El Kp| Bpsl H H közlemény intézendő. HB Bfifl Wjro cajH ”■* |»glj fiEpt flgfcj ppp w ^~mm F^lév^reVrC ?5 kor! — fii. fl| 99 Ggf Wf H^ra|i| xl Iflf SÍ N^j SÉ| iHIL 99jÍ|Í B Losonc, Kubinyl-tér 11 Negyedévre 2 kor. 50 fii. ^H WM HH fgM BMPfjBlffi |£g| IggS Bi K® Hg| yjßsk f^SHi H ab hová az előfizetések, Bh Hg HwjgfflH SH Hn Hj Hfe§ w£?\ Äm HM fPgq^^H hirdetések, minden-Mm M HH XH HH K Bffl kShtII Ejfel _ IgS SR? Xg äSäa BKa WBBH »fi nemű pénzküldemé-Községek, egyesületek, HH HD B81 HH HR H0 EgR RS hBws H&jj HH HH J§|3| Z£g űBb RäS M HH IR§ ^8 ^H nyék és a lap szétkiil továbbá nógrádmegyei K IBttS rofi Bag |B BH3 Meg fjgflfr 5*£sj BWi Ha HB ^ RgM j® bbS; flfflj H| désére vonatkozó feltanítók és körjegyzők HH HH H «K KH HH RI H9S ngg HR ftp? Wp^ BEJ |afe |s|§ ’$0 R wgffiS®® RS HB szólalások intézendők. egyesülete ta^jm részére . évi előfizetés dij 5 ko . JH^^ HBL físíS ?ÍÍrm H Hirdetések jutányos áron iHttBBa MÉH HH Haj « 3 H mH HEf HH |HeWHH vétetnek fel a kladóhiva-Egyes szám óra 20 fii. HESRP ^*8@P^ H Wtt yqmäSgly HH 'WáP.^pP^ Hm HjpH tatban. A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Husvét. Husvét a keresztyén világnak legszebb, legbájosabb ünnepe. A templomok oltárai a nagypénteki gyász után, fehér selyemmel vannak beborítva. A^természet nagy templomának oltára fölé pedig az őszi hervadás után kifakult mezőkre már szövi színes szőnyegét a világ legpazarabb teremtő művésze : a tavasz. A tar gályák, a lombja vesztett fák sötét színtelen derekán már megülnek a világos zöld rügyek, a sárga avar takarók között már felfakadnak zöld levelek közül szerényen az ibolyák. Kezd már neki zsendülni az egész természet, hogy hirdesse mindenki által érthető nyelven, hogy amiben csak egy paránya van az erőnek és energiának, amiben csak egy csirányi élet van, az nem marad a sírban. «Föltámadunk!» A husvét a keresztyén világnak legkedvesebb örömünnepe. Azt mondják, hogy az ember számára csak annak van igazi becse és értéke, amihez nem könnyen, de könnyek és szenvedések árán jutott. Talán a husvét is azért olyan kedves ünnepünk, mert tényleg könnyek és szenvedések között vezet hozzája az ut. Egy egész hét fekszik előtte tele a legsötétebb fájdalommal, a legmegdöbbentőbb igazságok hirdetésével. Azok a szinek, amellyel a kér. egyházak ezt a fájdalmat festik, azok a hangok, amellyel ezeket a félelmes igazságokat hirdetik, olyan emberiek, hogy nem lehet mellettük érzéketlenül elhaladni. Sőt nem mehetünk el mellette úgy, hogy önönsorsunkat fel ne ösmcrjük. Az ember fiának szenvednie kell. Az élet keskeny ösvényén mindannyian találkozunk azzal a gyászfátyolos sötét lénynyel, akit szomorúságnak, szenvedésnek hívnak. Hiába szeretnénk elfutni előle, nem tudunk, hiába akarnánk kitérni előle, nem lehet. Egyszerre csak megáll mindannyiunk előtt. Felveti fekete fátyolát, megmutatja viaszsárga arcát, inegcsenditi suttogó beszédét. Az ember fiának szenvedni kell, mert élni annyit jelent mint csalódni, szenvedni. Ettől a szenvedéstől nem menekülhetünk. Sőt tovább. Ez ellen az igazság, az ártatlanság nem elegendő védelem. A gyűlölet, a harag mindig megtalálja az elfogadható okot, hogy halálra ítélje, keresztre feszitesse, sírba zárassa az ártatlant is, hogy ráhengeritse a követ arra a sírra, ah^va az igazságot temették. Mondom, sötét, megdöbbentő de a mindennapi élet alatt annyiszor megpecsételt igazságok ezek, amelyeken a keresztyén egyház végig vezet bennünket, hogy a húsvéti örömhöz eljuthassunk. Talán épen azért olyan szívhez szóló, olyan igazi nagy örömet hirdető ünnep a husvét, »feltámadunk! Megszoktuk már, hogy minden dolgot a világon a mindennapi élet szemüvegén keresztül nézünk, hogy minden igazságot a mi nemzeti életünkre alkalmazunk. Az én toliamra is szinte rákivánkozik ez az alkalmazás. Tényleg, ha a politikai nehéz viszonyokra gondolunk, egyszerre tele vagyunk mi is böjti panaszkodással, nagypénteki gyászszal. Igazán fájdalmas a mi szivünknek, hogy még mindig csak azt kell látnunk, hogy a nagy nemzeti ideáloknak is csak Pilátusai, acsarkodói, elferditői vannak. Nemzeti boldogulás szempontjából még mindég a böjti nehéz napokat éljük. A mi nemzeti haladásunk igazságait is elalkusszák, elárulják, sőt nem egyszer sírba zárják és reá hengeritik a botránkozás kövét. Szomorú kilátás volna ez, ha nem élne szivünkbe az a meggyőződés, hogy mind azt, amiben csak egy paránya van az erőnek, csak egy láthatatlan csirája az életnek, azt hiába temetik a földbe, hiába zárják a sírba — az életre kél. Feltámadunk. Künn a városon kívül már a szántóföldeken azok fölött az apró sirhalmok fölött, amelyet ősszel vont a magyar eke, ősszel vetett be a magvető, már kizöldült az élet. Hiába árulgatják, hiába alkusszák el, sírba hiába teszik nemzeti eszményeinket, hiába hengeritenek követ reá, mert sírjukból is kitörnek, halálukból is életre kelnek. Azt hirdeti nékünk a husvét, hogy föltámadunk 1 A politikai események. A hétfői képviselőházi ülésen lefolyt törvénysértések s az ezeket követő megdöbbentő botrányok hire, részint magán, részint lapunk telefonértesítései nyomán már a kora délutáni órákban elterjedtek városszerte. Az emberek csoportokba verődve lázzas hévvel tárgyalták a szomorú eseményeket, amilyenekhez fogható a magyar parlamentben még nem fordult elő. Félő, hogy ennek fájdalmas hivatása lesz a következendő választásokra is. Kedden megtörtént, trónbeszéd kíséretében, a képviselőháznak parádés feloszlatása is. — Most már aztán uj lapot fordítunk a politikai annáleszekben. Nem is fogunk az elmúlt politikai eseményeken többé elmerengni, hanem inkább felajzott figyelemmel, isazságérzetünk fenséges tudatabnn, fogunk so-Zártkapuju várak. Az én lelkem csukódjék be örökre, Mint zártkapuju, öreg várromok S födjön be zöld moha. Jöhetnek aztán kapumra zörögve Bűvös szókulcsokkal szent mosolyok, Nem nyílok meg soha. Bent járni fognak sóhajtva, hörögve Negölt szerelmek, halott bánatok S holt dalok illata, De a lelkem becsukódik örökre, Mint zártkapuju, öreg várromok És nem nyi lik meg senkinek soha Komlós Aladár. A pálhalmi ütközet. Irta Zoltán Jenő. A határszéli hadtest hatalmas lépésekkel közeledett Komárom felől és a budapesti sereg lázas izgatottsággal várta az ütközés óráját. Akik a négy nap óta tartó manőverben akár mint a szemlélők, akár mint küzdő felek részt vettek, türelmetlenül várták a döntés pillanatát, amely az uralkodók szeme előtt meghozza a diadalt a győztesnek és pihenést a hetek óta agyongyötrött szegény, fáradt poros hadfiaknak. A derengős hajnalban már megindult a bucsujárás az északi határnak, amerre katonai pontossággal az utolsó találkozás helyét kiszámították. A Tavassy-kastélyból, ahol a megyebeli arisztokrácia szine-java ütött most tanyát, tizenhat fogat gördült Köridődnek, ahol a Mária-hegyről Esztergomig kémlel a pásztor tiszta időben. Könnyű vadászkocsik, magas angol hintók robogtak el egymás mellett — és az ut széle porzott az urlovasok vágtató paripái alatt. Katinka komtesz, akit a városban csak egyszerűen a kis grófnő néven emlegettek, erős kézzel hajtotta a reszketőszőrü orosz lovakat és kacagva pislogott hátra vőlegényére, aki egy vékonylábu sárgát iparkodott megfékezni, hogy az neki sikerült volna. Mire a Mária hegyre felkapott a társaság, északfelől halk, dobpergésszerü moraj hallatszott. Ott már tüzelés van, jegyzik meg az asszonyok, akik az első lovasatak napja óta negyedszer keltek hajnalban a manőver kedvéért és ismerik a játékháboru minden szezonját. Valóban északon már elkezdődött a portyázó csapatok összetűzése. Az inasok előszedték a bőrtokból a nikkeles tábori messzelátókat és az asszonynép erősen figyelt az emelkedő porfelhőre, ahonnan az első fegyverdörrenések hallatszottak. Katinka grófnő is a szeméhez emelte a messzelátót, de a lencsék alól odanézett az oldalán álló lovas alakra, a vőlegényére, aki alatt most végre megnyugodott az ideges paripa. Nézte és gúnyosan mosolygott, a szeme pedig egyszerre könnyes lett. Ott állt előtte az, akivel egész életét kell majd megosztania. Sápadt, beesett szemű legény, aki vadaszkosztüm)ében, disznóbőr csizmáiban olyan volt a sárga paripa hátán a napfénytől bearanyozva, mint az arany, a gazdaság szobra A gazdaságé, amelynek áldozata lesz nemsokára ez a liliomtermetü leány, akit reákényszeritenek a család mindenható érdekei. A hegy tövében hirtelen csörtetés hallatszott és a kocsisok ijedt siettséggel jelentették ; — Tessék leülni méltóságák, az udvar érkezik. A kocsitábor egy pillanat alatt áthelyezkedett a szomszédos domboldalra es onnan figyelte az egyre erősebben kibontakozó harci képet. Lobkovicz győz, ahogy akar, racsolja a sárga lovag. — Oh az életem rá, hogy az ellenség győz, szólt csillogó szemmel Katinka komtesz és a keblére szorította kis ametiszt gyűrűs kezét. És csakugyan a kis angyalnak igaza lett. Mint a szélvész rontott elő a komáromi országút felől s fehér stráfos ellenség és szerte széledve a fensikon olyan tüzeléssel támadt a budapesti csapatokra, hogy azok a legvadabb futásoan kerestek menedéket. A Mária-hegyen az uralkodók egyre nagyobb megelégédéssel bolingattak és a kocsitábor szinte oda volt a felséges látvány gyönyörűségétől. Egymásután rohant el előttük a vert sereg zöme. Nyomában a tóduló ellenség és Katinka grófnő boldogan tapsolt a kocsijában : — Óh be szép, óh be nagyszerű! Ugy-e mondtam hogy győznek. Pedig még hátra volt a látvány koronája. Telegd felől lovasatak készült, a honvédhuszárokat üldözte az ellenséges huszárság és a hadsereg virága futásban vágtat ott egymás nyomában. — Beveszik Pálhalmot, jósolgatja a gróf és nincs aki egy percre elvesztené szem elől a csapatokat E pillanatban a dombon egy szakasz ellenséges huszár ügetett keresztül. Elől villogó szemű hadnagy, aki kivont karddal mutatta az irányt Pálhalmának. Mikor a dombtetőn észrevette az asszonynépet, arccal feléjük fordult. Katinka grófnő elsápadt és halkan kimondott egy nevet: Szent Isten ! Budán ! A főhadnagynak is mintha megbotlott volna a paripája, lehajolt, azután a porlepte csákójához kapott. Óh az a másik ott a dombtetőn nyomban megértette ezt. A szeméhez emelte a messzelátót, azután megint hirtelen másfelé fordult, de már Lapunk mai száma 10 oldal.
