Losonci Ujság, 1910 (5. évfolyam, 1-55. szám)
1910-02-17 / 7. szám
2. oldat. LOSONCI ÚJSÁG 1910. február 17. mentből a közgazdasági élet számos értékes alakját, helyükbe handabandázó, kopott frázisokból élő, kurjongató üres emberek jöttek, Ez a képviselői típus, még ha tetőtől talpig el volna telve a kereskedelem, az ipar szeretetével, még ha minden törekvése oda irányulna, hogy e hivatás művelőinek sorsát javítsa : mindez nem volna elegendő. Hiányzik a hozzáértés, a tapasztalat, a gyakorlat. Csak nézzük meg az 1908. év kétségbeejtő zárszámadását s látni fogjuk, mennyire megbosszulja magát, ha a nemzet az egyoldalú pártpolitika tömkelegében elveszíti a helyes utat s olyan férfiakra bízza az intézkedés, ellenőrzés feladatát, akik sem nem értenek ehhez, sem érzékük nincs hozzá. Ennek a sokat próbált, keserves csalódásokon keresztülment országnak érdekében áll, hogy ezzel a helyzettel tisztába jöjjön. Ezért bízunk benne, hogy tiszta, hazafias érzéstől vezetve támogatni fogják az 0. M. K. E. törekvését a kereskedőkön, iparosokon kívül a más foglalkozású egyének is, különösen a városi polgárok, akik már beteltek végkép a frázisokkal és azt akarják, hogy az ország tanácsában a közgazdasági kérdéseket arra termett férfiak vitassák meg. Itt közöljük azt a határozatot, melyet egyhangúlag fogadott el az 0. M. K. E. központi választmánya: Az egyesülés a közelgő országgyűlési képviselőválasztásokban tevény részt vesz. A kereskedelem érdekeit érintő országos jelentőségű kérdésekben eddig elfoglalt álláspontjához változatlanul ragaszkodik. Mint a magyar kereskedelem egyetemes érdekképviselete egyik politikai párthoz sem csatlakozik, külön politikai pártot sem alakit, hanem felhívja tagjait, hogy a legközelebbi képviselőválasztások alkalmából pártállásukra való tekintett nélkül a különböző jelöltek közül elsősorban a kereskedőkre és iparosokra, ilyenek hiányában pedig azokra adják szavazatukat, akik felfogásuk, a múltban tanúsított magatartásuk, valamint programjuk alapján biztosítékot nyújtanak arra, hogy a magyar ipar és kereskedelem érdekeit mindennemű támadással szemben hathatósan megvédik és előmozdítják. Az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés a leghatározottabban elitéli az országgyűlési obstrukciót, mGy a parlamentet meddőségre kárhoztatja, a gazdasági fejlődést, de különösen a kereskedelmet és ipart megbénítja és létfeltételeiben veszélyezteti. Az O. M. K. E. szükségesnek tartja, hogy parlamenti életünkből az obstrukció kiküszöböltessék és hogy a törvényhozás működésének zavartalansága érdekében a közelgő választások alkalmával a képviselőjelöltek határozott állásfoglalásra felhivattassanak. Ezzel ugyan nem értünk teljesen egyet. Majd ha a kereskedőkből is politikus lesz, ők is másként látják akkor a helyzetet. Általánosságban azonban helyeseljük a fenti cikk intencióit. A szerk. Általános nőegyesület. Már egy alkalommal megemlékeztünk arról a humánus mozgalomról, amely a losonci nőegyesületek körében megindult. Ez a mozgalom odairányul, hogy a jótékonyságot és a szegényügy istápolását gyakoroló nőegyesületek, intezivebb, nagyobbarányu működés kifejthetése végett, jótékonysági lényeiket egymással szövetkezve és egyetértőén gyakorolják. Rámutattunk annak idején arra is. hogy a szegényügy kérdése és az elhagyatott gyermekek felett való felügyelet gyakorlása, Losoncon immár egy fontos és sürgős intézkedést igényelő társadalmi kérdéssé nőtte ki magát. Örömmel üdvöz >1 j uk tehát ezen nemes irányú szociáiis mozgalmat, amely a f. ho 14-iki értekezletével már a megvalósulás stádiumába lépett E hó 14-ére hívta össze ugyanis Török Zoltánné a Losoncon működő nőegyesületek kiküldötteit, hogy a megalakulás munkálatainak előkészítését letárgyalják. Az értekezleten résztvettek : Török Zoltánné, Pongrácz Edéné, Jeszenák Rafaelné, Sthymmel Béláné, Havas Gyuláné, Zarkóczy Jánosné, Margócsy Lenke, Winkler anna, Matolcsy Györgyné, Melesevics Emilné, Wokurka Frigyesné, Aranyosi Sándorné, Hirschl Bernátné, Mihalik Ferencné, Domber Józsefné, Báró Collas Hona, Draskóczy Zsigmondné, Lammer Ferencné, Bulyi Jánosné, özv. Gtesits Miksáné, Dr. Ottahal Antalné, Sacher Gusztávné, Kohn Józsefné, Dr. Schneller Pálné, Tarján Ödönné, Török Zoltán, Wagner Sándor, Dr. Gömöry Elek, Sörös Béla és Kristóff Sándor. Az összegyülteket Wagner Sándor kir. tan. polgármester üdvözölte, majd a jelenlévők egyhangúlag kifejezett óhajtására, az értekezlet vezetésére Török Zoltánné kéretett fel mig a jegyzőkönyv vezetésével Kristóff Sándor bízatott meg, A megalakítandó egyesület céljait Dr. Gömöry Elek városi tiszti orvos, mint a szegényügynek legjobb ismerője s az állami gondozás alatt lévő gyermekek sorsát legközvetlenebbül ismerő és érdeklő szaktekintély, adta eiő. Kifejtette, hogy az eddig széttagolva működő jótékonysági nőegyesületek, ha erőiket egy cél szolgálatába koncentrálják megoldhatóvá válnak azok a már nagyon is akuttá vált társadalmi bajok, amelyek a szegényügy és a gyermekvédelem iránti érdektelenség fofytán előállottak. Célja lenne tehát a megalakítandó egyesületnek, a szegényügy felkarolása és e városban lévő s állami gondozás alatt álló szegény gyermekek felett a felügyeletet gyakorolni. Eddigelé már 140 gyermek nyert városunkban elhelyezést az állami gyermekmenhely által, e napokban érkezik ismét 20 s a létszám bizonyára 300-ig is fel fog emelkedni. Hogy ezen gyermekek a tápszülők házánál emberi bánás módban s kellő gondozásban részesüljenek, erre nézve a felügyeletet gyakorlása nemcsak elsőrendű emberi kötelesség, hanem társadalmi érdek is. Aztán felolvasta még a miniszteri szabály rendeletet is, amely megszabja azokat az irányelveket, amelyeket a megalakítandó nőegyesületnek is követnie kell. Dr. Gömöry Eleknek a szegényügyet és a gyermékvédelmet ismertető előadása után Török Zoltánné elnök kérdést intézett a nőegyesületek kiküldötteihez, hogy az előadottak alapján szükségesnek látják-e az általános nőegyesület megalakítását. A megjelentek egyhangú és lelkes hozzájárulásukat fejezték ki a magasztos célokat szolgáló nőegyesület megalakítása iránt. Ezekután az értekezlet Wagner Sándor polgármestert megkérte és felhatalmazta, hogy egy bizottságot hívjon össze a szervezeti alapszabályok kidolgozása céljából. . A tagsági dijat évi 1 koronában javasolják megállapítani s a taggyüjtést illetőleg egy felhívás szövegezésére Wagner Sándor polgármester, Dr. Gömöry Elek tiszti orvos és Kristóff Sándor titkár küldettek ki. Mire Török Zoltánné elnök, megköszönve a megjelent kiküldötteknek a nemes cél iránt megnyilvánult érdeklődését és rokonszenvét, az értekezletet berekesztette. És amidőn ezen uj jótékonysági tényező keletkezésétől beszámolunk, jóleső érzés tölt el bennünket, hogy olyan nemes érzést és igazi szociális gondolkodást és megértést igényelő kérdésben, mint aminő a szegényügy és gyermekvédelem szanálása : ott látjuk társadalmunk női tagjainak szive-javát, ott látjuk a város vezetőjét Wagner Sándor polgármestert, a gyermekvédésben már hosszú idő óta apostolkodó városi orvosunkat Dr Gömöry Eleket. És ott látjuk, akit legelőször kellett volna említenünk Török Zoltánnét, fenkölt gondolkodású nagyasszonyunkat, aki elsőnek emelte fel kezét, hogy a szegények könnyeit falszárítása és az elárvult gyermekeket a züllés meredek lejtőjéről visszatartsa s megmutass i nekik az igazi életutat. Azt az életutat, amelyen becsületesen munkálkodva, boldogulásukhoz juthatn tk s a társadalomnak hasznos polgárai lehetnek. Drágaság és az élelmiszerek. Nagyon sok szó eset már a mi piacunkon uralkodó drágaság felől Drágán fizetjük meg az élelmiszereket, s mégis igen gyakran megesik, hogy a drága pénzen beszerzett élelmicikkek, nemcsak hogy az értük fizetett árat meg nem közelítik, hanem szokszor hasznavehetetlenek és su lyosan vétenek az egészségügyi követelményeknek. Mind sűrűbben érkeznek panaszok hozzánk, hogy egyik-másik kereskedő meg nem engedett módon hozza forgalomba az egyes é'elmicikket. Egész sereg levél érkezik hozzánk, hogy X. Y. kereskedő, a más kereskedőnél olcsóbban hirdetett élelmicikk kiszolgálásánál a mérlegen kárpótolja magát, vagyis kevesebbet ad, mint kellene. Fiatal szemével látja, hogy ott, a gázolt utón két emberforma mozog. Mikor pedig a kutya is fölvetődik a dombon, örvendezve kiáltja : — A Gácsék gyünnek! Ezen tapasztalatra az öreg is neki dülleszkedik és a közeledő bodri kutyáról ő is megösmeri az érkező népséget. Aztán egymásnak fordulnak mind a hárman, mintha azon tanakodnának, hogy miért is jönnek most a Gács Andrásék? Róza hallgat ... a földre néz . . Lombárné sem szollal meg, mert külöben is kevésbeszédü fehércseléd. Lombár az ajtónak tart, onnét szól vissza: — Alighanem Pétör irt levelet. Róza szive sebesen. zakatol. Az öreg az udvarra ér és megrugja a bundást, mondván neki — Eredj elibük ! A bundás akárcsak elértené a rendelkezést, neki iramodik és a havat túrva szórva maga előtt, kutya társa felé iramodik. A tanyás pedig a kapufelől kezdi a havat lapátolni, mert megakarja tisztelni a vendégeket. Meg kell azonban érteni, hogy a nevezett Péter gyerek Gácsék katona fia. Az öregek egymásnak szánták a fiatalokat, akik különben is jó szivvel viseltettek már egymás személyéhez. Azonban mindezeken felül a látogatás azért elkerülhetetlen, mivel a közeli tanyákon az olvasás tudománya csupán Lombárék portáján virágzik, kivéve a tanítót, aki azonban messzebb tájékon lakik. Róza a levél miatt nyugtalanul várja a vendégek érkezését. A szobába nem állja sokáig, hanem ő maga is kiáll a kapuba és az odaérkezett, örvendező bodri kutya csatakos hátát simogatja nagy gyöngédséggel. Az apja szélesen mosolyog, amint a lány cselekedetét nézi és elmondja csak úgy a bajusza alól : Ez sé a kutyának szól ám ! Róza szégyenkezik és oldalba böki a dörgölköző állatot. Tettetett haraggal mondja : Köll is nekem! És azzal odébb áll . . . Gács András és élete párja, lassú törtetéssel végtére a ház elé érnek. Az emberek kezelnek egymással: — Adj isten - Fogadj . Gácsné összecsókolódzik Rózával és bemennek a házba. Az öregek azonban még szót váltanak az udvarban : Köllöttmárez a hó, mondja Gács András. Az ám, feleli nagy vártatva Lombár János - Hát az állatok ? Csak öszögetnek. — Az enyémek is mög vannak. A vendég még lomhán fontoskodva szemügyre veszi a gazdaságot, aztán az ajtóhoz érve, nagyot ráz a ruháján és belép ő is a szobába, ahol épen Gácsné töméntelen sok kendőjét szedegeti le Róza. Gács is megfordítja a ruháját és odateriti a kemence közelébe. Jó darabig szótlanul ülnek. A tűzben egyetegyet sistereg a lucskos rőzse . . . aztán pattogva ég tovább, bevilágítva a sötét szobát. Gácsné gombolgatní kezdi keble felül a pruszlékját és óvatosan kihúz onnét egy levelet, melynek hátán és lapján is préselt, ragasztott virágcsokrok ékeskednek. Szerető meghatottsággal nyújtja oda Rózának: — A Péter irta . . . Róza mohón kap az irás után és elfogult hangon betűzi. Olvas, olvas. Valamennyien feszülten hallgatják. Gácsné egyszerre feljajdul — Szűz Máriám segíts ! Lombárné is sírva fakad. Róza ijedten néz a szemeibe és ziháló mellére szorítja a levelet. Azt se tudta, hogy mit olvas, csak a jaj szóra vette észre a gyászhirt. Azt irta ugyanis az ápoló káplár, hogy Péter kezefejét az elpukkant Manlicher puska összetörte. Most a kórházban ápolják . . . Nemsokára hazakerül, mivel hogy rokkant lett. Keserű jajongással simák az asszonyok. A két ember komoran hallgat egy darabig Végre Lombár János rekedt hangon azt mondja : Azér, nem elveszött ember. A gulyát csak előrzi aztán-is . . . Gács András — mélyet lélegzik. Jól lesz neki ezen okos szó és rábólogatja : — Ez más beszéd. Úgy lösz 1 Eme vigasztaló eszmecsere után a két tanyás egészen megnyugszik. Hanem a legény anyja aggodalommal néz Rózára. Tagozva rebeg : mintegy döntő választ várva : — Kinek köllene az olyan Lázár embör ? A leány arca pirosra válik. Nagy érzelemmel mondja Neköm. Erre Gácsné a Róza nyakába borul, erősen magához szorítja és esdekelve zokogja : — Úgy, úgy Róza csak szeresd a fiamat hiszön nem töhet róla. Róza kibontakozik az ölelésből, göngéden nézi az ákom-bákom Írást és akárcsak magához beszélne, vágyódva suttogja • — Csak mán itt lönne. A rőzse teljes lángra kap a kemencében és jóleső világosság terjed szét a szobában . . .
