Losonci Ujság, 1910 (5. évfolyam, 1-55. szám)
1910-02-17 / 7. szám
V. évfolyam. 7. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losonc, 1910 február 17. ELŐFIZETÉSI ARAK HL H áUBjk HS H fB| &P 9R h «fjp (flsHÉ SZERKESZTŐSE« : ■ nnviiivii ü ip I n I I|\((i( | II |\1Lä I llllllillll llilllllll J•“ ■ KJ11U1 ■ mm 1 U U U El KJ sast«»» Egyes szám ára 20 fii. 'ijjgjgglsF W í’iS ilgß ^ggBpF ^pf IP ^HEKP falban. A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Krónika. A ój-es alapon álló pártok csődbe jutottak. Ám a honmentés jövedelmező üzletét tovább is folytatni akarják s igy bár lekerül a régi kopott firma s uj cégtábla kerül helyébe: a cégtársak ugyanazok maradnak. Nagy hűhóval hirdetik az uj 67-es üzletmegnyitást, csalogatják a vevőket, az ország jóhiszemű népét. Az Andrássy-Khuen- Tisza-féle uj párt, melyet nagyhamisan «Nemzeti Munkapártinak kereszteltek el, aggodalomra int bennünket. Porhintés készül. Vakulj magyar! A nagy urak, a grófok fognak leereszkedni, a választások előtt mindig szívesen megbecsült polgársághoz. Parolázni fognak velünk s Ígérnek majd egetföldet addig, amig a hálójukba nem kerítik a szegény, politikai jelszavakkal megtévesztett polgárságot. A losonci függetlenségi és 48-as párt a legelsők között volt, akik a két függetlenségi párt töredékének az egyesülése iránt a mozgalmat megindították. A mi pártunk hazafias és határozottan politikai érettségre valló állásfoglalását azóta az országnak számos kerülete tette magáévá s tett lépéseket a két párt egyesítése céljából. Sajnos, azonban az irányadó körök még mindezideig nem tudtak pozitív megállapodásra jutni e tekintetben. Elvi ellenségeink tábora napról-napra nő ; szervezkednek, mozgolódnak s ezzel szemben közöttünk még mindig a széthúzás és meg nem értés politikája uralkodik. Az az ellentét, amely a két függetlenségi tábor között fenáll, nem is elvi ellentét, csupán egy taktikai különbség, Imádtság. Uram, nincs már se mosolyom, se könnyem, Egyre csak szörnyű miértek verdesnek; Csak veszteglek, csak vergődöm hiába S nem értelek sehogy ... És, és kereslek. Uram, hiszen te nagy vagy, hiszem, érzem, S nagyon szép ez az életesdi-játék: Csak, jaj, két látó szemet, azt nem adtál, Hogy én csak egyszer is mögéje látnék. És ami van, Uram, mind nagyon jól van, Élet, halál s nagyon jó itten élnem, Föl sem panaszlom én sok nyavalyámat: Oh csak nem értem, látod csak nem értem. Uram, csak egyszer hallanám a hangod E zűrös, forrongó világon átal, Csak egyszer is rogyaztanál le ’ térdre Ezer világra zengő harsonával! Csak egyszer látnám égő csipkebokrod Ezer világon tündökölni végig! Csak egyszer dörögnéd bolond fejemhez Te érthetetlen, örök szent igéid ! Péter esete. Darvas János. Valamivel a déli harangozáson túl, már belopódzkodik a sötétség a házakba Jó, hogy a tél kevés életű, mert a parasztesték — kiváltképpen a tanyán lakozóké — szerfölött megereszkednek. De nem is csoda, mikor az egész cselekedni valójuk amolyan teszem-veszem munka. Az asszony féle csak foglalatoskodik az apró baromfiak körül, de már az emberek hosszukat ásítanak és óraszámra nézik a felhők változásait. Ez is mulatság formalitás. Nem szabad tehát az egymáshoz hözeledés útját elzárni s kétszeresen nem szabad most, amidőn a 67-es eszmeáramlatok kezdik a levegőt nehézzé tenni. A mi fontos és létérdekünket képező gazdasági követelményeink nagy hordereje megkívánja s egyenesen kötelességévé teszi a két függetlenségi pártnak, hogy a ^függetlenségi eszmék diadalra juttatása végett, nyújtsanak egymásnak békejobbot s tegyék ismét naggyá és hatalmassá a függetlenségi pártot, mint amilyen tetterős és munkaképes volt azelőtt. Vederemo. A képviselőválasztás küszöbén. Páratlanul impozáns egyértelműséggel nyilvánult meg vasárnap a magyar kereskedők vélekedése a politikai helyzet tekintetében. Az országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés választmányi ülésére besereglettek az összes vidéki kerületek kiküldöttei és a több mint száz főre rugó gyülekezet alaposan megvitatta, mitévő legyen a választásokon az ország szervezett kereskedelme. Ismételten hallott panaszok újra felhangzottak, rég elsóhajtott keservek megint feltörtek kereskedőink kebeléből. Azonban határozottan van egy nagy különbség a múlthoz képest: vasárnap olyan lépésre határozták el magukat kereskedőink, amelynek szükségképen folytatása lesz. A kritika után im már kilépnek az aktivitás terére. A képviselőválasztásokon az O. M. K. E. az idén részt fog venni. Az a szervezet, amely már tavaly megmutatta az erejét az adóreform során, mikor harcba hívta az ország valamennyi ipari és kereskedelmi érdekképviseletét, lábra állította az egész városi polgárságot és kivívta egyéb előnyök közt a kereseti adó minimumának kontingentálását : az a szervezet most még tovább megy egy lépéssel. Nyíltan, minden kertelés nélkül, a becsületes kereskedő jóhiszemű egyenességével megmondja a magyar kereskedelem országos érdekképviselete, hogy befolyást akar gyakorolni a választásokra. A kereskedők szavazatának felhasználásával, kerületbeli súlyúknak a maga helyén való érvényesítésével egy positiv és egy megativ eredményt akar elérni az 0. M. K. E- A negativ eredmény az lesz, hogy azok a jellegzetes alakjai a haldokló parlamentnek, akik a gyűlölködéstől fuldokolva törtek mindig a képviselőházban a kereskedelem és az ipar ellen, azok a gyászos egyéniségek, akik a miniszteri bíróknak olykor igen csekély jóindulattal megszövegezett javaslatait antimerkantilista foltokkal akarták megtoldani : ezek az alakok, úgy reméljük, szép rendben ki fognak maradni a képviselőházból. Nem ismétlődnek meg újra a groteszk esetek, amelyek oly gyakran harsogó kacajra fakasztották a klub és folyosó öntelt társaságát. Hányszor fordult elő, hogy a drága mandátumot ép a félrevezetet, szép szavakkal elámított kereskedők és iparosok voksai szerezték meg s ime meg se feketedett még az antracén-tinta a megbizólevelen, már kapta magát a képviselő ur és állást foglalt azok ellen, akiknek parlamenti képviselete, az országházban való megvédelmezése volna a hivatása. E negativ cél mellett, a kereskedelemellenes elemek kiküszöbölésén kivül pozitív törekvése is van a szervezett kereskedelemnek. Az, hogy minél több kereskedő, iparos, általában városi ember jusson be a Házba. Nem osztályérdek ez, hanem az ország egyetemes érdeke, hogy a népképviselet ne csak jogászokból és mezei gazdákból álljon, hanem helyet kapjanak ott a közgazdasági kérdésekben otthonos gyakorlati észjárású üzletemberek is. Helyesen állapította meg egy erdélyi tekintélyes kereskedő ember az O. M. K. E. vasárnapi gyűlésén, hogy az antimerkantilista irányzat parlamenti diadalait nem mindig a képviselők fellobbanő gyűlölködése és agrár hajlandóságai mozdítják elő, hanem az, hogy teljességgel nem ismerik ezek az urak az üzleti világ kívánságait, ügyét-baját s ha hallanak róla, orvoslásukra képtelenek. Egy hosszú processzus, amely az összeférhetetlenségi törvényen kezdődött, kiszorította a parlaegyebek hiányában ! Az igaz, hogy a pipás embernek könnyebben múlik az ideje, mivel a pipa egy másik ember, azzal elszórakozhat a csendes tanyán. De teszem azt, Lombár Jánosnak nincsen meg ez a szórakozása. Érvágás óta letett a pipázásról. Annak idején igy rendelte az öreg doktor (mert igen odáig volt a János bácsi) és az öreg kénytelen kelletlen szótfogad, főképpen azért, mert a Rostás borbély is megerősítette az orvos rendelkezését. Már pedig a borbély tanácsa amellett, hogy olcsó, még nagyon is megszívlelendő ! Um a Hajasék tehene is már-már végét járta és Rostás uram kioljtotta belőle a kórságot. Hiába ! A jószág értéséhez születni kell .". . azt nem tanulhatják semmiféle iskolában. Kint a földeken lassú tengéssel pilinkél a hó ... Az a jó, puha isten áldása, az a föld bundája, a hó: becsületesen melengeti a termő magvakat, hogy tavasz időre kiüthessék csitri zöld fejüket és nyáron át aranyos sárga testükkel bólongatva hívogassák az arató népséget: „Nesztek, itt vagyok emberek. Mi már eleget éltünk, most éljetek ti — belőlünk.“ Csend, halálos csend lebeg a tanyákon. Csak a hóbortos varjak szállonganak, rázogatják az akácfák ágait és károgatásukkal szinte megtépik a csöndesség ködfátyolát. Bent az alacsony szobában, a padkán kucorog Lomhámé és áhítattal hallgatja, amint az apjuk betüzgeti — tudj isten hányadszor — a foszlott levelű, zsiroshátu kalendáriumból, szent Genovéva szivetrázató történetét. Egyszerre csak megszakad az olvasás. Az öreg térdére ereszti az olvasmányt és azt mondja : — Ebbül is ölég. Nem fog a nézésöm. Az asszony kelletlenül fészkelődik, mert éppen ott hagyódott abba a történet, ahol már csaknem sírni lehetett volna. (Oly jól esik ilyen boldogtalan időben egy kis könnyhullatás !) Hát csak egyet sóhajt — Szögény Génovéva. Lombár János kibámészkodik az ablakon. Szakértelemmel nézgéli az acélszürke eget és maga elé mormogja: Hetes hullás lösz! Az asszony a Róza után néz ki a pitvarba. De alig topog az ajtóhoz, már a lány nagy széllel bedalolkozik a szobába. Jól termett hajadon. Egészséges arcáról szinte lenevet a pirosság. Merész macska szemei villognak a félhomályban. Formás keblén megfeszül a pruszlék. Semmi kendőt nem visel. Hajáról is gyöngyözve olvad a hó a szoba melegségében. Duruzsol is az anya eleget. Felhánytorgatja Fábián Zsófi esetét, aki azonságos is ilyen könnyen vette az időt . . . most meg szegényke a temetőben fonnyad. Róza csak a vállát vonogatja és a kemencénél melengeti széltől piros kezét. Ez a nemtörődöm teremtés azonban kiveszi az apja szivéből is az indulatot és ráripakodik : — Jól vödd föl amit a szüléd beszél, mert aztán möhetsz a högyeknek. És mély keserűséggel indokolja sötét jóslatát : Én is könnyen vöttem a testömet............ Lám most nem pipázhatok. Ezen sok beszédre aztán kitartással néz bele a messzeségbe. Egyszerre csak a nagy nézés következtében azt veszi észre, hogy a bügei horpadásnál valami feketeségek mozognak. Az asszony ijedezik: Istenem farkasok. Tél beálltával a tanyák környékén megfordulnak ugyan ilyen fene állatok is, mert a bendőjük hajtja, de már a félenkebb asszonynépség a csatangoló lompos kutyában is farkast lát. Hanem a Róza megfordítja a vélekedéseket,
