Losonci Ujság, 1910 (5. évfolyam, 1-55. szám)

1910-12-29 / 55. szám

V. évfolyam. 55. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losonc, 1910 december 29. nB n B A ^ A HELYBEN: fiH Kf BBa gnj |B| S8I| 0® «SS Esi hS ^ rj||v gM| jflH Bi Losonc, Vasuti-utca 4. sz I IlillBlHIIl 11 111 III _ 1 \ I I II |\IIL« továbbá nógrádmegyei |H j9RS B5B WH H míű jßgtä B $£3! IgE aB H UH EgMi HB| BB »HI Hi EH désc're vonatkozó fel­«is LUUUlilll UUynil Egyes szám ^p ^B^^F Hl POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Uj évre. Fordul az év és az újságok tetejére, a meleghangú és a rideg üzleti levelek ele­jére egy éven keresztül más numerus kerül. Ez az, ami történik, ez az, amit min­den ember politikai nézeteik eltérése, hitük különbözősége mellett is elfogadhat: fordul az év és, mint a cirkuszok tábláin, a régi programmszám helyébe újat tolnak be. Mi­lyen megnyugtató volna az, ha ezzel újév napját elintézhetnők. Kezünkbe más számot gyakorolunk be, toliunkat 365 napon keresz­tül máskép vezetjük és az újév belépése megtörtént. Kedves emléknapunk lenne ebben az esetben az újév, határkőféle vagy inkább utszéli csárda, ahol megállapodhatunk. De mi, a mai kornak realitást fitog­tató, lelkünk mélyén pedig túlságosan szén timentális és romantikus emberei ezt a napot, az év első napját is befedjük, meg­tömjük sallangokkal, mondákkal, legendák­kal, bűnökkel és erényekkel. Mindon ünnepet, amit megélünk, min­den napot, amit vörös betűvel nyomtatnak a naptárok, telitömünk cirádákkal és babo­nákkal. Most, mikor uj szakasza kezdődik min­den ember életének, mikor egy újév első napja köszönt bennünket, el kell azt mon­dani, hogy a sok munka, kin és fájdalom, küzködés és verekedés közepette is van időnk arra, hogy ne pihenőnapokat, hanem ünnepnapokat kreáljunk magunknak. Akik hétköznap különváltan, külön lég­körben éltek, azokat semmiféle ünnep nem egyesíti s akiket a hétköznapi munkájuk egybeforraszt, az ünnep levegőjében azok is eltávoznak egymástól, ünnepi ruhájuk minősége, ünnepi szokásaik, sőt — ne ne­vessünk — ünnepi kávéházaik szerint. Az ünnepen mindnyájan kihúzzuk ma­gunkat, kiöltözködünk, a paraszt is kéket vesz, és büszkébben járunk, erélyesebben lépünk. Levetjük a hétköznapi munkát és a hétköznapi társaságot. Az ünnepi napokat a demokratikus Magyarországon mindenki azzal akarja fényesebbé tenni, hogy egy fokkal magasabb társaságba vágyódik. Az ünnepre nem elég a foglalkozás, a napi foglalatosság részeseinek társasága. Hiszen akkor mi az ünnep ? Az antidemokráciának és a reakciónak — nem az erőszakosnak, hanem a gondo­latokban és érzésekben mélyen gyökerező antidemokráciának és reakciónak — mintha legerősebb, legmegvihatatlanabb várai, le­­dönthetetlen oszlopai volnának ezek az ünnepek. Szellemi élvezetet senki nem keres az ünnepen, társalogni, társaival együtt lenni: ezt igen kevés ember tűzi ki ünnepi programmjául. Majd ha kialakul egy uj Magyarország, ahol nem lesznek vágyódások feljebb és feljebb, ahol’azok, akiket a munka, az együtt­dolgozás a hétköznapokon egyesit, a munka által egybeforrasztott láncon belül fognak maradni az ünnepnapokon is, akkor nem ünnepeket, nem üres, sivár ünnepeket fog tartani egy dolgozó, élő Magyarország népe, hanem pihenő napokat, üdülő napokat, a munka utáni édes, igazi napjait. Fordul az időben megint egy év. Uj gondolatok, uj érzések, uj eszmék- fognak az uj esztendő levegőjébe bekerülni és a múlt esztendők törekvései mind halványab­­gan, erőtlenebbül fognak résztvenni az em­berek életében, mig végre az idő megint egy egész emberréteg gondolatait temeti maga alá. Fordul az év és talán megint ledől magas talapzatáról egv-egy szilárdnak hitt bálványkép, hogy a csonka talapzat felett megint egygyel több ut nyíljék meg a szemnek a jövő mindig táguló perspektívá­jának meglátására. Fordul az év és a kalen­­dáriumcsinálók megint vörös betűkkel tar­kított fekete sorregimentet tesznek elénk újév napján. Az újév napja is vörös betű­vel van jegyezve és onnét kezdve végig hosszú sorban rikoltoznak a piros betűk az év végéig. El kellett mondanunk az újévnek életbe­léptekor az ünnepekhez, a rikoltozó vörös­­betűs napokhoz kapcsolódó kiábrándító gon­dolatainkat. Hiszen az az első nap, amivel megint egy uj stációt hagyunk el, hogy sineinken ismét egy következőhöz juthassunk el, már az első nap megkezdi ezeknek a bűnös, arcpiritó ünnepeknek sorát. Nincs bizony még egy olyan, amely különbségeket úgy kiélezne, mint az újév. Azok, akik ajtónk előtt kunyorálnak egész délelőtt, nem meg­elégedett szívvel kívánnak boldog újévet, hanem az ellenünk való gyűlölet minden izzó lángjával, a különbség forró utálatá­val, hogy a mindent felejtő «ünnepnap» Pompei-i falfeliratok. A kiásott Pompeiben nemcsak a magán- és nyilvános épületek (színház, amphitheatrum, für­dők), valamint a falfestmények vonják magukra figyelmünket, hanem a fennmaradt falfeliratok is, melyeket vagy a falra festettek, yagy belekapartak (inseriptiones pictae és graphio scriptae). E falfeliratokat eddig nem méltatták eléggé, holott sok tekintetben kibővítik eddigi ismeretein­ket Pompeiről. A mai újsághirdetéseket is gyak­ran pótolták e feliratok. Ha tele volt irkáivá a fehér fal (innen az album név), újra bemeszelték. Feliratokat találunk leginkább vendéglők, kocsmák vagy egyéb bódék falain. Tekintélyes része az alsóbb néposztályból ered, igy hát magán viseli ezen osztály Ízlését is. A régi Pompei lakóit legjobban úgy értjük meg, ha a mai nápolyival hasonlítjuk össze. A dél derült ege alatt felnőve csak a mának él, a holnappal nem törődik; énekel, zenél, szeret és szerettetik. Nagy gyermekek, mint a hogy Hero­­dotos előtt jellemezte a görögöket egy egyptomi pap (v. ö. Duhn, Pompei 98 1. skk.) Az irás és olvasás mestersége a fenmaradt emlékekből Ítélve — úgy látszik — jobban állott a régi Pompeiben, mint ma Olaszországban. Az analfabéták átlagos száma ma 48°|0, de némely vidéken, igy Kala­­briában 82°|0-ra is felmegy. Kezdve az abc gyakorlásától, a legkülönbö­zőbb feliratokat találjuk. Van sok, mely a bort magasztalja, vagy a kocsmai életet jellemzi, má­sok a szerelmet dicsőítik. Vannak gyalázkodó ver­sek, gúnyos feliratok, tréfás megjegyzések, rejtvé­nyek. Más faja a feliratoknak az üzleti könyveket pótolja, vagy a mai újsághirdetéseket. Vannak választásokra vonatkozó és katonai, nemkülönben gladiatori feliratok, végül idézetek különböző költőkből. Megkísértjük e feliratoknak ismertetését és jellemzését Diehl-nek, Pompei msehe vVandinschrif­­ten, Bonn, 1910 c. könyvecskéje alapján, mely az eredeti latin feliratokat tartalmazza, sokszor görög betűvel irva. (V ö. tnég Duhn, Pompei, Leipzig 1906. 99—105. 1.) A felirat után zárjelben levő szám a felirat számát jelöli Diehlnél. Már régen is az volt a kocsmárosok rossz szokása, hogy vizet kevertek a borba. Erre céloz a következő felirat: „Óh kocsmáros, vajha ilyen hazugságokkal téged csapnának be. Másoknak vizet mérsz, magad pedig tiszta bort iszol.“ A kocsma jó tulajdonságait a következő fel­irat dicsőíti (reklámtábla) : „Kert és sürü repkény van itt, serleg és rózsa ; hárfa és fuvola hangja fog felvidítani. Jer és pihenj hosszú és forró ut után venyigék alatt és illatos és friss rózsákkal koszoruzd fáradt fejedet!“ „Adj friss italt! Adj setinumi borral tele ke­hely t !“ — mondja két felirat (631 — 632.) Edone (öröm) mondja: „Egy ásért (8 fillér) ihatsz itt; ha két ast fizetsz, jobbat ihatsz ; ha négy ast fizetsz, falernumi (a legjobb) bort iszol.“ (34.) Bor mellett kockajátékhoz ülnek. Egyik azt írja : „Necuriában kockajátékkal 855'J, dénárt nyer­tem, még pedig csalás nélkül.“ Néha verekedésre kerül a sor játék hevében, a mire a gazda azzal löketi ki őket, hogy kint verekedjenek. Az elbizakodott szerelmes azt írja (27.): „A ki szeret, jöjjön ide. Venusnak akarom összetörni oldalbordáit doronggal és az istennőnek lágyékát beverni, fia ő gyenge keblemet zúzta össze, miért ne verhetném be a fejét doronggal ?“ Szóval, ez a szerelmes olyan erőt érez magában, mint Dio­­medes, aki Arest és Aphroditét is megsebezte ; az utóbbi azután anyjához, Qionehoz ment panaszra (V. ö. az Ilias V. énekével.) Egy másik felirat (581.) elmondja, hogy a szerelmes Pompei felé megy, de az öszvér csak lassan üget. A szerelmes imigy sóhajtozik : „Is­mernéd, óh öszvérhajcsár szerelmem tüzét, jobban összeszednéd magadat, gyorsan Pompeibe vinnél, ahol szerelmesem időzik.“ Olyanokra, akik a szerelmesek elé akadályo­kat gördítenek, vonatkoznak a következő sorok (593.): „Üdv minden szerelmesnek! Átkozott legyen, aki a szerelmet nem ismeri. De kétszere­sen átkozott, aki nekünk a szerelmet eltiltja“. Vagy : „Aki a szerelmesek fölött őrködni akar, az Újévi ünnepekre élő dunai halak, harcsa, csuka, ponty kccsege, süllő, balatoni fagasok stb. KAPHATÓK!! ENGEL MIKSA Losonc. Telefon sz. 90. 4—52 Rákóczi-ut 19. Ajánlja dúsan berendezett fiiszer-, csemege-, liszt és ásványvíz kereskedését, hol a leg­jobb áruk a legolcsóbb árban kaphatók. Kis prágai sódarbó! nagy raktár! Naponta friss prágai sódar, virsli, debreceni szalonna és vegyes felvágottak. Kugler süte­mény és cukorkák. Vidéki rendelések azonnal eszközültetnek. Ingyen csomagolás.

Next

/
Thumbnails
Contents