Losonci Ujság, 1910 (5. évfolyam, 1-55. szám)

1910-12-01 / 51. szám

ELŐFIZETÉSI ARAK ||Í| B Íg|9«H H TM H SZERKESZTOSEG :

HELYBEN: [Ipa Mp SjT-1 «jgj- §äP H 8tt HE SRÍ Ek| |B jfcfiBj Mjj Fw| HR h

H ^HT Losonc, Vasuti-utca 4. sz.

Egész évre 8 kor. Fii IPH Hh fJSjí jgsí EÄ BE oHB S£f 5§§5 j&jg 3© HR jM íjH HP HH HH B ^H hová a lap szellemi

Felévre 4 kor. Fii. ySjg Kgj gM Bal BB Ml. H| BM3a jjjH fegg ?,ffi 50 BR *K! HH Wfg QB BB| DB ^B részét illető minden

Negyedévre 2 kor. Fii. B Kg H B gvf SS 9j| Í|| JgK 9g B MB ^B H B B közlemény intézendő.

. VIDE,K0f; ... jjJll Ä ÉÉ ^ÉsL || B K 9 bÉ 9! '9k HÜj 9 KIADÓHIVATAL:

FélélZreVre 5 kor! fik ^9 B H 9». 9 9 99

b 9 9 9 9 ^1 -. IB 9 ________ Lcsonc, Kublnyl-tér 11

Negyedévre 2 kor. 50 fii. RÍJ® B §m T®B$k »S M£ *&&&&& SS B B B ^B • B^H B hová az előfizetések,

jrajg g$S® gJR RH H MíBb

ÍIB |gpá$ gre* Bw Bia Hh HB| hirdetések, mindenira fgue jP& Bl? gBSH 99 H H9 M95 ^9 hHk MBS 9B jMs&j '■88 nemű pénzkiildemé-Községek, egyesületek, »M* 5f?| «|§ jáBEfr *£gSi ®feyg fegü 99 99 HI 1H A H ■BBW fl9 ^9 HE nyék és a lap szétkiiltovábbá nógrádmegyei raj**! P*K 9s?'j Er® b f£gg mW W'ff'. $Ék iä@B WWS h9 ffiRg «F§§g « jgpffi Bfflf «B ■R (lesére vonatkozó feltan itók és körjegyzők Söd i~2l %W$ |§§i 99 'rej&ts W Mi 99 BS nVv ríra£ reBB al|§ nn ^9 szólalások intézendők.

egyesülete tagjai részére Km &■ SS 93 d& 9 Wm 91 M fl| ^9 HS «S HK Bfl IsW 99 9^ 99 99 ___

évi előfizetési dij 5 kor. Bj MM M H W M M |g ^ ^ 1

9

9 9 B I g R hirdetések jutányos áron

Kv£ Mm ^ < Swa«W ■Rtöc4>S 9M 99 vétetnek fel a kiadóhiva-Egyes szátn ára 20 fii. B 8[^ m 999^9 tatban.

POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

V. évfolyam. 51. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losonc, 1910 december 1.

A közterhek emelkedése.

A Khuen-kormány definíciója: kitüntetések osztogatása ér a terhek emelése. Más szóval vakulj magyar! A hivatalos lap napról-napra egész tömeg kitüntetést hoz, üres cimet, sallangot, persze tizenhárom próbás mamelukoknak. A jövő évi állami költségvetés ellenben egy csomó adóemelést, közteher-szaporitást. Valóban gyönyörűsége annak, aki elolvassa. Amíg a horvátokkal, a magyarországi nemzetiségiekkel a nemzet bőrére alkuszik s olcsó, értéktelen kitüntetéseket prezentál a mindenre kész seregnek, a szegény nemzetet újra jobban megterheli. Mintha úgy fordult volna a világ kereke, hogy szerencséjének tartja a nagy táborban mindenki, ha mindent megszavazhat, amit odaát Bécsben parancsolnak.

Az idén csak harmincnyolc millióval van a jövő költségvetés előirányozva. És ezt a 28 millió többletet is elnyeli a moloch, amely nemzetünket egyre szegényebbé teszi s a vándorbotot nyomja a kisgazda és kisiparos kezébe. Ez a harmincnyolc millió korona adótöbblet azt jelenti, hogy a ma született kis gyerekre is két korona adószaporulat esik. És ha tekintetbe vesszük, hogy a gyermek, kereset-képtelenek és napszámosok, valamint a családtagot képező nők külön adót nem fizetnek, el lehet mondanunk, hogy minden egyes polgártársunknak huszonöt koronával több adót kell fizetni.

Hát ez nem sok a nagy uradalmak tulajdonosainak, mive! a földadó a nagy latifundiumokra elég kedvező. Ámde sajnálattal kell arról meggyőződnünk, hogy az adóemelkedés leginkább a városok polgárságára esik s mivel a földadó az uj adótörvény szerint tetemesen leszáll, még jobban felemelkedik a városokban élő iparos és üzletes polgárság adója és igy lesz a 38 millió tehertöbbletből tulajdonképen 45 millió.

Ennyi tehertöbblet zudul a városok lakosságára, amely úgy is küzd a megélhetéssel s amelynek minden újabb adóforint két forintot jelent, mert hisz a községi pótadó, meg a többi sallang nem marad hátrább az állami adójánál.

Önkéntelen jajdulunk fel : mi lesz velünk, mi lesz a városok lakosságával, a magyar kereskedelemmel és iparral, amely csak a városokban virágzik, ha ugyan szabad és lehet egyáltalán beszélni virágzó magyar kereskede'emről és iparról.

Az egész adótöbblet a házadóra és főleg a kereseti adóra, közelebbről meghatározva, a harmadosztályú kereseti adóra esik.

Kik fizetik ezt az adót ? A miniszterek, államtitkárok, főispánok, polgármesterek ? Dehogy!

Fizeti a vállalkozó, a kereskedő, az iparos, az orvos, az ügyvéd, szóval éppen az az osztály, amelynek megélhetését fix fizetéssel nem biztosítja az állam, de a melynek lassú és biztos tönkretételéhez

vezet a folytonos adóemelés.

Avagy a még alig fejlődő hazai ipar megbirhatja-e a versenyt az erős külföldivel, amelyet nem sújtanak magas behozatali vámok, de legfeljebben olyanok, melyekhez képest a mostani 38, helyesebben 45 milliós adóemelés valóságos egyiptomi csapás.

A kereskedő, a vendéglős csigázhatja-e eladnivalójának árát a végtelenségig ? Nem, mert ha ezt teszi, egyszerűen ott hagyják s becsukhatja a boltot.

Az orvosnak nem fizet többet a beteg, az ügyvéd diját nem emeli a bíróság, de terheit emeli az állam.

Nem azt kérdezzük, hogy hogyan erő södjék, gyarapodjék, de azt, hogy miből éljen meg ilyenformán a magyar középoszosztály, amely pedig a magyar városok lakosságának zöme.

Ha pang az ipar, a kereskedelem, pusztul a középosztály, tönkre mennek a városok, mind egy-egy erőssége a magyarság túlsúlyának.

Eddig is mostoha gyermekei voltunk az államnak, ugylátszik, ezután, még inkább azok leszünk.

Drágább kenyér, megfizethetetlen hús, dupla adó, fele kereset. megássák sírját a városnak, de ugylátszik, hogy ezt bizonyos helyeken nem tartják nemzeti szerencsétlenségnek.

Pedig az, s ha a városok, az államnak ez oszlopai összeroppannak a teher alatt, összeomlik az épület is, de az omladékok nemcsak a várost, de lesújtják a falut is, amiért feláldozzák a várost.

Már most nem csinál-e a kormány jó üzletet, mikor neki semmibe nem kerülő kitüntetéseket osztogat s milliókkal terheli meg az ország költségvetését. Természetesen nem mulasztja el abbeli hazugságait terjeszteni, hogy a koalíció okozta mindazt. S ha ehhez hozzávesszük, hogy miként tolakodnak minden téren elő egyre szemtelenebb módon a letört és újra feltámadt gárda emberei, hogy a városokban, vármegyékben minden helyet az ő jelöltükkel akarnak betölteni, akkor teljes előttünk az ország állapota. Akkor bizony nem vigasztalhatnak meg bennünket a marokszámra hulló ordók és kitüntetések, mert nem ezekből, hanem kenyérrel élünk, amelyet sajnos, annyival kell megosztanunk, hogy magunknak is alig marad belőle.

A r. kath. egyház földjei.

A losonci r. kath. egyháznak 85 kát. hold kiterjedésű birtoka van a Videfalva felé vezető országút mentén a rutkai vasúti őrház közvetlen közelében. Ezen ingatlan jövedelme a plébános javadalmazásához tartozik s jelenleg haszonbérbe van adva.

E birtokért még tán nem is egész egy évnek előtte egyik helybeli építészünk 40000 koronát Ígért. Az építész célját nem kell keresnünk ; bizonyos, hogy a földeket nem mezőgazdasági kihasználásra szerette volna megszerezni.

Losonc r. t. város, — midőn ezen ajánlatról értesült — 45000 koronát ajánlott a jelzett földekért. Az egyházmegyei hatóság, az egyházmegye püspöke ezek tudatában az egyházi földek eladásásoz elvi hozzájárulását kilátásba helyezte, ha a város azokért legalább is 50000 koronát ad. A város az egyházmegyei hatóság e kívánságának

eleget tenni akarván, az 50000 koronát felajánlotta azon kijelentéssel, hogy jogában áll a vételárat bizonytalan időkig mint kölcsönt kezelni s annak öt százalékos kamatja fejében 2500 koronát fizetni az egyházközség mindenkori plébánosának.

Vágó János a földek jelenlegi bérlője ekkor a megyés püspök tudtával utóajánlatot tett, hogy megveszi a földeket 60000 koronáért örökáron, vagy bérbeveszi azokat továbbra is az egyház által megállapított időre 3000 kor. évi haszonbér s az összes terhek fizetésének kötelezettsége mellett.

Az egyháztanács ez ajánlat következtében november 24-én ülést tartott s viharos tárgyalás után kimondotta, miszerint az egyházi földek eladásánál elsőbbséget a városnak ád, ha az a 60000 koronás vételárat elfogadja. Kimondotta, hogy hajlandó abba is belemenni, hogy a város a vételárat bizonytalan időre szóló kölcsönnek tekintse s 3000 korona kamatot fizet. A kamat után fizetendő tőkekamat adót azonban, (mely járulékostul kitehet 500—600 koronát) az egyház fogja viselni. Kimondotta, hogy ha a város ezen határozatát elfogadja, úgy megbízza az egyházelöljáróságot a végleges szerződés megkötésével s már most azt is kimondja, miszerint minden ezentull ajánlatot, még ha az kedvezőbb s nagyobb összegről szóló lenne is, — figyelembe venni nem fog.

Ez a száraz tényállás, melyhez még csak azt füzzük, hogy értesülésünk szerint már is van olyan egyén, ki a földekért 70000 koronát adni kész.

A helyi viszonyok kellő ismerete mellett (amelylyel az egyházmegyei hatóság alig rendelkezik) kétségtelen, hogy az egyháztanács fenti határozata nem megnyugvást keltő, sőt olyan, amely ellen ha Losonc nem is minden egyes, de legalább is minden katholikus polgárának fel kell szólalni s azt kell kívánnia, hogy az ügyet az egyháztanács újabb, kimerítőbb tárgyalás alá vegye.

Az egyház ügyeinek közérdekű voltához kétség nem fér. Kétségtelen, hogy a losonci r. kath. egyház, — éppen úgy mint bármelyik másik egyház— boldogulása és gyarapodása nem csupán az ő, de a városnak is érdeke. A losonci r. kath. egyházközség szegény volta köztudomású. Temploma minden tekintetben már egy jobbmódu falucskának is szégyenére válnék, pedig jól tudjuk, hogy az uj templom kérdése a jelenlegi plébános önfeláldozó működése dacára is ezideig még csak a távol jövő zenéje és közkívánatom, hogy a templom jelenlegi helyéről elkerüljön.

Iskolája számos hiányról panaszkodhatik. Jelenlegi túlzsúfolt volta egy újabb tanítói állás létesítését kívánná. De nincs pénz rá; nincs pénze annyira, hogy még egy rendes iskolaszolga tartására se képes. A közelmúltban volt rá eset, hogy a tanitói fizetéseket esedékességük id jén nem folyósította. Kénytelen volt adójövedelmére kölcsönt felvenni; kölcsönt vett fel azokra az egyházi adókra, melyek nagysága ellen általános a panasz.

Bizonyos, hogy ily körülmények között az, mily áron és módon adjon túl az egyházközség egyetlen terjedelmére nem nagy, de értékes ingatlan birtokán, nagyon megfontolandó és megtárgyalandó azok részéről, kik az egyház ügyeinek vitelére, vagyoni viszonyainak rendezésére hivatvák és egyedül az egyház érdeke lehet az, mely általuk szem előtt tartandó.

Az egyháztanács imént közölt határozata — ismételjük — egyáltalán nem megnyugtató s több tekintetből jogilag is kifogás alá esik. Kifogásolható már csak azért is, mert általánosan ismert szokás és gyakorlat, miszerint bármely közvagyon hasznosítása és eladása még ha vannak is ajánlatok, nyilvános árlejtés utján történik. Kifogásolandó, mert annak létrehozásában oly — bár személyeiket illetőleg közbecsülésben álló — egyének is részt vettek, kiket a város közügyeinek vitelében vezető szerep illet és akiknél igy