Losonci Ujság, 1910 (5. évfolyam, 1-55. szám)

1910-11-24 / 50. szám

V. évfolyam. 50. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losonc, 1010 november 24. ELŐFIZETÉSI ARAK *• ' Íl || f ÉS| ÉK Éfl^ ^ KK SZERKESZTOSEG: HELYBEN: ^ g W&t B8Í Sg Kffl H Losonc, Vasuti-utca 4. sz, — ■ ■ m Hl K f&Éi H jif|l «ií h||1 gjll Ifp Í!|lf HP §Í|| fÍlÍ^fflrt nemű ' pénzkiildemé-Községek, egyesületek, ■■! ■■ fK Kia |j|Sj BM \P$j§| WS jtSSk MS H» flfcf ffflk SH f**, BW BSj fili H nyék és a lap szétkül­továbbá nógrádniegyei BK HM Mi §9| BB &9 SS» fSpS^ H| MW HM NÉ? it§§3 jSn Btfc* IjSHB jjjgl HH HM désére vonatkozó fel­tanitők és körjegyzők ■■ |H QS jggg 5*g iggg IKB ’ftg&g JBH jfSg mg j§g| Kg' Pjjl' MH g»j mg IfElreaSa KM |H szólalások intézendők. eg^esüjete tokjai részére ^M MH HM Ng gp jgjaj ggi jgS a}» |Bj£ p^jj gEj W| gg gg fMP^I jKWj __ flKbaj«, HR»MjSÍ U KL^äSP ÉK «Ppp tjJ&L-iIh^mJhR iffil-.,- 1H Ba&f lEj| vétetnek fe^l a kUidőHiva-Egyes szám ára 20 fii. By up ^jpjpläiy 'VflBsBjP «Sp? wB BwpP|SB falban. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Politikai helyzet. Történelmi időket élünk. Magyarország történelme fordulóponthoz ért, amelytől uj korszakot fognak számítani. A parlament felé fordul most az egész ország szeme. Nagy évtizedek óta vajúdó kérdések várnak megoldásra. Mindenkinek gondolatában fel­merül a kérdés: vájjon milyen sikerrel fog a Khuen-kormány e fogas kérdésekkel szem­beszállni. Maradjon most távol minden pártpo­litikai szempont és egészen objektive, egy történetiró vagy sociologus tárgyilagossá­gával vizsgáljuk a politikai helyzetet, hogy magunknak tiszta képet alkothassunk. A válság — mert az van most is — nem mai keletű. Csak egyik epizódja a nagy, a korona és nemzet között folyó — nyíl­tan be nem vallott, de mindenki által érzett — küzdelemnek. Hosszú ideje, hogy szem­bekerült a király és a nemzet akarata. A válság eredő oka: a dinasztia nagyhatalmi politikája. A dinasztia erőteljes, sőt hódí­tásra törekvő nagyhatalmi politikát folytat, amit legjobban demonstrál Bosznia annexiója. Ehhez a politikához hatalmas, modern és gazdag felszereléssel ellátott erős hadsereg kell. Á magyar nemzet áldozatkészségének határt szab egyrészt az, hogy amúgy is roska­dozik a terhek alatt, másrészt az, hogy a hadse­regben nemzeti jellegét annyira, mint óhaj­taná, nem tudja érvényesíteni. A dinasztia a hadsereg egysége érdekében a haduri jo­gokat kiterjesztőleg értelmezi, korlátlan fel­ségjognak tekinti. A első, nyilt összecsapás 1889-ben tör­tént a véderőtörvény megalkotásánál. Akkor Tisza Kálmán, a király kedvenc embere, az ujoncmegajánlási jogról akart lemondani. Vállalkozásába belebukott. Ezután a krízis 1899-ben ütött ki, amikor a Bánffy kor­mány az ischli klauzulával a nemzetet gaz­daságilag akarta Ausztriával szorosabb kap­csolatba hozni. Nem sikerült, a Bánffy-kor­­mány kénytelen volt lemondani. A véderőtörvény kimondja, hogy tiz évenkint átreformálandó. 1899-ben, amikor ez sorra került volna, a nemzet hangulatára való tekintettel nem tartották időszerűnek, hogy a haderő részére újabb vér- és pénz­áldozatot kérjenek. 1902-re halasztották. Széli Kálmánra, a népszerű és az ellenzék előtt is közbecsülésben és szeretetben álló miniszterelnökre hárult a nehéz feladat, hogy a létszámemelést az országgyűléssel elfogadtassa. Neki sem sikerült,-jött az obstrukció, a nagy nemzeti ellenállás, a függetlenségi párt, illetőleg a koalíció győ­zelme. A katonai kérdések egyenlőre kikap­csoltattak. 1905-ben már előrevetette árnyékát a választójog kérdése. Kristóffy taktikája volt, hogy részben a nemzet figyelmének a ka­tonai kérdésekről való elterelése céljából, másrészt pedig, hogy az akkor népszerűsége delén álló függetlenségi párt ellen az alsó­osztályt kijátssza és ellene fordítsa, felvetette az általános választójog eszméjét. Kényte­lenek voltak ettől fogva a kormányok ezzel a kérdéssel is foglalkozni. — Legelőször Andrássy Gyula próbálkozott a pluralitás­sal. Javaslatának sorsa ismeretes. A vége kudarc lett, de elegendő volt arra, hogy a koalíció heterogén elemeit szét kezdje bontani. Végül felmerült a bankkérdés, amely az önálló vámterület felé, ami mellett az országgyűlés állást foglalt, az első elhatá­rozó lépés lett volna. Ez a kérdés az erős, egységes függetlenségi párt sorait bon­totta meg. íme látjuk, mily nehéz és kényes kér­dések előtt áll a kormány. Végtelen körül­tekintést, tapintatosságot és államférfim ké­pességet igénylő feladatok várnak megol­dásra. A múltban egyike ezen kérdéseknek elegendő volt arra, hogy a legnépszerűbb, király és nemzet előtt szeretetben álló po­litikusok megbukjanak. Tisza Kálmánt a véderővita sodorta el. Ugyanaz volt Széli Kálmán sorsa. Bánffy lemondását a vám­közösség idézte elő. Andrássyt a választó­jog tette lehetetlenné. A mostani kormány előtt pedig mindezen veszedelmes és nép­szerűién feladatok cumulative, együttesen állanak. Meg kell hosszabbítania a közös bank szabadalmát, megalkotnia a véderő reformot, létszám- és teheremeléssel, meg kell alkotnia a választójogot. Még inkább nehezeti a helyzetét az, hogy először kell a véderőreformot megszavaztatnia és csak azután jön a választójog és a kettő között nincs junktim. Szemben áll pedig oly ellen­zék, mely legyőzetésébe bele nem nyugo­dott és csak az alkalomra vár, hogy erő­teljes harcot indíthasson. Ez a helyzet képe. Izgalmas parlamenti harcokra van kilátásunk. Az egész politikai világ érdeklődve várja, hogy mit hoz a jövő. A fa. Madár vagyok. Nagy zöldszárnya madár. Repülni akarok, mint a sasok, Szárnyalva zengőn, szent felhők között Repülni, jaj, repülni akarok Keringeni, repülni akarok, S a szárnyam álmatag már megremeg, A derekamban vágyó kedv feszül . . . De ideszögeznek a gyökerek. Jaj, ideláncolnak a gyökerek Szállni a légben, nemjárt utakon, Itthagyni ezt a vak, sugártalan, Rab erdőt búsan, büszkén, szilajon. Járni egyedül, búsan, szilajon, Amíg a forró fény megrészegít A magasság mámorát akarom Álmait, féktelen küzdelmeit. Repülni a sugárzó ríap körül, A repülés lázait akarom. . . . Bilincsbe vernek ám a gyökerek. Ülök, mint bus rab, tétlen, álmadón. Csak rángatózom, álmodom vadul, Mint egy szilaj, bilincsbe vert bolond. Vergődöm zúgva . . . Átkos gyökerek! . . .Jajongva zug nagy tört szárnyam-, a lomb Komlós Aladár Az élet arculata előtt. Irta Gorkij Maxim. Az élet komor arculata előtt két ember ál­lott, egyikük sem volt vele megelégedve és a ;Mit kívántok tőlem ?“ kérdésre fáradt hangon kezdett beszélni az egyik : — Ellenmondásaidnak iszonyusága föllázit engem; hiába fáradozik az értelmem, hogy a létnek titkát megértse és lelke­­met az irántad érzett kétségeimnek szürke fénye tölti be. Öntudatos gondolkozásom azt mondja nékem, hogy az ember a teremtés koronája . . . — Mit kívánsz tőlem ? — kérdezte egyked­vűen az élet . . . — A boldogságot! ... És ahhoz elkerül­hetetlenül szükséges, hogy az ellentmondások alapjait összebékitsd a lelkemben : Az én „akarom“­­omat a te „meg kell tenned“-del. — Azt akard inkább, amit neked kell teljesíte­ned az én irányomban, — szólt komoran az élet. — Nem akarok a te áldozatod lenni! — kiáltott az ember. Ura akarok lenni az életnek és örökösen meg kell hajtanom a nyakamat a te törvényeid járma alatt . . . Miért ? — Beszéljen egyszerűbb szavakkal vele, szólalt meg a másik, aki közelebb állott az élet­hez, de az első tovább folytatta anélkül, hogy társa szavaira ügyet vetne: — Szabad akarok lenni; kívánságaimmal harmóniában akarok élni; embertársaimnak nem akarok sem testvére, sem szolgája lenni, mert öntudatom parancsa ezt Így követeli tőlem ; csak az akarok lenni velük szem­ben, amit szabad akaratommal én magam válasz­tok magamnak : rabszolga vagy testvér. Nem aka­rok puszta épületkő lenni az emberi társadalom kezeiben, amelyet odarak, ahová és ahogyan akarja — a saját üdvössége és boldogsága mau­zóleumának építésénél. Ember vagyok ; a létnek szelleme és belátása vagyok, szabaddá kell hát lennem ! Megállj, — szólt az élet komor, hideg kacajjal. Sokat fecsegtél már és tudom jól, hogy még egyéb mondanivalód is van. Szabad akarsz lenni ? Rajta hát! Légy az ! vívj meg velem, győzz le és légy a parancsolom. Akkor aztán rabszolgád leszek ; tudod jól, hogy hideg és részvétlen va­gyok és csak annak hódolok meg szívesen, aki engem legyőz. Tehát le kell engem győznöd! Képes vagy rá, hogy szabadságodért megküzdj velem ? Igen ? Elég erős vagy rá, hogy legyőz­hess és tázoi az erődben ? Busan felelte az ember: — Te vittél bele a saját magammal való küzdelembe; te élesítetted meg annyira az elmémet, hogy mint egy tőr ha­toljon be a lelkem mélyébe és kiölje az erőimet! — Keményebben beszéljen vele! Ne panasz­kodjék folytonosan ! — kiáltott a másik. És az első folytatta: — Ki akarom pihenni a te állandó nyomásod hatását. Oh, hadd Ízleljem meg a boldogságot ! Az élet ismét felkacagott ; mosolygása fagyos és tiszta volt, mint a len fénye : — Mondd csak, mikor igy beszélsz, követelsz-e vagy könyörögsz? — Esdeklem ... — válaszolta halk vissz­hang gyanánt az ember. — Könyörögsz: Mint egy közönséges kol­dus ! Csakhogy, te szegény ember, kénytelen vagyok tudomásodra hozni, hogy az élet nem osztogat ám alamizsnát! Mert tudhatod, a szabad ember nem kér, az maga ragadja magának az én adományaimat . . De te, te csak kívánságaidnak rabja vagy, semmi több ! Egyedül csak az lehet szabad, akinek elég ereje van rá, hogy lemondjon a kívánságairól, hogy egyetlenegy célnak vesse neki magát ! Megértettél ? Hé 1 Megértette. Leborult az élet lábai elé, mint

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents