Losonci Ujság, 1910 (5. évfolyam, 1-55. szám)

1910-11-24 / 50. szám

2. oldal. LOSONCI UJSAO 1910. november 24.

Pártértekezlet. A losonci választókerület függetlenségig és 48-as pártjának előkészítőbizottsága f. hó 18-án, végrehajtó-bizottsága pedig 19-én dr. Vályi Béla ügyvezető alelnök elnöklete mellett értekezletet tartott. Az értekezlet tárgyát a szervezkedés előkészítése képezte. Úgy az előkészítő, mint a végrehajtó-bizottság egyhangúlag elfogadta a létesítendő pártkörnek dr. Vályi Béla által készített alapszabályait. A pártkör létesítésének célja az, hogy legyen egy állandó intézmény, mely a függetlenségi és 48-as párteszméket terjessze s arra törekedjék, hogy a tagok független, egységes magyar nemzeti állam, alkotmányához és demokratikus haladásához való ragaszkodásban megerősödjék; hogy legyen egy állandó intézménye a pártnak, mely törekedjék minden hazafival ennek honpolgári jogait és kötelességeit megismertetni, az utobbikat teljesittetni. A közeljövőben megalakuló pártkör tagjaiul már igen sokan ajánlkoztak.

— Balassagyarmati petíció. A kisebbségben maradt balassagyarmati függetlenségi párt petícióval tamadta meg Wickenburg Márk gróf megválasztását. A kérvényben etetés-itatás és megvesztegetés címén kérik Wickenburg mandátumát megsemmisíteni s Horváth Józsefet a függetlenségi jelöltet képviselőnek kimondani A A Kúria első választási tanácsa kedden kezdette meg a petíció tárgyalását. A peticionáló pártot dr. Kovács Lajos és dr. Bíró Arnold balassagyarmati ügyvédek képviselik.

Fizetendő és perlendő

Sajnos, gazdasági értelemben is ki vagyunk szolgáltatva Ausztriának. Iparról, kereskedelemről nálunk szó sem lehet, mert azok nem nálunk, hanem Ausztriában vannak, ahonnan persze hozzánk kerülnek a termékek. Hazánkban legalább 90 százaléka azon árunak, amely forgalomban van és ausztriai bélyeget visel magán. Tehát főleg kereskedőinken múlik az, hogy az osztrák ipar és kereskedelem nálunk a legnagyobb arányú forgalmat bonyolítja. Ilyetén Magyarország az adós és Ausztria a hitelező. És érdekes, hogy a kereskedőink majdnem kivétel nélkül panaszokat emelnek az ausztriai gyárosok, illetve hitelezők ellen s mindannak dacára nem fordulnak el tőlük, hanem, ha egyikkel mondjuk komplikációja van s ez nem tisztázódik, szóval békés utón kiegyezés nem történik, a magyar kereskedő úgy segit a dolgon, hogy ugyanazon cikkben másik osztrák gyárossal, illetve hitelezővel keresi az összeköttetést. Tehát a kutya megmarad, csak az örve változik. Már pedig az ilyen cselekedet szerint

nem is csodálható, ha nálunk a hazai ipar és kereskedelem nem jut fejlődésre. Bzonyos, hogy a magyar ipar és a magyar kereskedelem iránti érzék hiányzik azokból a kereskedőkből, akik az osztrák hitelezőket abban a kellemes helyzetben részesítik, hogy minden apróságot is tőlük vásárolnak.

Óriási feladat hárul a magyar vevőközonségre abban a tekintetben, hogy a magyar ipart és a magyar kereskedelmet hazánkban fejleszteni lehessen. És pedig ezt olyanképpen, hogy hazafias szempontot kisérve kötelezőleg kényszerítik a magyar kereskedőt arra, hogy azokat a cikkeket, amelyeket Magyarországon gyártanak, azokat magyar gyárosoktól vásárolják, amellyel lehetővé teszik azt, hogy az ipari cikkek tulprodukciója folytán a magyar ipar és a magyar kereskedelem versenyképessé kerül az osztrák iparral és kereskedelemmel szemben. Ilyen állapot aztán rendezett gazdasági viszonyokat jelent Magyarországon és a mi a leglényegesebb : munkatöbbletnek örvendhetünk s ez lesz hatással a kivándorlásra is, ami bizonyos, hogy rendkívüli nagy arányban meg is szűnne.

A kereskedők általános panasza nyilvánul meg a „Klagbar und zahlbar“ törvényes rendelkezés ellen. Tehát a „fizetendő és perlendő“ ezen rendelkezés igen kellemetlen nyomással van a kereskedőre. Pl. tartozik az adós 30 egynéhány koronával, de ezt az összeget az adós indokolható oanál fogva nem akarja fizetni, mert ez a követelés jogtalan, amennyiben a vásárlás körül az adós és hitelező között differencia merült föl, itt persze a hitelező a differenciával nem akar törődni, hanem az adóst a hitelező osztrák bíróságnál perli. Utazzon most azért a csekélységért az ados Ausztriába s fizessen még többször annyi költséget. Üdvös és méltánylandó volna az az intézkedés, ha perelni annál a bíróságnál lehetne, ahol az adósnak állandó tartózkodó helye van.

VÁROSI ÜGYEK.

(—) Tanácsülés. A város tanácsa tegnap délután ülést tartott. A tanácsülésen iparügyek, építkezési engedélyek intéztettek el. Több folyó ügyben tett javaslatot a tanács, igy a hirdetésügyi szabályrendeletet, a nyugdijintéző bizottságnak előterjesztéseit, továbbá a szépészeti, építészeti a rendőri bizottság által letárgyalt parcellázási terveket, a tiszti főügyész által elkészített s a Pázmán-féle gyár részére ajándékozandó telekre vonatkozó szerződést pártolólag terjeszti a közgyűlés elé. Marosi Mátyásnak egy állandó mozgófényképszinház és Rozskay Jánosnak a városligetben pavilion építése céljából kért telekadományozási kérelmei, véleményezés végett a városi főmérnöknek adattak ki.

(—) Rendkívüli közgyűlés. A városi képviselőtestület szombaton délelőtt 9 órakor

közgyűlést tart. A rendkívüli közgyűlésnek legkiemelkedőbb pontja a jövő évi költségvetés tárgyalása lesz. A költségvetési előirányzat kinyomatott példányai a kepviselőtestület tagjai között kiosztattak tanulmányozás végett. Tekintettel arra, hogy a költségvetés a pótadó jelentékeny emelkedését tünteti fel, nem tudjuk eléggé figyelmébe ajánlani a városatyáknak, hogy nyert megbízatásaik értelmében, tartsák szem előtt a város érdekeit, tegyék beható tanulmány tárgyává a költségvetés tervezetet s észrevételeiknek s tapfsztalataiknak a közgyűlésen is iparkodjanak érvényt szerezni.

(—) A husdrágaság ellen. Bárczy István

székesfővárosi főpolgármester november hó 28-ára Budapestre szakértekezletre hívta össze a magyar városok országos kongresszusa állandó bizottságának tagjait. A szakértekezlet célja a husdrágaság okaival és orvoslásuk módjával foglalkozni. A szakértekezleten, mint az állandó bizottság tagja Wagner Sándor polgármester fog városunk képviseletében megjelenni.

(—) Uj vámsorotnpó. A miksii vicinális útnál, a tapasztalt nagyobbmérvü forgalom folytán, egy uj vámsorompó felállítása vált szükségessé. Az itt alkalmazandó vámőr elhelyezésére a közgyűlés a Korim örökösök házának bérbevételét határozta el.

(—) Megszűnik a dobszó. A városi pénzügyi és jogügyi bizottság legutóbb tartott értekezletén foglalkozott a hirdetésügy szabályozásával. Ezzel a kérdéssel igen sok elavult és ízléstelen intézmény tűnik majd el. Meg fog majd szűnni a falaknak és villanyoszlopoknak plakátokkal való éktelen össze-vissza ragasztgattsa. Elnémul a dobszó is és a közhírré teendő tudnivalók szép ízléses hirdetési oszlopokon jutnak majd a közönség tudomására.

(—) Vékony sodrony-kerítés. Városi műtárgyaink létszáma isntet szaporodott eggyel s ez az egy is méltán somkozhatik a többi városi elfuccsolt intézmény mellé. Az iskola-utcai uj vasbeton hídról van szó. Ez a hid roppant suta. Arra talán jó, hogy rajta mázsás szekerek átjárhassanak, de annál veszedelmesebb lajta a gyalogjárás. A hid korlátjai, ugyanis, vékony hajtükből és kötőtűkből van összeróva és pedig oly takarékosan, hogy rajta egy meteres hézagok vannak. Ha már most figyelembe vesszük, hogy az Iskola-utcában van ez a veszedelmet rejtő hid, ahol a tanitóképző-gyakorlo-iskoiai, a két evang. leányiskola, az izr. népiskola és az Erzsébet-utcai óvoda növendékei naponként többször kényszerülnek keresztülmenni, akkor igazán nem tudjuk, szükkeblüségről vagy vétkes nemtörődömségről van-e szó. Felhívjuk tehát a hatoság figyelmét erre a sok veszedelemmel fenyegető hidkorlátra, mert a várost erkölcsi és anyagi felelősség is terheli az esetleg bekövefkezendő balesetekért. A hidat még hatóságilag nem vettek át, kérjük tehat idejekorán elejét venni e oajoknak.

egy kutya, hogy csendesen felhorzsolja az élet asztaláról lehullott falatokat, a dús lakoma maradványait.

Ekkor az élet fagyos, részvétlen szeme a másik embernek szigorú, szinte nyers arcára tekintett.

Hát te miért könyörögsz ?

Én nem kérek, én nem követelek !

AviN r

IV11I ;

Hol az igazság ? Ide vele ! Más egyebet majd megszerzek később, most csak az igazság kell nekem ! Jó sokáig vártam rá — és pedig türelmetlenül vá tam. Sanyarú munkában éltem, pihenés és egy szikra reménység nélkül. Vártam, de már megelégeltem 1 Itt az ideje, hogy éljek! Hol az_ igazság ? 1

És nyugodtan és részvétlenül válaszolta az élet.

Szerezd meg magadnak !

Előszó és egyéb kacérkodás.*

Ebben a könyvecskében néhány elkárhozott cikkecske vanaösszegyüjtve. Nem fáradtságos tanulmányok, hanem egy-egy hangulat előszökkenése. Sok dolog elavult, sok megváltozott azóta, hogy irtani őket. De nem vitt rá a lélek, hogy pótoljak valamit, vagy javítsak rajtuk. Kizökkentek volna a hangulatukból.

A vállalat szerkesztője életrajzi adatokat is kért tőlem. Megvalljam, hogy az életemben nincsenek érdekes külsőségek ? Ami pedig a belső életemet illeti, a jó mohamedánok közé tartozom, akik nem szeretnek a házukon ablakot nyitni az utcára.

Születtem Budapesten, ezernyolcszázhetven* Mutatvány Szini Gyulának a Modern Könyvtár kiadásában megjelent »Stúdiumok» cimü könyvéből.

hatban október kilencedikén, de ennek a dátumnak annakidején semmi fontosságot nem tulajdonítottam, holott az édesapám, Szini Károly, az újságjában jelentette be az előfizetőinek Az október kilencedikére különben büszke vagyok, mert ezen a napon született Cervantes is, a „Don Quijote“ halhatatlan Írója, de több mint háromszáz évvel előttem, amit nehezebben lehet utolérni, mint a teknősbékának Achillest.

Édesapám, akinek gyémánttiszta emleke mellett csak szerényen és szégyenkezve említhetem ingatag, gyarló magamat, belőlem akarta annak az uj korszaknak a homo novusát nevelni, akiről álmodozott.

Tiltakozott ellene, hogy megkereszteljenek. Megakart óvni az iskola járom-műveltségétől. Azt óhajtotta volna, hogy csak azt tanuljam meg, amire kedvem van es nagy festőt akart belőlem kifejleszteni, mert korán észrevette bennem rajzoló képességemet. De az élet exigenciái sokkal erősebbek voltak az ő apostoli elhatározásánál. Megkereszteltek, iskolába adtak és én is elindultam az életnek azon a sínéin, amelyeken az ember kereszlevelet, himlőoltási bizonyítványt, érettségi okmányt, szigorlati tanúsítványt és hivatalnoki kinevezést szerez. Voltam nevelő, dijnok, bírósági joggyakornok.

Aztán egyszerre, polgári fogalmak szerint, megbolondultam írtam e«ry novellát és ezt leközölte a Pesti Napló. Egy hét múlva már bennültem a szerkesztőségében, a legtintásabb Íróasztala mellett és csaknem öt évig a napihirek és egyéb újságírói munkák kulija voltam. És mégis életemnek erre az egyszerre sanyarú és káprázatos korszakára boldogan emlékezem vissza. Hajnali tanyákon, lebujnál is förtelmesebb helyeken találkoztam fiatal és máris elzüllött szellemi nagyságokkal. Az újságírói nyomor közös tűzhelyein melegedtünk és majdnem minden jó, értékes emberemmel a kétségbeesés helyein akadtam össze.

Most boldogan látom, hogy nem csalatkoztam bennük és akiben csak értéket fedeztem föl, az egyre bátrabban és biztosabban tör előre. Erősen hiszem és látom, hogy egy olyan kor, amelyben annyi elnyomott lelki erő lappang, sokáig nem maradhat meddő. Ennek a szegény, nyomorúságos országnak legmélyebb, legelnvomoitabb rétegeiben hihetetlen szellemi erők és értékek vannak egyelőre elkárhozva: Cinikus, kishitű. káromkodó vagy tűrő Prométheuszaival tálán ez ma Európa legérdekesebb országa.

Szerény írásaimon okvetlenül megvan ennek a kornak a viszfénye: félig kimondott igazságok, nagy nekibuzdulások, csúf kétségbeesés, méla tűnődés amaz ismeretlen előtt, amely fogva, megalázva tartja ezt az országot, holott az első szellemi csatasorban kellene vívnia. De én is ama próféták közé tartozom, akik nem éreznek magukban prófétai hivitást. írok szeszélyesen, véletlenül, céltalanul. Egy kicsi és egy nagyob novelláskönyvem és egv regényem jelent már meg. Ott állnak a könyvtáramban, néha kacérkodva nézem a hátukon a felírást, de még egyiket sem mertem újra elolvasni. Többnyire novellák vannak bennök, amiket egytől-egyig pénzért irtani, hitvány aranyért (olykor nikkelért is). De néha kigyöngyözött a homlokomon az ihlet verítéke és szédülve menekültem a vallomásaim elől. Nem jó ezekre visszagondolni. Most nyugoJtabban, rendezettebben élek. Négy év óta nős vagyok. Szeretnék még sokat, vagyis inkább keveset, de nagyot alkotni. Néha úgy érzem, hogy sietnem kellene, máskor meg kérdem, hogy — miért ?

Es amikor az ember egy ilyen életleirás végére ér, akkor veszi észre, hogy még azzal sincs tisztában, hogy mit kezdjen el magával a legnagyobb misztériummal, amit úgy hívnak: az élet. Szini Gyula