Losonci Ujság, 1910 (5. évfolyam, 1-55. szám)
1910-10-27 / 46. szám
ELŐFIZETÉSI ARAK H mHHB JIh^ ÉGBSÉk A A fm fll m H MIÉ fi» #lHÍj| SZERKESZTŐSÉG: HELYBEN: ■ ■TH HTB H fi H B MM M ■ ■ HR Hl m Losonc, Kossuth L-n. 69 Egész évre 8 kor ^H Hl M M Mfi Ml eÜf WMW §ggj ^ HR BBS 185 Hl Hl Hl BH HM HH |H hová n lap szellemi Felévre 4 kor fii. ^H Sg 04 ES3 Ej Mg ÜK HH Hl §Ü Sül HÍ TO B Kl B BB föi B részét Illető minden NeffyedrEKRkE: f,t- I IIÄ® 11 mm I • i 1 H I m® 18" k8I,emé-‘feend5-Egész évre 10 kor. - fii. ■ ■ ■ Wk ■ M Pf9J| M A MM A M| ■ KIADÓHIVATAL: Félévre 5 kor. B WB HE Hí Mrafr-jjfeS í2$j ^3 B 9| |H ^ fwgM H Losonc, Kubinyi-tér Negyedévre^kor. 50 fii. ■ | | ^ M ■ |Ä| M M ■ ■ Wk 19 W*M K Ä“ : Községek, ^9 ■ ■ A M ■ ■ H9H ■ Hf SP H A A 11 H wS B fel LUUUliUI UUIInU -Egyes szám ára 20 fii. ^HflB B W <lí|pPjr QF HgP® falban. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. V. évfolyam. 46. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losonc, 1910 október 27. Mennyi a magyar ? Uj népszámlálás lesz. A nép még most is fél tőle, csakúgy, mint Augusztus római császár korában. Mert a nádfödeles kunyhók egyszerű, naiv lelkű lakója azt hiszi, hogy a hivatalos járatú ur azért faggatja úgy ki tövéről-hegyére az ő összes vagyoni és családi viszonyairól, mert uj pénz- és véradót akarnak sodorintani a nyakába. Pedig már most is alig tud lélekzeni a nyomorúságtól. Kiirthatatlan balhit a falusi nép közt, hogy mikor Írást vesznek föl a parasztról, mindig valami úri huncutság jár a nyomában. Azért aztán valami nagyon pedáns népszámlálást nem is igen lehet Magyarországon még ma sem keresztülvinni. Jól emlékszünk rá, mikor a földmivelésügyi kormány a baromfitenyésztés emelése céljából statisztikával akart magának tájékozódást szerezni, nem volt olyan módos magyar gazda, aki le ne tagadott volna egypár csirkét. Mert senki sem tudta meggyőzni arról, hogy az irás után jön a csirkeadó. De a kormánynak szüksége van a népszámlálásra. Amint a jelekből sejthető, főleg azért, hogy az általános választójogról szóló törvényjavaslatot előterjeszthesse. E fontos reform megalkotásának pedig nélkülözhetetlen előfeltétele a népviszonyok felől való kellő és pontos tájékozódás. Akármilyen fontos legyen is annak a népszámlálásnak az eredménye, a választói jog fontos reformját agyon nem ütheti, azt minden melléktekintet nélkül meg kell alkotni. Mikor a népszámlálás valószínű eredményeit latolgatjuk, önként is felelevenedik elménkben a régi jó zamatos magyar adoma, mely minden vonatkozásban, mindig és ma is találó. Az öreg magyar földes urnák «jelesére vizsgáz le latinból a fia. Első dolga tehát lefordítani magyar nyelvre a latin szövegű nemesi oklevelet. De az öreg nem adja oda neki a féltve őrzött kutyabőrt. Megrázza a fejét és igy érvel: Sohse forditgasd le azt fiam. így legalább nem értjük. De magyarul, tudja isten, milyen huncutság sül ki belőle ? Mert azt a oklevelet osztrák uralkodó, labanc érdekekből adta, Rákóczi árulásáért, elkobzott kuruc domíniummal, annak a bizonyos első hősnek. A népszámlálással is igy járhatunk. Először is nagyon szomorú dolgokat fog föltárni a kormánynak. Ha másból nem, hát a népszámlálásból majd megtudja a kormány, hogy milyen rombolást végzett itt az önös osztály-politika, mely kétféle elemet teremtett: néhány ezer kiváltságos mágnást, főurat, nagytőkést és sok-sok millió éhező, nyomorgó koldust. Ez a népszámlálás fel fogja tárni azt az ijesztő valóságot — melyet ma is csak a vak nem lát hogy mennyire megcsappant számbelileg a magyar faj. A magyar faj, melynek színe, virága, javaereje is odaát van Amerikában, munkaerejét idegen világ gazdaságára áldozni. Az ujoncozásoknál láttuk az ijesztő eredményt már, hogy alig akad száz közt öt-hat fegyverfogatásra alkalmas legény. Az izmos egészséges karok idegenben keresnek boldogulást. A népszámlálás száraz adatokkal fogja bizonyítani, hogy mekkora pusztítást vitt véghez a becsületes szociális politika hiánya Magyarország népén egy rövid emberöltő alatt. Azért szinte fájó beletekinteni. De ha Már meg kell lenni, hát vonjon is le belőle méltó okulást és tanulságot a kormány és a törvényhozás: bölcs szociális politikával egy virágzóbb, szebb jövendő korszak megteremtésére. VÁROSI ÜGYEK. (—) Szabadságról. Baskay Ferenc városi főjegyző szabadságról már visszaérkezett és átvette hivatala vezetését. (—) Közgyűlés F. évi október , 25-én a városi képviselőtestületi közgyűlése végleg elfogadta a Szilassy-telek parcellázására vonatkozó tervezetet és a város által elfoglalandó területért négyszögölenként végleg 2 koronát ajánlott fel. Csekélyebb jelentőségű ügyek mellett tárgyalás alá került a városi tanácsnak a losonci róm. kath. egyháztól a város által megvásárolandó körülbelül 35 holdat képező ingatlan megvételére, s a losonci gyufagyár részvénytársaság részére nyújtandó kedvezményre vonatkozó javaslata, a közgyűlés azonban a tagok csekély érdeklődése miatt nem lévén határozatképes, ezen nagyfontosságu ügyek végleges eldöntése a legközelebb tartandó képviselőtestületi közgyűlésig halasztatott. (—) Tisztviselők fizetésrendezése. Nógrádvármegye törvényhatósági bizottsága Losonc r. t város képviselőtestületének a város részére utalványozott államsegély felhasználására, illetőleg a városi tisztviselők íizetésrendezésére vonatkozó határozatát megváltoztatta. Az úgynevezett kültisztviselőket az államsegélyből az orvos kivételével nem részesitendőnek mondotta ki, változatlanul hagyta azonban a városi képviselőtestületnek az államsegély egyrészét a nyugdíjalap gyarapítására forditó határozatát. Ez utóbbi határozat azonban a vonatkozó belügyminiszteri rendelettel homlok-Mindernickel Tóbiás. Irta Thomas Mann. Ama utak egyikét, amelyek a rakparttól meglehetős meredek vonalban a belváros felé vezetnek, Szürke-utnak hívják. A Szürke-ut közepe táján, és a folyótól jövet a jobb oldalon, van a 47-es számú ház, egy keskeny, fakó szinü, szomorú épület, amely semmiben sem különbözik a szomszédjaitól. A harmadik emeleten a baloldali lakás üres, a jobboldali lakásban valami Mindernickel nevű ember lakik, akit még azonkívül Tóbiásnak hívnak. Erről az emberről tudok egy történetet, amelyet el kell mesélnem, mert rejtélyes és minden képzeletet fölülmúlón gyalázatos. Mindernickel külseje feltűnő, rendkívüli és nevetséges. Ha például egy sétája közben látja az ember a sovány, botra támaszkodó alakját, amint az utón felfelé ballag, akkor fekete az öltözéke mégpedig tetőtől talpig fekete. Valami ódivatú, redőzött és olcsó cilindert, valamint szűk és a kopottságtól fénylő felöltőt és ugyancsak ütöttkopott nadrágot viselt, amely alul rojtos és olyan rövid volt, hogy a cipők gumibetéteit látni lehetett. Különben el kell ismerni, hogy minden ruhadarab tisztára ki van kefélve. A vékony nyaka még hosszabbnak látszik, amint az alacsony hajtókás gallérból kiemelkedik Az ősz haj simára és mélyen a halántékába van fésülve és a cilinder széles karimája borotvált, sárga és beesett orcáju arcot árnyékol, meggyuladt szemekke1, amelyek csak igen ritkán vetődnek fel a földről és két mély barázdát, amelyek busan-komoran szántanak az orrtól egészen a lefelé húzott szájszélekig. Mindernickel ritkán hagyja el a lakását és ennek megvan a maga oka. Mihelyt ugyanis megjelenik az utcán, összeszalad a sok gyermek, a háta mögött jó darab ideig követik, kacagnak, gúnyolódnak, dalolnak: „Ho, ho, Tóbiást!“ és a kabátját is megmegráncigálják, mialatt az emberek az ajtó elé gyűlnek és mulatnak. Ő maga pedig, anélkül, hogy védekeznék és félénken pillantva magaköré, magasra emelt vállakkal és előreszegzett fővel siet tova, akárcsak olyasvalaki, aki esernyő nélkül szalad a záporesőben. Mi van ezzel az emberrel, aki örökké egyedül van, és aki igen-igen boldogtalannak látszik ? Az erősen polgárias öltözködése, valamint a kezének az álla fölött való gondos mozgatása, arra következtetnek, hogy semmi esetre sem tartozik az alsó néposztályhoz, amelynek körében lakik. Isten tudja, hogyan fütyült be neki az élet. Mindernickel egy szép, napsugaras délelőtt, ll órakor elhagyta a lakást és az egész városon keresztül haladva, a Pacsirta-hegyre igyekezett, arra a hosszan elnyúló domboldalra, amely a városnak a déli órákban legelőkelőbb sétánya, amelyre azonban a ragyogó tavaszi idő, amely akkoriban uralkodott, abban az órában is néhány sétakocsizót és gyalogjárót csábitott. A nagy főfasor egyik fája alatt egy ember állott, a kezében zsinóron tartva egy fiatal vadászkutyát, amelyet az előtte elhaladónak azzal a nyilvánvaló szándékkal mutogatott, hogy eladja valamelviköknek: sárga és izmos kis állat volt, — talán négy hónapos — feketegyürüs szemű és feketefülü. Mikor Tóbiás tiz lépésnyi távolságból észrevette ezt, megállt, a kezeivel több ízben körülsimogatta az állát és gondolkodva tekintgetett az eladóra, meg a farkát csóválgató virgonc kis kutyakölyökre. Aztán odalépett hozzá és mialatt nem vette le szemeit a kis állatról, halk hangon és sebesen kérdezte : — Mennyibe kerül ez az eb ? Tiz márka — hangzott a válasz. Tiz márkába ? Igen — mondotta az ember. Ekkor Tóbiás egy fekete bőrtárcát húzott elő a zsebéből, kivett belőle egy ötmárkás papírpénzt, meg egy hárommárkás és kétmárkás pénzdarabot, a pénzt gyorsan az eladó kezébe nyomta, megragadta a zsinórt és meggörnyedve és félénken pislogatva maga körül, mert néhányan megfigyelték az adás-vevési jelenetet és nevettek, sietősen rángatta maga előtt a zsinóron nyivákoló és berzenkedő állatott. A Szürke-ut utcagyerekei között irtóztató zenebona keletkezett, mikor Tóbiás a kutyával megjelent, de Tóbiás a karjaira vette, föléje hajolt és kigunyolva, a kacagásba fuíó csufnevek feléje röpködő nyilain keresztül, miközben a kabátja csücskéjét megmegráncigálják, szaladt fel a lépcsőkön és be a szobájába. A szobában az ebet, amely állandóan nyöszörgött, a padlóra tette, szeretettel cirógatta és leereszkedően szólt kozzája : ■ Nos hát ne félj tőlem, te állat; miért félsz tőlem ? Azután a fiókos szekrény egyik fiókjából kivett egy tányért, teli főtt hússal és burgonyával és az étel egy részét odadobta az állatnak a pallóra, mire az felhagyott a panaszos nyöszörgéssel és csámcsogva, meg a farkát csóválgatva, hízelkedve költötte el a lakomát. — Egyébként Ézsau lesz a neved, — mondta Tóbiás. — Megértesz engem ? Ézsau. Ezt az egyszerű csengésű nevet könnyen megjegyezheted .. . És miközben igy szólt hozzá : — Ézsau! Az eb, talán annak a remény'-' hogy még több ennivalót is kap, valóban c. „üt és
