Losonci Ujság, 1910 (5. évfolyam, 1-55. szám)
1910-10-27 / 46. szám
2. oldal._____________________________________LOS O N C I U J S Á O 1910. október 27. egyenest ellenkezik s ezért reméljük annak a felettes hatóság részéről való megváltoztatását. (—) Városi pótadó emelkedés. Az 1911-ik évre összeállított költségvetési tervezetben mutatkozó hiány a városi számvevő előterjesztése szerint 79 százalék községi pótadóval fedezendő. A pótadó emelkedése tehát az 1910. évi 59 százalékos kulcscsal szemben kerek 20 százalék, ami óvatosságra inthet a város fejlesztési politika irányának meghatározása tekintetében. SZEMLE. Nemzetiségi kongresszus. Dr. Bazovszky Lajos losonci ügyvéd a Slovensky Dennik f. évi október hó 20-án, csütörtöki számában azt az eszmét pendítette meg, hogy a magyarországi nemzetiségek : a tótok, románok és szerbek együttesen kongresszusra jöjjenek össze, melyen állást foglalnának a kormány nemzetiségi politikájával szemben. A kongresszust a jövő év elején Budapesten tartanának meg és tárgyalási nyelve a magyar lenne. Ez a kongresszus volna hivatva egy magyar nyelvű orgánum alapítására is, mely tárgyilagosan informálná a magyar közvéleményt a nemzetiségiek sérelmeiről. Lucheni öngyilkos lett. Lucheni, Erzsébet miasszonyunk gyilkosa, felkötötte magát genfi zárkájában. Ha nem binnők a Nemezisben, ha nem félve tisztelnők egy magasabbrendü isteni hatalom létezését, úgy most bízvást el kellene fogadnunk azt az állítást, hogy mégis eléri a sors azt, ki ellene, ki az egész társadalom ellen vétkezik. Lucheni meggyilkolta, őrült hóbortjában a legszebb szivü földi asszonyt, a magyarok élő Máriáját, megölte egy őrült rögeszme, egy meg nem értett nevetséges tan következményeképpen s ime most önmaga felett is kimondta a sújtó Ítéletet s elvégezte azt, mit a földi igazságszolgáltató«, a svájci törvényekre támaszkodva, el nem végezhetett. Sokkal szigorúbb bírája volt tehát önmagának, mint földi bírái. Nem bírta tovább rettenetes gyötrelmeit, mit cellája, magánzárkájában elszenvednie kellett s elment vezekelni oda, hol talán, sőt egészen bizonyosan az újabb bünhődés purgatóriuma vár reá. Kilehelte bűnös lelkét a legmegbecstelenitőbb halál előhívásával az, ki egyetlen szúrással egy egész ország, egy ezeréves nemzet minden tagját a legszomorubb gyászba döntötte. Lucheni kivégezte önmagát, miután régen megérett volt, még az akasztóiénál is szigorúbb halálbüntetésre. Wellmann repülése. Wellmann ! Egy név, mely kicsi hija, hogy forgalommá nem változott. Wellmann harsogott az óceánon innen és túlról. Kiment, hogy léghajójával átrepülje a nagy víztömeget, mely Amerikát Európától elválasztja. Ha jó sorsa el nem téríti útirányából, úgy ma már talán az egész világ legünnepeltebb lángesze lenne. Mig igy, a szelek szárnyán elragadva s a biztos halálból csupán a véletlen következtében megmenekülve, szinte komikus hatást kelt egész vállalkozásával, melynek sikerülte különben az egész világ kereskedelmét s élete folyását átalakíthatta volna. De sebaj! Mit Wellmannak a sors kedvezése meg nem adott, jő helyette száz más, ki isten kisértő eszméjét diadalra juttatja. Az ut ki van jelölve s a lángeszek nem nyugosznak, mig a vakmerő tervet életre nem keltik. Az óceán megszűnik az a rettegett hatalom lenni, mely ezer meg ezer veszedelmével leselkedik a rajta utazók után, elveszti a tér messzeségét s az ó-világból az újba átrepülni már csupán gyermekjáték lesz ezután. Wellmann, ha kísérlete kudarcot is vallott, vakmerőségével mégis uj irányt szabott a jövőbeli küzdelmeknek, melynek ha nem is végső, de messzeeső célpontját ime, kísérletével kiszögezte. Üdvözöljük tehát Wellmannt kudarca, hihetetlen megmenekülése alkalmából, mert kísérlete uj világosságot gyújtott a jövendő generáció törekvő szellemeinek. Az Egyetemi Énekkarok Losoncon. A Budapesti Egyetemi Énekkarok november hó 5-én a Vigadó nagytermében, a Kossuth szobor alapja javára nagyszabású hangversenyt rendez. A hangverseny műsora a következő lesz : Jelige. 1. a) Erkel S. : Dalra magyar ; b) gróf Andrássy Gyuláné : Krasznahorka büszke vára; c) Fonj-fonj (svéd népdal). 2. a) Godard: Bercense ; b) Puccini: Tosca. Előadja Rosti Annie operaénesnő 3. a) Révfi Géza : Éjjel a Tiszán ; b) Goll János: Áld meg százszor; c) Öle Bull: Pásztorleány vasárnapja. 4. Mendelssohn: Sommernachtstrauen (concert paraphrase). Előadja Motsidlovszkv Ernőné úrnő. 5. a) Schumann : Vándordal; Horváth Ákos : Késő vágy; c) gróf Festetich Leó : Árvalány haj. 6. Grieg : Landkjending. Már egyszer volt alkalmunk gyönyörködni az E. É. kitünően betanított, csiszolt és ezáltal megkapó hatású énekében. Már tapasztaltuk egyszer, hogy a nagytudásu, fegyelmezéshez és rendezéshez értő vezetővel és pompás hanganyaggal rendel kező Énekkar, melynek színvonala azóta csak emelkedett, mily megragadóan művészi éneket tud produkálni. Mindezt fölösleges is szinte elmondani: tudja az egész közönség. Hogy ismét részünk lesz az énekükben, efölötti örömünket étérzi az egész közönség. Köteles hálánkat, mellyel az önzetlen s csupán hazafias érzésétől hajtott ifjúságnak tartoznak, mivel csupán a szoborköltségek könnyebb előteremtése végett rendezi a hangversenyt, átérzi az egész közönség. Aki csak szereti az ifjúságot, az éneket, akinek szivén fekszik városa becsülete, hisszük, mind ott lesz a hangversenyen. HÍREK. Gresits-siremlék leleplezése. A losonci állami főgimnázium tanári kara 1910. évi okt. hó 31-én avatja fel Gresits Miksa, a főgimnázium volt igazgatójának síremlékét. A felavató ünnepély sorrendje: D. e. 9 órakor: Requiem a róm. kath. templomban. D. e. 10 órakor: Kivonulás a róm. kath. temetőbe. A temetőben: 1. Alkalmi ének, előadja a főgimn. ifj. vegyeskara. 2. Ünnepi beszéd, mondja Molnár Gyula főgimn. tanár 3. Beethoven: gyászinduló, előadja a főgimn. ifj. zenekara 4. A síremlék átadása, megkoszorúzása. 5. Hymnusz, énekli a főgimn. ifj. vegyeskara. A Magyarasztaltársaság f. hó 13-án tartott választmányi ülést. A választmányi ülés több jótékonysági ügyet intézett el ez alkalommal s megválasztotta a Gaal Balázs lemondása folytán megüresedett I. aljegyzői tisztségre egyhangúlag dr. Jánoska Ferencet. Eljegyzések. Özv. Nádosy Ferencnét, a „Zólyomvármegyei Hírlap“ laptulajdonosát eljegyezte Panajoth Gyula Pozsonyból. — Ifj. Rlttinger János losonci vaskereskedő eljegyezte Rittinger Etelkát Dunabogdányból. Az ipar- és kereskedelmi kamara közgyűlése. A besztercebányai ipar- és kereskedelmi kamara f. hó 19-én közgyűlést tartott Besztercebányán Flittnen Károly elnöklete alatt. Több fontosabb ipari és kereskedelmi ügy elintézése után a kamara nem véleményezte Málnapatakra, Retság, Verőce országos vásárok tartása iránti kérelmét. Ellenben Salgótarján nagyközségnek az országos vásárnak két napon való tartását véleményezte. Losoncról a közgyűlésen Kujnis Gyula és Mercog Ignác ipar- és kereskedelmi közgyűlési tagok vettek részt. Az Országos Közművelődési Tanács uj tagja. Az Országos Közművelődési Tanács, amelynek Széli Kálmán volt miniszterelnök, v. b. t. t. az elnöke, legutóbb tartott igazgatósági ülésén elhatározta, hogy Clair Vilmost, a F. M. K. E. főtitkárát a magyar közművelődési egyesületek szakelőadójául az Országos Tanácsba meghívja. Clair Vilmos tagja a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsának is. A Nógrádmegyei Falkavadásztársaság folyó évi november 3-án Hubertusz-ünnepélyt rendez. Az ünnepség délután 3 órakor veszi kezdetét a miksi-i téren Dreakhunt-steepl-chase lovaglással. Résztvehetnek benne a Nógrádmegyei Falkavadásztársaság tagjai és hozzátartozóik. Belovagolandó terület mintegy 3000 métert tesz ki. A győztesek tiszteletdijban részesülnek. Versenybírák lesznek: Kohlener Barna, id. Kuhinka István, Niernseé József, Szakáll Mihály, Török Zoltán, Wagner Sándor kir. tan. és Wagner Henrik alezredes. Este fél kilenckor társas vacsora, utána tánc a Vigadóban. A drágaság ellen. A „Névszava“ hozza hírül, hogy a budapesti szociáldemokrata párt kiküldöttei folyó hó 30-án nagy tüntető népgyülést rendeznek a drágaság ellen. Ezen népgyülésről semmi közelebbi értesítést nem kaptunk. Tóbiás helyeslőleg veregette meg az oldalát, miközben igy szólt hozzá: — így van jól, barátom megdicsérlek. Aztán néhány lépéssel hátralépett, a pallóra mutatott és újra parancsolólag kiáltotta : — Ézsau! És az állat, amely egészen vígkedvű lett, újra oda ugrott és megnyaldosta az ura cipőit. Egy napon — a kutya már néhány hete az övé volt — a fiókos-szekrény egyik fiókjából egy kenyeret vett ki Tóbiás, hogy belőle Ézsaunak enni adjon, és a nagy csontnyelü késsel, amit ilyenkor használni szokott, hajlott tartással kis darabkákat szeldelt a kenyérből és a darabkákat lehullajtotta a pallóra, Ézsaunak. Ézsau azonban az étvágy kínzásától esztelenül és balgán, vaktában odaugrott, belefutott az ügyetlenül tartott késbe. A kés a jobb lapockáját sértette meg és Ézsau szegény véresen bukott a pállóra. Ilyedten dobott félre mindent Tóbiás és a megsebesült állat fölé hajolt; de hirtelen megváltozott az arckifefezése és való, hogy a megkönynyebülés és öröm fénysugára villant rajta keresztül. Óvatosan vitte a nyöszörgő ebet a pamlagra és senki se tudná elképzelni, milyen odaadással kezdte ápolni a szegény állatot. Égész nap nem mozdult el mellőle, éjjel a saját ágyába, maga mellé fektett, kimosogatta és bekötözgette a sebeit, fáradhatatlan örömmel és szeretettel vigasztalta és szánakozott rajta. > Nagyon fáj ? — kérdezte. — Bizony, bizony, keservesen szenvedsz, én szegény Ézsaum! De légy csöndes, el kell viselnünk ... Az arca ilyen szavaknál nyugodt volt, bánatos és boldog ragyogásu. Ugyanabban a mértékben azonban, amelyben Ézsau uj erőre kapott, vidámabb lett és gyógyult, Tóbiás viselkedése mind nyugtalanabb és elégedetlenebb lett. Nemsokára már nem is törődött a sebbel, amely csak becéző szavakkal és simogatásokkal mutatta a kutyának szánalmát. A gyógyulás gyorsan haladt. Ézsaunak szerencsés természete volt, már újra járkálni kezdett a szobában és egy napon, miután egy tányér tejet és tejbe mártott fehér kenyeret egészen felhabzsolt, makkegészségesen ugrott le a pamlagról, hogy boldog ugatással és a régebbi szilaj jókedvvel ugrándozhassék körül-kasul mind a két szobában, hogy ráncigálhassa az ágytakarót, hogy egy burgonyát hemperegtessen maga előtt a pallón és széles jókedvében bukfenceket hányhasson. Tóbiás az ablaknál állt a virágcserép mellett és mialatt az egyik keze, amely hosszan és soványan nyúlt ki a rojtos kabátujból, mechanikusan vájkált a mélyen a halántékára lesirnitott hajban, az alakja a szomszédos ház szürke faláról feketén és furcsán vetődött le. Az arca sápadt volt és a fájdalomtól eltorzult és sanda, zavart, irigy és mérges pillantással, mozdulatlanul kisérte Ézsau ugrásait. Aztán hirtelen összeszedte magát, odaugrott hozzá, megfogta és lassan a karjaira vette. — Én szegény Ézsauom ... — kezdte bánatos hangon — de Ézsau, a pajkos és virgonc Ézsau egyáltalán nem volt hajlandó ezt a bánásmódot tovább is tűrni, hanem virgoncán és mohón kapott a kéz után, amely simogatni akarta őt, kiragadta magát az ura karjaiból, leugrott a pallóra, tréfásan félreugrott, ugatott egyet és vidáman tova szökdécselt Tóbiás elől. Ami most következett, valami olyan érthetetlen és gyalázatos volt, hogy habozom részletesen elbeszélni. Mindernickel Tóbiás a törzséről lelógó karokkal mereven állt és egy kicsit előrehajolt, az ajkait összeszoritotta és a szemgolyoi kellemetlenül remegve vonaglottak az üregeikben. És aztán egyszerre egy őrült ugrással megragadta az állatot, valami nagy, fehér tárgy villant meg a kezében és a kutya egy vágástól, amely a jobb válltól egész mélyen a mellkasba hatolt, a földre bukott, — egy árva hangot sem hallatott, egyszerűen oldalt a földre bukott, véresen és vonaglón. A következő pillanatban a pamlagon feküdt és előtte térdepelt Tóbiás, egy kendőt szorongatott a sebhez és reszkető hangon dadogott: Én szegény Ézsauom ! Én szegény Ezsauom > Milyen szomorú minden ! Milyen szomorúak vagyunk mi mindaketten! Szenvedsz, Ézsau ? Igen, igen, jól tudom, hogy szenvedsz . . . Milyen siralmasan fekszel itt előttem 1 De én, én melletted vagyok ! Én megvigasztallak! A legjobb zsebkendőmet fogom . . . Csakhogy Ézsau élettelenül feküdt ott és hörgött. Homályos és elboruló szemei kérdőleg és magyarázatot esdve, teli ártatlansággal és panaszos váddal bámultak fel az urukra, aztán egy kicsit kinyújtotta a lábait és kiadta a lelkét. Tóbiás azonban mozdulatlanul megmaradt térdeplő helyzetében. Arcát Ézsau kihűlt testére hajtotta és keservesen sirt. Fordította Gömöri Jenő.
