Losonci Ujság, 1910 (5. évfolyam, 1-55. szám)

1910-09-01 / 37. szám

V. évfolyam. 37. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losonc, 1910 szeptember 1.

ARAK mm ^ A A A A A űk tfBfc SZERKESZTŐSÉG

HELYBEN: Ujj® jKa fér' HB Bä|f iigjs! ijSjfc |§pi S-'>, jgjHg 113 tí|0 hR SföT BE H Losonc, Kossuth L.-U. 69

Egész évre 8 kor. fii. Mg É ll ^ K |#, Mg ÜS ^ ® H ^ fl| H M « Bj WB 9| ■ h?v* s“,lc.ml

Felévre 4 kor. fii. S31 Wk ÍM BB cigi 3BB «I ä ^ ^ H| Mi HM BIS SMSt 99 H [«“ét *,let? TM,nd.e,n

Negyedévre 2 kor. fii. Bg ||| [Sg| Sägt §8 iB |Pf| jjj gföj ||| Eg 5B: gK «§$ *j|Sg| ||g §B közlemény intézendő.

§111 -«Pl fsgf Plj| Sag m i||jS föjÉ? Íp?Ínemű " pénzküldemé-Községek, egyesületek, Blffi |Sffl jjBjt iggjl HB MBB Wjpl ®§S A?& dft 3Kű séüb CT fcpig 1303 Kg! fflfjä nyék és a lap szétkültovábbá nógr.'d negyei Hnj ajx- ^3 IgS §£& rajté gjl?’ MA ö£g MK 3gKj SA j£& ftgj fc*8j gjSj SBB fÉjjl ÉI0L_aSj|| @B désére vonatkozó feltanítók és körjegyzők gg% P§£ Hn g?3jj TOjte |’ájl KKfó jfiSy JfofJé ©í® pg£ á^l: SBI Ein g«pj SH szólalások intézendők.

egyesülete tagjai részére JA| í|j|p j|;|^ j|j» j|& SS^ ^ w j|«jj jpSjJg |||m gin SS ---3H !ÉG| jllyfegBÍ ilnjl vétetnek fe/ a kiadóhiva-Egyes szám ára 20 fii. ^ &pí |||y talban. .

A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Városi törvény

A városok kormányzásáról, illetve, a városi közigazgatás átalakításáról már az előző kormányok alatt gyakran volt szó, miután a községi törvénynek a városokra vonatkozó része annyira elavult, hogy a mai modern viszonyokkal egyáltalában össze nem egyeztethető, különösen akkor, a midőn a városok jogköre alig tágabb bármely bármely kisközségnél s e miatt a városok különösebb, jelentékenyebb fejlődést csak annyiban mutattak, amennyiben az állam olyan teendők ellátásával bízta meg az idők folyamán minden kárpótlás nélkül, amely teendők szorosan állami teendők s kizárólag az államigazgatás körébe oszthatók.

A városi közigazgatás rendezése eddig csak terv volt, most azonban arról értesülünk, hogy a belügyminisztériumban messze kiható fontos törvényjavaslaton dolgoznak, amely a városok kormányzatának jelenlegi ósdi és meg nem felelő módját lesz hivatva a kor szellemének megfelelő uj alapokra fektetni. Ez a fontos munkálat a városi törvény megalakulását készíti elő.

A városok törvénye nem uj, hanem régi kívánság és már gróf Tisza István belügyminisztersége alatt készült egy törvényjavaslat a városok törvényéről, de a kormányválság megakadályozta annak teljes kidolgozását és parlamenti tárgyalását. Az uj törvényjavaslat alapelvei ugyanazok, mint az előbbié voltak.

Az uj tervezet egészen átalakítja az

önálló törvényhatóságok szervezését. A javaslat ugyanis a mai rendszert a porosz és angol városi joggal egyezteti össze. A polgárságnak több befolyást biztosit az ügyek menetelére és lehetővé teszi a városok teljes önállóságát. A városok uj törvénye visszahelyezkedik a régi magyar jog helyes alapjára és a város közgyűlése a lakosság számának megfelelően legfeljebb százhúsz tagból állhat.

A törvény szerint minden ezer lakos után lesz egy bizottsági tag, de a bizottsági tagok száma százhúsznál nagyobb nem lehet. A bizottsági tagok felét az országgyűlési képviselőválasztók a város összes polgárainak sorából, felét pedig a legtöbb adófizetők sorából választják.

A közgyűlés hatáskörét texative sorolja fel a törvényjavaslat. A kisebb jelentőségűt kiveszi a közgyűlés hatásköréből és a városi választmány hatáskörébe utalja. A városi választmány a közgyűlés kebeléből alakított testület, amely a közgyűlés és tanács hatásköréből kivett ügyeket intézi el és előkészítő fóruma a közgyűlésnek. A közgyűlés elnöke a polgármester lesz. A főispáni állást a javaslat megszünteti, viszont a polgármestert, akit a közgyűlés a maga kebeléből választ hat évre, állásában a király erősiti meg. Helyettese az alpolgármester (tanácsi igazgató) lesz.

A tanács tagjait a közgyűlés választja. A főorvost, a rendőrkapitányt (a rendőrség államosításáig) és a főmérnököt a polgármester előterjesztésére a belügyminiszter nevezi ki. A tanács vezetője a jövőben is a polgármester marad, de ő csak irányítani

fogja a dolgokat. A tanács rendes elnöke a tanács igazgatója lesz.

A beválasztott bizottsági tagoknak a porosz minta szerint — egyenlő joguk lesz a tanácsosokkal. Hogy a polgárság befolyását még inkább fokozza, megalkotta a javaslat az angol rendszerű városi választmányt, amelynek ülései elé kerülnek s tanács által a közgyűlés számára előkészített ügyek, s a közgyűlésnek a választmány tesz javaslatot.

A közgyűlésnek jogkörét is nagyban bővíti a javaslat. Számos olyan dologban, amelyet most jóváhagyás végett a belügyminiszterhez kell felterjeszteni, a közgyűlés jogerősen dönt.

Ezek az elvek bennfoglaltaknak nagyrészt a régi tervezetben is. De a városok az utóbbi időkben bőséges adatgyűjteményt szolgáltattak a belügyminisztériumnak.

S bár nagy részben helyesnek tartjuk a városi közigazgatás reformját, szükségesnek véljük, hogy a városi közgyűlésnek nagyobb önállóság biztssittassék különösen oly ügyekben, melyeknek érdekköre a város határán túl nem terjed. Ezen felül pedig fontos dolog, hogy a tisztviselők körében fel kell állítani azt az akadályt, mint a bíróságoknál, hogy egy és ugyanazon tanácsban rokontisztviselők ne működhessenek, mert bár a legtávolabbról sem tesszük fel, hogy bármely tisztviselő tisztviselőrokona kedvéért törvénytelen dolgot kövessen el, mégis a társadalmi etika szempontjából annyira fontos ez a kivánalom, mert a legönzetlenebb tisztviselőt is nyomon kiséri a gyanú, ha rokonával együtt működik.

Végül tartsa kötelességének az állam,

Csipkerózsa.

A Csipkerózsa elszállt, eltűnt, Álomországba költözött.

Ott dalol, játszik mindörökre Mesebeli sellők, najádok, Ezernyi tündér szép között.

Édes alakja: — mint a szellő, Mint illanó hajnali álom, — Mint tovaszálló álomlepke Puha könnyű éteri szárnyon.

Édes szava: — mint bűvös zene, Mely álmokon túl ki-kicsendül, Mint szellőhozta könnyű dallam Távolpendiilt lantidegekriil

— Ott dalol, játszik mindörökre A sok szép tündér szűz között . A Csipkerózsa elszállt, eltűnt,

A Csipkerózsa nincsen többé Álomországba költözött.

Darvas János.

A zseniális emberek serdülő kora.

Irta: Lombrozo Géza dr.

Hogyan magyarázhatjuk meg a zseniális emberek oly nagy változatosságát, különféleségét ? Honnan van az, hogy mig egyik a művészet, közelebbről pedig például a festészet terén remekel, addig a másik a történelem vagy az archeológia terén válik tekintélylyé ? A probléma egészen uj s az öröklődés egymagában nem képes azt megoldani. Ha a különböző zseniknél, Darwinnál, Mussetnél, Rafaelnél, Bachnál, Saint-Hilairenél, Bernouillénél, az a tény, hogy festészeti, csillagászati, naturalista stb. családi miliőben születtek, megmagyarázza is az ő pályájukat, mert a saját törekvéseiket befolyásoló öröklött hajlamaikhoz hozzájárult a miliő akciója is, amelyben első éveiktől kezdve, határozott inspiráció szellemét magukba szivták, de ez mégsem áll mindegyikre. A tudományos zseninél az öröklődés inkább kivétel, mint szabály.

Ugyanezt mondhatjuk a körülvevő miliőnek nevezett gazdasági és társadalmi viszonyokra nézve is, amelyeknek gyakran tulajdonítanunk kell a zseni által választott utat. Piemontban — amely örökké hadilábon állott — sok lángeszű katona volt; Olaszország egyes vidékein, ahol sok a bűntett és búnper, nagy a büntetőjogászok száma is Így magyarázhatjuk meg azt is, hogy a főként kereskedelemmel foglalkozó zsidóság körében hogyan születnek kiváló nemzetgazdászok. Erre nézve elég, ha Marxot, Ricardot, Lorát, Luzzatit említjük Ricardot bizonyára nem az atyja inspirálta s nem mondhatjuk, hogy a zseni öröklődésében lett volna része; kétségtelen azonban, hogy részt vett atyjának a kereskedelmi spekulációban, csakhogy az ügyek egyszerű gyakorlati viteléből felemelkedett a gazdasági alkalmazásig s az elméleti nemzetgazdászok — az ő elődeinek — sok tévedésének az okaira jött rá. Minden munkáján érezni lehet gyakorlati inspirációt. A zseniális emberek története gazdagabb a rájok nézve kedvezőtlen, mint a kedvező körülményekben.

így Boiliau, Lesage, Descartes, Racine, Lafontaine, Boerhave, Goldoni, Themis súlyos tógájába, illetve a papistólába temették a Múzsát. Poissont a szülői sebésznek, Lalandeot, Lacordoiret ügyvédnek, Vauelint földmivelőnek, Herschellt és Cellinit muzsikusnak, Michel Angelot klasszikus archeológusnak — nem pedig képmázolónak — akarták nevelni.

Berlioz egy zseniális orvosnak a fia volt, aki kitűnő munkát irt a tüpontozásról s aki abban a reményben, hogy utódja lesz, fiát is a maga pályájára nevelte; fia, hogy apjának kedvében járjon, túltette magát a boncolóterem iránt érzett undorán. Midőn azonban tizenhét éves korában hallotta Salieritől a Danaidákat, abbahagyott mindent s komponista lett. Ugyanilyen a Flaubert esete is, akinek viszont ügyvédnek kellett volna lennie.

Galileinek igen sok fölmenő elődje volt kiváló bölcsész és gondolkodó, akiknek sorát 1539-ig lehet visszavinni. Atyja, Vincenzio, azonkívül, hogy igen eredeti muzsikus volt, nagy kedvvel művelte a geometriá. és űzte a kereskedést.

Azonban a zseni különös hajlandóságának a meghatározására nem elegendő a halló és látó központok ilyen uralkodásának és a képzelet olyan élénkségének a kiemelése, amelyet mi grafikailag és könnyedséggel illusztrálhatunk a stílusban. Mindezen körülményeknek óriási befolyásuk van a zseninek az eredetére, de gyenge a hatásuk a zseni változatosságaira. Egy jószemü ember lehet költő, szobrász, histológus, vagy bámulatos számoló ; ép úgy egy jó hallású ember lehet zenész, szónok, költő, kritikus vagy regényíró. Egy ilyen predominatió tehát csupán önmagában nem elegendő arra, hogy a zseni változatosságait nekünk megmagyarázza. Ez a változatosság szerintünk — anélkül, hogy elhanyagolják az öröklődés, a környezet és az egyéni hajlani fontosságát — egy másik igen fontos tényezőnek van alávetve, amely szerintünk a legfontosabb szerepet játsza a zseni keletkezésében; ez a tényező egy, a serdülés pillanatában föllépő, erős felhevülés.

Aki a nagy emberek életrajzát elemzi, tényleg úgy találja, hogy talentumuknak az elhatározó oka a — legtöbb esetben — koraifjuságukban jelent-