Losonci Ujság, 1910 (5. évfolyam, 1-55. szám)

1910-01-27 / 4. szám

2. oldal._____________________________________LOSONCI UJSAQ_________________ 1910. január 27. delemben az egész város földig lerombolva áldo­zatul esett az orosz pusztításnak. E csapás azon­ban nem törölte el a földszinéről, ellenkezőleg, a hazafias lakosságát arra ösztökélte, hogy kettő­zött szorgalommal és nagy áldozatokkal megmentse, föntartsa és hivatásának megfelelően megerősítse. E sok viszontagságon átment város lakossága sohasem zárkózott el a modern haladás által kívánt újabb és újabb áldozatoktól, mert polgárai mindig tudatában voltak annak a fontos hivatás­nak, mely a városra fekvésénél fogva hárult. A legnagyobb készséggel, mondhatnánk örömmel hozza meg mindazon áldozatokat, mellyel a várost fejleszti, lakosságának jólétét előmozdíthatja, keres­kedelmét, iparát föllenditheti. Ez áldozatok nem maradtak minden ered­mény nélkül. Az idők folyamán olyan kereske­delmi és ipari élet fejlődött ki ez aránylag kis városkában, melyre nemcsak maga, de az egész ország méltán büszke lehet. Zománcgyárai, gazda­sági gépgyára, nemcsak a continens minden zugába, de Ázsia, Afrika több államának piacára szállítják áruikat és mind e helyeken a magyar ipar termé­keinek tiszteletet és becsületet szereznek. Épp e sok és nagy áldozat által elért szép eredmények azok, melyek felvilágosítják arra, hogy mikor az államkincstár a városok munkásságának, hivatásának, szükségleteinek méltánylásával vegye ki a segélyből részét. A város anyagi helyzetét más városokéval összehasonlítva a következő eredményt nyer­jük. Losonc városnak aránylag nem csékélynek mondható vagyonából jelentékeny jövedelme van, de ez nemcsak hogy a kiadásaira nem elég, ha­nem a költségvetésileg mutatkozó hiány fedezhe­­tése céljából minden évben 60%-ot mnghaladó pótadó kivetése válik szükségessé. — E magas százalékban megállapított pótadó annál inkább sújtja a lakosságot, mert állami adója a törvény rendelkezéseit szem előtt tartva mondhatnánk maximális összegben állapittatik meg. Vizsgáljuk most az egyes városokat. Brez­­nobánya 3500 kor., Dobsina 4000 kor., Igló 6000 kor., Gölnicbánya, Jolsva, Nagyrőce 3000—3000 korona, Körmöcbánya 3500 korona stb. stb. se­gélyben részesülnek, holott annyi a vagyonuk, hogy községi pótadót egyáltalán nem fizetnek, de némelyik vagyonának jövedelméből még polgá­rainak állami adótartozását is képes leróni. A közvetlen szomszédságban fekvő Beszter­cebánya, mely területre, lakosság számára való tekintettel Losoncnál jóval kisebb, anyagi helyzete is kedvezőbb, mivel polgáraira sokkal kevesebb pótadót vet ki, mégis 10000 korona segélyben részesül. A további összehasonlításokat folytatni szük­ségtelen is, mert az eddigi példák is igazolják azt, hogy a segély felosztásánál a város közönségét nagy sérelem érte, a további összehasonlítás e sérelmet csak élesebben világítaná meg. kinematograf — kép : a ház egyik szobája. A pamlagon a ház meghalt asszonya ült. Virág­­zóan, szépen, friss egészségben, ahogy életében kinézett. És énekelni kezdett. Egy grammofon, a technika egy remeke, adta vissza élethűen a hangokat. Az ének befejeztével a képen látható lett, amint lord Blak odamegy nejéhez, gyengé­den átöleli és megcsókolja őt. Lord Blak megállította a gépet, mire a kép a falról eltűnt. — Ez a dal, amit most hallottál, szólott barátjához a lord, a legkedvesem dalunk volt. Mindennap élénekeltettem a feleségemmel. Halálról nem lehet már beszélni. Az emberi eszme legyőzte a Halált. Lord Blak ismét megindította a gépet. Most a lord dolgozó-szobája kerül a falra, A lord az Íróasztalnál ült, majd fel vett egy könnyvet az Íróasztalról és felolvasott. A grammofon élethűen adta vissza a felolvasást. Bob el volt ragadtatva. A sötétben megke­reste barátja kezét, melegen megszorította azt és igy szólt: — Igazad van, ő nem halt meg. Lord ?Blak kinyitotta az ajtót. Nappali vilá­gosság ömlött be rajta. Aztán igy szólt barátjához: — Azt hiszem, most már mehetünk a klubba. Igen, mehetünk. A m. kir. belügminiszter által bekivánt ki­­mutátások alapján készített összehasonlító táblá­zatból kiviláglik, hogy Losonc rendezett tanácsú város közönsége 60—70% >8 terjedő pótadó fize­téssel van terhelve évenként, — előtte a pótadó °/0-ának nagyságát tartva szem előtt 51 város foglal helyett, mégis a segélyösszeg megállapítá­sánál az utolsó osztályokba soroztatott be. Ezen utóbb említett körülménytől eltekintve, mely egymaga híven visszatükrözi azt a szomorú anyagi helyzetet, melyben a város van, az állam helyett átruházott hatáskörben végzett teendők el­látásáért is nagy kiadások viselésére van kötelezve. Igaz ugyan, hogy ezen összegek, a szervezési szabályrendelet elavultnak mondható intézkedései folytán az előbb említett és a m. kir. belügymi­niszter úrhoz fölterjesztett kimutatásban, ágazatok szerint elkülönítve pontosan ki nem mutathatók, de az tény, hogy adóhivatali, rendőri, katonaügyi, közigazgatási kiadásai a kimutatásban feltüntetett összegeknél jóval nagyobbak és ezidő szerint pon­tosan ki nem számíthatók. Losonc városát fekvése arra predestinálja, hogy a körül fekvő tótajku községek lakóit a magyar állameszme föltétien híveinek megnyerje és megtartsa. A város közönsége e tekintetben reá háramló fontos kötelességét mindenkor telje­sítette, sokszor anyagi áldozatoktól sem riadt vissza. Ezen hivatás teljesítésének ezidő szerint meg van az az eredménye, hogy a pánszláv moz­galmak messze környéken nem találnak termékeny talajra. A jövőben azonban csak úgy lesz képes ellenállni, a mind hevesebb és hevesebb támadá­sokat sikerrel visszaverni, ha az állam részéről megfelelő támogatásban részesül, mert az eddig­­rendelkezésre álló erőit a lefolytatott küzdelmek csaknem teljésen kimerítették. A város ezidő szerint még oly számos köz­műnek a hiányában van, melynek létesítése köz­érdekből elodázhatatlan kötelessége és annak meg­valósítását anyagi viszonyaira való tekintettel kell elhalasztania. A fent előadottak szerint a város közönsé­gének azon kérelme, hogy jelenleg 8500 koroná­ban megállapított segélyösszeg, jelentékenyen fel­emeltessék, nem csak méltányos kérés, de a mennyiben szabad igy nyilatkozni jogos követelés. A fizetésrendezés. A városi tisztviselők fizetésrendezésérol már többizben megemlékeztünk. A fizetésrendezés ügye az e hó 19-iki rendkívüli közgyűlésen tárgyaltatott. A jogügyi és pénzügyi bizottságnak a tanács által is pártolt, javaslata azonban nem áll egészen a méltányosság alapján. Ezen méltánytalanság ellen emelt szót Gellén Endre városi tanácsos, hangsú­lyozván azt, hogy a városi tisztviselők, addig mig az államsegély meg nem érkezett, a város által kiutalt drágasági pótlékban részesültek. Most azon­ban, hogy az államsegély itt van, a tisztviselők drágasági pótlékát a városnak meg kell takarítania a saját pénztára javára, annál is inkább, mert a drágasági pótlék csak a város által feltételesen nyújtott előlegezés természetével birt. Bármennyire észszerű és kézenfekvő igazság szólt a Gellén Endre javaslatából, a csekély számú s az ügv iránt kevés érdeklődéssel viseltető város atyák, a tanács javaslatát fogadták el. A városi vámtarifa. Ugyancsak behatóan ismertettük már lapunk hasábjain a vámtarifa kérdését is. Ezen ügy, mig ebben a legmesszebbmenő pártolásra tarthat szá mot, addig egyes részleteiben sok aránytalanságot árul el a díjtételek megállapításánál. Ezen arány­talanság főleg ott domborodott ki, hogy a liszt és egyéb őrlemények dijtételei a vasútnál 6 kor.-ban, a vámsorompónál pedig 1 k. —1 k. 50 f.-ben nyertek megállapítást. Sacher Gusztáv ezen visszás állapot megszüntetését kérelmezte javasolta, hogy a két díjtétel közti különbözet egymáshoz közelebb hozassák, illetve a sorompó-vám némileg felemel­tessék. — Hosszas vita eredt meg ezután, mely­ben többen résztvettek. Az eredmény mégis az lett, hogy miután Sacher Gusztáv és társai előter­jesztését megelőzőleg a közgyűlés ez ügyben már határozott, az előterjesztést felebbezésnek tekintik s érdemleges határozatot ennek eldöntéséig nem hoznak. (Lapunk múlt számában hozott értesíté­sünk is, tehát ezek szerint módosul.) Pártunk memoranduma. Pártunk végrehajtó-bizottsága e hó 13-án tartott ülésén elhatározta, hogy memorandum alakjában felír Kossuth Ferenc és Justh Gyulához, az egy elvi alapon álló két függetlenségi párt egyesülése iránt Ezen határozatból kifolyólag elnökségünk az alábbi memorandumot intézte a két országos párt elnökeihez • Nagyméltóságu Elnök ur 1 A losonci választókerület függetlenségi és 48-as pártja f. hó 13-án országgyűlési képviselő­jének, Beniczky Árpád urnák beszámoló beszédje után végrehajtó-bizottsági ülést tartott, amelyen a következő határozati javaslatot fogadta el : favaslat. A losonci választókerület függ. és 48-as pártja nély sajnálattal vette tudomásul az orsz. nagy pártnak' kettészakadását és miután a válságos politikai visszonyok között csak a szilárd és tömör összetartásban és a további együttmű­ködésben találhat biztosítékot arra nézve, hogy a nemzetnek a törvényben biztosított jogai és sarkalatos létérdeke megóvassanak, — ennél­fogva azon óhajának ad kifejezést, hogy a közös cél elérésére az egymástól elvált pártok ismét egybeolvadjanak. Kimondja, hogy a függ és 48-as elvek alapján együtt marad, sem az egyik, sem a másik pártarnyalathoz nem csatlakozik ; kép­viselője, Beniczky Árpád irányában, aki a losonci függ. és 48-as pártnak politikai prog­­rammját, — amelynek alapján megválasztatott. — híven és becsületesen betartotta, legőszin­tébb szeretetének, ragaszkodásának és tiszte­letének ad kifejezést, hazafias működéséért pedig köszönetét mond. Amikor ezt a határozatot végrehajtó-bizott­ságunk nevében és megbízásából Nagyméltóságod­nak szives tudomására hozzuk, alázattal kérjük, hasson oda, hogy az egy elvi alapon álló két országos függetlenségi párt megtalálja az együtt­működés, az egybeolvadás lehetőségét, hogy a felborult helyzetben alkotmányunkat megvédhes­­sük, a nemzetünket fenyegető veszélyt annál hathatósabban, sikeresebben verhessük vissza. A Magyarok Istene áldja meg Nagyméltóságod hazafias munkásságát! A losonci választókerület függetlenségi és 48-as pártja végrehajtó bizottságának megbízásából vagyunk Losonc, 1910 január hó 16-án alázatos szolgái Kujriis Gyula pártelnök. Matinéé. Scherer Lajos párttitkár. A losonci izr. leányesesület e hó 23-án az izr. szentegylet tanácsházában igen szépen sikerült matinée-t rendezett. A leányegyesület tagjai, vala­mint a szép száminál megjelent vendégeknek igen élvezetes délutánt szerzett a választékosán össze­állított műsor. Az első számot Stern Matild töltötte be, elő­adván Győry Vilmosnak „A második asszony cimü költeményét. A nehéz költemény, amely még a leggyakorlottabb szavalok tehetségét is próbára teszi, igen kedves előadóra talált Stern Matildban s mindenesetre dicséret illeti őt sikerült vállal­kozásáért. Ezután egy zongoraszám következett „Waise styrienne“-cimen Wollenhaupt-tól. Előadója Bárok Rózsi volt. Gyakorlott játékot és szép zenei jár­tasságot árult el. Majd Czinner Irma lépett "az emelvényre és Schein Margit zongora kísérete mellett Löwe Az óra“-cimü müdalát énekelte. Kedvesen lágy, behí­zelgő hangja teljesen érvényre juttatta a müdal zenei és költői szépségeit. A hallgatóság lelkes tapssal jutalmazta a nyújtott műélvezetért, úgy az éneklőt, mint az ügyes kísérőt. Megjegyezzük még, hogy sokkal szívesében látnok Schein Mar­­gitot, mint szóló előadót; mert aki oly ügyesen és diszkréten, az érzelemhullamzásnak megfelelő poentirozással tud kíséretet ellátni, az mint szóló előadó is fényesen tudna érvényesülni. Talán szót fogad nekünk. A választott thémának s az előadónak nép­szerűségére kell következtetnünk abból az általá­\c tétovázzék,------= ha faj a feje, hanem használjon azonnal Beretvás-pastillát, amely 10 perc alatt a legmakacsabb migraint és fejfájást elmulasztja. » < «« Kapható min-Orvosok által ajánlva. ATS LtU. den gyógyszer­­tárban. Készíti: BeretvásTamás gyógyszerész Kispesten. — 3 dobozzal ingyen postai szállítás.

Next

/
Thumbnails
Contents