Losonci Ujság, 1910 (5. évfolyam, 1-55. szám)

1910-06-16 / 26. szám

ELŐFIZETÉSI ARAK B&j gKKSSk l9ß||§| 1|1 Sͧ ||| Wm ||É É|| |||p9H Éx

SZERKESZTOSEG :

HELYBEN: EHÍ HCj hH jags pBg HjB jB6 BS n|l ||^ 19H 1&M ^ jSB Bb9[ Losonc, Kossuth L.-U. 6Q

Egész évre 8 kor fii. MB Isi <88 SS 2S§Í Hg ÍM H SS (W, *1 Mg £9 S® SÜ *S 3iggí §f§ §E& hová a lap szellemi

Felévre 4 kor. fii. [tgj fin| JIH gäffi S£g W® g| SS «■ Sd§ BR HE *83 SSg SS HH iS®?? ffiS SH részét illető minden

Negyedévre 2 kor. fii. M H| BB Mg |f§ ■ «ff» Egíj Íy| MK H pg |gg H SÍK H [SB közlemény intézendő.

vidékre: fai B H m B gg Bl» 0S um *É& sm wk. MNh fig TM

„ , ,„, .... H MB K SSS nap BBgBaa BE H SS KÜ tagi f«ffisS*K §J3 kiadóhivatal:

Egész evre 10 kor. fii. MW 9S MB Bg St§5 ||Í£$I|&B SB «H K SB 131? MÜESBjS aSBB

Félévre 5 kor. fii. M| SS Hk «fg SK© «EHR» HS EH 115 3» mg H HHSB Hj Losonc, Kubinyi-tér II

Negyedévre 2 kor. 50 fii. |M JH HR BH Hgggfily! Ha H SiH BB iff tSft HH BH .—— hová az előfizetések,

___ EBj B ^^H Hgra gif|j ffiyg B| 9|H HH n| vwSt'. |^g fffp jjjgKBR hirdetések, minden

H $BB H HB SH ffifi BPS HB B |jPB Híj Hli s^B &£pz HS nemű pénzküldemé-Községek, egyesületek, 8H H «gj BE |HQ Bp BPS Hfe ngí B|j JJJg iljfefr BOR BBP 8w 8|p HH nyék és n lap szétkiiltovábbá nógrádmegyei ^^B ftgjgl H MW H» Mg Wxfö í^5 pj Bm (lésére vonatkozó feltanitók és körjegyzők AB B ÍűW |B Hg j|^ gB mNB B| WB szólnia^ok intézendők.

egyesülete tagjai részére ^B |B BH flH HB H BH MB MEb HH ^HS BR HB B

évi előfizetési díj 5 kor. ^H Rj H H » Bj HB H| WM M& R EÜ Hl 2^ Ili HÍ gf§ P» BH

eH BB Hl

___ ___ n

H KS J^E ^gg ESSZ Wscl ESfö TW; liűM

pjajv Js£3£ F4?fa ^5p Hirdetések hitányos áron

BmQH WfbaBB H^PB ^Bn^RB HH RR HguB ^K! wBi&ÉSms HO vétetnek fe) a kiadóbiva-Egyes szám ára 20 fii. ^BURpr BH Hp ^HB^ HP HB fpj talban.

A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE.

V. évfolyam. 26. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losonc, 1910 jutlillS 16.

••

Üzenet Losoncra.

Irta Kreutzer Lipót.

A nagy csata után hazajöttem Kolozsvárra, mindennapi munkám színhelyére, innen küldöm üdvözletemet a losonci választókerület függetlenségi és 48-as polgárságának, innen köszöntőm tisztelt elvbarátaimat, szivem kedves szomszédjait meleg szeretettel, lelkemtől lelkedzett hálával. Akik engem a nagy küzdelemben támogattak, a kerület függetlenségi és 48-as polgárai és sokan mások, akik segítségünkre voltak, hogy elveink diadalmaskodjanak, mindannyiuknak sokszoros, mélységes köszönet! A mi csatánk az elvek harca volt és akik mellénk állottak, a város lelkes polgárai, a falvak becsületes népe, nem a magok érdekét nézték, hanem jöttek önzésteleniil, szivükben hittel, szemükben lélekkel, jöttek rajongó kedvvel, szeretettel telten Kossuth Lajos nagy eszméi iránt. Állami tisztviselők, tanárok, vasúti tisztviselők és alkalmazottak, akiknek van félteni valójuk, sokan voltak, akik nem néztek se jobbra, se balra, hanem rendületlenül megállották elveik talapzatán. Velünk voltak Losonc asszonyai, akik a tövises, nagy csatában rózsákat hintettek az utakra, amelyeken mi jártunk. Velünk volt az utca, velünk csatáztak, akik most még kívül vannak «az alkotmány sáncain.» Ok tudták, hogy a mi táborunkban komoly a harc a népjogok becsületes megvalósításáért. Magyar falvak és tót falvak egybetalálkoztak azon a csatatéren, amelyen a harc a negyvennyolcas elvek diadaláért folyt. Hogy diadal nem lett belőle, hogy levertek bennünket Losoncon és az ország annyi más

kerületében, — tudják-e, mi az oka az általános csatavesztésnek ? Nem a «nemzet megváltozott hangulata,» hanem a választás mai rendszere, amely a legkisebb Balkán államnak is szégyenére válnék és fokozott mértékben válik szégyenére Magyarországnak.

Aki talán még kételkedett a titkos szavazással egybekötött általános választójog szükségében, a mostani választások megtanították reá, hogy mennyire szükséges ez a radikális választóreform. A mai rendszerben a választás Magyarországon pénzkérdés csupán. Ha valamely amerikai multi-milliomosnak kedve telik benne és rászán jó néhány milliót erre a célra, olyan többséget szerez össze a magyar parlamentbe, ami nőt szeszélye jónak lát. Egészséges állapot ez vájjon, alkotmányosság ez vájjon ? Úgy-e bár, nem, és ugy-e bár, a mai választórendszernek el kell pusztulnia, hogy romjain fölépüljön az uj és boldog Magyarország.

Akik a függetlenségi és 48-as elveket valljuk, tudjuk, hogy az ország nagy többsége hive a gazdasági önállóságnak, ha látszatra mást mutat s a mostani képviselőválasztások eredménye. Az iparosok, gyárosok különféle testületéi évtizedek óta harcolnak az önálló vámterületért; a kereskedők érdekképviselete, az Óinké állást foglalt mind az önálló bank, mind az önálló vámterület mellett; de a gazdák érdekeinek legnevezetesebb fóruma, az Omge ugyancsak hívéül vallotta magát az önálló vámterületnek; a munkásságnak a programmjában szintén ott van Magyarország gazdasági önállósága. Legyen csak meg az általános választójog, legyen csak titkos a szavazás, majd meglátják, milyen nagyra nő, milyen megdönthetetlenné lesz a 48-asok tábora.

Akik most a másik táborban vannak, akik a losonci választókerületben ellenem küzdöttek, e polgártársaimnak szintén üzenetet küldök : a küzdelem, amelyet munkásságom különféle területein folytattam és folytatok sokadinagammal, küzdelem Magyarország gazdasági felszabadításáért, a magyar földön lakó nép boldogabb jövendőjéért. Hirdetem és vallom, hogy akik itt laknak a magyar földön, a demokrácia jegyében össze kell forrniok, mert csak a demokrácia utján jutunk el Magyarország igazi függetlenségéhez.

Amit 1848-ban Kossuth Lajos kezdett, folytatnunk kell a munkát, hogy Magyarország is részt vegyen majdan a nemzetek «fáklyaversenyében.» ügy érzem, Losonc városában erős ez a szellem: Kossuth Lajos szelleme. Ezt a szellemet köszöntőm szeretettel, szárnyaló lélekkel és barátaimnak, a falvak népének, akik mellém állottak néhány felejthetetlen, forró napon által, a messzességből szorítom meg a kezüket — a szivemmel.

Belépés a függetlenségi pártba.

Rubin Farkas magántisztviselő levelet intézett a függetlenségi párt elnökségéhez, amelyben a pártba való belépését jelentette be.

— Távirat Rohonyinak. Már lapunk múlt

számában megírtuk, hogy a függetlenségi párt végrehajtó-bizottsága elhatározta Rohonyi Gyula mandátumának petícióval való megtámadását. Ezen párthatározatról valaki Rohonyi államtitkárt táviratilag értesítette. Illetékes helyről felhatalmaztak

Ezért vártam?!

Zimankós téli éjszakákban sötét utcák kihalt sorában,

— az éj borús, fojtó ködében — Jártam álmomban, mentem ébren, s föl-föl jajdultam, s meg-meg álltam: Valakit vártam.

És vártam őt tavasszal, nyárba, és méla ősszel. — De hiába vártam virággal, hivtam dallal.

— Virág elhervad, a dal elhal, — s szememből forró könny szivárog,

de én csak várok.

Mert éreztem egyszer ő eljő, megérint lágyan mint a szellő, hozzámsimul lopva, gyengéden, és megnyílik a kéjes éden ha eljön Ő, kiért sóvárgotam,

akire vártam

És jött is ő, a-csókos Nőstény,

— a vágyból-vágyért élő ős lény, — csókolt, ölelt, becézett és — megcsalt. Virág elhervadt, a dal elhalt, s szivemből sűrű vér szivárog,

s én ismét várok.

Várom a hajnaltalan éjjet,

— Rohanva hozza a véres Végzet; Hörgő kacajba fullad éltem.

Akitől életet reméltem, gyilkosomat abban találtam ;

Hát ezért vártam ? !

Kelemen Béla,

A madárijesztő.

Zoltán Vilmos fordítása.

A rendjel mindig tiszteletet keltő dolog, akkor is, ha nem fűződik hozzá valamely hőstett, világraszóló találmány, vagy száz kötetnyi remekmű emléke. A munka emberének folyton meg-megujuló örömet okoz, a nő keblén pedig a csipkék tömkelegében egy dísszel több, ha valamivel súlyosabb is a többinél. Azután bizonyos esetekben hasznára is válhatik a tulajdonosának, mint azt mindjárt látni fogjuk.

Z. asszony diszkréten viselte egyik nemzeti rendjelünk piros-zöld selyemmel boritott gombját, azt, amelyet azok, kik nem tudták megszerezni, túlságos zöldnek, azok pedig, akik megkapták, sohasem találnak elég pirosnak.

Hogyan jutott Z. asszony e díszhez, mely hatalmas keblén pompázott ?

Ennek oka az, hogy Fontainebleau mellett, a thomery-i völgyben, a Szajna felé húzódó s a napfénynek kitett falak mentén remek szőlőbogyók érnek, melyekből isteni bor lesz. Ez a bor, ha egyébként összeköttetésekben nincs hiány, nem egy esetben megszerezte már termelőjének a kis arany, vagy ezüstkeresztet.

Ám senki sem válhatik híressé, mielőtt megszületett volna. A negyven év pelyhes kis bajuszszal árnyalta be Z. asszony ajkait. Általában az volt, amin a köznép a szép asszony névvel illet. Öt láb és nehány hüvelyk magasságához megfelelő szélesség járult. Járása lassú volt és méltósággal teljes. Mindig jókor indult minden útjára, hogy az utolsó percben ne kelljen hanyathomlok sietnie.

Nos, a minap Z. asszony visszaigyekezett Fontenaibleauba. Kimért léptekkel haladt a gare de Lyon felé, másodosztályú jegyet váltott és

nyugodtan beült egy egészen üres szakaszba. A középső ülést foglalta el, azt, mely két karnyugtató közt a legnagyobb helyet biztosította. Azután nyugodtan, a nagy úttól még kissé zihálva várt, mert a vonat csak jó félóra múlva volt indulandó.

Rövid idő múlva az egész pályaudvart katonaság özönlötte el. Z. asszony szakaszát, csak úgy mint a többit elárasztották a legények. Kettő, négy, nyolc szált be a szakaszba, jött a .kilencedik és utána a tizedik akart belépni a szakaszba, ám a kilencedik igy. szólt:

— Lassan, öregem ! Nem lehet! Egy kövér hölgy van itt.

A másik feleselni kezdett:

— Gondolod, hogy megtelt a kocsi ? Még egy helynek kell lenni. Legföljebb kitesszük öreganyánkat.

— Egyszerű megoldás, valóban.

Elképzelhető, hogy ez az eshetőség nem

nyerte meg Z. asszony tetszését. Nyugodtan ült és meg sem moccant.

A kilencedik és a tizedik betolakodott. Aztán valamennyien Z. asszonyt nézték. Csakhamar hangos megjegyzések hallatszottak:

— Humbert asszony!

— A száz kilós hölgy.

Z. asszony nem volt ellensége a szeretetreméltó évődésnek. Újságja mögé megvonulva, melyet látszólag olvasott, mosolyogni kezdett.

— Ám a katona urak vérszemet kaptak és igyekeztek mentül kellemetlenebbé lenni. Lábaikat keresztbe rakták, nyújtózkodtak és mosdatlan beszédekbe kezdtek.

Egy pillanatig Z. asszony arra gondolt, hogy helyét elhagyja és segítséget keres. De azután eszébe jutott, hogy helyét nyomban elfoglalják a derék vitézek és ezt világért sem akarta. Föltette