Losonci Ujság, 1910 (5. évfolyam, 1-55. szám)
1910-01-20 / 3. szám
ELŐFIZETÉSI ARAK Mpg^ |HBk SB H J^PgÉ| fjÉ J|| ||| Hj J$&| lEPIlB SZERKESZTÖSEG : HELYBEN: B» bB faM Mg ESÉ g|| gw g| Losonc, Kossuth U-u. 69 vidékre: I II Vk m I Hi I m É te' m laSi B ® k.adó“vaTal: fSTM 5 LŐÍ: - íu ■ ■ H m H ü ü l m m Mm Ü m Bfi H Losonc, Kubinyl-tér 1, Negyedévre 2 kor. 50 fii. H W l| HL 11 H iffl H fS 1 i lg KM Éfl Wrdetések, mfndln.’----HH Bb KSt Efe 3&J jgföi íg|2 ggí Eg MBÉ Ű&& mt nemű pénzküldemé Községek, egyesületek, HM ABfc HH HE 88S yfffijm HB jjfc HB »?ä! «& ÁÍ*£. ^ ^ fljjfij HE HH ^H ^H nyék és a lap szétkül továbbá nógrádmegyei ESE 9Q3 £ä&2 §S§5 H£gS «OB 60 KM £&§ SE? 1*5* f&Z* *35s &£& «» HH Ha désére vonatkozó feltani tők és körjegyzők ^H EH 9HB ffig gffig (gwfj |©jij wjgS* -fSB HS H ml BB RHjj^HH szólalások intézendők. egyesülete tagjai részére 5Gj£ §££ |w fiKS (jaffi KH{ Rk? «ÉP ffiSá HE Mi &K§ SÖ8 MB f£Íi SE RH MBMHK kE EH --évr előfizetési dij 5 kor. H ÍI|h111iÍÍÍ Eli !RS SB H H H Hirdetések jutányos áron--H^ H|Jp HR|Hb Mg HB IBé^Bb gHj Trfi^TfrP ma vétetnek fel a kiadóhiva-Egyes szám ára 20 fii. Pjjj|j8ME EH öjH ^jjjjSjWfy flW Up MH|H talban. A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE. V. évfolyam. 3. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losonc, 1910 január 20. Az egyesülés. A losonci függetlenésgi érzelmű polgárok, a párt politikai magatartására vonatkozó határozattal, a múlt hét folyamán valóságos politikai érettségi vizsgát tettek le. Az vezérelte őket, hogy a nemzet erkölcsi és politikai létalapjának megmentéséről van szó s akkor egy igaz hazafi sem fog kicsinyes személyi politikát űzni, hanem a tiszta, igazi függetlenségi eszméket hirdető lobogó alá kell tömörülni mindnyájunknak. Amikor a függetlenségi párt nagy többséggel győzedelmesen vonult be a parlamentbe: a 67-es pártok erőtlenül oszlottak szét és semmisültek meg. Azt hittük, hogy végképpen ki is vesznek a hon határiból, ahol már többé nem terem számukra babér. És lám. mi történt? Amint a nagy és erős függetlenségi párt két táborra szakadt s ereje megcsökkent: egymásután bújnak elő odúikból a kipusztultnak hitt 67-esek s kezdenek egyre nagyobb tért hódítani. Magukhoz ragadták a kormányhatalmat s most ők fognak ítélni elevenek s holtak felett. Hát kellett ez nekünk? Teljes igazában bizonyosodott be rajtunk a mondás: discordia rés maximae dilabuntur. Az egyenetlenkedés mindent lerombol. — Pedig tanulhattunk volna már eleget. A történelem lapjai tele vannak a pártoskodás, polgárháború s testvérharc áldatlan példáival. Azonban nem szabad reménytelenséggel néznünk a jövő elébe. A darabont kormány sivársága már előre veti árnyékát s csakhamar ki fogja váltani az igazi függetlenségiek igazi érzését. És ha nemzeti jogaink védelmében és a jogtiprók elleni küzdelemben egy utón találkozunk: akkor meg lesz a hőnóhajtott egyesülés, ismét egy táborban lesz minden függetlenségi érzelmű magyar ember. A losonci választókerület függetlenségi pártja e tekintetben már megtette a kezdeményező lépéseket. Városi közgyűlés. A városi képviselőtestület e hó 19-én a városháza tanácstermében az alábbi tárgysorozat mellett rendkívüli közgyűlést tartott. 1. Megnyitás és hitelesítők kiküldése. 2. Tanács jegyzőkönyveinek bemutatása. 3. Vámegyezségek megkötése ügyében a tanács javaslata. 4. Az államkincstár által kiutalt 8500 korona segély felosztására vonatkozó tanácsi javaslat. 5. Sacher Gusztáv és társai javaslata a kövezetvámtarifa módositására vonatkozó 372/909 kgy. számú határozat megváltoztatása iránt. A közgyűlés a tanácsnak 8500 kor. segély felosztására vonatkozó tervezetéi elfogadta. Ezek szerint kap : Wagner Sándor polgármester 210 K, dr. Ottahal Antal 140 K, Baskay Ferenc 300 K, dr. Keszler Lipót 250 K, dr. Gömöry Elek 250 K, Draskóczy Zsigmond 195 K, dr. Honti Rezső 195 K, Ambrózy Béla 270 K, Maróthy Sándor 230 K, Keczéry István 230 K, Szabó Lajos 390 K, Krúdy Pál 270 K, Bohunka József 270 K, Nagy József 200 K, Draskóczy József 200 K, Fabriczy Béla 200 K, Kuzma Andor 510 K, Badinyi György 510 K, Jánoska Ferenc 450 K, Aranyosi Sándor 140 K, Schleicher József 220 K. Ezzel azonban az egész összeg nem .merül ki, mert a tisztviselők drágasági pótlékából jelentékeny összeg térül meg. A fenmaradó összeget egy fúrandó artézikut alapjául fogják kezelni. A Sacher Gusztáv és társai javaslatával szemben beható vita után, a tanács javaslata fogadtatott el, mindazonáltal a Sacherék indítványa felebbezés formájában tudomásul vétetett. — E hóban még rendes közgyűlés is fog tartatni. Panama-láz. Egy idő óta a magyar társadalmat s közéletet furcsa betegség fogta el. Furcsának nevezzük, noha épen olyan joggal undóritónak is mondhatnék. Az emberek egymásközti érintkezésében bizonyos hidegség, tartózkodás figyelhető meg, melynek közvetlen okozója a bizalmatlanság, a gyanú, a félreértés. Mindenkiben gazembert látunk, vesztegetőt, panamistát. Ha valaki ismerőseink közül, valamely szállítást nyer el, velamely kedvező üzlethez jut, ha tényleg megbízhatósága, vagy képességei előre látható eredményekkel járt, akkor mindjárt ott szállong körülötte a gyanú sötét árnyéka, mely mindent sötét, szürke színbe von s mely azonnal meggyanúsítja még a legtisztességesebbeket is azzal, hogy az elért eredményt nem tehetségének, nem képességének köszönheti, Hanem azt valamiképen kijárta, kivesztegette, kipanamázta. Panamista! Ez ma minden közéleti tevékenységet kifejtő polgártársunk hízelgő jelzője. Senki sem gondol avval, minő megbecstelenítő, minő lealacsonyito megbélyegzést követnek el ezzel. Nem gondolnak avval, hogy a terjesztendő hir, ha még oly csekély tápból is merit, mindig talál hiszékeny lelkekre, akik azután tovább terjesztve az aljas rágalmat, végtére olyan feneket kerítenek annak, hogy végeredményben még az is hitelt ad a gyanúsításnak, akik különben teljesen s jogosan meg van annak ellenkezőjéről győződve. S vájjon honnan az erkölcsök, a közéleti leromlás ez elfajulása ? ! Minek tulajdonítsuk ezt a minden egyéb csak épen nem magyaros szokásnak térhódítását ?! Miért pusztít ez a gyanúsító láz, ez a hátmögi politika közéletünkben ? ! Mi fertőzte,? meg annyira társadalmunkat, hogy Én virrasztók. Irta: Peterdi Andor. Én virrasztók a mécses mellett, És toliam sereg a papiron. Szivem a fájdalomtól reszket És dalba sírom. A párom, asszonyom már alszik, Bársony pillái lecsukódtak. Agyamban meg a gond viharzik — Mi lesz holnap ? . . . A reggel uj csatára ébreszt, Kenyér kell, só, fa mindenáron, Ó drága hitvesem ne érezd Csatározásom. Békén álmodjad át az éjét, Ne tudd az élet mily hazug. És mi az ára a kenyérnek Aludj, aludj . . . NIL: A szivem. Versek. A címlapot Ács Ferenc festőművész rajzolta. Békéscsabán je'ent meg, 94 oldal terjedelemben. 8/° Ára 2 kor. 50 fillér Sajnálom, hogy kis vidéki lapban fogják e sorokat olvasni. Sajnálom azért, mert tartok tőle, hogy kicsinyes, hitelt nem érdemlő dicséretnek fogják tartani, nem pedig szerető tetszésem őszinte megnyilatkozásának. Egy fiatal nő versei, aki eddig egy novelláskönyvet (oly hihetetlen, hogy a minden porcikájáig lírikus Nilt valaha novellák foglalkoztatták) és az „A szivem“-en kívül két verseskönyvet irt. Nagyot fejlődött bennök. Az érzés minden kötetében egyformán erős, mély, az érzésalakitásáról, teknikájáról nem mindig mondható ez. Inkább költői lélek, mint költő és művész nyilatkozik meg bennök. Az „A szivem“ azonban egyrészt érzésben, lélekben is mélyebb, melegebb az előzőknél, másrészt a versek megírásában is fejlett nőies művészetet, finom szépségeket élvezünk. Nil sokat igéit régebbi könyveiben. S az ígéretét — itne ! — mind beváltotta. Sőt nemcsak tökéletesítette a régit, hanem hozott újat is „lélekkutja ezüstös mélységeiből.“ A család, a szeretet volt költészetének azelőtt legfőbb motívuma. A családról s a szeretetről szóló verseket sosem hanyagolták el nálunk. Sok papköltőnk volt. Sokan s legfőképen Szabolcska, kicsinyben és nagyban s néha értékeset is adva, művelték a költészet ez ágát. Magukban főleg a Szabolcskáéi, melegeknek látszanak, de a Niléivel összehasonlítva üresnek, felszínesnek, hazugnak érezzük őket. Számba sem jöhetnek a Nil lélekmélyről fölszakadó, nagy lelki összeütközésekről, meghasonlásokról szóló mélj ségesen mély versei mellett. Üres rethorika, iskolás csinálmány mind ezek mellett. Mint az Ady magyar énekei mellett az Ábrányiék hazafias „magasszárnyalásu“ ódáik A szeretet s a szerelem költője Nil. A szeretete hű és tartós valóság csak, a szerelme légies álom, de ez alatt vérzik, roskad, vergődik mégis a szive. Csupa őszintén mélységes fájdalom van megirva bennök. Megtudjuk közvetlen dalaiból, hogy egy szőke fiatal költőbe szerelmes, aki viszont egy szőke nőt szeret. Megtudjuk legelrejtettebb, legfinomabb érzésit; megtudjuk, hogy mennyire tudna szeretni, hogy szép akar lenni, hogy nem szereti s nem sejti szerelmét a férfi s hogy ő mégis mily áldó, szenvedő, „bársonyujju szerelemmel“ szereti ezt; olvassuk, érezzük szenvedéseit, gőgös dacosságát, büszke tisztaságát, s mégis megadó, féltő, megváltó szent szerelmét.. . Ez uralkodik lelkén ; átkossá teszi életét, anyás szeretetében is — igy érzi néha — a miatta való bosszú vezeti és elfelejti bűnös szerelmében a fészket, a fiókákat . . . Foróbb, mélyebb, szomorúbb, mogkapóbb és őszintébb szerelmes verseket még nem irt talán magyar költőnő. Nem a Jörgné nőies különösségü s minden banalitástól irtózó képzelete, nem az Alba Nevis és Erdős René szilaj érzékisége, hanem egy mélyen, finoman érző női szív minden érzése van benne megkapóan, közvetlen költészettel és mély melegséggel elsirva, megirva. A szive uralkodk rajta. Majdnem kizárólag és nagyon mély lelkiéletet él, úgyhogy néha már csaknem egyhangúvá válik. Minden izében lírai lelke minden drámai emelkedéstől ment naplószerüen őszinte és közvetlen versekben Írja le mély lelkiéletét; oly versekben, melyekben a mondanivaló, az érzés oly lényeges, hogy mellette a forrna elhangolható s csak női müvészérzéke őrzi meg — néha rimtelen — jambusainak finom művésziességét. Megkapóan újak, szépek a képei könnyesek és sóhajosak és művésziesek a dalai eleven forrósággal rajzolódik ki belőlük mély tűzben izzó, fehér lelkiélete Es elavulhatnak, nevetségessé válhatnak formák, irányok, de az érzés mindig meg fogja hatni az embereket. A Nil dalai is melegek maradnak. Dalai, „az átvergődött éjszakák velevirrasztott gondolattanui, e tépett, apró ibolyavirágok, hervadtan is megélnek, megmaradnak.“ K A,
