Losonci Ujság, 1910 (5. évfolyam, 1-55. szám)

1910-01-20 / 3. szám

2. oldal._____________________________________LOSONCI ÚJSÁG__________________________________ 1910. január 20. minden lelkifurdalás nélkül szolgáltat ki tiszteletre­méltó egyéneket a megvetésnek, megbélyegezés­­nek, a közutálatnak. Nem törődik azzal, hogy soha senki elégtételt neki nem szolgáltat, mert mindig fog akadni s nem is egy, aki dacára a cáfolatoknak még mindig inkább a rágalomnak, mint a védekezésnek ad hitelt. Hiába bizonykodik az illető, hiába igazolja aktákkal, tanukkal, okiratokkal, intakt, tisztessé­ges eljárását, a gyanútól kikezdett közvéleményt már nem tudja megmásítani s egész élete vegéig viselni kell majd azt a keresztet, mit a könnyelmű rágalom, a gyanúsítás, a megbélyegző szándék reásütött. S most éli fénykorát ez a panamaláz. Ma min­denkit, kinek tisztességes nyakkendője, önérzetes fellépése s esetleg képzettsége, tehetsége van maga­sabb célok s dolgok elérhetésére, azt már megtá­madja a panamaláz, hogy rövidesen kivégezze s átadja a közmegvetésnek. Vájjon rendjén van-e ez a dolog?! Kultur­­államban, müveit országban szabad ilyennek meg­történnie ? ! Szabad azokat, kik a társadalmi élet­ben, a közéletben szerepet játszanak, csupán azért, mert képességeik erre predesztinálják, mert meg van minden qualifikációjuk arra nézve, hogy tényleg szerepet játszanak a társadalmi s ezzel egybefüggő közéletben. Erős tisztitó áramlatra van szükségünk, mely elsöpri ezt a felesleges, a közéletre mázsás suly­­lyal nehezedő panamalázat. Tűnjön el a magyar közéletből a könnyelmű gyanúsítás, a mindent megrágalmazni óhajtó durva törekvés, hogy egy szebb jövő, egy boldogabb korszak válthassa fel ezt az áldatlan minden előhaladást, minden fejlő­dést meggyilkoló beteges állapotot, mely nemcsak a közéletben érezteti pusztító, sorvasztó hatását, hanem egész társadalmi életünket megmételyezi. Ha ezt elérhetjük, ha csirájában meg tudjuk fojtani azokat a baktériumokat, melyek a panama­lázat éltetik, akkor talán mi is jobb időket remél­hetünk s az országra is jobb napok virradhatnak a mai szomorú, sivártalan, minden kilátást nélkü­löző, sötét jelennél. Eltávozott a balfenéken. Üres a pénztár — a gázsi nem jár. Palásthy Sándorról, a losonci aréna-szinház igazgatójáról szól a nóta. A napi sajtót' bejárta a hir, hogy Palásthy Sándor, aki jelenleg Sátoralja­újhelyen játszott, ott hagyta 60 tagból álló társu­latát s elment. — Hova ment? — Tönkre ment! Polgár Béla s.-újhelyi színigazgató halála után a szinészegyesület, mintegy 8—10 hónappal ezelőtt ideiglenes konceszsziót adott Palásthy Sán­dornak, hogy a volt Polgár-féle szintársulat igaz­gatását átvegye. Palásthy bérbe vette Polgár öz­vegyétől a színház ruhatárát, arra, mint saját maga vagyonára hivatkozva, nyerte meg a szinész­egyesület hozzájárulását az engedély kiadására. Öngyilkos theoria! Kedves barátaim! így szólította meg Lengyel Gábor barátait, akik egy kávéházi asztal köré cso­portosulva fogva tartották társukat. Barátaim, ha még egyszer összejövünk, ne beszéljünk regények­ről ; beszéljünk az életről, a megtörtént valósá­gokról. Nem bánom . . .* , politikáról is, csak ne magyar politikáról“, mert az nem politika. Be­széljünk arról, a mit a ténybe nyomtatott a tett. Elemezzük a lejátszott életcsatákat; tartsunk hadi­tanácskozást, hogy generálisokká neveljen ben­nünket az élet tudománya, az örök............ — Ne beszélj olyan sokat! Szólott közbe Lovassy Pál, nem Írsz tárcát. Megértjük a mit mondani akarsz ; beszéljünk Lods Ágost esetéről arról az angolérői, aki a múlt héten lett öngyil­kossá, aki nekem barátom volt. Bravó, bravó! hangzott mindenfelől, igaz! egv angol öngyilkossága nem mindennapi eset. Nem ám! vágott közbe Lovassy akár egy olasz merénylete, — de sőt azon csodálkozom, hogy nem minden angol múl ki önkeze által. Nézzétek az élet illetőleg boldogság egy szám 3899. Ez a szám eredmény. Sok szorzás, osztás, levonás stb. kombinátió eredménye mely aztán az előbbiek következés kép erősen megáll. Az öngyilkosság ez egy operáció az erős eredmény létrehozása céljából. Hogy a szám erős határozott legyen, meg kellett történnie. De még azt hinnétek lélek búvár vagyok, pedig inkább a pincéket bújom és az erdőket. Beszélj te Gábor az angyalod! mégis te vagy a legnagyobb bölcs közöttünk, a te tanácsod nélkül nem tudnék öngyilkos lenni. Barátaim, kezdte most ismét az iró, az ön­­gyilkosság nem más, mint az akarat egy nyil­­yánulása oly időben és alkalomkor, midőn mást Később kiderült a turpisság, de a szinészegyesület engedékenységot mutatott s nem vonta meg a már egyszer megadott konceszsziót. A bekövet­kezett események azonban sajnálatosan bebizonyí­tották, hogy' a szinészegyesület könnyelműen cse­lekedett az engedély kiadásával. Mert Palásthy Sándor, akinek Losoncon és Sátoraljaújhelyen is igen jól ment, oly válságos anyagi helyzetbe ju­tott, hogy legsürgősebb fizetési kötelezettségeinek sem tudott eleget tenni. A hiányos ruhatár és az ócska díszletek pótlása felemésztette a direktor jövedelmét, úgy hogy az uj, valamint a régi da­rabokért járó beszerzési és jogdijakat sem bírta már fizetni. A társulat tagjait sem tudta fizetni. Gyakran előfordult már Losoncon is olyan eset, hogy a kávéházban a társulat tagjaival együtt ülő direk­tor asztalától egyik-másik színész a másik asz­talhoz ült, hogy onnan levélbelileg szólítsa fel őt fizetési kötelezettségének teljesítésére. — Végre azonban már Ígérgetésekkel sem tudta társulatát összetartani s a múlt héten teljesen beszüntette a fizetéseit és arról jelentést tett a szinészegyesü­­letnek. A 60 tagból álló társulat, tehát most a tél közepén teljesen kenyértelenül a nyomor küszö­bén áll. A szinészegyesület intézkedéséből Mészáros Imre irodaigazgató a helyszínére utazott s ott a társulat tagjaival oly megállapodásra jutott, hogy a társulat konzorcium alapján továbbra is együtt marad és a vezetéssel Szakács Andort bízták meg. Palásthy azonban, ugylátszik palástolni akarja zavaros dolgait s tegnapelőtt válaszos táviratot intézett városunk polgármesteréhez, melyben április és május hóban az arénában való játszásra en­gedélyt kér. Semmiképen sem tudjuk összhangzásba hozni Palásthy sürgős engedély kérését az ő, -most már nyilvános fizetési zavaraival. Ha ő már nem direktor többé és nincsen társulata, nem is számít­hat Losoncon játszási engedélyre Mert velünk úgy nem lehet elbánni, mint a rozsnyóiakkal, ahol szintén engedélyt kapott és feléjük sem nézett. Palásthy Sándorban most már sem erkölcsi, sem anyagi garanciát nem látunk arra, hogy Losoncon engedélyt nyerjen minden biztosíték nélkül. Azonban szükségesnek tartjuk, hogy a tavasszal Losoncon színészet legyen. Előrebocsájt­­juk azonban, hogy sokkal szivesebben állunk szóba a direktornélküli társulattal, mint a társulat nélküli direktorral. Kérelem Losonc és vidéke lelkes közönségéhez. A főgimn. ifj. segélyző egyesület célja és működése társadalmunk előtt annyira ismeretes, hogy azt bőven fejtegetni szük­ségtelen. Azt azonban kevesen .tudják, hogy az évről-évre fokozódó szükségletet csak akarni a hős nem tart érdemesnek. A hős lehet már most bukó hős vagy bukott hős, de hős mindig, még gyáván is hős. És a hősöket tisztelni kell tettükért. Az már más, hogy szép-e a tett. Semlegesen véve az öngyilkosság az emberi aka­rat legszebb megnyilatkozása, illetőleg legmagasabb fokozása. Csak az a baj, hogy csak egyszer szol­gálhat kísérleti bizonyítékul. De tudnék én egy öngyilkossági módot — és ha már tudósnak neveztek, érdemeljem is meg a megnevezést - tudok én egy modot, melyet minden lénynél újra és újra elkövet tét a jelölt, anélkül, hogy kára lenne benne. Mi az ? rohanták meg a stoikust epikureusi ; barátai. M lyen mód az? Barátaim mondjatok le . . . semmisüljetek meg, — legyetek nullává igv, és operáljatok, szá­moljátok, osszatok, szorozzatok a magatok ruhá­jával, tanuljatok meg mint nulla nevetni, ne törőd­jetek mással; vagy ha ez moráltoknak sem felelne meg, legyetek komoly nullák szomorú nullák, csak nullák maradjatok. — Bámulat — csend — De hallod-e Gábor pattant ki Lovassy, ez nem tetszik nekem Én élő nulla sem akarok lenni. Az egyre megy, feleli erre egykedvűen Gábor és a kalapját fogta. Az élő nullánál is lehetsz kevesebb. Hogyan? üld meg az én módommal magadat. — Menjünk a pincébe, szólott erre Lovassy, nem jöttök, ? hát az erdőbe ? Mindnyájan összenéztek. — Hát te Gábor hová mégy ? kérdtek többen. Én a kettő között maradok. Pincér fizetek Pincér: Az ur csak vizet ivott. . , . Vándor. úgy elégítheti ki az egyesület, ha a társa­dalom is bőségesebb támogatásában része­síti. Ezen támogatásnak legkényelmesebb módja, ha a közönség a tárgysorsjáték jö­vedelmét elegendő mennyiségű tárgy bekül­dése s a bál tömeges látogatása által biz­tosítja. Ha az egyesület maga kénytelen a szükséges tárgyakat készpénzért venni, jöve­delme alig lesz. Ellenben, ha a kultúra bajnokai, az iskola barátai s a közvetlenül érdekelt szülők meghozzák a csekély áldo­zatot: hazafias és humánus kötelességet teljesítenek. Azon biztos reményben, hogy városunk és vidéke minden nemesért lelke­sülő közönsége most sem tagadja meg magát, ismétlem kérésemet: küldjenek meg­felelő tárgyakat az ifj. segély-egyesület sors­játékához. Losonc, 1910 január hó 19-én. Beniczky Kálmán a segély-egyesület igazgató elnöke. HÍREK. Tájékoztató. Január *2:5. A rom. katli. leányönképzőkörnek álarcos táncestélye a Vigadódan Január 23-án. A losonci izr. leányegylet matineé-ja, d: u. 2Va órakor az Izr. Szentegylet helyiségében. Január 30-án. A Sorompó orsz. iparvédő-liga iparismer­tető előadása a városháza dísztermében. Február 1-én. A ni. kir. áll. főgimnázium ifjúsági segitő­­egyesiiietének bálja a Városi Vigadóban. Február 5-én. A Magyarországi munkások rokkant- és nyugdijegyletének táncmulatsága és kabaréje a Régi Vígadóban. Február 6-án. A Losonci Iparosifjuság Önképzőkörének táncestélye a Vigadó szállóban. Február 8-án. A helyőrség tisztikarának vörös-jelmezbálja a Vigadó összes termeiben. Farsangolunk. Meglehetősen avult, ásatag fogalmat jelöl meg ma már ez a szó, hogy farsang. A római Saturnáliák jogutóda mindig többet és többet vészit jelentőségéből. A modern kor embere nem ragaszkodik a szükreszabott naptári határokhoz, mulat akkor, a mikor jólesik neki s a mikor pénze van hozzá. A farsang mellett vannak szilveszteri, böjti, nyári, sőt legújabban már adventi mulatsá­gok is. Nem is nagyon búsulnak a táncolni vágyó hölgyek és urak, ha a farsang meg­nyitó és záró terminusai a Husvét szeszé­lyes dátumához alkalmazkodva, összébb szorulnak. Ha rövid a farsang, megtoldják a tisztelt bálrendező urak egy alapos tánc­lépéssel, a mely belevisz a böjtbe és még a nagyhetet sem kíméli. Az idén, a mikor Husvét vasárnapja ugyancsak korán, március 27-én beköszönt, a kalendáriumi farsangra mindössze har­minchárom nap jutna. Mivelhogy a farsang az Epiphania (Vizkereszt) ünnepét követő napon kezdődik és tart bezárólag hús­hagyó keddig, ami ezúttal február 8-ra esik. Hát persze, hogy kevés volna ez a harminchárom nap a sok-sok bál és egyéb mulatság számára, a melynek a plénuma az agyakban megfordul s legtöbbször meg is érik a kivitelre. De mint hosszú évek tapasztalata bizonyítja, rövid volna erre a célra még a képzelhető leghosszabb far­sang is. Súlyos, nehéz időkben, igy Vizkereszt táján, rendesen azt szokták jósolgatni az újságok, hogy a farsang nem fog sikerülni, mert az embereknek nem lesz sem kedvük, sem pénzük a mulatozásra. Ezek a jóslások azonban nem szoktak bevállni. Újra és újra csak azt látjuk, hogy sem a politikai, sem a társadalmi zavarok, sem az anyagi ka­tasztrófa nem tudják elvenni az emberek kedvét attól, hogy a farsangi örömök po­harát fenékig ürítsék. Sőt, mintha az ínsé­ges esztendőkben még nagyobb erővel csap-

Next

/
Thumbnails
Contents