Losonci Ujság, 1910 (5. évfolyam, 1-55. szám)

1910-01-20 / 3. szám

2. oldal._____________________________________LOSONCI ÚJSÁG__________________________________ 1910. január 20.

minden lelkifurdalás nélkül szolgáltat ki tiszteletreméltó egyéneket a megvetésnek, megbélyegezésnek, a közutálatnak. Nem törődik azzal, hogy soha senki elégtételt neki nem szolgáltat, mert mindig fog akadni s nem is egy, aki dacára a cáfolatoknak még mindig inkább a rágalomnak, mint a védekezésnek ad hitelt.

Hiába bizonykodik az illető, hiába igazolja aktákkal, tanukkal, okiratokkal, intakt, tisztességes eljárását, a gyanútól kikezdett közvéleményt már nem tudja megmásítani s egész élete vegéig viselni kell majd azt a keresztet, mit a könnyelmű rágalom, a gyanúsítás, a megbélyegző szándék reásütött.

S most éli fénykorát ez a panamaláz. Ma mindenkit, kinek tisztességes nyakkendője, önérzetes fellépése s esetleg képzettsége, tehetsége van magasabb célok s dolgok elérhetésére, azt már megtámadja a panamaláz, hogy rövidesen kivégezze s átadja a közmegvetésnek.

Vájjon rendjén van-e ez a dolog?! Kulturállamban, müveit országban szabad ilyennek megtörténnie ? ! Szabad azokat, kik a társadalmi életben, a közéletben szerepet játszanak, csupán azért, mert képességeik erre predesztinálják, mert meg van minden qualifikációjuk arra nézve, hogy tényleg szerepet játszanak a társadalmi s ezzel egybefüggő közéletben.

Erős tisztitó áramlatra van szükségünk, mely elsöpri ezt a felesleges, a közéletre mázsás sulylyal nehezedő panamalázat. Tűnjön el a magyar közéletből a könnyelmű gyanúsítás, a mindent megrágalmazni óhajtó durva törekvés, hogy egy szebb jövő, egy boldogabb korszak válthassa fel ezt az áldatlan minden előhaladást, minden fejlődést meggyilkoló beteges állapotot, mely nemcsak a közéletben érezteti pusztító, sorvasztó hatását, hanem egész társadalmi életünket megmételyezi.

Ha ezt elérhetjük, ha csirájában meg tudjuk fojtani azokat a baktériumokat, melyek a panamalázat éltetik, akkor talán mi is jobb időket remélhetünk s az országra is jobb napok virradhatnak a mai szomorú, sivártalan, minden kilátást nélkülöző, sötét jelennél.

Eltávozott a balfenéken.

Üres a pénztár — a gázsi nem jár.

Palásthy Sándorról, a losonci aréna-szinház igazgatójáról szól a nóta. A napi sajtót' bejárta a hir, hogy Palásthy Sándor, aki jelenleg Sátoraljaújhelyen játszott, ott hagyta 60 tagból álló társulatát s elment. — Hova ment? — Tönkre ment!

Polgár Béla s.-újhelyi színigazgató halála után a szinészegyesület, mintegy 8—10 hónappal ezelőtt ideiglenes konceszsziót adott Palásthy Sándornak, hogy a volt Polgár-féle szintársulat igazgatását átvegye. Palásthy bérbe vette Polgár özvegyétől a színház ruhatárát, arra, mint saját maga vagyonára hivatkozva, nyerte meg a szinészegyesület hozzájárulását az engedély kiadására.

Öngyilkos theoria!

Kedves barátaim! így szólította meg Lengyel Gábor barátait, akik egy kávéházi asztal köré csoportosulva fogva tartották társukat. Barátaim, ha még egyszer összejövünk, ne beszéljünk regényekről ; beszéljünk az életről, a megtörtént valóságokról. Nem bánom . . .* , politikáról is, csak ne magyar politikáról“, mert az nem politika. Beszéljünk arról, a mit a ténybe nyomtatott a tett. Elemezzük a lejátszott életcsatákat; tartsunk haditanácskozást, hogy generálisokká neveljen bennünket az élet tudománya, az örök............

— Ne beszélj olyan sokat! Szólott közbe Lovassy Pál, nem Írsz tárcát. Megértjük a mit mondani akarsz ; beszéljünk Lods Ágost esetéről arról az angolérői, aki a múlt héten lett öngyilkossá, aki nekem barátom volt.

Bravó, bravó! hangzott mindenfelől, igaz! egv angol öngyilkossága nem mindennapi eset.

Nem ám! vágott közbe Lovassy akár egy olasz merénylete, — de sőt azon csodálkozom, hogy nem minden angol múl ki önkeze által.

Nézzétek az élet illetőleg boldogság egy szám 3899. Ez a szám eredmény. Sok szorzás, osztás, levonás stb. kombinátió eredménye mely aztán az előbbiek következés kép erősen megáll. Az öngyilkosság ez egy operáció az erős eredmény létrehozása céljából. Hogy a szám erős határozott legyen, meg kellett történnie.

De még azt hinnétek lélek búvár vagyok, pedig inkább a pincéket bújom és az erdőket.

Beszélj te Gábor az angyalod! mégis te vagy a legnagyobb bölcs közöttünk, a te tanácsod nélkül nem tudnék öngyilkos lenni.

Barátaim, kezdte most ismét az iró, az öngyilkosság nem más, mint az akarat egy nyilyánulása oly időben és alkalomkor, midőn mást

Később kiderült a turpisság, de a szinészegyesület engedékenységot mutatott s nem vonta meg a már egyszer megadott konceszsziót. A bekövetkezett események azonban sajnálatosan bebizonyították, hogy' a szinészegyesület könnyelműen cselekedett az engedély kiadásával. Mert Palásthy Sándor, akinek Losoncon és Sátoraljaújhelyen is igen jól ment, oly válságos anyagi helyzetbe jutott, hogy legsürgősebb fizetési kötelezettségeinek sem tudott eleget tenni. A hiányos ruhatár és az ócska díszletek pótlása felemésztette a direktor jövedelmét, úgy hogy az uj, valamint a régi darabokért járó beszerzési és jogdijakat sem bírta már fizetni.

A társulat tagjait sem tudta fizetni. Gyakran előfordult már Losoncon is olyan eset, hogy a kávéházban a társulat tagjaival együtt ülő direktor asztalától egyik-másik színész a másik asztalhoz ült, hogy onnan levélbelileg szólítsa fel őt fizetési kötelezettségének teljesítésére. — Végre azonban már Ígérgetésekkel sem tudta társulatát összetartani s a múlt héten teljesen beszüntette a fizetéseit és arról jelentést tett a szinészegyesületnek. A 60 tagból álló társulat, tehát most a tél közepén teljesen kenyértelenül a nyomor küszöbén áll.

A szinészegyesület intézkedéséből Mészáros Imre irodaigazgató a helyszínére utazott s ott a társulat tagjaival oly megállapodásra jutott, hogy a társulat konzorcium alapján továbbra is együtt marad és a vezetéssel Szakács Andort bízták meg.

Palásthy azonban, ugylátszik palástolni akarja zavaros dolgait s tegnapelőtt válaszos táviratot intézett városunk polgármesteréhez, melyben április és május hóban az arénában való játszásra engedélyt kér.

Semmiképen sem tudjuk összhangzásba hozni Palásthy sürgős engedély kérését az ő, -most már nyilvános fizetési zavaraival. Ha ő már nem direktor többé és nincsen társulata, nem is számíthat Losoncon játszási engedélyre Mert velünk úgy nem lehet elbánni, mint a rozsnyóiakkal, ahol szintén engedélyt kapott és feléjük sem nézett.

Palásthy Sándorban most már sem erkölcsi, sem anyagi garanciát nem látunk arra, hogy Losoncon engedélyt nyerjen minden biztosíték nélkül. Azonban szükségesnek tartjuk, hogy a tavasszal Losoncon színészet legyen. Előrebocsájtjuk azonban, hogy sokkal szivesebben állunk szóba a direktornélküli társulattal, mint a társulat nélküli direktorral.

Kérelem

Losonc és vidéke lelkes közönségéhez.

A főgimn. ifj. segélyző egyesület célja és működése társadalmunk előtt annyira ismeretes, hogy azt bőven fejtegetni szükségtelen. Azt azonban kevesen .tudják, hogy az évről-évre fokozódó szükségletet csak

akarni a hős nem tart érdemesnek. A hős lehet már most bukó hős vagy bukott hős, de hős mindig, még gyáván is hős. És a hősöket tisztelni kell tettükért. Az már más, hogy szép-e a tett. Semlegesen véve az öngyilkosság az emberi akarat legszebb megnyilatkozása, illetőleg legmagasabb fokozása. Csak az a baj, hogy csak egyszer szolgálhat kísérleti bizonyítékul. De tudnék én egy öngyilkossági módot — és ha már tudósnak neveztek, érdemeljem is meg a megnevezést - tudok én egy modot, melyet minden lénynél újra és újra elkövet tét a jelölt, anélkül, hogy kára lenne benne.

Mi az ? rohanták meg a stoikust epikureusi ; barátai. M lyen mód az?

Barátaim mondjatok le . . . semmisüljetek meg, — legyetek nullává igv, és operáljatok, számoljátok, osszatok, szorozzatok a magatok ruhájával, tanuljatok meg mint nulla nevetni, ne törődjetek mással; vagy ha ez moráltoknak sem felelne meg, legyetek komoly nullák szomorú nullák, csak nullák maradjatok.

— Bámulat — csend — De hallod-e Gábor pattant ki Lovassy, ez nem tetszik nekem Én élő nulla sem akarok lenni. Az egyre megy, feleli erre egykedvűen Gábor és a kalapját fogta.

Az élő nullánál is lehetsz kevesebb.

Hogyan?

üld meg az én módommal magadat.

— Menjünk a pincébe, szólott erre Lovassy, nem jöttök, ? hát az erdőbe ?

Mindnyájan összenéztek.

— Hát te Gábor hová mégy ? kérdtek

többen.

Én a kettő között maradok. Pincér fizetek Pincér: Az ur csak vizet ivott. . , .

Vándor.

úgy elégítheti ki az egyesület, ha a társadalom is bőségesebb támogatásában részesíti. Ezen támogatásnak legkényelmesebb módja, ha a közönség a tárgysorsjáték jövedelmét elegendő mennyiségű tárgy beküldése s a bál tömeges látogatása által biztosítja. Ha az egyesület maga kénytelen a szükséges tárgyakat készpénzért venni, jövedelme alig lesz. Ellenben, ha a kultúra bajnokai, az iskola barátai s a közvetlenül érdekelt szülők meghozzák a csekély áldozatot: hazafias és humánus kötelességet teljesítenek. Azon biztos reményben, hogy városunk és vidéke minden nemesért lelkesülő közönsége most sem tagadja meg magát, ismétlem kérésemet: küldjenek megfelelő tárgyakat az ifj. segély-egyesület sorsjátékához.

Losonc, 1910 január hó 19-én.

Beniczky Kálmán

a segély-egyesület igazgató elnöke.

HÍREK.

Tájékoztató.

Január *2:5. A rom. katli. leányönképzőkörnek álarcos táncestélye a Vigadódan

Január 23-án. A losonci izr. leányegylet matineé-ja, d: u. 2Va órakor az Izr. Szentegylet helyiségében.

Január 30-án. A Sorompó orsz. iparvédő-liga iparismertető előadása a városháza dísztermében.

Február 1-én. A ni. kir. áll. főgimnázium ifjúsági segitőegyesiiietének bálja a Városi Vigadóban.

Február 5-én. A Magyarországi munkások rokkant- és nyugdijegyletének táncmulatsága és kabaréje a Régi Vígadóban.

Február 6-án. A Losonci Iparosifjuság Önképzőkörének táncestélye a Vigadó szállóban.

Február 8-án. A helyőrség tisztikarának vörös-jelmezbálja a Vigadó összes termeiben.

Farsangolunk.

Meglehetősen avult, ásatag fogalmat jelöl meg ma már ez a szó, hogy farsang. A római Saturnáliák jogutóda mindig többet és többet vészit jelentőségéből. A modern kor embere nem ragaszkodik a szükreszabott naptári határokhoz, mulat akkor, a mikor jólesik neki s a mikor pénze van hozzá. A farsang mellett vannak szilveszteri, böjti, nyári, sőt legújabban már adventi mulatságok is.

Nem is nagyon búsulnak a táncolni vágyó hölgyek és urak, ha a farsang megnyitó és záró terminusai a Husvét szeszélyes dátumához alkalmazkodva, összébb szorulnak. Ha rövid a farsang, megtoldják a tisztelt bálrendező urak egy alapos tánclépéssel, a mely belevisz a böjtbe és még a nagyhetet sem kíméli.

Az idén, a mikor Husvét vasárnapja ugyancsak korán, március 27-én beköszönt, a kalendáriumi farsangra mindössze harminchárom nap jutna. Mivelhogy a farsang az Epiphania (Vizkereszt) ünnepét követő napon kezdődik és tart bezárólag húshagyó keddig, ami ezúttal február 8-ra esik. Hát persze, hogy kevés volna ez a harminchárom nap a sok-sok bál és egyéb mulatság számára, a melynek a plénuma az agyakban megfordul s legtöbbször meg is érik a kivitelre. De mint hosszú évek tapasztalata bizonyítja, rövid volna erre a célra még a képzelhető leghosszabb farsang is.

Súlyos, nehéz időkben, igy Vizkereszt táján, rendesen azt szokták jósolgatni az újságok, hogy a farsang nem fog sikerülni, mert az embereknek nem lesz sem kedvük, sem pénzük a mulatozásra. Ezek a jóslások azonban nem szoktak bevállni. Újra és újra csak azt látjuk, hogy sem a politikai, sem a társadalmi zavarok, sem az anyagi katasztrófa nem tudják elvenni az emberek kedvét attól, hogy a farsangi örömök poharát fenékig ürítsék. Sőt, mintha az ínséges esztendőkben még nagyobb erővel csap-