Losonci Ujság, 1910 (5. évfolyam, 1-55. szám)
1910-05-05 / 18. szám
ELŐFIZETÉSI ARAK 4BHm H H flBfi ^ B ffl fi ßpjl j^^TW SZERKESZTOSEG : Egész évre 8 kor. fii. B HR HR B B 8 BR B B IP 8 B B lf|l B B Bit B B Hová’a lap szellemi Felévre 4 kor. fii. H I Hfl H H W ü Bjja &§ Íj WZ Bfl ji3 1| K ^ « B részét illető minden Negyedévre 2 kor. fii. ■£ MI Ml Kg 3g| K|| Jgäj SÖ £|| gS |||^ ffipSt B5 HH közlemény intézendő. Egész eVvreE10Rkor. = fii. ■ I i fl fl |fl8i P B 1 1 M AB I Losonc“ KuWnyítór ‘ U Negyedévre 2 kor. 50 Í!l B 1 | BL fl M M 8 W M ffl ^ MM flgfl Hkkf^Ä----mm 9 Hl mä » Bfl Sä? flB Hl mm Wm SSS& ®ÍS ÉSS^fli nemii pénzküldemé-Községek, egyesületek, WM BB HE A H Hl fiK Kb* wBM HE BB Bfl BEI K& éM TOB Hi SKi flR Bil BBH nyék és a lap szétkültovábbá nógrádmegyei Bfl IBI Offi SEB BBfi Bfl faaRS flfl BH PP? Sflj fl§| ia&< wlsk SM& í«B llBl BH Hfl désére vonatkozó fel* tanítók és körjegyzők j^fl HB Hl Bfl Bfl Hi Sf£ £§S BBB fl Hn IBb» HB ®2& flflBflBl ÍSB IBI szólalások intézendők. I^eet'fitzetéaSfÍdijrrkeorre B |||||fl|l|8| I ||||Í iPB Bfl ~ H ■ ■ Hl B B B n Hfl H8 BB B HB B H B Ml M afeI B ÍSS H Hirdetések jutányos áron WBSfeHH M WEbsJOB ■MM Hbn| BeSöíÍh9 W^bB^S Stt ShB HwHnB vétetnek fel a kiadóhiva-Egyes szám ára 20 fii. gjggggp ^B|j[jj|BF Wjp IjjE RH |Spf í]jg; falban. A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE. V. évfolyam. 18. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losonc, 1910 május 5. Szomorú állapotok. Közelednek a választások, vagyis az az idő, amikor az állampolgár az ő legszentebb jogát szabad meggyőződéssel gyakorolhatná s amely jognak a gyakorlatát törvény is biztosítja neki és mit látunk ? Azt, hogy még ezt is megtámadják s a törvényt éppen ott nem veszik figyelembe, s tartják tiszteletben, ahol éppen annak az ellenőrzése a legfőbb kötelesség volna! Szerencsétlen egy ország, saját fiai, mint proviziós békák, brekegéssel segédkeznek az idegen érvek hóhérmunkájánál! Hol keressük ma ily meghibbant élet s lélekrendben az önérzetet, az önbizalmat, a konok elhatározást a nemzet jogainak a védelmében ? Nehéz feladat volna, aki ezen átmeneti demokrataságban erre a nagy munkára vállalkoznék. Hiszen az eredmény csak elszégyenitő lehet! Tessék csak megfigyelni a kormányférfiak, e rágalommadaraknak a nyilatkozatait, tessék végig tekinteni a tömegrágalmazóknak, a Nemzeti Munkapártnak a sorain, akkor azt hisszük, hogy elment az étvágya minden igaz magyarnak! Egyik nagyobb gyászlovag, mint a másik ! S ez az önjóléti bizottság akar dolgozni, ezek akarják a pocsolyából az alkotmányt védelmezni s Deák alkotásait a meggyőződésnek a mellhangján megvédeni ! Soha ennél arcátlanabb nyilatkozat nem volt még hallható és soha ennél megrészegültebb diadalérzet észlelhető! Kikkel akarnak rendet csinálni ? Bécscsel s ennek katonai erejével ? Khuennek s ennek levitézlett hadával vagy avval a hires piszkaiéval írott újságcikkével, melyben az agylágyulásnak a jelei mutatkoznak s az elvetemedésnek, az Ítéleti s érzületi lazaságnak a legmagasabb fokával találkozunk ? Az Osztrák-Magyar bankkal, mely választási ce'lokra milliókat szórhat, amennyiben Magyarország még mindig jó üzlet marad? A gyárakkal, melyek leskelődnek a szubvenció után! A bankokkal, melyek a kereskedelmi minisztérium alatt állanak ? Részvénytársaságokkal, melyek teli vannak munkapárti tanácsosokkal? Vállalatokkal, melyek lesik az alkalmat, hogy valahol koncessió legyen ? Az állami tisztviselőkkel, a bölcs opportunistákkal, akiknek a soraiban kémek, eltévelyedett hazafiak bőségesen találtatnak s akik körében aláírások gyűjtése, a hivatalfőnököknek a legelvetemedettebb kényszerítése egészen közönséges dolgok ! No, hát ezek után, szegény magyar haza, örvendhetsz, mert ezeknek a grajzlerosoknak az élén minden meg lesz mentve, amire a hatalomnak csak szüksége van és szüksége lesz. Khuen, társai s a homályos erdőből leselkedő lakájai, gyönyörű munkát végeznek! Büszke lehet rájuk az ország! Nehéz undor szállhatja meg a nemzetet, mert láthatjuk, hogy a nemzeti békáké1 nint ugornak vissza a pocsolyába ! S Khuen szerint, miért történik mindez? Azért, hogy ő az ő jó öreg királyát a bajból kisegíthesse! Az ország nincs bajban, annak nincs szüksége segítségre; hanem a hatalomnak ainig az önálló bankot nem fogja engedélyezni, ha a fejünk tetejére állunk is, azt ki kell segíteni! Nem vakmacska politika ez? Itt már igazán orra bukik a józan ész! S ezek hordják ajkukon a rendnek a szükségességét; ezek tagadják egy kialakult közvéleménynek a létezését; ezek a kokottok akarják megmutatni az alapot, melynek a segítségével reális politika folytatható; ezek hangsúlyozzák azt, hogy a nemzet az ő jogait kivívhatja, amikor napról napra erkölcstelenebb lesz az ország kormányzása s az állampolgároknak a nevelése! Nem éretlen próbahallgatással való vergődés ez? Látjuk, hogy a sötétség krokodil-pimaszkodással, a világossággal viaskodik ; látjuk, hogy egyik oldalon az ország függetlenségét s gazdasági önállóságát, mig a másikon nyirkos hűvösséggel ennek az ellenkezőjét hirdetik; látjuk azt, hogy sokan nem veszik észre, hogy Ausztria kárunkra dolgozik, melyből neki sokszor alig van haszna, hát még amiből haszna van ! Nekieresztett hanggal emlegetnek józan közvéleményt, mely a munkapárt mellett nyilatkozik! Igen, látjuk a fajtalan kerítő próbálkozást, a nagy haszonleső csoportokat! Anyagi és erkölcsi kórokról beszélnek s nem gondolják meg, hogy ezt úgy értik, hogy a nemzet ne érvényesítse törvényes jogait, mert ez szép, nemes bűn s magasztos vétek volna! Emlegetik, hogy a politikában a szivet s az érzelmet az észnek kel! alárendelni! Igen, ez úgy értendő, hogy a királyi akaratnak meg kell hódolni s ne gondoljunk a haza szeretetével s annak a boldogulásával, hanem inkább akut nyavalyán jajveszékeljünk. Az eddigi politikát közvetített alkalmak vámszedésével, álmodozónak s fantasztának állítják s frázisgyártóknak nevezik azokat, akik a nemzetet alárendelt helyzetéből kiemelni akarják s törvény adta jogát érvényesíteni kívánják. Rónákat kaszálva, néhány ember terrorizmusá-Hajnali vendég. Irta Nagy Lajos. Hajnali négy óra van. A kávéházban egy vendég sincs. A főpincér, egy pincér és a feliróné a kasza szomszédságában ülnek egy asztalnál és beszélgetnek. A csillároknak csak egy része világit. A padló faparketta. A fal mellett zöld szinü pamlag húzódik. A kaszahölgy beszél: — ... Hogy mért nem vészi el ? Dehogy veszi. Csak mondja. Csak nem bolond, hogy elvegye 1 Egyáltalán nem is. akar nősülni. Szabad ember akar maradni . . . Pedig szép asszony lenne mondom . . . Zörög a külső ajtó. Mind a hárman arra felé néznek. Félre hajlik a vastag ajtófüggöny és egy feketekabátos alak jelenik meg. Előbb benéz mintha be is akarna jönni, mintha el is akarna menni, aztán mégis bejön. Az ajtón belül megint megái, ide-oda néz és csak áll, küzködik, nehéz kérdés neki most, hogy hova üljön . . . Leül az egyik oszlop mellé, szomszédságba azzal az asztallal, ahol a háromtagú személyzet diskurált. Most már csak a nő ül ott — kövér, harmincöt év körüli, csúnya nő — a pincér már ott áll a vendég mellett, várja a rendelést. Gyűrött barna ruha van a vendégen, a cipője sáros. Hosszú fekete haja ritkás és kuszáit . . . Töpreng, kutat, hogy mit rendeljen. Teára, sörre, likőrre, fekete kávéra gondol, tétováz, úgy érzi, hogy leginkább a fekete kávé az, amit kíván, vagy amit még magába tud gyűrni. Feketét rendel ... A feliró nő feláll, nehány nagy, nehéz lépéssel felmegy a kasszához, ropog, nyöszörög alatta a parketta, a teste formátlan, izgatóan is, meg undorítóan is reng rajta a sok hús. — Fekete! — hallatszik hátul a pincér kiálltása. Egy perc múlva pedig hozza is a pincér a kávét. A nő ott marad ülve a kasszánál és szemléli a vendéget. A vendég issza a feketéjét és ezt gondolja : — Undok állat 1 Vén. De most ez is jobb lenne mint semmi. Inkább ez mint igy, súlyos, nagy éjszaka után hazamenni . . . Jaj, nem is lehet igy hazamenni. Tovább, tovább ! egyik kávéházból, ki a másikba be. Mig majd kimerülnek és összeroppannak a vágyak. A három tagú személyzet ismét beszélget. A nő folytatja az előbbi beszédet : — Hát aztán mondom a Sándornak, hogy szép asszony lenne abból a nőből, ha én neki lennék, bizony elvenném. Venné a fene — mondja. — Nem rossz 1 — mondja a pincér. Aztán mindnyájan nevetnek valamin. A nő hangosan kacag, valamire affektálóan, a hangját is fitogtatva és a vendég felé sandít. Aztán tovább beszél: — Van esze annak a komisz Sándornak 1 Azt nem lehetne valami bolond házasságba beleugratni. Okos ember nem nősül - mondja a J-21 11W1 . A vendég dühösen néz rá. Sáppadt, agyondolgozott, kiélt alak a pincér. De most vidám és folyton nevet: — 0 maga hülye — mondja neki a nő és Kacag. A főpincér számol. Hangtalanul és gyorsan mozognak ajkai és néha megnedvesiti a ceruzát. A nő a pincér felé fordul, rácsap kezével a vállára és rajta hadja a kezét; a szemébe kacag és ezt mondja: — Azért maga megnősül, akár hogy is jár a szája. Hogyne! — válaszol az. Majd magát fogom elvenni . . . Magát csak az ördög veszi el. Az is csak akkor, mikor már meghalt. Elevenen annak sem kell . . . — O, maga komisz 1 — Elveszi majd a lelkét azt a szende, szép lelkét Maga komisz disznó 1 — kiált fel a nő és nagyot kacag. A főpincér rájuk szól: — Ne egyen a fene benneteket, gyerekek ! A vendég gyülölködően bámulja őket: — Ezeknek viszonyuk van — gondolja. — Csúf állatok : jók egymásnak. Ez a nő annak a férfinak ... az a férfi ennek a nőnek . . . Emez meg szorgalmasan számol. Reggel öt óra felé számol . . . Hazamegy, lefekszik, délután felkel, sétál, este bejön és reggel megint számol. Ez se élet! . . . Ez se élet, az se élet, amaz se élet! . . . Munka nélkül nincs élet és a munka megrontja az életet . . . Dolgozni, dolgozni, dolgozni és aztán meghalni . . . S hogy vágyom erre a nőre 1 Lám, szegénv fejem, még erre is vágyom 1 Még erre is kell vágyakoznom ! . . . Pedig amaz közönyösen, minden meleg érzés nélkül nézi a nőt és a kezét csak úgy megtűri a vállán ... A nő most kínálkozó — bizonyára — de mintha mégis hiába kinálhozó lenne ... A főpincér gúnyosan mosolyog, a pincér unatkozik. A nő hallgat, bámészkodik, ásit . . . A vendég távolságokba merül. Hirtelen kacagásra riad, a nőt csak úgy rázza a nevetés. A főpincér halkan, nevetve beszél, nem hallani, hogy mit. A vendég megint nézi őket és szomorúan gyűlölködik. Később aztán, ahogy azok csitulnak, elszánja magát, összeszedi magát és mivel ép a nő néz reá, nyugodtan, szinte szólásra késztetően, tehát hozzá szól; — Látom, hogy nem álmos Kérem ?
