Losonci Ujság, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1909-04-01 / 13. szám

2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1909. április L

tétlenebb ezen új szövetség alakítása, mert éppen most kellene az iparososztálynak legjobban összetömörülnie, amikor reájuk nézve nagyon fontos és életbevágó törvényjavaslatok fekszenek a parlament asztalán.

Szóvá tette azután, hogy az elmúlt napokban egy röplap jelent meg Losoncon »Több kisiparos« aláírással; kijelenti, miként a röpirat tartalmával.,» annak szerzőivel egyet nem ért, azt a leghatározottabban elitéli s ilyen dologban való részességet egy jóérzésű, hazafias magyar kisiparos tekintélyén alulinak tartja.

Végül lelkes szavakkal buzdította a testület tagjait összetartásra s hogy legyenek e hazának lankadatlan és megalkuvást sohasem ismerő hű fiai, e városnak derék polgárai és az ipartestületnek egyetértő, tevékeny tagjai és további működésűkre az isten áldását kérve, végezte szavait.

Az elnök ezen tartalomdus, szabatos, de azért meleg hangú szavainak elhangzása után Nagy Sándor, majd Stellner Géza a kisiparosszövetség nevében szólaltak fel, megnyugtatván a közgyűlést, hogy a »Több kisiparos« aláírással ellátott gyalázkodó röplap a kisiparos szövetséggel semmiféle kapcsolatban nincs és azt a kisiparos-szövetség is elitéli. Erre a közgyűlés egyhangú határozattal kimondotta, hogy a röplap szerzőivel egyet nem ért, terjesztése fölött megbotránkozását fejezi ki s szerzőitől megvetéssel fordul el és ezen határozatát a helybeli lapok utján juttatja a nagyközönség tudomására.

Azután az elöljáróság évi jelentése került tárgyalás alá. Ezen jelentést közérdekű voltánál fogva egész terjedelmében közöljük, mert ismeretni óhajtjuk a losonci ált. ipartestület működésének irányát, amelyből kitűnik, hogy mennyire hivatása magaslatán áll ez a testület s mily eredményes és tevékeny munkálkodást fejt ki még a legaktuálisabb kisipari érdekeket érintő törvénytervezetek irányításában is.

Tisztelt Közgyűlés \

Ipartestületünk életében ismét elmúlt egy év s igy vállalt kötelességünkből kifolyólag kell, hogy számot adjunk annak mikénti lefolyásáról s az elmúlt évben kifejtett tevékenységünkről és működésűnkről

Magyarország kisiparosságának, a jelenleg érvényben lévő ipartörvény hiányos volta miatt, egy negyedszázadon folyton felhangzó és megújuló panasza végre meghallgatásra talált; az uj ipartörvénytervezet teljes egészében napvilágot látott. Nagyon természetes tehát, hogy a jövő ipari életre oly fontos törvénytervezet megvitatása a testület elöljáróságának és vezetőségének nagy munkát adott.

Éppen azért múlt évi működésűnkről számot adva, kezdjük jelentésünket az uj ipartörvény tárgyalása, megvitatása és megbirálása körül kifejtett munkálkodásunkkal.

Amint kereskedelmi kormányunk az uj ipartörvénytervezetet közrebocsáttotta az elmúlt év tavaszán, rögtön hozzáfogtunk annak tárgyalásához. Az uj törvénytervezet ezen első felének tárgyalása, mely 540 szakaszt foglal magában,

majdnem 2 hetet vett igénybe. Alig tárgyaltuk le a törvénytervezet első részét, már megjelent a második is, amely 270 szakaszból áll s amely nem a kisiparos osztály közjóletének és boldogulásának előmozdítását célozza, hanem előírja, hogy miként kell a munkást dédelgetni, hogy mindenféle követeléseivel ezután még jobban zaklathassa munkaadóját. Az iparosság jólétét pedig az által véli a törvénytervezetet előmozdítani, hogy a munkások panaszát háromféle bíróság intézi el és hajtja végre a munkaadón a százakra kiszabott büntetéseket. A második szakasz ismertetése meg is szülte már az elégedetlenséget s az ipartestületek tömegesen rohanták meg az országos szövetséget, kérve rövid időn belül egy országos gyűlés egybehivását. A szövetség a testületek kívánságának eleget téve, a nagygyűlést 1908. évi november hó 8. 9. és 10. napjain tartotta meg Bndapest székesfőváros városházának nagytermében, amely gyűlésen testültünk elnöke és jegyzője által képviseltette magát, két előljárósági tagunk pedig önként jelentkezett a részvételre.

Ezen gyűlés előzménye az volt, hogy az ipartestületek nagy része keserű kifakadásokkal telt feliratot intézett a kereskedelmi kormányhoz, kérve a betegsegélyző és munkásbiztositó törvény revíziójával az ipartörvény tervezetének újonnan való szövegezését.

Az országos nagygyűlés november hó 8-án valósággal félelmetes izgalmakkal kezdte meg működését. A kereskede.mi kormány képviseletében a gyűlésen dr. Téglássy István és Mentsik Ferenc miniszteri tanácsosok, Diószeghy József min. osztálytanácsos és dr. Papp Géza min. titkár jelentek meg. Első napon tárgyalta a gyűlés a betegsegélyző törvény sérelmes intézkedéseit s Mentsik Ferenc min. tanácsos, az ott elhangzott panaszok és sérelmek valóságáról meggyőződve, november hó 11-én kihallgatást is tartott ez ügyben. 9. 10-én az ipartörvény tervezet került volna tárgyalás alá; de megakasztotta az érdemleges tárgyalást Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter ur nevében, Szterényi József államtitkár urnák a nagygyűléshez intézett levele, melyben az ország iparosságának kívánságára oly Ígéreteket helyezett kilátásba, amelyeknek megvalósulása esetén az újra átdolgozandó ipartörvény az iparos osztály kívánalmainak teljes figyelembevételével lesz átdolgozva és elbírálás végett az orsz. szövetségnek átadva. Addig pedig, inig ez megtörténik, várjuk békés türelemmel a magas helyről tett ígéretek beváltását.

A betegsegélyzés és munkásbiztositásról alkotott, 1907. évi XIX. t. cikknek az iparososztályra vonatkozó sérelmes intézkedései ellen állandóan felszínen lévő panaszok is nem kis mértékben vették igénybe a vezetőség munkáját. Nem volt előljárósági gyűlésünk, amelyen vagy tagjaink sorából, vagy a többi ipartestületek részérói nem emeltetett volna panasz a törvény sérelmes intézkedései miatt. Ezen panaszok a kisiparosok kifejezett óhaját képezvén, kereskedelmi miniszter úrtól azon Ígéretet kaptuk, hogy

lehető rövid időn belül a törvény hiányait országgyűlési megbízatással, rendeleti utón közmegelégedésre fogja elintézni.

Az iparosok és iparossegédek továbbképzése, az elmúlt évben a kereskedelmi kormány részéről hozott áldozatok révén örvendetes fejlődésnek indult, bár még mindig sok kívánni való maradt e téren. Iparosaink és segédeink nagy része nem tudja vagy nem akarja még most sem megérteni, hogy a hazai ipar fejlesztésének és az iparosok boldogulásának egyik elengedhetetlen alapfeltétele a továbbképzés, a folytonos tanulás. Pedig példaként állanak előttük az iparilag fejlődött államok (pl. Anglia), melyeknek iparát úgyszólván egyedül a továbbképzés emelte naggyá. A városunkban hirdetett továbbképző tanfolyamra is, melyet a kereskedelmi kormány rendez a technológiai iparmuzeum közreműködésével, alig akadt 45—50 jelentkező, pedig a tanfolyam vezetősége kiváló ügybuzgalommal látja el az iparosok ebbeli szükségletét.

Az ipartestület kebelében fennálló temetkezési egyesületre vonatkozólag jelentjük, hogy volt az egyesületnek 1907. év végén 524 tagja, az 1908. évben felvétetett 2 tag, meghalt 13 tag, maradt az 1908. év végén 513 tag, ezekből tagdijjárulékát teljesen befizette 79 tag. Az egyesület bevétele volt az 1908. évben 2909. kor. 22 fillér, kiadása 2665 kor. 40 fillér. Az egyesület tiszta vagyona 1908. évi december 31-én 18798 kor. 29 fillér. Szükségesnek tartjuk itt megemlíteni, hogy a számadás és vagyonmérleg megvizsgálására kiküldött számvizsgáló bizottság a közgyűlésnek azt hozta javaslatba, hogy azon tagok részére, kik tagsági járulékukat teljes egészében (nyolcvan korona) befizették, elhalálozásuk esetén, a befizetett 80 korona után 1909. évi január hó 1-től négyszázalékos kamat is fizettessék. Reméljük, hogy ezzel az egyesület tagjai legalább a mennyire meg lesznek elégedve s a testületbe több uj tag fog belépni.

Végül megemlítjük még, hogy bérmozgalom vagy sztrájk a múlt évben nem volt.

Ezekben vázoltuk iparügyünket általánosságban érdeklődő eseményeket; szorosabb értelmében vett belműködésünkre nézve a következőket van szerencsénk jelenteni.

Testületünknek az 1907. év végén volt 337 tagja. A múlt év folyamán belépett 37 tag, maradt az 1908. év végén 351 tag, ebből ipart nem folytat 12 tag.

Sedéd volt nyilvántartva az 1907. év végén 443. Bejelentetett és felvétetett az 1908. évben 791, elbocsáttatott 737, marad az 1908. év végén 497.

Tanonc volt 1907. év végén szerződtetve 325, beszegödtetett az 1908. évben 146, felszabadult 79, megszűnt lenni 32, maradt az 1908. év végén 376.

Munkakönyv kiállíttatott 97 drb., ideiglenes igazolvány 7 drb.

Beérkezett 1065 ügydarab, ebből előljárósági ülésen elintéztetett 226 drb., ülésen kívül 839 drb., maradt elintézetlen 17 drb., mely azonban az 1909. évben már elintézést nyert.

Sajátságos jelenség, szinte érthetetlen, hogy mennyivel inkább szivükön viselik a szülők fiúgyermekeik jövőjét, mint a leányokét. Mesterségre adni, a tanulás ideje alatt ellátásért, ruháért fizetni, taníttatni, — gimnáziumban, egyetemen évek hosszú során sok nehéz tandijat áldozni, — azon nem gondolkoznak, de a leányok jövőiének biztosítására akkor, a mikor még anyagi tehetség, akalom van reá, — az eszükbe sem jut.

Vájjon miért ? Igen egyszerű rá a felelet! Magyarországon még igen sokan vannak abban a téves meggyőződésben, hogy a leányok egyedüli életpályája a férjhezmenetel és hogy a szülői gondoskodást vállaira veszi majd az uj családot alapitó férj. Dehát csak fölöttébb ritka esetben veszi át, mert ma már a férjhezmenetelhez is protekció kell, — vagyoni protekció. Az apanage annyira megától értetődővé lett, hogy e nélkül házasság alig képzelhető, s ha ez nincs, avagy ha a nőnek külön kereseti forrása sincs, akkor az uj házasok élete úgy szólván zátonyra jut. A megélhetés egyre nehezebb és statisztikailag kimutatott tény, hogy Magyarországon minden 1000 férfira 1009 nő esik és igy, ha valamennyi férfi megházasodnék is, 1009 nőből 9 vén leány maradna; hát még, ha kiszámitanók, mennyi az agglegények száma, és igy hányszor 9 a pártában maradiaké ?

Mi lesz ezekkel ? Mi lesz velők, ha vagyontalanul, megélhetési eszközök híján gyámoltalanul maradnak? Ha a gondoskodó szülők magukra hagyják őket? Szomorú jelenség, hogy éppen azok a családok mulasztják el leánygyermekeik jövőjének biztosítását, kik kényelemmel, jólléttel, kényeztetéssel veszik őket körül, de kiknek feje fölött állandóan ott leselkedik az anyagi pusztulás fenyegető réme, és akik bőséges életmódhoz szoktatott gyermekeikre semmi vagyont sem hagynak.

Hogy sokszor milyen vétkes könnyelműséggel fogják fel a szülők nevelési feladatukat, azt tanítóskodásom ideje alatt bőségesen tapasztaltam. Nemhogy a komolyan vett jövőnek alapját raknák le, hogy lelkiismeretes, odaadó munkára szoktatnák, de akárhányazor maguk bátorítják gyenge tanuló, hanyag gyermeküket a csűggedés, vagy semmittevés idején azzal a kétes értékű biztatással, hogy »csak evezzen át az iskolán bukás nélkül«, »úgy sem fog tovább tanulni«, — „úgy sem lesz belőle tanítónő.« így hát nem a tudásért tanulunk, hanem azért az iv papirosért, a melyet bizonyítványnak neveznek, de a mely a valóságban éppen a tudásnak ellenkezőjéről teszen bizonyságot.

Számtalan példát hozhatnék fel arra, hogy akik egyszer-valamikor méltatlankodva vették volna azt a tanácsomat, hogy valamely pályát válasszanak, később maguk fordultak hozzám tanácsért, vagy útmutatásért, hogy keresetforráshoz jussanak. Mert a fiatal leányok nagy része előbb kibálozva, kifarsangolja magát és az ész sem olyan fogékony, a tanulási kedv is lankadt, a körülmények is mostohák, csak akkor jut az eszükbe, hogy valamit tanulni kellene.

Nem szándékozom a fiatalság mulatozása és időtöltése ellen philippikákat tartani, ámbár a napjainkban féktelenségig fokozódott szakadatlan

mulatság kereséshez elég szó fér — de szeretném a figyelmet arra ráirányozni, hogy a mulatság és munka, — az élvezet és komoly foglalkozás egymásnak nem ellenségei, — hogy elmúlik a fiatalság, — elmúlik a szépség, elmúlik a pénz, — szóval sok minden elmúlik, de a gond, az nem múlik el, sőt ha itt van, ha beköszönt, egyre növekedik, gyarapszik, mindent kiszorít, mindent megemészt maga körül, mig aztán egymaga marad az ur.

»Mig a hegyek musttal csepegnek, a halmok tejjel-mézzel folynak s a folyók vizekkel bővelkednek, addig el sem hisszük, hogy jöhet idő, mikor a gazdag föld kietlen lesz és pusztaságra jut«.

Akik a jólét napjaiban gőgös bántódással utasítják vissza azt a feltevést, hogy kenyérkereső pályára készüljenek, a szalmaszálat is megragadják, ha ajtajukon a szükség beköszönt és a mit évek hosszú során tenni elmulasztottak, azt most hónapok, sőt hetek alatt szeretnék pótolni.

Mi az első mentőgondolat, mihez fogjon, mi legyen az ilyen szükségbe jutott leány ? Tanítónő. tanítónő és mindig csak tanítónő. Mintegy 20—25 év óta tart ez az őrült hajsza, a tanítónők száma ijesztő módon növekedik, hogy aztán csalódottan vegye tudomásul a legtöbb, hogy éppen ő az, aki fölösleges a világon, a kinek nem jutott ki a mindennapi kenyér.

(Folytatjuk.)