Losonci Ujság, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1909-04-01 / 13. szám

1909. április 1. LOSONCI ÚJSÁG 3. oldal.

Tartott az elöljáróság 12 rendes és 1 rendkívüli ülést.

A közgyűlés március hó 8. napján tartatott meg.

A békéltető-bizottság működése 7 esetben vétetett igénybe s összesen 9 panaszt intézett el és pedig: egyezségileg 3-at, határozathozatallal

5-öt, peruira terelt 1-et.

A közgyűlés az elöljáróság ezen évi jelentését tudomásul vette, a számadást elfogadta, a pénztárnok részére a felmentvényt megadta s a jövő évi költségvetést megállapította. Filo Lajos és Nagy Sándor az elöljáróságba választattak be. Több kisebb ügy és indítvány került még elintézésre, mig végül a közgyűlés Kujnis Gyula elnöknek, a kisiparosság érdekében éveken át kifejtett önzetlen és odaadó mnukálkodásáért jegyzőkönyvi köszönetét mondott. A közgyűlés ezután az elnök lelkes éltetésével és ünneplésével véget ért.

A munka ünnepe.

(Sch. L.) A munka nemesit! Ezt mondja a példabeszéd. És hogy csakugyan nemesit, arról volt alkalmunk meggyőződni elmúlt vasárnap, amidőn a helybeli ipari továbbképző tanfolyam tartotta első ünnepélyes, — hogy úgy mondjuk, évzáró vizsgálatát.

Az ünnepélyen jelen volt közönség látta, érezte azt, hogy itt nem közönséges ténykedésről, aktusról van szó, de egy olyan mozzanatról, amely felett könnyedén nem lehet elsiklani.

Az ünnepély részleteiről más helyen számolunk be; itt csak kiemeljük azt, hogy Száraz Sámuel gyári műszaki vezető, ipari továbbképző tanfolyami növendék, tiz koronányi jutalmát felajánlotta arra a célra, hogy a jövő télen rendezendő ipari tanfolyam hallgatói legszorgalmasabbjának adassák.

Ez nem mindennapi cselekedet!

Itt nem az összegről beszélünk, de a cselekedetről, de tettről.

A növendék három hónapon át kifejtett szorgalma csekélyke jutalmát — egyszerű szavak kísérete mellett — buzdító eszközként föláldozza, csak hogy lelkesíthesse azon iparos társait, akik abban a szerencsében és abban az oktatásban nem részesültek vagy nem részesülhettek, amelynek ő részese lehetett.

Ennél nemesebb gyümölcsöt nem adhattak volna sem a tanfolyam vezetői, sem annak létesítői és fenntartói.

Száraz Sámuel példája mutatja, hogy a mai iparosnak tanulnia, sokat tanulnia kell, hogy a versenyben el ne bukjék. Hiszen a képzettség az, amellyel a munkában el nem üthető a munkás. A képzettség, az önművelődés az, amellyel a munkás a lehetetlen gépbe életet önt és amellyel a gépi munka mellett a maga értékét emeli, a maga munkáját becsessé, nélkülözhetetlenné teszi.

Száraz Sámuel példája mutatja azt, hogy az ipari továbbképző tanfolyamra szükség van és hogy az ipari továbbképző tanfolyamnak a célja oly nemes, hogy azon minden iparosnak részt kell vennie kellő szorgalommal, lankadatlan buzgalommal. És a mikor a munkásság átérti, átérzi ennek az intézménynek szükséges voltát, amikor egymással versenyezve egymást buzdítják előretörtetés nemes harcában, a munkásság ezen nemes birkózás eredményét bemutatva olyan ünnepet teremt, amelyet a munka ünnepének kell minősítenünk.

A munkásság ünnepe ezentúl nem az lesz, hogy egy-egy napon eszem-iszomnak élve elprédáljuk heti verejtékes keresményünket. Nem ! A dorbézolásnak, a duhajkodásnak, a munkakerülésnek vége van. A munkásság ünnepei ezentúl azok a napok lesznek, amelyeken kiki a maga szakmájából elért képzettséget, haladását bemutatja, hogy ezáltal a munka értékét emelje és a munkás nem kisebbíthető megbecsültetését kiérdemelje:

A mondern munkás ezentúl nem fogja sült galambként mástól várni boldogulása eszközlését. A modern munkás jelszava immár ez: »Segíts magadon, az Isten is megsegít!«

Hiszen köztudomású tapasztalat, hogy a mai nagy iparversenyben a kevésbbé képzett, a kevébbé müveit iparos prosperálni nem képes. Aki nem halad szakmájában, általános ismereteiben, — az elmarad. Ezért minden iparos első teendője, hogy a maga jól felfogott érdekét, egyéni jóvoltát előmozdítsa és minden kínálkozó alkalmat megragadjon, amelyeken ismereteit gyarapithassa. Erre buzdít Száraz Sámuel példaadása is. Erre lelkesít a munka szeretete és a munka megbecsülése.

A munka nemesit! A munka nemcsak növeli a munkás testi erejét és kitartását, de fejleszti szellemi képzettségét, szivbeli udvariasságát. Szóval a munka egész embert kíván, de^a törekvő munkásból egész embert formál is. És ez a lankadást nem ismerő törekvés, továbbképzés az, amely a kézművest a szellemi munkással egybeköti, amely a kéz és a fej munkája eredményét egyenlősiti és kapcsolatba hozza. Aki csak a kezével, csak az eszével munkálkodik, egyoldalúságba esik és a maga munkája megbirálásában, értékelésében roppant egyoldalúvá válik és önhittségében könnyen hajlandó magával elhitetni azt, hogy nálánál különb és becsesebb munkát más nem képes felmutatni.

Ezért szükséges az, hogy a kéz és a fej művelődése karöltve járjon. A kézműves ne restelje azt, ha valamely szellemi munkás társától tanulhat és viszont a szellemi tőkével rendelkező ne sajnálja azt iparos társainak rendelkezésére bocsájtani. Egyesült erővel több eredményt vagyunk képesek kivívni, mint külön-külőn. Azért teremtsük meg ezt az egyetértést, ezt a testvéries együttművelődést, hogy a magyar ipar felvirágozhassék és a nemzetek versenyében számot tegyen. És ha ezt elérjük, ha Száraz Sámuel példájára átérezzük ennek a fontosságát, hasznosságát, akkor ünnepeljünk együtt közösen, akkor ünnepeljük az élet legszebb ünnepét, a munka ünnepét!

Pótadó mentesség.

Városunk jogügyi bizottsága a múlt szerdán egy nevezetes javaslat mellett foglalt állást, amely — a közgyűlés már magáévá tett — következményeiben oly hatásos lesz, hogy Losonc városa fejlődésében egy uj kor fog beállani.

A helyi tisztviselői kör ugyanis kérvényt adott be a városhoz, hogy Losonc városa engedje el egy bizonyos kikötött határidőre a városi pótadót minden ezután épülő ház után, hogy ezáltal az építkezési kedv emelkedjék, az építkezés megkönnyebbittessék és Losonc városa uj adófizető polgárokat nyerjen.

A képviselőtestület ezt a kérvényt a jogügyi bizottság elé utalta, amely beható tanácskozás után a következő javaslatban állapodott meg. Mondja ki Losonc városa, hogy egyenlőre tiz éven át, tehát 1919-ig minden újonnan épülő ház községi pótadóját elengedi. Ha régi ház lebontatnék és helyébe uj ház emelkedik, akkor ez esetben csak a jelenlegi pótadó lesz fizetendő, akármilyen nagy legyen is a helyette emelkedő épület. A jogügyi bizottság ez utóbbi javaslatot azért teszi, hogy a régi, nedves és egészségtelen lakások lebontása előmozdittassék s ez által városunk ne csak külzeteiben, de a belsejében is modernebbé, szebbé fej'ődbessék.

Első tekintetre ez a javaslat nem látszik olyan fontosnak, de ha előveszünk irónt és papirost és kiszámítjuk azt az összeget, amelyet e kedvezmény által az építkező nyer, rögtön látni fogják e javaslat óriási hasznát és áldását. Hiszen e kedvezmény átlagos számítás szerint évi 80—100 korona megtakarítást jelent, amely a tiz évi kamatos kamattal oly jelentékeny összeggé emelkedik, amely szinte egyenlő a háztelek árával.

íme Losonc városa — ha a fenti javaslat jogerőssé lesz — módját kívánja adni annak, hogy a telek vétele olyan óriási gondot ne okozzon az építkezőnek.

Ezen mindenki által egyformán élvezhető kedvezmény révén maga a város nem vészit, de nyer — a tiz év letelte után biztos adófizető alanyokat; tehát a városi közteher több vállra nehezedvén, tömeges építkezések által idővel a pótadó is leszállítható lesz • másrészt az érezhetővé vált lakáshiány rövidesen meg fog szűnni és szerencsésen előkészíttetik városunk arra, hogy a létesítendő üzletvezetőség számos alkalmazottja elegendő számú és megfelelő kényelmes lakást találjon.

Ez a javaslat igazolja a legszembeötlőbben azt, hogy „kéz kezet mos“, illetve, hogy „a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad.“

Ez a javaslat tehát uj életet, uj fejlődést van hivatva ébreszteni városunk haladásában, hiszen Losonc amúgy is oly földrajzi fekvéssel bir, amely a továbbfejlődést feltételezi, magával hozza. Losoncon nem kell félni attól, hogy a beépített összeg idővel értékét veszti. Losonc gyarapodó város, ahol évről-évre rohamosan nő a telek, a ház értéke. Es ez nem csupán a teleküzérek spekulációja, mesterséges trükkje. Nern! Losonc népesülése, intézményeinek, gyárainak szaporodása, iparának, kereskedelmének emelkedése hozza ezt magával.

Az ingatlanok ily arányú értékemelkedését

sietteti a vasúti hálózat nagyobbodásán kívül a mindinkább kifejlődő szociális követelmény is, hogy minden ember tisztességes és egészséges lakásban lakhassák. Ez az egészségi követelmény, a kényelem-szeretet terjedése és a fejlettebb kulturális életmód kialakulása szintén egyik fontos tényezője az ingatlanok értékemelkedésének.

Minnél intelligensebb, műveltebb egy város népessége, annál nagyobb polgárságának kényelemszeretete, és annál inkább nő a ház, a telek értéke.

Mindez, és Losonc város jogügyi bizottságának ez a fent vázolt javaslata kell, hogy minnél többet késztessen az építkezésre. De egy dolgot ne feledjünk el! Ha Losonc városa nyújt az építkezésre könnyebbséget, kedvezményt, akkor a telektulajdonosok a telek árának felverésével ne fojtsák el azt a törekvést, amelyet a pótadóelengedéssel a város céloz. Ne akarjunk a telek árán egyszerre megvagyonosodni, de emeljük a telekvétel könnyítése által a meglévő házak és telkek értékét.

A jó polgár az, aki nemcsak a maga egyéni hasznát és anyagi jólétét mozdítja elő, de aki a maga vagyonának gyarapítása mellett a közjólétét is munkálja.

Mi örömmel üdvözöljük a fenti javaslatért a jogügyi bizottságot és a városi tanácsot; hiszen ez által végre-valahára *oly irányú politikát inangurál, amely a város fejlődését, gazdagodását, szépülését van hivatva előmozdítani. Ily irányú politika mellett, azt hisszük, hogy városunk gazdagodni, gyarapodni fog és a városi képviselőtestület is egy szóval, egy lelkesedéssel fogja magáévá tenni a jogügyi bizottság javaslatát a pótadómentességre nézve, — amint ez tényleg a tegnapelőtti közgyűlésen egyhangúlag meg is történt, amely határozathoz szivünk egész melegével gratulálunk. Scherer Lajos.

Felhívás.

Dr. Bazovszky Lajos ügyvédről minden kétséget kizárólag bebizonyosodott, hogy egyike a legveszedelmesebb pánszláv izgatóknak. Haza és államellenes üzelmeit olyan vakmerő szemérmetlenséggel és arcátlan szemtelenséggel űzi, hogy irányában többé senkinek a legcsekélyebb kíméletet sem szabad tanúsítani. Minden jóérzéséi és önérzetes magyar, aki ad arra valamit, hogy magyarnak és férfiúnak tartassák, kell, hogy hazafias és becsületbeli kötelességének ismerje, a magyar hazán, városunk és saját magunkon esett sérelemnek erélyes megtorlását. Bazovszky Lajos, akinek a neve már egyenértékűvé vált az elvetemült hazaárulás fogalmával, városunk vezetőségét és polgárságát gazembereknek nevezte!

Polgárok! Kinek nem forr fel a vér ereiben ekkora gaztett hallatára ? ! Kicsoda az közilletek, aki megtorolatlanul engedné magát egy ilyen hitvány embertől legazemberezni! És kicsoda az köziiletek, aki ennek a hazaárulónak és ellenünk elkeseredett gyülölséggel agyarkodó és mindenkit veszett eb módjára megmardosó embernek a védelmére csak egy szót is tudna, vagy merne felhozni!

Nem hisszük, hogy akadna, de nem is szabad, hogy akadjon csak egy ember is e város falai között, aki férfias önérzetét, vélt érdekeinek alárendelve, Bazovszky Lajossal, a haza, e város és a polgárság őrjöngő, dühös ellenségével, bármiféle összeköttetésben maradjon.

Bazovszky Lajos ellen, f. év március 30-án a polgárság az általános, teljes bojkottot mondotta ki s annak szigorú keresztülvitelére állandó bizottságot delegált.

Felhívjuk e város közönségét, hogy a haza és az állam megbélyegezett ellensége ellen kimondott bojkottba mindenki részt vegyen s az alól senki ki ne vonja magát.

A kiküldött bizottság tagjai e város minden egyes polgárát fel fogják keresni a kibocsátott aláírási ivekkel, hogy mindenkinek alkalom nyujtassék arra, hogy egy hazaáruló ember megbélyegzéséhez hozzájáruljon.